A mai foglalkozáson beszèlgettünk a stresszről, nehéz helyzetekről, illetve arról, hogy ki hogyan reagál ilyen helyzetben. A beszèlgetést vègül átvezettem arra, hogy a nehez helyzetekben másoktól tudunk segítsèget kérni. Megrajzoltàk az èn segítő köröm rajzot, nèhànyan megosztottal, hogy kihez ès mièrt szoktak nehéz vagy stresszes helyzetben fordulni, hogy ne èrezzèk magukat egyedül a problémájukkal.
Boldogságóra Önbizalom Program
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Szeptemberben sem maradhatott el a Boldogságóra, hiszen a hónap témái számos lehetőséget kínáltak a közös élményszerzésre, az együttműködésre és az értékes beszélgetésekre.
Elsőként az Írástudatlanság Elleni Küzdelem Világnapjához kapcsolódva megnéztük a 2011-es Micimackó című mesefilmet. A történet segítségével megtapasztalhattuk, milyen galibákat okozhat egy félreértelmezett üzenet vagy egy helytelenül megírt levél. A mese remek alkalmat teremtett arra, hogy beszélgessünk az olvasás és az írás fontosságáról.
Ezt követően az Önbizalom Program keretében az önmagunkkal való együttérzés témáját dolgoztuk fel. Sokat beszélgettünk arról, hogy mindenki hibázhat, és attól, hogy valamit elrontunk, még nem leszünk kevesebbek. Megtanultuk, milyen fontos, hogy önmagunk felé is ugyanazzal a megértéssel, kedvességgel és elfogadással forduljunk, mint egy jó barátunk felé. A foglalkozások során elültettük a „kedvesség virágait” is, amelyeket azóta is szeretettel gondozunk.
A hónapot a magyar népmese napjához kapcsolódó foglalkozással zártuk. Játékos keretek között dolgoztuk fel Benedek Elek A három kívánság című meséjét. A történet tanulságán keresztül arról beszélgettünk, hogy milyen fontos szerepet töltenek be életünkben a vágyak és a célok, ugyanakkor felelősséget kell vállalnunk kívánságainkért és döntéseinkért is. Megfogalmaztuk saját kívánságainkat, és közösen gondolkodtunk arról, hogyan érhetjük el azokat kitartással és szorgalommal.
A csengő mágikus hangjára a gyermekek egy elvarázsolt faluba csöppentek, ahol ők maguk lettek a falu lakói. Ebben a különleges faluban minden nap másképp köszöntik egymást, amelyeket mi is kipróbáltunk. A gyerekek elmondhatták kívánságaikat a tündérnek, majd közösen meghallgattuk és játékos feladatokon keresztül feldolgoztuk a mesét. A foglalkozás végén az egyes jeleneteket állóképek formájában elevenítettük meg, így a történet szereplőivé válva élhettük át a mese legfontosabb pillanatait.
A szeptemberi Boldogságórák ismét sok mosolyt, élményt és értékes gondolatot hoztak számunkra. Közösen tanultunk az elfogadásról, a kedvességről, az önbizalomról és arról, hogy kitartó munkával a legszebb kívánságaink is valóra válhatnak.
Gabriella Mónika Kőszeginé Szűcs
Az önbizalom program „Motiváló jövőkép” témakörét a Tisza-parti Általános Iskola 2. b osztályának mindkét csoportjában motivációs plakát készítésével dolgoztuk fel.
A „Mi vezet téged az örömhöz, sikerhez?” kérdésre minden tanuló egy-egy szóval fogalmazta meg az őt motiváló erényeit, tulajdonságait.
A közös beszélgetés során megismerkedtünk a belső és külső motiváció fogalmával, és megbeszéltük, hogy mindkettő feladatra, cselekvésre ösztönözhet bennünket.
A gyerekek saját tapasztalataik alapján elmondták, hogy mi motiválja őket leginkább az iskolában.
