Boldogságóra Program

Ebben a hónapban is nagyon jókat beszélgettünk, játszottunk, elgondolkoztunk a megbocsátás fontosságán. A gyerekeknek nagyon érdekes gondolataik voltak, amiket megosztottak egymással.
A „Tündéri bocsánat” mese utáni beszélgetéskor mindenki megoszthatta, hogy „Ha lenne varázspálcád, mint a tündéreknek, mit tennél vele?”, „Van valaki, akitől bocsánatot szeretnél kérni?”, „Mikor köszönünk meg dolgokat?”
A „Kinek adnál piros szívet a csoportban?” – játék során szíveket osztottak egymásnak.
A „Mese Föld Anyácskáról és az Öt Varázsgyűrűről” c. történetet is elmeséltem. Megbeszéltük, hogy mennyire fontos, hogy meg tudjunk bocsátani önmagunknak és a társainknak is, amikor hibázunk. Példákat mondtak helyzetekre, amikor ilyen történt, és ezután maguktól elkezdtek egymástól bocsánatot kérni. Elmondták, hogy milyen szituációban hibáztak, és ezért bocsánatot kértek attól, akit megbántottak. Nagyon aranyos kis beszélgetés volt ez, mert elgondolkoztak, és sorra felhozták ezeket a helyzeteket.
Az utolsó óránkon pedig a Ho’oponopono – interaktív mesével ismerkedtünk meg, ahol a különös szigeten lakó bennszülöttek varázsszavát tanulhattuk meg, ami azt jelenti, hogy „hibát kijavítani”. Megbeszéltük a bennszülöttek által tanított négy mondatot, ami abban segít, hogy kijavítsuk a hibáinkat: „Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. Köszönöm. Szeretlek.” Miközben meghallgattuk a Bagdi Bella „Hooponopono” dalát, játszottunk egy olyat, hogy körbe álltunk, és ezekkel a szavakkal mondtunk egymásnak mondatokat. A gyerekek az első körben mind elmondták egymásnak, hogy „Szeretlek …..”. Játszottunk egy második kört is, ahol mondtam, hogy a „Sajnálom”- mal mondjanak valamit. Ekkor mindenki tudott olyat mondani, amit megbánt, többször mondtak olyan dolgot, amikről mi felnőttek nem is tudtunk. Nagyon aranyosak voltak.

Képek