A játék már a kezdetektől felkeltette a gyermekek érdeklődését, hiszen a szerepjáték ebben az életkorban kiemelten fontos számukra. A képzeletbeli telefon használata lehetőséget adott arra, hogy beleéljék magukat a helyzetbe, miközben fejlődött a kommunikációs készségük és a kifejezőképességük is. A „Halló, keresem azt a gyermeket, aki…” kezdetű mondatok megfogalmazása kezdetben néhány gyermek számára segítséget igényelt, azonban rövid időn belül egyre bátrabban és önállóbban használták ezt a formulát.
A külső tulajdonságok (például hajszín, ruházat) könnyebben mentek, míg a belső tulajdonságok (például kedvesség, segítőkészség) megfogalmazása több irányítást igényelt, ugyanakkor nagyon értékes megnyilvánulásokat eredményezett.
A gyermekekkel közösen kinyújtottuk a mézeskalács tésztát, majd mindenki magának kinyomta a számára tetsző formával, majd kidíszíthették.
Boldogságóra Önbizalom Program
A foglalkozás középpontjában ezúttal a fejlődési szemlélet és a kitartás erősítése állt. A gyermekekkel a „Még nem” erejéről beszélgettünk, vagyis arról, hogy attól, hogy valami elsőre nem sikerül, még képesek lehetünk megtanulni és fejlődni benne. A tevékenység során a gyerekek megismerhették, hogy a hibázás az élet természetes része, és minden próbálkozás közelebb visz a sikerhez.
A séta során gyűjtött természeti tárgyak jó lehetőséget adtak arra, hogy játékosan kapcsolódjunk a témához. A gyermekek örömmel kerestek különféle köveket, faleveleket, ágakat, majd közösen beszélgettünk arról, hogy vannak dolgok, amelyeket még nem tudnak egyedül megcsinálni. Többen bátran megfogalmazták saját nehézségeiket, például hogy még nem tudnak biciklizni, cipőt kötni vagy rajzolni úgy, ahogyan szeretnék. A „még” szó használata segített nekik abban, hogy reménytelibben és pozitívabban gondolkodjanak önmagukról.
A foglalkozás során különösen fontos volt annak hangsúlyozása, hogy a próbálkozás értékesebb, mint a tökéletes eredmény. A gyermekek megértették, hogy a gyakorlás, a türelem és a kitartás segíti a fejlődést. Többen egymást is biztatták, ami erősítette az együttműködést és az egymásra figyelést.
A foglalkozás végére oldottabb, magabiztosabb légkör alakult ki.
A foglalkozás során a pozitív kapcsolatok és a közösségépítés fontosságára helyeztem a hangsúlyt. Célom az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják az egymás felé fordulás, a kedvesség és az elfogadás jelentőségét, valamint erősödjenek társas kapcsolataik és kommunikációs készségeik.
Az év elején különösen fontosnak tartottam a reggeli üdvözlési formák bevezetését, mivel a gyermekek számára a reggeli érkezés sokszor nehézséget jelenthet. Úgy gondoltam, hogy a választott köszönési módok segíthetnek oldottabbá, vidámabbá tenni a nap kezdetét, és biztonságos, szeretetteljes légkört teremthetnek a csoportban. A reggeli köszönések gyakorlata a mindennapok részévé vált. A gyermekek örömmel választottak a különböző üdvözlési formák közül, például a pacsi, ökölpacsi, kézfogás vagy ölelés lehetőségét. Látható volt, hogy ez a tevékenység pozitív hangulatot teremtett, segítette a kapcsolatteremtést, és megkönnyítette az elválást a szülőktől.
Idei utolsó foglalkozásunkon összekötöttük a kellemeset a hasznossal. Egy kislánynak a születésnapját ünnepeltük. Kértem tőlük, hogy készítsenek bonbont ajándékba, mégpedig humorbonbont.
Miután elkészültek az apró meglepetések, az ünnepeltünk körbevitte a doboz „bonbont”, hogy mindenkit megkínáljon. Az ajándékok között volt favicc, vicces rajz szöveggel, mini képregény, szóvicc, stb. A gyerekek nagyon élvezték, sokat nevettek egymás ötletein.
Ezt az órát nagyon szerettem. A dal meghallgatása után a Figyelj csak feladatot csináltuk meg. Először a tanteremben és az óra elején, aztán nem sokkal az óra vége előtt a folyosón.Utána összehasonlítottuk a hangok mennyiségét és minőségét és megpróbáltunk magyarázatot találni a különbségekre.
Aztán egy szókereső rejtvényt csinálták meg a gyerekek. Az Önbizalom munkafüzetből a példagyakorlat szavait írtam be a rejtvénybe. Aztán a megtalált szavakat vonatkoztatták a gyerekek magukra.
A gyerekek is nagyon jól érezték magukat.
Bár kisebb gyerekeknek szól a választott dal, de dallama és szövege a nagyobb korosztálynak is tetszett.
A pozitív énképed megismerése a mindennapokból feladatot csináltuk meg és az volt a tapasztalatom, hogy a gyerekek -de talán a felnőttek is- nagyon nehezen tudnak magukról jót mondani.
Mintha szégyellnék, hogy valamiben jók vagy különlegesek vagy csak egyszerűen elég jók. Másoktól ezt jobban elfogadják.
