Áprilisi témánk a megbocsátás, illetve a megbocsátás gyakorlása volt. A bevezető beszélgetés során megpróbáltuk meghatározni, hogy mit is jelent a megbocsátás, miért nehéz olykor bocsánatot kérni és megbocsátani a velünk történt sérelmeket. A téma sok sebet feltépett a gyerekeknél, amit a beszélgetés során megbeszéltünk, megvitattunk és megpróbáltunk helyre tenni. Volt, olyan tanuló, akinek nem esett nehezére bocsánatot kérni, de volt olyan tanuló is, akinek elsőre nem is ment. Végig vettük, ki hogyan kezd a bocsánatkéréshez, milyen lépéseket tesz a másik felé. Gyűjtöttünk a bocsánatkérést segítő, kifejező szavakat, kifejezéseket. Készítettünk „Bocsánatkérő kártyákat „is, melyeket át is adtak egymásnak a gyerekek. Beszélgettünk arról is, hogy mit okoz a testünkben-lelkünkben az, ha hosszú ideig hordozzuk magunkban a sérelmeket. Próbáltam rávezetni őket, hogy a megbocsátás jobb testi-lelki egészséget eredményez, a megbocsátás csökkenti a negatív érzelmeket, olyan pozitív érzelmeket hív elő, mint az elfogadás, a szeretet, megbékélés és megkönnyebbülés. A program által ajánlott jeles napok közül „A Föld napját” dolgoztuk fel.
Megbocsátás
Boldogságóra foglalkozást tartottam a megbocsátás témakörében. A szokásos mondókával kezdtünk, majd relaxációs gyakorlatokkal hangolódtunk rá a foglalkozásra. Beszélgettünk arról, miért tudunk haragudni egymásra, hogyan bánthatjuk meg a másikat, ilyenkor milyen szavakat használunk, és miért fontos a megbocsátás. A gyerekekkel szituációs gyakorlatokat is végeztünk, amelyek segítették őket a helyzetek jobb megértésében. Ezután a „zombis” játék következett, amit nagyon élveztek. A foglalkozás végén elkészítettük a „megbocsátás rétjét”: a gyerekek pillangókat színeztek és virágokat festettek, így zártuk le a foglalkozást egy közös, alkotó tevékenységgel.
A téma feldolgozásához mindkét történetet elolvastuk, mivel ők mára tizennegyedik évet betöltötték. Mégis sokféle gondolat ébredt bennük, más-és más nézőpontokat képviseltek. Az egyik legnehezebb téma volt. A megbocsátás szintjeinek képességében mutatkozott nagy különbség. A kreatív feladat a feloldásban sokat segített.
Az áprilisi boldogságóra témája a megbocsátás volt. A megbocsátás fontosságát és nehézségét egyaránt megtapasztaltuk már. A motiváló idézetek jó példákat elevenítettek fel a gyerekekben. A három kiscsibéről szóló mese is rávilágított, hogy sérelmeinket nem szabad hordozni, mert beleroppanunk. Bocsássunk meg minél hamarabb, hogy mi magunk ne sérüljünk, ne alakulhasson ki a harag, ami még több problémához vezet és romboló hatással van ránk.
Mozgásos játékkal zártuk az órát, ahol egymás segítése biztatása, bátorítása volt előtérben. Megbocsátottunk, ha valaki rontott és örültünk, amikor sikerült javítania.
A boldogságórát relaxációs gyakorlattal vezettük be, majd a ráhangolódást követően beszélgettünk azokról a konfliktusokról, nehéz helyzetekről, melyeket a gyerekek az aznapi szabad játék alatt éltek meg. A gyerekek közül néhányan elmesélték sérelmeiket a másikkal szemben, s a rávezető kérdéseket és az érzelmek visszatükrözését követően legtöbbször az derült ki, hogy azért „bántott” a másik fél, mert szeretett volna kapcsolódni a társához/társaihoz, de elutasították. Így a gyerekek könnyebben megértették egymást, s öleléssel oldották fel a konfliktust. Azt is megbeszéltük, hogy azért fontos a megbocsátás, mert ezzel mind a két fél jobban érzi magát, az is, aki bántott és az is, akit megbántottak. A varázsszavakat is elmondtuk, amik segítenek a nehéz érzéseket könnyebbé tenni és abban is, hogy kifejezzük a másiknak, hogy sajnáljuk, amit tettünk.
