Az áprilisi Boldogságóráink során kiemelt figyelmet kapott a szeretetteljes kapcsolatok jelentősége, az egymásra való odafigyelés, az empátia fejlesztése, valamint a megbocsátás gyakorlása, mint a pozitív életszemlélet meghatározó elemei.
A tavaszi szünet miatt két és fél hetesre rövidült hónapot a Föld napja köré építettük.
A Föld napja nem csupán egy kiemelt dátum a naptárban, hanem kiváló alkalmat teremtett arra, hogy a gyerekek fokozatosan felismerjék: a természet mindennapi életünk szerves része. Hiszen ha már óvodás korban kialakul bennük a természethez való kötődés, könnyebben fejlődik ki az óvó, gondoskodó szemléletük is.
A különböző tevékenységek során elsődleges célom az volt, hogy a gyerekekben erősödjön a rácsodálkozás képessége, a szeretet, az együttérzés, valamint annak belső megélése, hogy a természet valódi értéket képvisel. Fontosnak tartottam, hogy megértsék: a természet egy élő, érzékeny rendszer, amelyre az emberi cselekedetek hatással vannak, és amelyben a legapróbb mindennapi szokásoknak is jelentősége lehet.
Arra törekedtem, hogy a gyermekek megtapasztalják: ők maguk is lehetnek a természet „segítői” és „védelmezői”, valamint felismerjék, hogy a környezet védelme nem csupán kötelezettség, hanem örömteli és értékteremtő tevékenység is. Pozitív mintaadással, közösen átélt élményekkel és konkrét tevékenységekkel igyekeztem hatékonyan formálni környezettudatos szemléletüket.
A beszélgetőkört a „Szerinted miért fontos a Föld?, Mitől szép a természet? Mi bánthatja a növényeket, állatokat? Kérdésekkel indítottam. A kérdések segítettek abban, hogy aktívan bekapcsolódjanak a témába a saját élményeiken keresztül. Majd a „Mi jó a Földnek, mi nem?” válogatójátékkal a képkártyák segítségével fogalmazhatták meg ismereteiket. Játszottunk szelektív hulladékgyűjtést; a „Kapcsold le!” kihívással megfigyeltük, hogyan tudunk takarékoskodni az árammal, a vízzel, vagy kevesebb papírt használni.
A Föld témakört kibővítettük a világűrre és az űrutazásra. A témában rajzversenyen vettünk részt, megnéztük az Utazó Planetárium Csillagjegyek előadását. Űrhajós „sisakot” készítettünk, a Naprendszer bolygóit pedig kasírozással készítettük el.
A Boldogságórát a „Hervad a virágom, éled a virágom…” című relaxációs gyakorlattal indítottuk, amely segítette a gyermekeket a ráhangolódásban. Ezt követően beszélgetőkör keretében idéztük fel azokat a helyzeteket, amikor valaki megbántódott, megsértődött vagy haragot érzett mások iránt. A gyermekek lehetőséget kaptak arra, hogy megosszák saját élményeiket, valós vagy vélt sérelmeiket, valamint az ezekhez kapcsolódó érzéseiket. Közösen megismertük és gyakoroltuk a megbocsátás „varázsszavait”.
A témához kapcsolódva megismerkedtünk Weöres Sándor : A hétfejű sárkány című versével, ami segítette az érzelmek felismerését és azonosítását. A kötetlen játék és alkotótevékenységek során többször meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című dalát. Megtanultuk a varázsszó helyes kiejtését, majd miután a mese segítségével megfejtettük a különös szó jelentését – Hibát kijavítani!; majd a benne rejlő négy másik üzenetet – „Sajnálom!” „Kérlek, bocsáss meg!” „Köszönöm!” „Szeretlek!”
A foglalkozást Bagdi Bella „Repülj velem” dalával zártuk, amelyre mindenki szabadon pörögve-forogva, táncolva fejezhette ki érzéseit..
Pihenés előtt, gyerekek kérésére, több alkalommal elolvastam Bezzeg Andrea Tündéri bocsánat című meséjét.
Az anyák napjára való készülődés során verseink és dalaink középpontjában a szeretet, a megbecsülés és a hála állt. A hónap zárásaként megbocsátásnapot tartottunk, melynek keretében a gyermekek játékos formában gyakorolhatták a bocsánatkérés és a megbocsátás fontosságát.

A megbocsátás gyakorlása
Az áprilisi boldogságórán a megbocsátás témáját dolgoztuk fel az első osztályos tanulókkal életkoruknak megfelelő játékos, élményszerű formában. Célom az volt, hogy megértsék, mindannyian hibázhatunk, és fontos, hogy képesek legyünk megbocsátani másoknak, vagy magunknak, valamint tudjunk bocsánatot kérni. Az óra elején egyszerű példákon keresztül beszélgettünk arról, mi a megbocsátás. A gyerekek aktívan részt vettek és saját élményeiket is megosztották.
Mesét is hallgattunk, amelyben a szereplők konfliktusba kerültek, majd kibékültek. A történet segítette a gyerekeket abban, hogy azonosulni tudjanak a helyzettel, és megértsék a megbocsátás fontosságát. Szerepjátékokkal begyakoroltuk a bocsánatkérést és a megbocsátást. A tanulók párokban dolgoztak, és különböző hétköznapi helyzeteket játszottak el. Nagy örömmel vettek részt a feladatban, és ügyesen alkalmazták a tanult kifejezéseket (pl. sajnálom, megbocsátok).
A Föld napjához kapcsolódva eljátszottuk a „Tűz, víz, levegő!” című játékot, majd elkészítettük a „varázsgyűrűket”. Életre keltettük a „Bolygó kapitányát”. „A hétfejű sárkány” című vers feldolgozása után a színezőn próbálták ábrázolni, milyen sokféle érzelem lehet bennünk egyszerre. A „Rossz napom van” ábráinak értelmezése és kiszínezése után megbeszéltük, milyen fontos az önmagunkkal való együttérzés.
Az óra végén közösen megfogalmaztuk, hogy a megbocsátás segít abban, hogy jobban érezzük magunkat, és megőrizzük a barátságainkat. A foglalkozás jó hangulatban telt, a gyerekek nyitottan és érzékenyen reagáltak a témára. A tapasztalatok alapján a megbocsátás gyakorlása fontos lépés a szociális készségeik fejlődésében.

