A júniusi boldogságóránkat spontán alakult beszélgetőkörrel indítottuk, mert a csoportban az egyik kislány nagyon szomorú volt, hiányzott neki az anyukája.
A gyerekekkel arról beszélgettünk, mit tehetnénk, hogy felvidítsuk őt, így a gyerekek maguk építették fel a fenntartható boldogságról szóló témánkat.
Először az egyik kislány azt javasolta, „szívja be a levegőt, majd fújja ki”. Ezért mindannyian a légzésünkre figyelve relaxáltunk, így egy megküzdési technikát fel tudtunk eleveníteni.
Többen javasolták, hogy öleljük meg, akkor nem lesz olyan szomorú, így a kislány ölelése mellett közös ölelésláncot is indítottunk, mely a társas kapcsolatok fontosságára emlékeztetett minket.
Rávezető beszélgetéssel, kérdésekkel közösen „felvettük a szebben látó szemüvegünket” is. A szemüveg „felvételekor” automatikusan eszébe jutott két gyermeknek is a korábbi, optimizmusról szóló boldogságóránk, hogy nem jó, hogy kint esik az eső, mivel nem tudunk kint játszani, de mégis lehet örülni az esőnek, mert ez jó a növényeknek és állatoknak.
De ha már a „szemüveg” rajtunk volt, körülnéztünk a csoportszobában és megállapítottuk, nagyon sok dolog van körülöttünk, aminek örülni lehet. Több mindent felsoroltak a gyerekek, örömmel hallottam, hogy ide tartozott számukra az is, hogy „van ennivalónk”.
A boldogságóránk zárásaként közösen táncoltunk Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalára, így a mozgást és a célok kitűzésének témáját is érintettük.
Júniusban elmeséltem a gyerekeknek „A kisegér nagy utazása” című népmesét is, mely fontos üzenetet hordoz a gyerekek helyes önértékelésének kialakításához.

Június hónapban a gyerekekkel együtt mi felnőttek is folyamatosan tapasztalatokat szerezhetünk környezetünkben a megbocsátásról. Megtanulhatjuk, hogy ahhoz, hogy jobbá válhassunk, szükségünk van mások együttérzésére és szeretetére. Ahhoz, hogy mások jobbá váljanak, szükségük van a mi együttérzésünkre és szeretetünkre.
Fogadjuk el saját és mások sebezhetőségét, gyengeségét, közelítsünk tiszta szándékkal, bizalommal, előítéletek nélkül egymáshoz és segítsük egymást felülkerekedni nehézségeinken. Ha ezt tesszük, valóra válhat gyermekeinkkel kapcsolatos „legbensőbb fohászunk, hogy birtokolják az összes erősségünket és csak keveset a gyengeségeinkből.” (M.Seligman)

(A relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), a népmeséhez felhasznált irodalom: Itt vagyok, ragyogok – Népmesék a világ minden tájáról 0-4 éveseknek, Bajzáth Mária válogatása)

A foglalkozás célja az volt, hogy a pozitív érzéseket vizuálisan és manuálisan is megfoghatóvá tegyük egy színes papírlánc (boldogságfüzér) közös megépítésével, miközben fejlődik a finommotorika és a szociális készségek. Bagdi Bella dala után egy kosárból színes papírcsíkokat választottunk. Minden szín egy-egy jó dolgot jelképezett (pl. sárga = napsütés/udvari játék, kék = kedvenc mese/ölelés). Azok a gyermekek, akik verbálisan nehezebben fejezik ki magukat, előre kivágott piktogramokat (szív, maci, autó, mosolygós arc) ragaszthattak a papírcsíkokra. A beszélő gyermekek elmesélték, miért az adott színt választották („Örülök, hogy ma a mamáért jön”). A papírcsíkokat hurkokká alakítottuk és egymásba fűztük. A ragasztózás és fűzés kiváló kétkezes koordinációs és finommotoros fejlesztés volt, amelynél a gyerekek egymásnak is segítettek. A gyermekek számára óriási büszkeséget jelentett látni, ahogy a füzér szemmel láthatóan egyre hosszabb lesz. Megértették: „Minden hurok egy jó dolog, és ha összefogunk, nagyon hosszú lesz a boldogságunk.” A füzért a csoportszoba központi helyére akasztottuk fel. A nap folyamán a gyermekek többször odamentek, mutogatták a saját gyűrűjüket, ami segített az érzelmi önszabályozásban és a pozitív alaphangulat megtartásában. A foglalkozást torta evéssel koronáztuk.

FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG

Ismét elérkeztünk a Maci csoporttal az utolsó boldogságórához. Ebben a nevelési évben is minden témakört sikeresen feldolgoztunk.
A fenntartható boldogság témaköre már a nevelési évünk végére esett (óvodánkban a nevelési év május 3-ig tart). Ebben az időszakban a gyermekek, a pedagógusok és a szülők is a fáradtság jeleit mutatják. Óvodánknak azonban ez még egy rendkívül mozgalmas, színes programokkal teli időszaka. Ballagás, gyereknap, év végi kirándulás, éjszakai ovi, Apák napja… Ezek a színes programok megannyi élményt nyújtanak a gyermekeknek, amikre remélhetőleg a későbbiekben is szeretettel fognak visszaemlékezni.
Idén a gyereknapi hét után tartottam meg utolsó boldogságórámat, amin rendhagyó módon a gyermekek által legjobban kedvelt tevékenységeket, játékokat ismételtük meg. A munkafüzet 70. oldalán található „gyöngyszemek” segítségével visszaemlékeztünk a témakörökre. Mondókáztunk, célba dobtunk, beszélgettünk, színeztünk, horgásztunk, építettünk és táncoltunk.

Boldogságnyomok 🙂
Júniusban nagycsoportosainkkal a fenntartható boldogság témakörével zártuk le a 10 hónapot.
Sokat beszélgettünk arról, hogy az igazi boldogság nemcsak a pillanatnyi örömökben rejlik, hanem a szeretetteljes kapcsolatokban, a kedves szavakban és a jó cselekedetekben is. A szeptemberben iskolába induló nagycsoportosainkkal felidéztük az együtt töltött óvodai évek szép emlékeit. Közösen gondolkodtunk arról, hogy ki milyen nyomot hagy maga után az óvodában, hogyan fogják őt az óvodában maradók emlegetni. Beszélgettünk arról is, hogy egy mosoly, egy ölelés, egy segítő kéz vagy egy kedves tett, milyen sokáig megmaradhat mások szívében. A hónap során szeretettel búcsút vettünk két olyan gyermektől is, akik még egy évet velünk töltenek az óvodában, de csoportunktól elbúcsúztak. Segítségül hívtuk az év során megismert Boldogságóra eszközeit. Kiemeltük egymás pozitív tulajdonságait, mindenki szeretetteljes üzeneteket adott át a két csoporttársának. Játékaink, alkotásaink és beszélgetéseink tovább erősítették az összetartozás érzését. Fontos felismerés volt, hogy mindenki tud pozitív nyomot hagyni maga után. Hiszem, hogy az óvodában szerzett szeretetteljes élmények és a „Boldogságórás pillanatok”, dalok, lazító gyakorlatok maradandó nyomot hagynak bennük még hosszú ideig.

Egész évben törekedtünk arra, hogy megmutassuk, megéljük mindennapnak a szépségét. Meg kell mutatnunk nekünk felnőtteknek, hogy meg lehet találni a kis dolgokban is a jót, a szépet. A kilenc boldogság lépcsőn végig haladva, a tizedikre lépve már a legvisszahúzódóbb gyermek is mondja, mutatja, megéli a mindennapok örömét, keresi a pozitív dolgokat, önfeledten örül a meglepetésnek.

Alkalmunkat szokásosan Napimádással kezdtük, majd ölelőkörrel folytattuk amit nagyon szeretnek a gyerekek. Ehhez halk relax zenét használtunk, mert az ölelőkörben a gyerekek megsúgták egymásnak ölelés közben, hogy mit szeretnek egymásban.
Dórával is beszélgettünk, megbeszéltük közösen, hogy mi volt a kedvenc dolgunk, tevékenységünk az év folyamán. Azt is hozzátettük, hogy miért jó megtartani az eszünkben és szívünkben Boldog Dórát és szavait.
Ezt követően elkirándultunk Boldog Erdőbe. Rövid beszélgetés után. Megépítettük együtt Boldogvárat. Kisebb csoportokban dolgoztunk együtt a várépítésben. Nagyon élvezték a gyermekek.
E hosszú foglalkozás után zenés relaxációval köszöntünk el a tanévtől. Indulhat a vakáció!