Utolsó havi témánk a Fenntartható Boldogság volt, mely ebben az évben is szorosan kapcsolódott az óvodánkból elballagó gyerekek búcsúztatásához.
A beszélgető körben beszélgettünk arról, hogy ki mit szeretett az óvodában, a baráti kapcsolatokról, arról, hogy mit tanultak meg az óvodában és visznek magukkal az iskolába. Ezután felelevenítettük a gyerekekkel a 10 hónap Boldogságóráin feldolgozásra kerülő témákat, azt hogy melyik foglalkozás tetszett nekik a legjobban. Reméljük, hogy az iskolába elinduló gyerekek magukkal viszik a Boldogságórák hangulatát, az itt szerzett élményeiket pedig nem csak a polcukra teszik, hanem jól használhatják az iskolában is.

A gyerekek ArTeC kocka segítségével közös boldogságvár társasjátékot hoztak létre. Itt úgy játszottak, hogy ahányat dobtak annyi kockával bővítették a vár falát, közben pedig elmesélték a boldogságórával kapcsolatos legszebb élményeiket.

Fenntartható boldogság
Koshi csengő, Mazsola báb a megérkezés-a gyerekek ülnek a szőnyegen körben.
Búcsúzni jött Mazsola, az utolsó alkalomra, még egy közös beszélgetésre.
Hoztam egy mesét, meghallgatjátok?-kérdezem a gyerekektől.
A mai mese Szutyejevtől van és arról szól, hogy mi tesz valakit boldoggá, A sün,akit meg lehet simogatni.
Utána közösen megbeszéljük, hogy mi tette boldoggá a sünit-a simogatás és a jó szó.
gyorsan ki is próbáljuk, hogy vajon minket is boldoggá tesz-e? Mindenki megsimogatja a jobb és bal oldali szomszédjának a hátát, majd kezet is fogunk a szomszédainkkal, majd megfogjuk egymás kezét és egy nagy körré válunk közösen.
Visszatekintünk az évre, felidézzük a Boldogságóra témáit, visszaemlékeznek egy-egy mozzanatra pl a hálabefőttre, vagy egy-egy helyszínre-tornateremre vagy egy mesére-a színszörnyre. És persze az állandó szereplőre, Mazsolára. Meglepő, milyen sok emlékük van, mennyi minden eszükbe jut.
Felemlegetjük az idei év klassz dolgait is, amiket szerettek csinálni, amiben jól érezték magukat-akár bent a csoportszobában egy kedves játék, akár egy külső program-kirándulás vagy ovis program-egy bábszínház.
Nem marad más hátra, minthogy lezárjuk a közös évet, elbúcsúzzunk-külön azoktól, akik már szeptemberben iskolába mennek.
Megbeszéljük a boldogság kerék szimbólumait, még egyszer utalva az alkalmakra, aztán visszaülnek az asztalokhoz és kiszínezik a rajzot.
A végén a szőnyegen körbeállnak, míg lefektetem a kerekeket és lefényképezem azokat.
A Koshi hangjaival búcsúzunk egymástól.

A foglalkozás során visszatekintettünk a Boldogságóra program témáira, és közösen felidéztük az elmúlt év élményeit. A gyermekek örömmel emlékeztek a hála, az optimizmus, a jó cselekedetek és az apró örömök témáihoz kapcsolódó tevékenységekre. Beszélgettünk arról, mi minden teszi őket boldoggá a mindennapokban, és felismerték, hogy a boldogság a szeretetteljes kapcsolatokban van jelen. A foglalkozás részeként szeretetfolyosót alakítottunk ki, ahol a gyermekek egymást kedves szavakkal, dicséretekkel és biztató üzenetekkel fogadták áthaladás közben. A pozitív visszajelzések megerősítették önbizalmukat és a csoporthoz tartozás érzését. A gyermekek figyelmesen fordultak társaik felé, és örömmel fejezték ki egymás iránti szeretetüket.
A Boldogságórák alatt hallgatott dalainkat énekeltük. A csoport nagy kedvence a Pozitív mondóka és a Ho’oponopono című dal. Annyira megszerettük ezeket a dalokat, hogy korábban az anyák napi műsorunkba is beépítettük őket. Az év végén elballagtattuk a nagycsoportos gyermekeket, meghitt és ünnepélyes hangulatban búcsúztunk tőlük. A ballagás során sok szép emlék és közös élmény került felidézésre. A gyermekek büszkén és örömmel vettek részt a búcsúzás pillanataiban. Az év zárásakor pozitív élményekkel és hálával tekintettünk vissza az együtt töltött időszakra. A foglalkozás hozzájárult a fenntartható boldogság élményének megerősítéséhez és a közösségi összetartozás érzésének elmélyítéséhez.