Január hónapban három boldogságórát is tartottam a gyerekeknek. Az eredeti tervem az volt, hogy egész évben az osztály öt közös, kiemelkedő erősségével fogunk csak foglalkozni, azt körbejárni, de a gyerekek igényelték, hogy beszélgessünk a többiről is. Így januárban a nyitott gondolkodás, a vezetői képesség és az önuralom volt terítéken. A feladatok megbeszélése során természetesen volt alkalmunk visszautalni a már megismert erősségekre is, előhívni azokat és kapcsolni az újonnan megismertekhez. A vezetői képesség erőssége az osztályból egy tanulónál az első, egy tanulónál pedig a negyedik helyen áll. Az önuralom egy tanulónál a negyedik, a nyitott gondolkodásmód pedig egy tanulónál a harmadik helyre rangsorolódott.
A foglalkozásokat relaxációs gyakorlatokkal szoktuk kezdeni (ebben a hónapban: Légzőgyakorlat, Facsarj citromot!, Progresszív izomrelaxáció), majd meghallgatjuk és megbeszéljük a kapcsolódó Bagdi Bella-dalokat, illetve megnézzük az Erősségkert kisfilmek ide vonatkozó részeit. Még ha fiatalabb korosztálynak is készültek ezek a rövidfilmek, az én hatodikosaimat teljesen lekötik. Elképzelhető, hogy az időben hosszabb film megnézése már nagy kihívás lenne számukra.
A hónap első boldogságóráján az önuralom erősségével folytattam az erősségek további megismerését, mivel ez egy abszolút fejlesztendő erősség náluk. Csoportokban dolgoztak a gyerekek. Az egyik csoport összegyűjtötte az „önuralom” rokon értelmű szavait, a másik csoport arra keresett ötleteket, hogyan fejleszthetjük ezt a képességet. A harmadik csoport azt vette számba, mire jó az életünkben az önuralom, a negyedik csoport pedig (kapcsolódva hónap boldogságórás témájához, a célok kitűzéséhez) azt tervezte meg, hogy milyen célok elérésén fognak az év hátralévő részében kitartóan, kellő önfegyelemmel munkálkodni. Pl.: Részt veszünk az osztályprogramokon; A másiknak az erősségeire koncentrálunk; Erősség-visszajelzéseket adunk társainknak; Segítjük a lemaradókat; Közös tulajdonságokat, érdeklődési köröket fedezünk fel; Mindenkivel beszélgetünk, nem klikkesedünk. Az összegyűjtött ötleteket aztán egy közös tablón (Az önuralom erőssége) helyezték el a gyerekek.
A hónap második boldogságóráján a vezetői képesség és a nyitott gondolkodásmód erősségével foglalkoztunk. Ismét csoportokban dolgoztak a gyerekek. Nagyon tetszett nekik az elefánt és a vak emberek falujának története, illetve a ház ablakainak példázata. Ehhez kerestek képeket és jelenítették meg a Nyitott gondolkodásmód erőssége tablón. A vezetői képességek erőssége tablón összegyűjtötték a jó vezető tulajdonságait, illetve azt, hogy ez az erősségünk hogyan mutatkozik meg a hétköznapi cselekedeteinkben. A foglalkozás végén a csoportok ismertették egymással az összegyűjtött ötleteiket.
A harmadik boldogságórát az előző két óra szintézisének szántam. Kitaláltam kis történeteket egy-egy megoldandó problémával. (Pl.: Osztálykiránduláson vagytok. A várban, amit éppen megnéztek, óriási a tömeg, mert várjátékok is vannak. Ti hárman leszakadtatok az osztálytól. Mit tesztek? Hogyan találjátok meg a többieket? Mobiltelefon nincs nálatok.) Ezután a háromfős csoportok minden tagja húzott egyet-egyet a három újonnan megismert erősség közül, és a beszélgetést annak az erősségnek megfelelően kellett folytatniuk, az osztály többi tagja pedig kitalálta, ki melyik erősséget képviselte. Jókat nevettek egymás ötletein, és a végére nagyon ügyesen felismerték az erősségeket.
Az elkészült tablók egy hónapon keresztül a tantermünk falán vannak kitéve. Segítik az erősségek mibenlétének elmélyítését, ismétlését, újbóli átgondolását, és nem utolsósorban visszaidézik az együtt töltött kellemes órák hangulatát.