Az irányított kérdések ebben segítettek illetve jobban tudták megfogalmazni, hogy másoknak segítettem azzal, hogy .. feladat
Ezzel a témával úgy érzem érdemes többet foglalkoznu kiegészítve önbizalom erősítő feladatokkal
1. Erősségdetektívek
2. Egyszerűen csak nevessünk!
3. Humor, játékosság
4. Olyan jó veletek!
A 7. osztályosok utolsó boldogságórája szuper hangulatban telt, és tökéletes zárása volt az évnek. Egy humoros videóval indítottunk, ami azonnal jó kedvre derítette a diákokat. Ezután beszélgetős kártyákkal folytattuk: sokat nevettünk, és a gyerekek örömmel meséltek személyes történeteket. Jó volt látni, hogy a gyerekek a komolyabb kérdésekre is nyitottan, de játékosan válaszoltak. Ez a vidám óra bebizonyította, hogy a humor remek közösségépítő erő, és pozitív útravalót adott a diákoknak a nyári szünetre.
A júniusi foglalkozásaink központi témája az életre szóló önbizalom volt, amely egyben lehetőséget adott az egész éves munka lezárására, a fejlődés tudatosítására és az elsajátított önbizalom-erősítő technikák összegzésére.
Az első foglalkozást mozgásos bemelegítő gyakorlatokkal kezdtük, amelyek segítették a gyerekek felfrissülését és ráhangolódását a közös munkára. Ezt követően közösen felidéztük a kilenc hónapon keresztül feldolgozott önbizalomfejlesztő témákat, majd meghallgattuk az „Önbizalom-hegy és az életre szóló önbizalom virága” vizualizációs gyakorlatot, amelynek segítségével újra bejártuk képzeletben az Önbizalom-hegyet.
A gyerekek egyéni és közös gondolkodás során összegyűjtötték, hogy miben fejlődtek a tanév során önbizalom terén. A válaszokból egy közös tablót készítettünk („Az életre szóló önbizalom”), amelyen az Önbizalom-hegy köré kerültek azok a készségek és személyes erősségek, amelyekben a gyerekek saját fejlődésüket érzékelték.
A foglalkozás csoportos kreatív feladata során a gyerekeknek különböző metaforák segítségével kellett megfogalmazniuk, milyen lenne az önbizalom, ha étel, virág, állat, játék vagy közlekedési eszköz lenne. A feladat kreatív és ötletgazdag megoldásokat eredményezett. A gyerekek játékosan, ugyanakkor mély önismereti tartalommal tudták megjeleníteni az önbizalom jellemzőit, ami jól mutatta, hogy a téma fogalmai az év során beépültek gondolkodásukba. Az órát az „Önbizalom megerősítések” kártyacsomag kártyái segítségével folytatott beszélgetéssel zártuk, amely pozitív érzelmi keretet adott a foglalkozásnak.
A második foglalkozás különösen megható része volt azoknak a pozitív üzeneteknek a felbontása, amelyeket a gyerekek másfél hónapon keresztül írtak egymás számára. A társaktól kapott elismerések és biztató gondolatok erősítették az összetartozás érzését, valamint segítették a saját értékek tudatosítását. A gyerekek nagy érdeklődéssel és örömmel olvasták fel az üzeneteket, amelyek sok esetben őszinte megerősítést jelentettek számukra.
A foglalkozást Szívmanó nyugilégzéssel (Számolós légzés) folytattuk, amely segített a befelé figyelésben és az érzelmi ráhangolódásban. Ezt követően csoportmunkában készítették el „Tanácsok az utókornak” című feladatukat. A gyerekeknek azt kellett elképzelniük, hogy sikeres, magabiztos fiatal felnőttekként visszatekintenek saját fejlődésükre, és tíz pontban összefoglalják az egészséges önbizalom kialakításának legfontosabb tanulságait. A csoportok által megfogalmazott gondolatok érett önismeretről, reális énképről és a kitartás fontosságának felismeréséről tanúskodtak.
Kiemelkedően sikeres volt az „Reklámterv” című gyakorlat is. A gyerekeknek egy társukat kellett bemutatniuk egy képzeletbeli ügynökség számára, kizárólag pozitív tulajdonságaira és erősségeire építve. A rövid reklámok humorosak, ötletesek és egyben támogatóak voltak.
Az év lezárásaként közösen elkészítettük az „Ezt kaptuk az Önbizalom Programtól” című tablót. A középen elhelyezett virág szirmai a kilenc hónap legfontosabb témáit foglalták össze egy-egy kulcsszóval, míg a körülötte repülő pillangók az önbizalom pozitív hatásait jelenítették meg. A tabló szemléletesen mutatta be mindazt az érzelmi és személyes fejlődést, amelyen a gyerekek az év során keresztülmentek.
A „Mit viszel magaddal?” feladat során mindenki egy hátizsák ábrájába rajzolhatta és írhatta bele azokat az önbizalom-erősítő gondolatokat, stratégiákat és tapasztalatokat, amelyeket a jövőben is szeretne alkalmazni. A foglalkozást hála- és örömmeditációval, valamint a „Hála megerősítések” kártyáira épülő beszélgetéssel zártuk. Az év végi reflexiók során a gyerekek nyitottan és aktívan osztották meg gondolataikat, élményeiket. A visszajelzések alapján a program hozzájárult önismeretük fejlődéséhez, önbizalmuk erősödéséhez és a közösségi kapcsolatok mélyüléséhez.
A program záró üzenete így foglalható össze. Az egészséges önbizalom nem azt jelenti, hogy mindig minden sikerül, hanem azt, hogy a gyerekek megtapasztalták azt, hogy képesek talpra állni, tanulni a nehézségekből, és bizalommal haladni tovább saját céljaik felé.
A gyerekekre nagyon jellemző tulajdonság a kíváncsiságuk. Ehhez kapcsolódva kerestünk rajzos ötleteket. Így találtunk rá arra, hogy mit is láthatunk egy nagyító alatt, vagy egy kulcslyukon bekukucskálva.