Különösen kedves pillanat volt számomra, amikor az egyik tanuló azt mondta, hogy őt az motiválja az iskolában, ha a tanító néni humoros.
Ez a személyes visszajelzés nagyon jólesett, és megerősített abban, hogy a vidám, jókedvű légkör legalább olyan fontos a tanítás során, mint az átadott tananyag.
Azóta is tudatosan törekszem arra, hogy humorral, jókedvűen és szeretettel tanítsak, hiszen a pozitív érzelmi környezet a gyermekek motivációjára és önbizalmára is hatással van.
A foglalkozás megerősített abban, hogy a saját motivációk felismerése és megfogalmazása már kisiskolás korban is fontos része az önbizalom és a sikeres jövőkép kialakításának.
Az utolsó nyári napok egyikén, a fák alatt körben ülve kerestük az önbizalmat adó szavakat. Beszélgettünk róla, hogy kinek mit jelentenek ezek a fogalmak, hol, hogyan tapasztalják meg.
A foglalkozás középpontjában az önbizalom, az önegyüttérzés, az egymásra figyelés és a pozitív kommunikáció állt. Célunk az volt, hogy a gyermekek játékos, életkorukhoz közel álló feladatokon keresztül gondolkodjanak el saját értékeikről, valamint arról, hogyan járulhatnak hozzá egy elfogadó, biztonságos és összetartó közösség kialakításához.
Az óra első részében párokban dolgoztak a „Szívbéli szavak” szókereső feladattal. A szavak megtalálása mellett közösen megbeszéltük azok jelentését is, és példákat kerestünk arra, hogyan jelenhetnek meg ezek az érzések, tulajdonságok és viselkedésformák a hétköznapokban. Beszélgettünk arról is, miért fontos, hogy ne csak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is elfogadóak és biztatóak legyünk, felismerjük saját erősségeinket, és merjünk büszkék lenni arra, amiben ügyesek vagyunk. A páros munka közben az együttműködés és az egymásra figyelés is fontos szerepet kapott.
A foglalkozás második részében elkészítettük az „Együtt erősebbek vagyunk” című színezőt. Munka közben összegyűjtöttük, szerintük mitől válik egy osztály valódi közösséggé. Olyan értékek kerültek elő, mint a kedvesség, hála, tisztelet, elfogadás, segítségnyújtás, bizalom, megértés és az egymásra figyelés. Megbeszéltük, hogy egy jó közösség kialakításáért mindenki tehet, akár egy kedves szóval, egy apró segítséggel vagy azzal, hogy meghallgatja a társát.
A foglalkozás során a gyerekek megtapasztalhatták, hogy saját értékeik felismerése és egymás erősségeinek elfogadása egyaránt fontos, és hogy az összetartó közösség sok apró, mindennapi cselekedetből épül fel. A közös beszélgetések és alkotás lehetőséget adtak a pozitív önkép, a kommunikáció, az empátia és az együttműködés fejlesztésére is.
Boldogságóra Program – összefoglaló 2025/2026.
Az idei tanévben is nagy örömmel és várakozással kezdtük meg a Boldogságóra Program foglalkozásait a JNSZV Pedagógiai Szakszolgálat Mezőtúri Tagintézményében. A Boldogságórákat idén is több korosztály részvételével tartottuk meg a prevenciós fejlesztés és a tehetséggondozás feladatellátás területén.
A korábbi évekhez hasonlóan ebben a tanévben is hamar megszerették a gyermekek és a tanulók a Boldogságórákat. Örömmel tapasztaltuk, hogy az évek során kialakult szeretetteljes, elfogadó és kiegyensúlyozott légkör egyre természetesebbé válik számukra. Egyre bátrabban mondják el gondolataikat, érzéseiket, és sokszor egymás történeteiből, véleményéből is sokat tanulnak. A különböző témák feldolgozása során idén is sokféle módszert alkalmaztunk. A zene, a mozgás, a játék, a rajzolás és az alkotás mellett az őszinte beszélgetéseknek is fontos szerepük volt. Sokszor egy-egy egyszerű kérdésből olyan beszélgetés alakult ki, amely során a gyermekek rájöttek, hogy egy-egy nehézséggel, érzéssel vagy problémával nincsenek egyedül, és sok esetben többféle megoldás is létezhet.