Boldogságóra Erősségek Program
Nagy izgalommal készültünk a december hónapra. Karöltve a Boldogságóra Alapprogramos csoportokkal, kollégáimmal és kis tanítványaikkal együtt valósítottuk meg Boldogító jó cselekedetünket, melynek keretében ellátogattunk az Idősek Otthonába, ahol rövid kis műsor keretében átadtuk apró ajándékainkat az ott lakóknak, akik könnyes szemmel, hálás szívvel köszönték meg a képeslapokat, karácsonyfadíszeket. Még közös éneklésre is megkértek bennünket. A műsor után mi is kaptunk ajándékot. Egy általuk készített madáretetőt adtak át nekünk. Ezt a madáretetőt utána pedig kiraktuk az iskola udvarára a kolléganőm által szervezett „Madárkarácsony” elnevezésű program keretében, és megtöltöttük madáreleséggel. Ezen kívül megemlékeztünk a Luca napról: Luca búzát ültettünk, Luca székről boszorkányokat néztünk:)
Felkészítettük szívünket és lelkünket a közelgő karácsonyra. További jó cselekedetekről beszélgettünk, a szeretet fontosságáról. Versekkel és dalokkal készültünk a családnak karácsony napjára.
Ezúton is köszönöm kollégáim nevében is a rengeteg hasznos ötletet, amelyek segítségével ezt a hónapot is tartalmasan, hálás szívvel tudtuk megvalósítani.
A december hónap csoportunkban elég színesre sikerült. Egész hónapra az Erősség Program által ajánlott téma, a szeretet volt a jellemző, ez hatotta át. Alapozásként felhasználtam Gárdonyi Géza idézetét. Igyekeztünk mi magunk megmutatni a szeretet melegének, világosságának és ajkainak erejét.
Készítettünk ajándékot a jótékonysági karácsonyi vásárra, a szülőknek, egy általunk húzott másik osztálynak; jó cselekedetként madáretetőt helyeztünk ki; számadást készítettünk csoportunkról az erősségek szempontjából.
Az iskolában minden osztály húzott egy másikat és képeslapot kellett készíteni a tanulóknak ajándékba.
A jótékonysági karácsonyi vásárra a csoportunk gipszből készített karácsonyi figurákat. A gyerekek nagyon élvezték a gipszöntést, most találkoztak vele elsőként.
Ezek a gipsz karácsonyi figurák nagyon megtetszettek a gyerekeknek, így ezeket készítettük el a szülőknek, nagyszülőknek, családnak karácsonyi ajándékként. Nagy örömmel festették ki a gyerekek, igazi ünnepi hangulatba öltözött a lelkünk.
Jó cselekedetként ebben a tanévben nem embertársaiknak segítettünk, hanem madáretetőt helyeztünk ki a terem ablakának párkányára. A gyerekeket foglalkoztatja az állatokról való gondoskodás, védés. A csoport önként jelentkezett a madáretetőért (nagy örömömre). Itt tennék egy kis kitérőt arról, hogyan jutott el a csoport erre a döntésre. Most több esemény véletlenszerűen hatott a gyerekekre. Nem is gondoltam, hogy egy-egy elmesélt történet a jó tettről ilyen irányba tereli a csoportot. Nos, lássuk a történések sorozatát:
1. Még az ősziszünet után meséltem el a gyerekeknek, hogyan mentettem meg egy fekete pici cicát, miután hozzám menekült a kutya elől. Azóta is érdeklődnek utána mindig, hogy hogyan van.
2. Novemberben készítettünk egy pályázat keretében méhhotelt. A készítése előtt feldolgoztuk lapbookkal, hogy miért kellenek a méhhotelek. Már van az iskolának rovarhotele is. A fenntarthatóságot, környezettudatosságot, az állatvédelmet, környezetvédelmet kiemelt területként igyekszek beépíteni a mindennapjainkba.
