Ebben a hónapban is nagyon jókat beszélgettünk, játszottunk, elgondolkoztunk a megbocsátás fontosságán. A gyerekeknek nagyon érdekes gondolataik voltak, amiket megosztottak egymással.
A „Tündéri bocsánat” mese utáni beszélgetéskor mindenki megoszthatta, hogy „Ha lenne varázspálcád, mint a tündéreknek, mit tennél vele?”, „Van valaki, akitől bocsánatot szeretnél kérni?”, „Mikor köszönünk meg dolgokat?”
A „Kinek adnál piros szívet a csoportban?” – játék során szíveket osztottak egymásnak.
A „Mese Föld Anyácskáról és az Öt Varázsgyűrűről” c. történetet is elmeséltem. Megbeszéltük, hogy mennyire fontos, hogy meg tudjunk bocsátani önmagunknak és a társainknak is, amikor hibázunk. Példákat mondtak helyzetekre, amikor ilyen történt, és ezután maguktól elkezdtek egymástól bocsánatot kérni. Elmondták, hogy milyen szituációban hibáztak, és ezért bocsánatot kértek attól, akit megbántottak. Nagyon aranyos kis beszélgetés volt ez, mert elgondolkoztak, és sorra felhozták ezeket a helyzeteket.
Az utolsó óránkon pedig a Ho’oponopono – interaktív mesével ismerkedtünk meg, ahol a különös szigeten lakó bennszülöttek varázsszavát tanulhattuk meg, ami azt jelenti, hogy „hibát kijavítani”. Megbeszéltük a bennszülöttek által tanított négy mondatot, ami abban segít, hogy kijavítsuk a hibáinkat: „Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.” Miközben meghallgattuk a Bagdi Bella „Hooponopono” dalát, játszottunk egy olyat, hogy körbe álltunk, és ezekkel a szavakkal mondtunk egymásnak mondatokat. A gyerekek az első körben mind elmondták egymásnak, hogy „Szeretlek …..”. Játszottunk egy második kört is, ahol mondtam, hogy a „Sajnálom”- mal mondjanak valamit. Ekkor mindenki tudott olyat mondani, amit megbánt, többször mondtak olyan dolgot, amikről mi felnőttek nem is tudtunk. Nagyon aranyosak voltak.

Boldogságóra – Megbocsátás
Korosztály: 3-4 évesek
A foglalkozás során a megbocsátás témáját dolgoztuk fel játékos, élményszerű formában. Beszélgettünk arról, hogy mindenkivel előfordulhat, hogy véletlenül megbánt valakit, és arról is, milyen érzés, amikor valaki bocsánatot kér tőlünk. A gyermekek saját tapasztalataik alapján osztották meg élményeiket, például amikor összevesztek egy barátjukkal, majd kibékültek.
A témát mesével vezettük be Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat, amelyben a szereplők konfliktusba kerültek, majd a történet végén megbocsátottak egymásnak. A mese feldolgozását közös beszélgetés követte, mely során a gyermekek megfogalmazhatták gondolataikat a haragról, szomorúságról, a bocsánatkérésről és a kibékülés öröméről.
A foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek felismerjék: hibázni mindenki szokott, és fontos, hogy tudjunk bocsánatot kérni, valamint elfogadni mások bocsánatkérését. Kiemeltük, hogy a megbocsátás segít helyreállítani a kapcsolatokat, és mindkét fél számára megkönnyebbülést hoz.
A tevékenységek során fejlődött a gyermekek empátiája, érzelmi intelligenciája, kommunikációs készsége, valamint konfliktuskezelő képessége. A közös játékok és dramatikus helyzetgyakorlatok lehetőséget adtak arra, hogy a gyermekek biztonságos környezetben gyakorolják a megbocsátás lépéseit.
Zene hallgatás: Bagdi Bella :Hooponopono
Játékötleteink: Öleld át a Földet!
A földgömbmintás szőnyeg köré gyűlünk. A gyermekek körbeállják, majd egy nagy közös öleléssel „átölelik” a Földet. Beszélgetünk arról, hogy ahogyan egymást is meg tudjuk vigasztalni egy öleléssel, úgy a Földről is szeretettel kell gondoskodnunk. Ez a játék erősíti az összetartozás érzését és a gondoskodó magatartást.
A barátság lánca:
A gyermekek színes tésztákat fűznek madzagra, közösen készítve el a „barátság láncát”. Minden egyes felfűzött tészta jelképezheti a kedves szavakat, a bocsánatkérést vagy a megbocsátást. A lánc azt szimbolizálja, hogy a szeretet, a barátság és az egymásra figyelés összeköt bennünket.
A gondoskodás kertje:
Virágültetés során a gyermekek megtapasztalhatják, hogy a növényeknek ugyanúgy szükségük van szeretetre és törődésre, mint az emberi kapcsolatoknak. Miközben elültetik és meglocsolják a virágokat, beszélgethetünk arról, hogyan ápolhatjuk a barátságainkat, és hogyan tehetjük jóvá hibáinkat.
Vidám vagy szomorú a Föld?
A gyermekek földgömböt ábrázoló képet színeznek, amelyen a Föld arca lehet mosolygós vagy szomorú. Közösen összegyűjtjük, mi teszi boldoggá bolygónkat (pl. faültetés, szemétszedés, állatok védelme), és mi szomorítja el (pl. szemetelés, pazarlás). A játék segíti a környezettudatos szemlélet kialakulását.
Segítő kezek köre:
A gyermekek körben ülnek, és sorra elmondják vagy elmutatják, mivel tudnak segíteni egymásnak, illetve a Földnek. Például: „Összeszedem a szemetet”, „Meglocsolom a virágokat”, „Bocsánatot kérek, ha megbántok valakit”. Ez a tevékenység erősíti a felelősségérzetet, az empátiát és a közösségi gondolkodást.

