Boldogságóra Program

A megbocsátás volt a témánk. A célom az volt, hogy elsősorban tapasztalatokat szerezzünk a megbocsátási folyamatról, és arról is, hogy a megbocsátás mindkét félnek fontos. Az órán használtuk a kavics-módszert, az érzéskártyáinkat. Nyitókörrel kezdtünk és a zárókörhöz a munkafüzetben talált mesét használtuk fel a három kiscsibéről.
Hosszú és tanulságos időt töltöttünk együtt, bővülő önismerettel, és egymás megismerésével. A gyerekek maguktól ismerték fel a gyakorlatokon keresztül, és a beszélgetés alatt a tanulságokat, pl. a teljesség igénye nélkül: a harag és a düh kifejezése fontos, kell, hogy a másik tudja, hogy haragszom. Nem mindig lehet rögtön megbocsátani. Néha várni kell, amíg a düh csillapodik, és utána érdemes megbeszélni. A konfliktusban mindenkinek nehéz érzései vannak. Könnyebb megbocsátani a másiknak, ha elismeri a tettét, és megbánja. Ha sokszor bántanak meg ugyanazzal, akkor nehezebb elhinni a bocsánatkérést. A megbocsátás azt jelenti, hogy újra bízol a másikban. A haraggal gyakran büntetjük a másikat. Gyakran felcserélődnek a szerepek, és ez nagyobb és hosszabb ideig tartó haragot jelent. Ha megbosszulják, az nem hoz megkönnyebbülést, csak további rossz érzéseket. „Pedig úgy tűnik, hogy jólesik.” Valahogy mégis maradnak a negatív érzések. Mindenki másképp bocsát meg, van, akinek hosszabb idő kell hozzá, nehezebben békül ki a másikkal. Van, aki ovis korától tartja a haragot az akkori társával, vannak akkori sérelmei, amire még mindig emlékszik, pedig már negyedikesek.
A kavics tenyérben tartása nagyon jól érthető tapasztalat volt számukra a haragtartásra és annak elengedésére. Kiváló párhuzam volt, és fel is ismerték a hasonlóságot. Rájöttek, hogy nem tudják a másikat levegőnek nézni, vagy nem foglalkozni vele, mert akkor azzal foglalkoznak, hogy ne foglalkozzanak vele, és ez bennük egy folyamatosan jelenlévő feszültséget, negatív érzéseket okoz. Akadályozza őket a boldogságban. A követ eldobtuk az udvaron, aminek a többség nagyon örült, de volt, aki nem szerette volna eldobni, mert „megszerette”.
A zárókörben megkérdeztem:
– Ti beengednétek-e a csibetestvéreiteket a házba a róka elől?
Erről rövid vita alakult ki. Volt, aki szerint megérdemlik sorsukat a csibék, de a többség beengedné. Egy kisfiú azt mondta:
– Beengedném, és ha a róka elment, kirúgnám őket.
Viszont ez a kisfiú az óra után megbocsátott annak az osztálytársának, akire már hetek óta haragudott. Ezzel óriási boldogságot okozott az osztálytársának, aki mindenkinek elújságolta, hogy mi történt.

Képek