3. December elején részt vettünk a LEP keretében egy bábelőadáson: Mese a madárfészekről. (Fanka, a szeleburdi fiatalasszony, ha valamit a fejébe vesz, nem gondol a következményekre, nem pillant körül, mielőtt cselekszik. Tűzön-vízen keresztül megpróbálja véghezvinni, amit egyszer eltervezett. Mikor azonban akaratosságának egy madárfészek esik áldozatul, egy csapásra megváltozik az élete. Hosszú és keserves utat kell bejárnia ahhoz, hogy megértse más fájdalmát, és helyrehozza, amit elrontott. Sorra segítenie kell a madaraknak, amin keresztül megérti az életük nehézségeit. De útja végén boldogabb és teljesebb élet várja nem csak őt, hanem a családját, sőt az egész falut is.) A gyerekek szinte tátott szájjal nézték a bábelőadás történéseit. A haza utazás során végig csak erről beszéltek, nagyon sajnálták a madarat, akinek leverték a fészkét.
4. Az iskola részt vett egy erdőpedagógiai foglalkozáson. Itt az állatok védelméről, az erdő növényvédelméről tanulhattak a gyerekek interaktív módon. A foglalkozáshoz kapcsolódott, hogy az iskola kapott játékokat és egy madáretetőt. Amikor megkérdezték, hogy melyik osztály szeretné a madáretetőt a csoportom azonnal jelentkezett. Szerintük nagyon fontos az állatok védelme, télen a madarak etetése.
Engem már a madáretetővel vártak. Szinte magától értetődő elvárás magunkkal szemben, hogy vigyáznunk kell másokra, a természetre, de vajon a mindennapi életben mennyire sikerül hűnek maradnunk saját értékrendünkhöz? Fontos, hogy figyeljünk a bennünket körülvevő élővilágra. Látni azokat a csillogó szemeket, amilyen boldogan mutatták nekem a madáretetőt, mindent megért. Láttam rajtuk az elszántságot, hogy ők nem akarják, hogy a madarak szenvedjenek, éhezzenek télen. Elmondták, hogy én a cicát mentettem meg, ők pedig a madaraknak fognak segíteni. A madáretető összeszerelésében a munkatársam segített. Hoztunk bele madáreleséget és ki is tettük az osztályterem ablakába. Nagyon bízunk abban, hogy mire a téli szünetről visszajövünk, lesznek visszajáró madaraink. Úgy érzem egymástól függetlenül olyan hatások érték a csoportot, amely beérett. A fenntarthatóságot nem tudjuk elkerülni, ezért nagyon fontos a gyerekek környezeti nevelése. A személyes tapasztalatszerzés alkotja a természet szeretetére való nevelés lényegét.
Végül számadást készítettünk csoportunkról az erősségek szempontjából. Előtte a Szívmanó kártyával az érzelmeinket fejeztük ki. Mindenki húzott egy kártyát és be kellet fejezni a rajta szereplő mondatot. A gyerekeknek könnyebb volt a pozitív érzelmeiket kifejezni. A negatív érzelmeknél segíteni kellett abban, hogy saját magam példáján keresztül megmutassam, hogy ezek az érzelmeink is fontosak, részei a mindennapoknak. Ezután kivetítettem a gyerekeknek az erősségek listáját, amelyből kiválogattuk melyek illenek a csoportunkra. A listához elmondtam és fel is ragasztottuk az erősségek meghatározását is. Ezek alapján elkészítettük a csoport erősséghálóját. Felhelyeztük az összes, mind a 24 erősséget (aki megnézi az erősségeinket, láthassa a többit is), Gárdonyi Géza szeretetről szóló idézetét, külön-külön az általunk választott erősségeinket. Ezt szeretnénk tanév végéig szem előtt tartani és még jobbnak lenni. Az érzelmeinkkel, szeretettel való foglalkozás során sikerült ráhangolódni az ünnepekre is. Közben nagyon sok családi élményt hallgattunk meg egymástól.
