Mindenki kapott egy kicsi papírt. A feladat az volt, hogy írjon magáról 2 igaz állítást és 1 hamisat. Aki készen volt, az nekem adta. A végén azok lettek felolvasva és közösen kielemezve, amelyiket az adott gyermek meg szeretett volna osztani a többiekkel. Sajnos az osztályközösség sokszor megromlik és nem figyelnek egymásra, de ez a való életben is megesik. Képesek vagyunk elveszni a mindennapokban és olykor meg kell állni megismerni a körülöttünk lévő embereket, mégha a feladat megoldását a gyerekek most nem is vették olyan komolyan. Illetve még magukat sem biztosan ismerik és belekavarodnak a hazugság-igazság rejtelmeibe.

Mértékletesség, bátorság, igazságosság – ennek a három erénynek egy-egy erőssége került terítékre áprilisban a foglalkozásainkon. A három tárgyalt erősség közül egyik sem tartozik az osztály közös erősségei közé a VIA tesztek, és a saját tapasztalataim alapján. A megbocsátás erőssége egy tanulónál a 2., egynél a 3.; az igazságosság egy-egy diáknál a 2., 4., illetve 5.; az őszinteség pedig egy tanulónál az 1., egynél pedig az 5. helyen áll.
A foglalkozásokon meghallgattuk az aktuális erősségdalokat, megnéztük a témához tartozó Erősségkert-filmeket, majd ezekből próbáltuk összegyűjteni csoportmunkában egy-egy erősség legfontosabb ismérveit, azután páros munkában tovább tanulmányozni, körbejárni azokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többször szóhoz jussanak a gyerekek, és kreatív, munkáltató feladatok segítségével kerüljenek közelebb az erősségek megismeréséhez, továbbá a szókincsfejlesztést is folyamatosan szem előtt tartom, ezért mindig megkeressük minden erősség rokon értelmű szavait.
Ebben a hónapban a relaxációs, meditációs gyakorlatok helyett mozgásos, aktivitásra építő ráhangoló feladatokat vittem a gyerekeknek (most ismerkedtem meg az Aktív Iskola Programmal), és a vidám, pörgős mozdulatsorok töretlen sikert arattak náluk, és felpezsdülve láttak munkához.
A megbocsátás erősségének tárgyalásakor felidéztek olyan eseteket, amikor ők bocsátottak meg másoknak, és amikor nekik bocsátottak meg valamiért. A Figyeld az érzéseidet című animációs filmet is megnéztük, közösen értelmeztük a látottakat. Szívesen meséltek olyan történeteket, amikor ők is hasonló szörnyeteg növekedését érezték a szívükben. Felidéztünk az irodalomból olyan példákat, amelyekben a megbocsátás fontos motívum (A Pál utcai fiúk, Toldi, A tékozló fiú, Noé bárkája, János vitéz, Himnusz). Majd pármunkában egy-egy szituációt kaptak, és az volt a feladatuk, hogy az adott helyzetben fogalmazzák meg a bocsánatkérésüket. Érdekes módon ilyen kifejezéseket alkalmaztak: „nem szándékos volt”, „nem így akartam”, „véletlenül történt”, ahelyett, hogy ténylegesen elnézést és bocsánatot kértek volna, vagy megfogalmazták volna a sajnálatukat. Így hasznosnak tartottam, hogy összegyűjtsük a bocsánatkérés formuláit is.
A korrektség erősségével foglalkozó boldogságóránkon az igazságossággal kapcsolatos szólásokat, közmondásokat kerestünk, majd alkottunk egy akrosztichont a „tisztességes” szóra. Az őszinteség megbeszélésekor a témával kapcsolatos tíz idézeteket vittem nekik, azok közül kellett egyet kiválasztaniuk és pármunkában elmutogatniuk. Kedvencük a „Sokszor az őszinteség a legjobb fegyver” mondás volt. Megosztottam velük az én kedvenc őszinteség-idézetemet is, melyet a dömsödi Petőfi Múzeum falán olvastam egy réztáblán, és mélyen megérintett: „Oh előttem nagybecsű az őszinteség, mert ez jó angyalom ajándéka; bölcsőmbe tette pólyának, s én elviszem koporsómba szemfedőnek.” A ChatGPT-vel írattam egy verset, melyben szerepelnie kellett az őszinteség nyolc rokon értelmű szavának. A gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy fedezzék fel ezeket a szavakat a kis költeményben, amit ügyesen meg is tettek.
A Föld napjáról megemlékezve az iskola első emeletén található faliújságra figyelemfelhívó dekorációt készítettünk. Előzetesen a gyerekek a WordArt szófelhő-generátorral készítettek ezzel a neves nappal, illetve a megbocsátással kapcsolatos alkotásokat, és a legjobb művek kerültek ki a faliújságra. A foglalkozásunkon ledes teamécseseket gyújtva meghallgattuk a Gyújts egy gyertyát a Földért című dalt is, majd beszélgettünk arról, miért fontos védenünk a bolygónkat. Nagyszerűen felismerték a diákjaim, hogy a Föld nem a mi kizárólagos tulajdonunk, és jó lenne, ha évszázadok múlva is élhető hely lenne.
Tartalmasan és hatékonyan zajlottak az áprilisi boldogságóráink is, ismét sok ismerettel gyarapodtunk az erősségekről, és miközben erősödtünk lélekben, nyitottabbá váltunk a környezetünk problémáira is.
Papp Judit