A Föld napja, a növények gondozása ,a gyerekek tapasztalatait összekötöttem a megbocsátás gyakorlásával.Beszélgettünk arról , hogy miért fontos vigyázni a környezetünkre, és hogyan tudunk mi is hozzájárulni a Földünk védelméhez a mindennapokban . Megfogalmaztuk hogy, azért vigyázunk a Földre mert ez az otthonunk , ahol élünk .Megígérték a gyerekek , hogy nem szemetelnek , vigyáznak a növényekre és az élőlényekre.A Föld is boldog lesz így velünk.Az elkészített kis alkotásokat ,,A Föld az otthonom ‘’címmel a csoportszobánk egy szívmelengető emlékeztetője lesz a Föld szeretetéről .A program részeként a megbocsátás fontosságát is gyakoroltuk .Nemcsak a Földdel hanem egymással is törődni kell .A gyerekek párokat, kisebb csoportokat alkottak és különböző konfliktus helyzeteket találtunk ki és a megoldását megbeszéltük . Amit nem szabad tenniük azt sorra feltudták sorolni .(játék megosztás ,hangos beszéd,….)a bocsánat kérés mint eszköz ismerik alkalmazása gyakorlást igényel , de van aki felnőtt jelenléte nélkül alkalmazza már.Megértették , hogy jó érzés megbocsátani és barátságban lenni .Ha megbántunk valakit , fontos , hogy bocsánatot kérjünk mert akkor ismét barátok lehetünk és mindketten jobban érezzük magunkat .Az ünneplés egy közös énekléssel zárult Bagdi Bella : ,,Gyújts egy gyertyát a Földért ‘’című dala, amely nagyon jól illeszkedett a nap hangulatához .

Megbocsátás gyakorlása a Maci csoportban

Ebben a hónapban a Boldogságóra keretében a megbocsátás témájával foglalkoztunk. Különféle játékokon keresztül és beszélgetések során gyakoroltuk a sérelmek elengedését, az érzelmek felismerését, oldását. Sokat játszottuk az „arclazítás játékosan” –feszültségoldó relaxációt, ami mindig megadta a jó hangulatot. „Vándorsimit”, majd „vándorölelést” adtunk körbe, ami nemcsak egymás elfogadásában, a közöség erősítésében, hanem a feszültség oldásában is segíti őket.
Bábozással is feldolgoztuk a témát. A bárány és a maci bábbal olyan apró történeteket játszottam el a gyerekeknek, amelyek velük is megtörténhetnek az óvodában. A bárányka éppen épített egy várat, amikor a maci véletlenül lerombolta vagy könyvet nézegetett és a maci elvette tőle, vagy amikor eléfurakodott a sorban. Amikor eljátszottam nekik ezeket a történeteket, mindig közösen továbbgondoltuk, hogy mit kellene ilyenkor tenni. A gyerekek mindig elmondták, hogy a macinak bocsánatot kell kérnie. A maci ilyenkor mindig bocsánatot is kért és megígérte, hogy legközelebb figyelmesebb lesz. Több alkalommal is behoztam a csoportba az érzelemlabdákat és a labdák közül közösen kerestük meg, hogy mit érezhetett a bárányka, amikor örömmel játszott, amikor szomorú lett a történtek miatt, amikor megkönnyebbült, és amikor a maci bocsánatot kért tőle. A gyerekek ügyesen ismerték fel és nevezték meg az érzelmeket. A gyerekek közül akiknek kedvük volt, eljátszhatták a történeteket. Ezáltal ők is megtapasztalták milyen érzés bocsánatot kérni és megbocsátani.
Főleg alvásidő elején, a meseolvasás után gyakran hallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopo című dalát, ami segítette őket az ellazulásban és a varázsszavak rögzítésében. A gyerekekkel megtanultuk a Sajnálom, Kérlek, Bocsáss meg, Köszönöm, Szeretlek varázsszavakat. Ezeket a nap folyamán tudatosan többször használtuk és mindig megdicsértük azokat a gyerekeket, akik ügyesen alkalmazták. Nagyon örültünk neki, amikor a gyerekek közül néhányan kibővítették ezt a kört és szóltak, hogy a „Légy szíves, a Szívesen, a Pillanat, a Véletlen volt” szavak is varázsszavak. Amikor olyan szituáció adódott például, hogy az egyik kisgyerek megbántotta a társát vagy kapott valamit, akkor mindig finoman emlékeztettük őket arra, hogy: ”Mi a varázsszó?” vagy „Mondd a varázsszót!” Örömmel tapasztaltuk, hogy a gyerekek egyre gyakrabban és önállóan is használták ezeket a szavakat, sőt ilyenkor mindig büszkén jelezték is felénk. A hónap végén minden kisgyerek kapott egy piros szívecskét ajándékba, hogy emlékezzenek arra, a „varázsszavak segítenek abban, hogy figyelmesek és kedvesek legyenek egymással.