Bátorság erénye: Hősiesség
Úgy éreztem, hogy az érzelmeink megbeszélése után, fontos hangsúlyozni, hogy bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk érzéseinket, hangosan kimondjuk, felvállaljuk, ha valamiben hibáztunk, vagy egyszerűen olyan dolgot tegyünk meg, amit még sosem, esetleg amitől félünk. A relaxációs gyakorlatunk után (esőerdőbe indulunk-mozgásos feladattal, Kincset rejtek… mondóka) a Bátorság erősségének a kisfilmjét tekintettük meg. A gyerekek szeretik ezeket a filmecskéket. A beszélgetésindító témákról sok mondanivalójuk volt. Leginkább saját élményeikről beszélgettek, kevéssé hoztak fel meseszereplőket. Központba kerültek a félelmeink, a sötétség, a magasság, a szeparációs szorongás és az álmok. Türelmesen hallgatták egymás véleményét. Igyekeztem ösztönözni őket, hogy kérdezhetnek is a társaiktól. A beszélgetés után Meseországba vonatoztunk. (Vers elmondásával tesszük ezt, és mindig más a mozdonyvezető.) Az eltévedt testvérek mesét olvastam a tanulóknak. Csendben hallgatták a történetet, és a mese után beszélgettünk a szereplőkről. A forró szék technikát megpróbáltuk alkalmazni, egyelőre nem sok sikerrel. Majd Bagdi Bella dalát hallgattuk meg a bátorságról. Érzéseinkről mondtunk véleményt. Külön kitértünk egy gyermek keresztnevére, akit Bátornak hívnak. Pip, a hős kutya meséjét néztük meg https://www.youtube.com/watch?v=5XkDKflQ_Rk
és az erősségkifestőt színezték ki a gyerekek, amit a füzetünkbe ragasztottunk az erősségmatricával együtt. A Bátorság dalát többször is meghallgattuk, lerajzolta mindenki a legnagyobb félelmét egy írólapra, amit aztán galacsinná gyűrt, és bedobtuk a szemetesbe, hogy ezentúl ne okozzon gondot a legyőzése.
Az erősség feldolgozása 3 tanítási órát vett igénybe. Rengeteg mondanivalójuk volt a félelmeikről, s arról, hogy mi az, amit már le tudtak győzni. Óvodás kori emlékek sorát hallgattuk végig. Ének-zenei tagozatos osztályként szót ejtettünk arról is, hogy milyen nagy bátorság kell a szerepléshez: énekléskor, hangszeres szerepléskor. Milyen fantasztikus dolog, ha megmutathatjuk a többi embernek a tudásunkat.
A félelmek legyőzésére egy külön meserészletről is elbeszélgettünk: Anatole France: A bátorság. https://www.scribd.com/document/442435153/Apaczai-1-kezikonyv-pdf
Egymás segítéséről, biztatásáról esett szó, amit később hasznosítottak is a fiúk a gyakorlatban, az iskolai Exatlon bajnokság erőpróbáinál.
Érzelmeink Elsőzé 2024. 10. 12.
Első osztályban nagyon fontos a közösségépítés, a jó osztályközösség kialakítása. A bizalom, a szeretet, az elfogadás, a megbocsátás, olyan érzelmek, érzések, melyek kimutatása nem ment egyszerűen a gyerekeknek. Többen sokszor voltak dühösek, nem tudták kifejezni szavakkal érzelmeiket, feszültek, kötekedők voltak. Úgy gondoltam az érzelmeink gondolatba öntése lesz a legelső feladatom, valamint a feszültség, a düh csökkentése.
A foglalkozást relaxációval kezdtük, mint minden alkalommal ezután. Az esőerdő hangjaival, növények, állatok mozgásának utánozásával jutottunk el az erősségkertbe. S a „Kincset rejtek…” relaxációs gyakorlattal kötöttem át a célkitűzést. Ezután az érzelmi intelligencia fejlesztéseként néztük meg: Bella a szeretettündér című mese egy történetét: Akarom, vagy hisztizek epizódját. https://www.youtube.com/watch?v=lT2HT51T9iQ
A mese után beszélgettünk. Nemcsak a mese lényegéről, de saját érzéseikről, nehézségeikről is szó esett. Volt, aki elmondta mennyire nehéz megfogalmaznia mit is érez az adott helyzetben. A mese alapján mondókát tanultunk, mely által le tudjuk vezetni a dühünket, legyőzhetjük a Méregzsákmanóinkat. Képes formában ki is függesztettem a faliújságra. Megbeszéltük, hogy alkalmazzuk, amikor csak eszünkbe jut.
Az óra végén zsírkrétával készítettünk rajzot. Arra kértem a gyerekeket, hogy színekkel és formákkal fejezzék ki, éppen most hogy érzik magukat.