Áprilisi téma a megbocsátás gyakorlása. Úgy gondolom ez gondolat fontos része a mindennapjainknak, hiszen a gyerekek akaratlanul többször is meg tudják bántani egymást egy nap, azonban bocsánatot kérni, valamint megbocsátani a társunknak már sokkal nehezebb. Konfliktuskezelés során alapvető szabály a csoportunkba, hogy meg kell beszélni a gondot egymással, bocsánatot kell kérni és törekedni kell a békére, természetesen ez nem megy minden esetben zökkenőmentesen. Mivel az érzelmek ilyen esetben szikráznak, nehéz megszólalni, de egy simogatás, egy ölelés is sokat jelent a gyerekeknek.
A felajánlott lehetőségek közül mi a méhek napját választottuk ki arra, hogy a megbocsátásról beszélgessünk részletesebben. A gyerekek őszintén vallottak sérelmeikről, potyogtak könnyek, aztán örömmel néztük végig az önfeledt ölelkezéseket is.
A méhek szorgos munkájáról beszélgettünk, majd kipróbáltuk magunkat nektárgyűjtőként is. Először Bee bottal mozogtunk, a térirányokat a méhecske segítségével gyakoroltuk. Előre, hátra, jobbra és balra léptünk, mégis volt, hogy a lábunk összeakadt. Gyakorolva a kódolást vicces programmal utasítottuk a robotunkat, mi így táncoltunk méhecskeként. Ha valaki tévesztett segítettük a hiba javításában, nem kacagták ki a másikat a tévesztésért, inkább a helyes lépést mutatva motiválták egymást.
A méhek munkájának gyümölcsét, azaz a mézet is megkóstoltuk. Türelemre intettem a gyerekeket, hiszen mindenki sorra került a méz ízlelésében.
A sportudvarunkon szálltak a méhecskéink virágról virágra. Ehhez azonos színű karikákat és babzsákokat használtam, amivel a színek egyeztetését is gyakorolhatták. Közben vidám zene szólt, amivel a hangulatunk is vidám maradt. Koncentrációt, gyors reakciót igényelt a játék, vigyázniuk kellett, hogy a virágra – azaz a karikákra – úgy szálljanak, hogy közben ne ütközzenek össze. Elkerülhetetlen volt azonban, hogy ne menjenek össze a gyerekek, ebben a helyzetben is elnézést kértek egymástól a teknőcösök és vidáman repültek tovább.
Az egész délelőttünket az empátia erősítésére, a szeretetre, a csoportösszetartozás fontosságára fordítottuk.

Április hónapban a megbocsátás témáját jártuk körbe. A hónap elején arról beszélgettünk, milyen érzés, ha valaki megbánt bennünket vagy milyen érzés azt látni, hogy valakit körülöttünk bántanak meg mások. Elmesélhették sérelmeiket a másikkal szemben. Kiderült, hogy legtöbbször azért történt bántás, mert a másik fél szeretett volna kapcsolódni a játszótársaihoz, bekapcsolódni egy játékba, de elutasították. Közösen kerestünk megoldásokat ezekre a helyzetekre.
Nyitott mondatokkal segítettem őket a gondolkodásban. Relaxációs gyakorlattal vezettem be a mesehallgatást. A só című magyar népmesét választottam, amely kapcsán arról beszélgettünk, hogyan lehet félreérteni egymást, miért fontos kimondani érzéseinket, és hogyan lehet kibékülni. Kértem őket, hogy a mesét fejezzék be másképp! Gondolják át, mi történne, ha a szereplők nem tudnának megbocsátani egymásnak! A gyermekek gesztusokkal és szavakkal is gyakorolták a bocsánatkérést, a megbocsátást, kedves hangnemet és a békülés módjait.
A Föld napja lehetőséget adott arra, hogy a gyermekek a Boldogságóra program szemléletéhez kapcsolódva felfedezéseket tegyenek. Megértették, hogy a viselkedésük hatással van a környezetükre és, hogy mindenkinek vállalnia kell a felelősséget azért amit tesz és amit mond.
A hónap során megkezdtük az Anyák napi készülődést is. Beszélgettünk az édesanyák szeretetéről, gondoskodásáról, türelméről, valamint arról, hogy az anya–gyermek kapcsolatban is fontos a kedvesség, az egymásra figyelés és a megbocsátás. A gyermekek örömmel meséltek arról milyen érzés az, mikor anya vigasztal. Elhangzott, hogy az anyukák is lehetnek fáradtak, szomorúak vagy néha dühösek úgy, mint a gyerekek, de attól függetlenül mindig szeretik a gyerekeiket.
Mivel már a búcsúzás időszaka is közel, különös figyelmet fordítunk a még együtt tölthető napok értékére. Ennek szemléltetésére közösen készítettünk egy nagy napraforgót, amelynek szárán jelöltük a hátralévő napokat. Minden nap végén a szárról levágunk egy-egy részt, így a gyermekek számára is láthatóvá válik, milyen gyorsan telik az idő. A közös élmény segítette őket annak felismerésében, hogy a harag felesleges teher, amely elfáraszt és elszomorít. Egyre inkább megértik, hogy sokkal fontosabb elengedni a sérelmeket, megbocsátani egymásnak, és arra törekedni, hogy a még előttünk álló közös időt szeretetben, békességben és örömteli hangulatban töltsük együtt.