Az előző napi beszélgetőkörben körbeadtunk egy szív alakú dobozt, s mindenki mondott egy-egy szót, mi lehet a szívben. Nagyon jó gondolatokat osztottak meg egymással a gyerekek. A szeretet, jóság mellett elhangzott a vér, s az is, hogy a szívünk bennünk van, s ha „eltörik a szívünk, akkor nem leszünk boldogok”. Rávezető kérdésekkel azt is megbeszéltük, hogy nem csak szeretet és jóság lehet a szívünkben. Előfordulhat, hogy szomorúságot, haragot is érzünk. Ez is természetes, és ezeket a nehéz érzéseket is elűzhetjük a varázsszavak segítségével. A dobozt kinyitottuk, s egy bábot találtunk benne, aki az anyukát jelképezte. Megbeszéltük, hogy hálát is érzünk a szívünkben, például azért, mert az anyukánk miattunk nagyon sok mindent tesz.
A közelgő anyák napja jegyében visszautaltunk az előző napunkra, s ötleteket mondtak a gyerekek, mit tehetnének, hogy megkönnyítsék az anyukájuk mindennapjait. Azt is megbeszéltük, hogy az anyukák is lehetnek fáradtak, szomorúak, néha dühösek, ugyanúgy, mint a gyerekek, de attól függetlenül mindig ugyanúgy szeretik a gyerekeiket.
A beszélgetést követően Bagdi Bella „Repülj velem” című dalára táncoltunk közösen.
A táncot elcsendesedés követte. Behunytuk a szemünket, elképzeltük, hogy a gyerekek az anyukájuk ölébe „kerültek”. Megérezték, hogy bármit is tesznek, akkor is szeretve vannak. Elmondtuk az „anyukáknak” is a varázsszavakat, majd „visszatértünk”.
A boldogságóránkat öleléslánccal zártuk.
(A relaxációhoz felhasznált irodalom: Orvos-Tóth Noémi: Gyermek Mindfullness Kártyák; Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek)
1. A foglalkozáson először a megbocsátásról beszélgettünk. Nehéz-e? Miért jó megbocsátanunk? Hogyan fejleszthetjük?
2. Majd a gyakorlatban is kipróbáltuk: Egy kis lapra leírták, hogyan bocsátanának meg másnak, vagy kérnének bocsánatot valakitől.
3. Ez után arra kértem őket, gondolják át, hogy mi az, ami miatt rendszeresen ostorozzák magukat. Kértem, egy másik kis lapra írják le, hogyan bocsátanák meg maguknak ezt. Ez még nehezebb volt, mint az előző feladat.
4. Beszéltünk az önegyüttérzésről: Szabad ezt éreznünk. Miért? Mit nem jelent? Mi az tulajdonképp? Miért fontos ezzel foglalkoznunk?
5. Ezt követte az Overwiew Effekt értelmezése. Majd az „5-5-5” szabályt is kipróbáltuk. Ez is segít az elengedésben.
6. Végül megnéztük, majd összegeztük, mit jelent a megbocsátás erőssége.
7. Ez után készítettek filcből egy könyvjelzőt népi szív vagy virágmintákkal. Ezt odaajándékozhatják a bocsánatkérés vagy a megbocsátás jeleként másnak vagy maguknak, s a tanultak alapján már jobban, könnyebben megfogalmazhatják hozzá a kísérőszöveget.
Áprilisunk a bolondok napjával kezdődött. Mi ilyenkor pizsama napot tartunk. Majd következett a tavaszi szünet.
A tavaszi szünet emlékeit az én húsvétom csoportmunkával kezdtük. A visszaérkezés után a japán kintsugi tojás elkészítésével folytattuk boldogságóráinkat. Az újratalálkozás örömére a Mi a közös bennünk? játékkal indítottunk. Majd megfogalmaztuk osztályunk szabályát.. Ezeket a képrészleteket a digitális technika segítségével szerkesztettük össze.
