A mai Boldogságóra középpontjában a fenntartható boldogság állt, amelyet különféle művészeti, érzelmi és közösségi tevékenységeken keresztül dolgoztunk fel a gyermekekkel. A célunk az volt, hogy a gyerekek tudatosítsák, a boldogság nem csupán egy pillanatnyi érzés, hanem egy életre szóló út, amelyet a hit, a hála, az optimizmus, a jó cselekedetek, a célok és a közösségi élmények mentén járhatunk végig.
A foglalkozást Bagdi Bella: „Jobb Veled a Világ” című dalával kezdtük, amelyre együtt mozogtunk, táncoltunk. A zene ritmusa és üzenete megnyitotta a gyerekeket az érzelmi átélésre, megalapozta az óra pozitív hangulatát.
Ezután megtekintettük a Magyar népmesék sorozat „Angyalbárányok” című epizódját, amely mély mondanivalójával különösen alkalmas volt a fenntartható boldogság témájának megközelítésére. A mese üzenete – a jóság, a hit és a lelki tisztaság jutalma – összhangban áll azzal az üzenettel, hogy ha van hitünk Istenben, az Univerzumban vagy a Világmindenségben (kinek-kinek hite szerint), az segít megtartani az egyensúlyt és az örömre való nyitottságot az életünkben.
Felelevenítettük a korábban feldolgozott hálához kapcsolódó mesét is, amelynek képei segítették a gyermekeket az emlékek előhívásában. A közös visszatekintés során beszélgettünk arról, mit tanultunk, milyen érzéseket keltett bennünk a mese, és milyen játékok kapcsolódtak hozzá. A gyermekek örömmel osztották meg, kinek melyik mese maradt meg leginkább, és emlékeztek a tanulságokra.
Ezután tematikusan sorra vettük a többi boldogságfokozó alappillért:
– optimizmus,
– társas kapcsolatok,
– jó cselekedetek,
– célkitűzés,
– megküzdési stratégiák,
– apró örömök,
– megbocsátás,
– testmozgás
– és ismét a fenntartható boldogság,
mindegyikhez kapcsolódva egy-egy meseidézet, illusztráció, játék vagy emlék segítségével. A gyermekek aktívan bekapcsolódtak, emlékeztek, reagáltak és újraélték az élményeket.
Közösen kiszíneztük az aktuális hónap jelét, majd újra táncra perdültünk Bagdi Bella következő dalaira. A gyermekek párban, vonatban vagy egyedül, felszabadultan mozogtak, örömük átragadt egymásra. Érezhető volt, hogy a mozgás, a zene, az élménymegosztás boldogsághormonokat szabadított fel bennük.
A sok-sok vidám arc, mosoly és pozitív visszajelzés azt mutatta, hogy valóban sikerült megérinteni őket, és feljutottunk együtt a „boldogság-vár” legfelső lépcsőfokára, ahonnan jó érzés volt visszatekinteni az eddig megtett útra.

Szeptember – A hála gyakorlása

Megvalósítás: A kicsikhez illő módon képeken, meséken, bábokon keresztül mutattuk be, mi az a hála. Rajzokkal töltöttük meg a “hála falat”, ,,hála szívet” is készítettünk és minden nap megbeszéltük, minek örültünk aznap.
Legkönnyebb: A vizuális és élményalapú megközelítés működött, örömmel rajzolták le a kedvenc pillanataikat (pl. anya puszit adott, kaptam egy új játékot).
Legnehezebb: A hála fogalmának tudatosítása. A 3 évesek főként utánzás útján tanultak, míg a nagyobbaknál már megjelent a szóbeli kifejezés.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Pozitívan, érdeklődve kapcsolódtak, észrevehetően örültek, amikor nap végén együtt idéztük fel az örömteli eseményeket.

Október – Az optimizmus gyakorlása

Megvalósítás: Rövid, tanulságos meséken és bábozáson keresztül mutattuk meg, hogyan lehet valami jót látni egy nehéz helyzetben. A „minden rossz után jön valami jó” gondolatot játékosan ismételgettük.
Legkönnyebb: A mesehősökkel való azonosulás – ha a történet vége jóra fordult, a gyerekek is könnyen megértették az üzenetet.
Legnehezebb: A saját helyzetükben való alkalmazás, például ha elestek vagy nem ők nyertek a játékban.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: A kisebbek gyakran csak érzelmileg kapcsolódtak, a nagyobbaknál viszont elindult a tudatosabb optimista gondolkodás.

November – Társas kapcsolatok ápolása

Megvalósítás: Egyszerű szerepjátékok, közös körjátékok, együttműködő tevékenységek (pl. építés, konyhás játék) révén gyakoroltuk a társas viselkedést. Használtunk barátság-bábokat is.
Legkönnyebb: Az együttjátszás természetes volt a gyerekek számára, különösen, ha közös cél vezérelte őket (pl. kockavár építés).
Legnehezebb: A konfliktushelyzetek kezelése, különösen ha valaki nem osztotta meg játékát, vagy megsértődött.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: A nagyobbak egyre többször segítettek a kisebbeknek, jó példa volt a kortárs tanulás.