Az idei tanévben sem maradhatott el a Boldogság Világnapjához kapcsolódó közös programunk. A gyermekekkel és a szakszolgálat klienseivel ismét kavicsokat festettünk, majd a kis „boldogságkavicsokat” a város különböző pontjain helyeztük el. Jó volt látni, milyen örömmel készítették a kavicsokat, és milyen izgatottan várták, vajon ki talál majd rájuk. A tavalyi évhez hasonlóan most is azt szerettük volna megmutatni, hogy egy apró figyelmességgel, egy kis alkotással is örömet tudunk szerezni másoknak. A gyermekek megtapasztalhatták, hogy „Nagy öröm kapni, de még nagyobb öröm adni!” Külön öröm volt számunkra, hogy a kis kavicsok ezúttal is eljutottak a város különböző pontjaira, és reményeink szerint sok megtalálónak okoztak néhány boldog percet.
Az idei évben az Önbizalom Program is tovább színesítette a munkánkat. Több korosztállyal is lehetőségünk volt a program elemeit feldolgozni. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy a gyermekek mennyire örülnek annak, amikor saját erősségeikről, értékeikről, sikereikről beszélhetnek. Sokszor egy-egy apró sikerélmény is elég volt ahhoz, hogy egy bizonytalanabb gyermek bátrabban megszólaljon, megfogalmazza a véleményét, vagy megmutassa a többieknek az elkészült munkáját. Az Önbizalom Program és a Boldogságórák jól kiegészítették egymást. Mindkettőben fontos szerepet kapott az önmagunkhoz és másokhoz való pozitív viszony, az elfogadás, az egymásra figyelés és annak megtapasztalása, hogy mindenki értékes és fontos. Jó volt látni, hogy a gyermekek egyre bátrabban vállalják önmagukat, és egyre könnyebben fogadják el azt is, hogy mindannyian másban vagyunk jók.
Ebben a tanévben is sok olyan pillanatot élhettünk át, amely megerősített abban, hogy a Boldogságóráknak helye van a pedagógiai szakszolgálat munkájában. Öröm látni a gyermekek lelkesedését, kíváncsiságát és azt, hogy egy-egy foglalkozás után még hosszasan beszélgetnek az adott témáról. Sokszor meglepnek minket saját ötleteikkel, gondolataikkal, alkotásaikkal, és jó érzés megtapasztalni, hogy az órákon megélt élmények tovább élnek a mindennapjaikban is.
Én személy szerint továbbra is nagyon élvezem a Boldogságórákat. Minden tanévben újabb és újabb élményekkel gazdagodom általuk, és úgy érzem, hogy pedagógusként is folyamatosan tanulok a gyermekektől. Örülök, hogy a Boldogságóra Program és az Önbizalom Program segítségével újabb olyan módszereket kaptam, amelyekkel színesíthetem a pedagógiai munkámat, és amelyek közelebb visznek a gyermekekhez, tanulókhoz.
Bízom benne, hogy a következő tanévben is sok közös élményt gyűjthetünk, sokat nevethetünk, beszélgethetünk és alkothatunk együtt. Szeretném, ha a gyermekek továbbra is megtapasztalhatnák, hogy fontosak, értékesek, és mindig van lehetőségük arra, hogy egy kis kedvességgel, odafigyeléssel másoknak is örömet szerezzenek.
Köszönöm, hogy ismét részese lehettem a Boldogságóra Program közösségének!