Azt gondoltam, hogy a mondóka alkalmazására folyamatosan figyelmeztetnem kell majd a tanulókat, de tévedtem. A gyerekek maguktól is alkalmazták, ha feszült helyzetben voltak. Nem mindig volt azért eredményes, volt egy-két olyan helyzet, amikor egy gyermek ki is tudta mondani, hogy még túl dühös, nem tudott megnyugodni. Mindezek alapján mondhatom, hogy fejlődtünk, fejlődünk. Egymás megértése, érzelmeink kifejezése terén jó úton járunk.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
A ráhangolódó feladat után beléptünk Erősségkerünkbe, megnéztük a Szeretet adása, és elfogadása c. kisfilmet. Tudatosítottuk a szeretet kifejezésének formáit. Elmondhatták, melyikkel szokták kifejezni ők a szeretetüket, és melyik feléjük irányuló szeretetnyelvet szeretik a legjobban. Egymás iránti szeretetünket egy kis Pizzasütő játékkal fejeztük, ki, majd a szeretetfolyosó játék következett.
A „fényképes doboz” körbeadásával folytattuk a foglalkozást. Mindenki széles mosollyal nyugtázta saját maga tükörképét.
Beszélgettünk arról is, mit szeretnek magukban a legjobban.
A Szeretet dala meghallgatása közben lerajzolták, hogyan tudják kifejezni szeretetüket.
Felragasztottuk a szeretetkertbe az erősségvirágunkat. Az erősségkertből kilépve megbeszéltük, kinek-mi tetszett leginkább a foglalkozáson.
A hónap során részt vettünk a „cipősdoboz” akcióban, és ajándékot vittünk az óvodásokat korábban vendégül látó idősek klubbjának.
A 10.A. osztállyal decemberben a jó cselekedetek témáját, és ehhez kapcsolódóan a szeretetről, a kedvességről beszélgettünk. Az órát indító beszélgetésben a tanulók kihangsúlyozták a segítőkészséget, az empátiát, az adakozást és az önzetlenséget. Nem csak tárgyi dolgokkal tudnak jót tenni, hanem a szeretet és kedvesség erejével, az odafigyeléssel is. Szerintük sokkal könnyebb adni, mint kapni. A kapott tárgyakat, kedves szavakat nehezen fogadják el, pedig erre is szükségük van.
A feladatok közül először a „Tükröm, tükröm… ” feladatot végeztük el. A tanulók többsége saját magát sajnos negatív minőségben látja, kevés a pozitív megnyilatkozás. A családban betöltött szerepükről többségében pozitívan nyilatkoznak, ami a baráti kapcsolataikra is általában igazak. A tágabb környezet és a saját maguk megélése között ellentét feszül; mást mutatnak, mint amilyenek valójában, így a környezetük többször tévesen ítéli meg őket, és így ők is tévesen ítélhetik meg a másikat.
Következő feladatnak a „Tenyér üzenetet” választottam. Mindenki felírta egy lapra a nevét, és a többiek írtak neki egy-egy kedves szót, üzenetet. A tanulók kíváncsian várták vissza a saját lapjukat, és örömmel olvasták az kapott kedves üzeneteket.
A társas kapcsolat az emberi élet legfontosabb területe. Megalkottuk ráhangolódásként a szófelhőnket, majd a csapatmunka erősségmondókát is szófelhőbe formáltuk át. A szem forma arra utal, hogy mi figyelünk egymásra. Nagyon szeretjük a motiváló verseket, hallgatni a hónap dalait. Ilyenkor jobbnál jobb ötletek jutnak eszünkbe a megvalósításhoz. Kérdeztem a gyerekeket, hogy mi a legjobb a társas kapcsolatban, amikor az iskolában együtt töltik az időt. Természetesen szinte egyszerre vágták rá, hogy a játék, még akkor is, ha csak néhány percig tart.
„Az élet értelme az, hogy kapcsolatokat teremtsünk, mert ezeken keresztül tapasztaljuk meg a szeretetet és a megértést.” Leo Buscagila
A társas kapcsolat, csapatmunka egyik legfontosabb, életünket végig kísérő színtere a JÁTÉK. A játék maga az élet. A gyerekek legfőbb dolga a játék. Teljes idős elfoglaltságot igényel. De közben nem csak jól érzik magukat, hanem tanulnak, szocializálódnak, barátságokat kötnek, problémákat oldanak meg.