December – Jó cselekedetek gyakorlása

Megvalósítás: Apró jócselekedeteket gyűjtöttünk: egy ölelés, segítség az öltözésben, egy kedves szó. „Jó tett-maci” kapta meg a gyerekek jó cselekedeteit rajzban.
Legkönnyebb: A gyerekek szeretik, ha dicséretet kapnak – motiváltan tettek egymásnak szívességeket.
Legnehezebb: Tudatosítani, hogy a jó tett akkor is jó, ha nem jár érte ajándék vagy taps.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Lelkesen segítettek egymásnak, sokszor figyelmeztették egymást: „Tedd be a macinak, amit csináltál!”

Január – Célok kitűzése és elérése

Megvalósítás: Képes célkártyákat készítettünk: pl. „egyedül öltözöm”, „végig hallgatom a mesét”, „rendben tartom a játékomat”. Mindenki kiválasztott egy célkártyát a hétre.
Legkönnyebb: A konkrét, napi tevékenységekhez kapcsolódó célokat gyorsan értették, örömmel mutatták, ha sikerült.
Legnehezebb: Az időbeni kitartás főként a 3 éveseknél rövidebb figyelmi idő jellemző.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: A cél elérése sikerélményt adott, a nagyobbak segítettek a kisebbeknek elérni a sajátjukat.

Február – Megküzdési stratégiák

Megvalósítás: Érzelmek felismerését segítő játékokat játszottunk (pl. érzelemkártyák, tükörjáték), valamint bábos helyzetgyakorlatokat (pl. mit tegyek, ha dühös vagyok?).
Legkönnyebb: A játékos, drámapedagógiai helyzetek a gyerekek élvezték, amikor eljátszhatták a saját érzéseiket.
Legnehezebb: A valós helyzetekben való önszabályozás, például düh esetén főként a 3 éveseknél.
Gyerekek viszonyulása az adott témához:Fokozatos fejlődés volt tapasztalható: egyre többen alkalmazták a tanult „szusszanok egyet” vagy „elmegyek kicsit egyedül” stratégiát.

Március – Apró örömök élvezete

Megvalósítás: A hét örömpillanatát együtt rajzoltuk le minden pénteken. Séták során kerestünk szép köveket, virágokat, bogarakat, és megfigyeltük őket.
Legkönnyebb: A természetes kíváncsiság, felfedezés öröme. A gyerekek önfeledten éltek a pillanatban.
Legnehezebb: Tudatosítani, hogy ezek az apróságok is boldoggá tehetnek minket, főleg a kisebbeknél.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Örömmel kapcsolódtak, sokan emlékeztek napok múlva is egy-egy kis örömre.

Április – Megbocsátás

Megvalósítás: Bábmesék és dramatikus játékok segítségével tanultuk meg a bocsánatkérést, valamint azt, hogyan tudunk megbocsátani egymásnak.
Legkönnyebb: A bábokon keresztüli bemutatás az azonosulás segítette a megértést.
Legnehezebb: Az őszinte bocsánatkérés és elengedés egy friss sérelem után.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: A nagyobbak már kezdték belátni, hogy a megbocsátás megnyugtató érzés. A kisebbek utánzással tanulták a mintát.

Május – Testmozgás

Megvalósítás: Minden nap része volt a mozgás: mondókás tornák, táncos játékok, szabadtéri akadálypályák. A „boldogító torna” bevezetése reggelente különösen népszerű volt.
Legkönnyebb: A mozgás természetes örömforrás számukra, felszabadultan, örömmel mozogtak.
Legnehezebb: A strukturált mozgásos feladatoknál (pl. sorban állás, ismétlés) nehezebb volt megtartani a figyelmet.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Nagy lelkesedéssel vettek részt sokszor ők maguk kezdeményezték a mozgásos tevékenységet.

Június – Fenntartható boldogság

Megvalósítás: Egyszerűen, élményszerűen foglaltuk össze az évet: plakátot készítettünk a boldog pillanatokról, „boldogságfa levelekre” rajzolták fel, mitől voltak boldogok.
Legkönnyebb: A visszaemlékezés kedvenc élményekre. Sok gyerek örömmel mesélte el, mi volt számára a legjobb.
Legnehezebb: A jövőbe tekintés vagy a boldogság fogalmának állandóságáról való beszélgetés még túl elvont volt a kisebbeknek.
Gyerekek viszonyulása az adott témához: Élénken emlékeztek az év során történt kedves eseményekre, és örömmel készítettek színes leveleket.