Fejes Nikoletta
szakvizsgázott pedagógus, gyógypedagógus pszichopedagógia szakirányon és gyógypedagógus tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon, tehetségfejlesztő pedagógus, járási tehetség-koordinátor
Június – Életre szóló önbizalom
Intézmény: Vay Ádám Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, Baktalórántháza
Osztály: 10.A – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Önbizalom Program
A tanév utolsó foglalkozásának célja az volt, hogy a tanulók visszatekintsenek az elmúlt hónapok fejlődésére, felismerjék saját erősségeiket, értékeljék egymás pozitív tulajdonságait, és tudatosítsák, hogy az önbizalom folyamatosan építhető. Az óra lezárásként a sportszerű biztatás és egymás támogatásának fontosságát is hangsúlyozta.
________________________________________
Óravázlat
1. Önbizalom hátizsák (15–20 perc)
Az óra elején minden tanuló hátára egy A4-es lapot ragasztottunk, amely az „önbizalom hátizsákja” lett.
A tanulók körbejártak a teremben, és egymás lapjára rövid, őszinte pozitív visszajelzéseket írtak.
Például:
• Kitartó vagy.
• Jó hallgatóság vagy.
• Kreatív ötleteid vannak.
• Mindig lehet rád számítani.
• Jó humorod van.
• Bátor vagy.
A végén mindenki levette és csendben elolvasta a saját „hátizsákját”, majd közösen beszélgettünk arról:
• Melyik üzenet lepett meg?
• Melyik esett a legjobban?
• Milyen érzés volt pozitív visszajelzést kapni?
________________________________________
2. Ennivaló önbizalom (30–40 perc)
Ezután elkészítettük az év „önbizalomtortáját”.
A tanulók egy tortát vagy tálat rajzoltak, amelynek minden „hozzávalója” egy-egy olyan élményt, tulajdonságot vagy sikert jelképezett, amely erősítette önbizalmukat az elmúlt tanév során.
Például:
• egy sikeres szereplés,
• kitartás,
• baráti segítség,
• bátorság,
• humor,
• fejlődés,
• új készség megtanulása,
• pozitív visszajelzés,
• önmaguk legyőzése.
A nagyobbak egy „titkos hozzávalót” is hozzáadtak: azt a tulajdonságot vagy célt, amelyet a következő tanévben szeretnének tovább fejleszteni.
A bemutatások során mindenki elmondta, melyik „összetevő” volt számára a legfontosabb.
________________________________________
3. Bűnrossz szurkoló (10–15 perc)
Az utolsó szerepjáték a sportszerű biztatásról szólt.
A csoportok különböző „bűnrossz szurkoló” helyzeteket játszottak el:
• kineveti a hibázót,
• sértegeti az ellenfelet,
• csak akkor drukkol, ha nyer a csapata,
• gúnyolja a veszteseket,
• mérgesen hibáztat másokat.
Ezután ugyanazokat a jeleneteket újrajátszották úgy, ahogy egy valódi, sportszerű szurkoló viselkedne.
A közös beszélgetés kérdései:
• Mitől lesz valaki jó szurkoló?
• Mi ad erőt egy hibázó társ számára?
• Hogyan tudunk biztatni úgy, hogy abból valóban erőt merítsen a másik?
________________________________________
Tapasztalataink
Az „Önbizalom hátizsák” gyakorlat különösen megható élményt jelentett. Sok tanuló olyan pozitív visszajelzéseket kapott társaitól, amelyeket korábban nem is sejtett magáról. Az „Önbizalomtorta” segített tudatosítani az év során szerzett sikereket, fejlődést és támogató kapcsolatokat. A „Bűnrossz szurkoló” szerepjáték pedig rámutatott arra, hogy a biztatás és az elfogadás nemcsak a sportban, hanem az élet minden területén segít a fejlődésben és az önbizalom megőrzésében.