„Mit számít, ha szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.” J. K. Rowling
Célunk:
A napközinkben nem lesz olyan, hogy csak ülünk egymás mellett, mindig odafigyelünk egymásra, közösen, együtt játszunk, csapatként.
„Minden könnyebb, minden jobb, amikor az ember megengedi magának, hogy boldog legyen.” J. D. Robb
A játék: észrevétlenül számos fejlesztő hatása van; szórakoztató; pozitív hatással van mindenkire; türelemre tanít; az egyik legjobb boldogság forrás.
Arra törekedtünk a csapatmunka során, hogy boldogok legyünk. A napköziben a tanulás előtt mindig találtunk időt, 5-10 percet arra, hogy együtt játszunk mind egyszerre. Tanulás során, aki hamarabb készen volt egyénenként játszott a retró, ügyességi játékokkal (pl. tili-toli; ördöglakat; labirintus; vizes ügyességi játék), ami a kitartást, türelmet, figyelmet, koncentrációt fejleszti. Ezek mellett amikor mindenki végzett kiscsoportban is kártyáztak (Felfedező; Szívmanó; Kalandok kapuja).
A tanulás előtt szakítottunk időt közös játékra, ahol mindenki rész tudott venni. Igyekeztem olyanokat választani, ahol mindenkinek volt sikerélménye. Odafigyeltem, hogy ne csak a barátok álljanak párokba. A játék elején mindenki magának választott párt, majd közben volt olyan feladat (pl. mondtam egy számot és annyival kellett a párok egyik felének tovább lépni), ami során átrendeződtek a párok. A játék alatt ez nem okozott gondot a gyerekeknek, szívesen játszottak azzal is, akivel egyébként kevésbé barátkoznak. Ezzel az volt a célom, hogy jobban a kiközösítést elkerüljük. A csoportos játékok lehetőséget biztosítanak a gyermekeknek arra, hogy megtanuljanak együttműködni, kommunikálni és konfliktusokat megoldani. Ezek a készségek alapvető fontosságúak az iskolai közösségi életben és a csapatmunkát igénylő feladatokban. A szociális interakciók során a gyermekek megtanulják a másik fél szempontjainak figyelembevételét, a kompromisszumok keresését és az empátiát. Mindez erősíti az érzelmi intelligenciát, ami szoros összefüggésben áll a sikeres iskolai teljesítménnyel.
Ebben a hónapban sok apró részből állt össze a boldogságóránk, nem egy alkalomból, hanem folyamatos, napi munkákból. A gyerekek aktivitása, boldogsága végig kísérte mindet. A gyerekek oktatásának hatékonysága és sikeressége nem csupán a tanteremben alkalmazott módszerektől függ, hanem a szabadidős tevékenységektől is, amelyek révén a gyerekek tovább mélyíthetik tudásukat. Az egyik leghatékonyabb módszer a játék, mely nemcsak szórakoztatnak, hanem jelentős mértékben hozzájárulhatnak a kognitív, szociális és érzelmi készségek fejlesztéséhez. A játék a gyermek fejlődésének természetes közege, a játékon keresztül fedezi fel és ismeri meg a világot, képzeletük szárnyra kap. Megjelenik a kaland feszültsége, a kommunikáció igénye, az erő próbálgatása, az önkifejezés igénye. Fejleszti az alkotókészséget, a problémamegoldó képességet, az önismeretet és a világ megismerését támogatja, segíti a társas beilleszkedést.
Úgy érzem, hogy egy nagyon tartalmas, boldog hónapot zártunk le. Halász Juditot idézve „Minden felnőtt volt egyszer gyerek csak van, aki elfelejtette.”. Gyerekekkel foglalkozni nem könnyű, de a világ egyik legszebb hivatása. Olykor ha akkor is játszanak, ha nem kellene jusson eszünkbe, hogy mi is voltunk gyerekek, mi is csináltunk ilyet, mi is vágytunk játszani, sőt még felnőttként is, végig az életünk során. Fontosnak tartom, hogy ne legyen kiközösítve senki, erre figyeltem, figyelek a játékaink alatt. A mai internetes világban könnyen elmagányosodunk, egyedül játszunk otthon, otthonról elérünk bárkit csak kimarad a személyes kapcsolat. A gyerekeknek „csak” játékok voltak amiket csináltunk, de közben érzelmileg, szociálisan, együttműködve fejlődtek és mindeközben nagyon boldogok voltak. Hiszen az a gyerek tud az iskolában, tanulásban is jól teljesíteni, aki jól érzi magát (ezt tudjuk magunkról is, mi felnőttek).