Rímfaragással és nyelvtani feladatlappal ünnepeltük a költészet napját.
Második foglalkozásunkon a megbocsátásé volt a főszerep. Szívből szívbe játékkal a bennünk rejlő sérelmek kerültek a felszínre. Alkalmaztuk az elhajított kő technikát, haragunk eleresztésére. Megtanultuk az őszinteség mondókáját, a szót különféle mozgásfejlesztő eszközökkel raktuk ki. Majd bocsánatkérő cetliket készítettünk.
A hónapot teljes egészében átfonta a fenntarthatósági témahét, melynek központi eleme a Föld napja volt. Az egy hetes intenzív csoportmunkában zajló foglalkozásokok szóba került a globális felmelegedés, a szárazság, az erdőtüzek, a vízszennyezés, gleccserek olvadása, a levegő szennyezés, a kihalás szélén álló madárfajok, az átgondolt élelmiszer vásárlás, a túlnépesedés, a vízhiány, az energiapazarlás, az állatfajok pusztulása. Igazi ökohősökké váltunk.
A hónap során új mesehallgatás és olvasást vezettünk be. A terembe kényelmesen elhelyezkedve adtuk át magunkat az olvasás igazi élményének. Így került a hétfejű sárkány mese kapcsán a Szent György nap megismerése is a boldogságóra részévé. A hónap utolsó napján a méhek tánca kapcsán a méhekről beszélgettünk. Az általuk készített mézből kókuszgolyókat késztettünk. Így édesítve meg a hónap utolsó napját.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Sziklaforrás csoport
A Boldogságprogram áprilisi témája, a megbocsátás, és a Fenntarthatósági Témahét összekapcsolása lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek ne csak társas kapcsolataikban, hanem a természethez fűződő viszonyukban is gyakorolják a felelősségvállalást.
A megbocsátás a hibáink felismerésével kezdődik. A fenntarthatóság érdekében, amit mi is tehetünk, a környezettel szemben elkövetett hibáink felismerése. A környezetünk alapos elemzésével, játékos gyakorlatokkal tettünk emlékezetessé egy hetet áprilisban.
Felépítettük az erdő négy szintjét, rajzoltunk, festettünk, környezetünkben a szépségeket kerestük. A figyelmünket a környezetünk megóvására és rendbetételére fordítottuk. A környezetszennyezés témakörben a hibáinkat felismerve szorgoskodtunk, Jóvátételünk, a megbocsátás aktív része a károk enyhítése volt, hogy szemétszedéssel, „bocsánatot” kértünk a természettől, szembenéztünk hibáinkkal és kijavítottuk.
Ebben az osztályban…
Áprilisban Boldogságóra Erősség Program keretében a korrektség témáján belül ezzel a címmel készített plakátot az 5. osztály.
A Föld napján a Legyünk mi is ökohősök téma keretében a szív és a víz ihlette meg a rajzolni szerető osztályt. Így készült plakát a háborúról és a vízszennyezésről.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
A foglalkozáson a megbocsátás jelentőségét jártuk körül a hatodik osztályosokkal. Közösen megfogalmaztuk, hogy a megbocsátás elsősorban belső felszabadulást hoz, és nem a történtek igazolását jelenti, hanem a harag elengedését. A beszélgetések során a tanulók felismerték, hogy mindannyian hibázunk, ezért a bocsánatkérés és a megbocsátás egyaránt fontos része kapcsolatainknak. A téma feldolgozása segítette őket abban, hogy tudatosabban, nyitottabban és empatikusabban viszonyuljanak egymáshoz.
„Szívből szívbe” gyakorlat segített a felszabadulásban és továbblépésben.
A „megbocsátás átló” gyakorlat rámutatott, hogy a fiúk könnyebben megbocsátanak, mint a lányok, ugyanakkor az is kiderült, hogy a bocsánatkérés senkinek nem jelent nehézséget.