________________________________________
Zárógondolat
Az önbizalom nem egyetlen sikerből születik, hanem sok apró tapasztalatból, bátor próbálkozásból, hibából, fejlődésből és támogató emberi kapcsolatból épül fel. A tanév során megtanultuk felismerni értékeinket, elfogadni önmagunkat, biztatni egymást és hinni abban, hogy fejlődni mindig lehet. Ezek azok a belső erőforrások, amelyeket nemcsak a következő tanévbe, hanem egész életünkbe is magunkkal vihetünk. Az igazi önbizalom nem azt jelenti, hogy soha nem hibázunk, hanem azt, hogy minden új helyzetben újra merünk próbálkozni.
Május – Inspiráló magabiztosság – Erőt adni önmagunknak és másoknak
Intézmény: Vay Ádám Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, Baktalórántháza
Osztály: 10.A – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Önbizalom Program
A májusi foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók felismerjék saját belső erőforrásaikat, megtapasztalják a magabiztos testtartás és gondolkodás erejét, valamint tudatosítsák, hogy szavaikkal és online megnyilvánulásaikkal is építhetik vagy rombolhatják mások önbizalmát.
________________________________________
Óravázlat
1. Erőt adó pózok (15–20 perc)
Az órát egy rövid mozgásos gyakorlattal kezdtük.
Először arról beszélgettünk, hogy testtartásunk hatással van az érzéseinkre is.
Ezután különböző magabiztosságot sugárzó testtartásokat próbáltunk ki:
• szuperhős póz,
• nyitott mellkas,
• erős karok,
• határozott állás,
• nyugodt légzés.
Minden pózt néhány mély légzéssel tartottunk ki, majd megbeszéltük:
• Melyik adott a legtöbb erőt?
• Melyikben érezted magad a legmagabiztosabbnak?
• Mikor tudnád ezt használni a hétköznapokban?
A tanulók számára különösen érdekes volt megtapasztalni, hogy egy egyszerű testtartás is képes megváltoztatni a hangulatot.
________________________________________
2. Magabiztos szuperhős (20–25 perc)
A fő feladatban mindenki elkészítette saját „szuperhős” változatát.
A kisebbek megrajzolták saját hősüket, nevet adtak neki, és végiggondolták, milyen különleges képességekkel segít másokon.
A nagyobbak már önmagukat jelenítették meg mint saját „jobbik énjüket”.
Átgondolták:
• melyik három erősségükre a legbüszkébbek,
• milyen helyzetekben segítik ezek őket,
• melyik tulajdonságukat szeretnék tovább fejleszteni,
• milyen biztató mondatot mondana nekik a saját „belső szuperhősük”.
A bemutatáskor minden tanuló kapott még egy pozitív visszajelzést társaitól is arról, milyen erősséget látnak benne.
________________________________________
3. Bűnrossz kommentelő (15–20 perc)
Az óra végén az online kommunikációról beszélgettünk.
A tanulók kis csoportokban különböző „bűnrossz kommentelő” helyzeteket játszottak el.
Például:
• gúnyos hozzászólás,
• félreértett üzenet,
• dühből írt komment,
• nyilvános megszégyenítés,
• sértő emoji vagy viccelődés.
A jelenetek után közösen elemeztük:
• Miért volt bántó?
• Hogyan érezhette magát a másik?
• Hogyan lehetett volna ugyanazt tisztelettel megfogalmazni?
Ezután a csoportok újrajátszották ugyanazt a helyzetet pozitív, kulturált kommunikációval.
________________________________________
Tapasztalataink
Az erőt adó testtartások segítettek ráhangolódni a foglalkozásra, és sok tanuló meglepődött azon, hogy néhány perc tudatos testtartás valóban növeli a magabiztosság érzését. A „Magabiztos szuperhős” feladat lehetőséget adott arra, hogy mindenki felismerje saját értékeit és erősségeit, miközben társaitól is megerősítő visszajelzéseket kapott. A „Bűnrossz kommentelő” szerepjáték jól érzékeltette, hogy az online térben leírt szavaknak is súlya van, és hogy ugyanaz a vélemény kulturáltan, tisztelettel is megfogalmazható.
