A gyerekek gyűjtőmunkát végeztek a Madarak és fák napja alkalmából a legkedvesebb madarukról. Tablót is készítettek, majd bemutatták társaiknak.
Elmondták milyen tulajdonság alapján választották ki a madárvilágból. Megtudhattuk, hogy miért szeretnének rá hasonlítani.
Óra végén ,,életre” kelt kedvencük.
Boldogságóra Önbizalom Program
A júniusi témát már összevont csoportban végeztük.
„Almát szedj, ügyesedj,szőlőt szedj,ügyesedj”-ezzel a relaxációs gyakorlattal kezdtük.
Utána körbe ültünk a gyerekekkel és „kedvességnyomozóvá” váltunk”.Minden gyerek mondott egy társáról egy kedves mondatot,hogy miért szereti.
A gyerekek tele önbizalommal és boldogan ültek le,hogy kiszínezzék a boldogságnyomot.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Az óvodában a szeretet, az elfogadás, a dicséret és a sikerélmények támogatják az egészséges önbizalom kialakulását, amely végigkísérheti őket egész életükben
A körültekintés, a kíváncsiság és a humor a júniusi hónap vezető témái nagy segítségünkre voltak a tanév utolsó napjaiban. Meghallgatva, megfigyelve az erősségek dalait, betekintést nyerve az erősségek kertjébe, próbáltuk felfedezni a tevékenységeink során, mindazt, ami eddig elkerülte a figyelmünket!
Az úton, az ovi fele mindenki kíváncsian figyelt, hogy új dolgokat vegyen észre!
Megörvendeztettük a Süni óvodacsoportot énekeinkkel, furulyacsokrunkkal, és ajándékot is vittünk nekik, melyeket önzetlen szívvel adtunk át.
Nagy izgalommal töltötte el a gyerekeket, hogy ismét átélhetik a rég nem tapasztalt óvodai hangulatot. Ismerős házikókba bújtak be, főzőcskéztek, hintalovaztak, csepphintáztak, olvastak, meséltek a kicsiknek.
Annyira lelkesek voltak az ovisok is, hogy azt szeretnék, ha még megismételhetnénk ezt a látogatást.
Apák -napja alkalmából felsorolták, hogy mi a csodálnivaló, értékes, és mit szeretnek az édesapjukban. Egy páran rajzot is készítettek róla.
Vicceket mondtunk sokat, igyekezve jókedvre deríteni egymást. A Napsugár folyóiratból is mindig elolvassuk a vicceket, tréfás találóskérdéseket!
A boldogság fenntarthatóságáért mindannyian naponta teszünk, mert tudatában vagyunk annak, hogy semmi sem születik magától. A fényt valakinek meg kell gyújtani, ha nem akarunk sötétben maradni.
Őszinte hálánkat és köszönetünket fejezzük ki, hogy idén is önzetlenül megosztotta velünk a Boldogságórás tündércsapat azt a számtalan segítséget, ötletet, segédanyagot, melyben kedvünkre dúskálhattunk!
Pihentető és tartalmas nyarat kíván szeretettel a Vaskertes Általános Iskola III.A. Osztálya!
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Beszélgettünk arról, hogy nem kell mindig mindent tökéletesen csinálni, és fontos, hogy ugyanolyan kedvesek legyünk magunkhoz, mint a barátainkhoz. A foglalkozás erősítette az önbizalmat, az önelfogadást és a pozitív énkép alakulását.
Megbeszéltük a tanukókkal, mennyire fontos, szükséges az önmagunk szeretete és elfogadása. Elkészítettük az ehhez kapcsolódó feladatot, amit nagy örömmel vettek.
A gyerekek játékos formában ismerkedhettek meg azzal, milyen fontos szeretni és elfogadni önmagukat, valamint társaikat. A foglalkozás során hangsúlyt kapott, hogy ne legyünk túl szigorúak magunkkal, hiszen mindenkinek vannak erősségei és hibái is.