A Márton napi projekthetünkön Szent Márton (Martinus Tours-i püspök) legismertebb történetét dolgoztuk fel a gyerekekkel. A Boldogórák foglalkozásait a hét folyamán integrált módon tudtuk a témákba beépíteni, komplexen kapcsolódva a különböző foglalkozások tartalmához. A hétköznapi tevékenységeinkben és feladatainkban is minden alkalommal kapcsoltuk a kedvesség, a csapatmunka és az önbecsülés éppen megtapasztalható megnyilvánulásait.
Az óvodai mindennapok során a kedvesség, a csapatszellem és az önbecsülés kiemelt szerepet játszik mind a gyermekek, mind a pedagógusok számára. Ezek az értékek hozzájárulnak a biztonságos, szeretetteljes és támogató légkör kialakításához, amely alapvető a gyermekek egészséges fejlődéséhez.
Az ilyen alapokon nyugvó óvodai közösségben a gyermekek nemcsak boldogabbak, de érzelmileg is gazdagabbá válnak.
A Boldogságóra Erősség Program témája: Csapatmunka
Kiscsoportban a kapcsolódó ludas játékok, a mese és az állatokról való gondoskodásról folytatott beszélgetések tapasztalatszerzések során a csapatmunka sikeres megvalósulását tapasztalhatták meg a gyerekek.
Szutyejev: Micsoda madár ez? meséjében a „libacsapat rókát győz”, ez metaforikus példázatként értelmezhető, amely arra utal, hogy egy összetartó, hatékony csapatmunka felülmúlhatja az egyéni erőt vagy ravaszságot. A libák egysége és együttműködése képes legyőzni egy rókát, amely önmagában talán erősebb vagy veszélyesebb lenne.
Ez a történet azt sugallja, hogy a közös cél érdekében összehangolt munka és egymás támogatása nagy eredményeket hozhat.
Gondoskodás a baromfiudvar lakóiról
Tapasztalatot szerezhettek a gyerekek, hogy a kukoricamorzsolás csapatmunkában nemcsak hatékonyabb, de sokkal élvezetesebb is lehet, a munka közben lehet beszélgetni, történeteket mesélni, vagy akár dalokat énekelni, örömmel kapcsolódtak be a gyerekek ezekbe.
A hétköznapokban is jól megfigyelhető, gyakorolható erősség. A közösségépítés kulcsfontosságú az óvodai csoportokban. A csapatszellem segít abban, hogy a gyermekek megtapasztalják az együttműködés, a közös célok és a barátság erejét.
Csoportos szabályok kialakítása jó lehetőség erre kiscsoportban. A gyerekekkel közösen megbeszélt szabályok például a rendrakás, növelik a felelősségérzetet és a közösségi szellemet.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Kópé Klub
A relaxációs gyakorlat után beléptünk erősségkertünkbe, megnéztük a Társas intelligencia erősségének virágáról szóló kisfilmet. Különböző érzelmeket megjelenítő fotók alapján felismertük, megneveztük, utánoztuk az adott érzelmet. A következő játékunkban egy kisgyereknek fülébe súgtam egy érzelmet, amit bemutatott, a többieknek fel kellett ismernie. Elmesélhették, átélték – e már, mikor ezeket. A „Közös bennünk” játék után elmondták, ki, miben a legjobb, megtapasztalták, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, de vannak közös tulajdonságaink is.
Bemutattam a másik erősségvirágunkat, a csapatmunkát. A „Barát sál”-lal próbáltunk körben járni. Ezután egy karikát adtunk körbe úgy, hogy nem engedtük el egymás kezét.
Elkészítették erősségvirágaikat, közös kertünkbe is beragasztottuk.
A zárókörben elmondhatták melyik feladatat tetszett legjobban, erősségvirágukat hazavihették.