________________________________________
Zárógondolat
Az igazi magabiztosság nem azt jelenti, hogy mindig tökéletesek vagyunk, hanem azt, hogy ismerjük az értékeinket, merünk fejlődni, és közben másokat is felemelünk. Egy biztató szó, egy tisztelettel megfogalmazott vélemény vagy egy őszinte elismerés nemcsak a másik önbizalmát erősíti, hanem a kapcsolatainkat is gazdagabbá teszi. Az inspiráló magabiztosság akkor válik teljessé, amikor a saját erőnkből másoknak is tudunk erőt adni.
Április – Pozitív kapcsolatok – Kapcsolódni, együttműködni, odafigyelni
Intézmény: Vay Ádám Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, Baktalórántháza
Osztály: 10.A – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Önbizalom Program
Az áprilisi foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók felismerjék: a jó kapcsolatok közös élményekből, együttműködésből és figyelmes kommunikációból épülnek. A három feladat során megtapasztalták, hogy sokkal több közös van bennünk, mint elsőre gondolnánk, és hogy az egymásra figyelés minden kapcsolat alapja.
________________________________________
Óravázlat
1. 3 egy sorban (10–15 perc)
Az órát egy vidám, mozgásos ismerkedő játékkal kezdtük.
A terem közepén kilenc tanuló ült egy 3×3-as rácsban, a többiek körülöttük álltak.
Egymás után különböző állításokat olvastam fel, például:
• Szeretsz sportolni.
• Voltál már táborban.
• Könnyen barátkozol.
• Szeretsz másoknak segíteni.
• Volt már olyan, hogy új közösségbe kerültél.
Akire igaz volt az állítás, felállt.
Ha három tanuló egyszerre állt fel egy sorban, oszlopban vagy átlóban, sikerült a „három egy sor”, és új játékosok ültek a helyükre.
A feladat végén megbeszéltük, mennyi közös élmény és tulajdonság köt össze bennünket.
________________________________________
2. Túlélők küldetése (20–25 perc)
A fő feladat egy közös problémamegoldó kihívás volt.
A tanulók elképzelték, hogy hajótörést szenvedtek, és egy lakatlan szigetre kerültek.
Csak néhány tárgy állt rendelkezésükre:
• víz,
• halkonzerv,
• banán,
• kalapács,
• iránytű,
• távcső,
• horgászbot,
• alufólia.
A csoport egyik fele egyedül, a másik kisebb csapatokban készített túlélési tervet.
A végén mindenki bemutatta, hogyan oldaná meg a helyzetet.
Ezután közösen beszélgettünk:
• Mi volt könnyebb csapatban?
• Mikor segített a másik ötlete?
• Miért születnek gyakran jobb megoldások együtt?
A tanulók gyorsan megtapasztalták, hogy a közös gondolkodás nemcsak több ötletet, hanem nagyobb biztonságérzetet is ad.
________________________________________
3. Telefon Expressz (10–15 perc)
Az órát a Telefon Expressz zárta.
Zene szólt, a tanulók mozogtak a teremben.
Amikor a zene megállt, párt kerestek.
Minden körben egy telefonálással kapcsolatos kérdésre beszélgettek röviden.
Például:
• Mitől udvarias egy telefonhívás?
• Mit mondasz, ha most nem tudsz beszélni?
• Hogyan kérsz visszahívást?
• Miért fontos bemutatkozni?
• Mitől érzi a másik, hogy valóban figyelsz rá?
A rövid páros beszélgetések után újra indult a zene, majd új párral folytatódott a játék.