A foglalkozás része volt az „Ölelés ereje” nevű játék is, amely jó hangulatot teremtett, és segítette a közösségépítést. A gyerekek mozgás közben egymást ölelték meg különböző létszámú csoportokban, ami erősítette bennük az összetartozás érzését, a szeretetet és az egymás iránti figyelmet. A játék vidám és oldott légkört teremtett, miközben fejlesztette a társas kapcsolatokat is. A játék végén tartottunk egy nagy csoportos ölelést, ami szuperül zárta a foglalkozást.
Összességében a foglalkozás nagyon hasznos és élménydús volt. Segített a gyerekeknek abban, hogy jobban megismerjék saját érzéseiket, megtapasztalják az elfogadás fontosságát, és erősödjön bennük a közösséghez tartozás élménye.
A játék már a kezdetektől felkeltette a gyermekek érdeklődését, hiszen a szerepjáték ebben az életkorban kiemelten fontos számukra. A képzeletbeli telefon használata lehetőséget adott arra, hogy beleéljék magukat a helyzetbe, miközben fejlődött a kommunikációs készségük és a kifejezőképességük is. A „Halló, keresem azt a gyermeket, aki…” kezdetű mondatok megfogalmazása kezdetben néhány gyermek számára segítséget igényelt, azonban rövid időn belül egyre bátrabban és önállóbban használták ezt a formulát.
A külső tulajdonságok (például hajszín, ruházat) könnyebben mentek, míg a belső tulajdonságok (például kedvesség, segítőkészség) megfogalmazása több irányítást igényelt, ugyanakkor nagyon értékes megnyilvánulásokat eredményezett.
A gyermekekkel közösen kinyújtottuk a mézeskalács tésztát, majd mindenki magának kinyomta a számára tetsző formával, majd kidíszíthették.
A foglalkozás középpontjában ezúttal a fejlődési szemlélet és a kitartás erősítése állt. A gyermekekkel a „Még nem” erejéről beszélgettünk, vagyis arról, hogy attól, hogy valami elsőre nem sikerül, még képesek lehetünk megtanulni és fejlődni benne. A tevékenység során a gyerekek megismerhették, hogy a hibázás az élet természetes része, és minden próbálkozás közelebb visz a sikerhez.
A séta során gyűjtött természeti tárgyak jó lehetőséget adtak arra, hogy játékosan kapcsolódjunk a témához. A gyermekek örömmel kerestek különféle köveket, faleveleket, ágakat, majd közösen beszélgettünk arról, hogy vannak dolgok, amelyeket még nem tudnak egyedül megcsinálni. Többen bátran megfogalmazták saját nehézségeiket, például hogy még nem tudnak biciklizni, cipőt kötni vagy rajzolni úgy, ahogyan szeretnék. A „még” szó használata segített nekik abban, hogy reménytelibben és pozitívabban gondolkodjanak önmagukról.
A foglalkozás során különösen fontos volt annak hangsúlyozása, hogy a próbálkozás értékesebb, mint a tökéletes eredmény. A gyermekek megértették, hogy a gyakorlás, a türelem és a kitartás segíti a fejlődést. Többen egymást is biztatták, ami erősítette az együttműködést és az egymásra figyelést.
A foglalkozás végére oldottabb, magabiztosabb légkör alakult ki.
A foglalkozás során a pozitív kapcsolatok és a közösségépítés fontosságára helyeztem a hangsúlyt. Célom az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják az egymás felé fordulás, a kedvesség és az elfogadás jelentőségét, valamint erősödjenek társas kapcsolataik és kommunikációs készségeik.
Az év elején különösen fontosnak tartottam a reggeli üdvözlési formák bevezetését, mivel a gyermekek számára a reggeli érkezés sokszor nehézséget jelenthet. Úgy gondoltam, hogy a választott köszönési módok segíthetnek oldottabbá, vidámabbá tenni a nap kezdetét, és biztonságos, szeretetteljes légkört teremthetnek a csoportban. A reggeli köszönések gyakorlata a mindennapok részévé vált. A gyermekek örömmel választottak a különböző üdvözlési formák közül, például a pacsi, ökölpacsi, kézfogás vagy ölelés lehetőségét. Látható volt, hogy ez a tevékenység pozitív hangulatot teremtett, segítette a kapcsolatteremtést, és megkönnyítette az elválást a szülőktől.