________________________________________
Tapasztalataink
A „3 egy sorban” játék oldott hangulatot teremtett, és segített felfedezni a közös élményeket, érdeklődési köröket. A túlélési küldetés során a tanulók megtapasztalták, hogy a közös gondolkodás és a feladatok megosztása eredményesebb, mint az egyéni megoldások keresése. A Telefon Expressz lehetőséget adott arra, hogy játékos formában gyakorolják az udvarias kommunikációt és a figyelmes kapcsolattartást. A három feladat együtt jól szemléltette, hogy a pozitív kapcsolatok alapja az egymásra figyelés, az együttműködés és a nyitott kommunikáció.
Március – Fejlődési szemléletmód – A hibákból tanulunk
Intézmény: Vay Ádám Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, Baktalórántháza
Osztály: 10.A – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Önbizalom Program
A márciusi foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók megtapasztalják: a fejlődés nem a tökéletességről, hanem a kitartásról, a próbálkozásról és a hibákból való tanulásról szól. A játékos feladatokon keresztül saját élményt szereztek arról, hogy minden újabb próbálkozás közelebb visz a sikerhez.
________________________________________
Óravázlat
1. Kitartó vagyok (10–15 perc)
Az órát egy rövid mozgásos kihívással kezdtük.
A tanulók különböző egyensúlyi helyzeteket próbáltak minél tovább megtartani.
A kisebbek egyszerűbb testtartásokkal dolgoztak, a nagyobbak nehezített változatokat is kipróbáltak:
• egy lábon állás,
• csukott szem,
• guggoló helyzet,
• karok magasban,
• lábujjhegyen egyensúlyozás.
Nem az számított, ki bírta legtovább.
A cél az volt, hogy mindenki megfigyelje:
• Mikor szeretné feladni?
• Mi segít még néhány másodpercig kitartani?
• Milyen érzés újra megpróbálni?
A végén közösen megbeszéltük, hogy a kitartás ugyanúgy fejleszthető, mint egy izom.
________________________________________
2. Mosolygó kutya a sötétben (20–25 perc)
Ezután következett a fejlődési szemlélet legismertebb élményfeladata.
A tanulók becsukták a szemüket (vagy szemkötőt használtak), és megpróbáltak lerajzolni egy mosolygó kutyát.
Amikor elkészültek:
• megnézték a rajzot,
• nevettek a hibákon,
• majd kijavították, továbbrajzolták.
Ezután arról beszélgettünk:
• Mi sikerült elsőre?
• Mi nem?
• Mitől lett jobb a második változat?
• Miért nem baj, ha valami elsőre nem tökéletes?
A tanulók gyorsan felismerték, hogy a hibák nem kudarcot jelentenek, hanem lehetőséget a fejlődésre.
________________________________________
3. Bűnrossz házigazda (10–15 perc)
Az óra végén szerepjáték következett.
Kis csoportok különböző „bűnrossz házigazda” jeleneteket játszottak el.
Például:
• nem köszön a vendégnek;
• csak saját magával foglalkozik;
• nem kínálja meg a többieket;
• nem figyel arra, hogy mindenki jól érezze magát.
A többiek feladata volt felismerni:
• Mi volt a probléma?
• Hogyan lehetett volna jobban csinálni?
Ezután ugyanazt a jelenetet már figyelmes, udvarias házigazdaként játszották újra.
A gyerekek saját élményként tapasztalták meg, hogy a fejlődés gyakran egy egyszerű visszajelzéssel és újrapróbálással kezdődik.
________________________________________
Tapasztalataink
A mozgásos kitartásjáték hamar megmutatta, hogy mindenki másképp reagál a kihívásokra, de kis bátorítással szinte mindenki tovább tudott kitartani, mint gondolta volna. A vakrajzolás sok nevetést hozott, miközben természetessé tette a hibázást és a javítás örömét. A szerepjátékok során a tanulók könnyen megfogalmazták, hogyan lehet egy helyzetet figyelmesebben és sikeresebben megoldani. A három feladat együtt erősítette azt a szemléletet, hogy a fejlődéshez nem tökéletességre, hanem kitartásra, visszajelzésre és újabb próbálkozásokra van szükség.
