Október az optimizmus hónapja volt.
Találtam a Boldogságóra facebook csoportban a nap üzeneténél egy idézetet: „Minden egyes nap esély arra, hogy életünket jobb irányba fordítsuk.” Gary Chapman
Elsőként körbejártuk, hogy mit is jelen az optimizmus. Ezután igyekeztünk minél több szóval kifejezni: boldog, öröm, nevetés, mosoly, játék, barátok, cica – kutya, család, egészség, napsütés, csokoládé, ölelés, szeretet, gondoskodás, jó tett, pozitív, segítség, jóság, derű, jókedv, együttlét, lehetőség, kitartás, bizalom, jövő, remény, ajándék, erősség, színek…. Röviden megfogalmaztuk, hogy az optimista mindig mindenben jót, pozitívat látja. A gyerekek mondtak olyan helyzeteket amikor rossz dolgok történtek velük, szomorúak voltak. Igyekeztük mindet úgy átfogalmazni, hogy pozitív töltete legyen, mindenben kerestünk valami jót. Pl. otthon maradt a tolltartó – ebből azt hoztuk ki pozitívnak, hogy sok segítőkész társam van, mert kérés nélkül felajánlották, hogy adnak ceruzát; elestem és kiszakadt a nadrágom- pozitívan úgy hangzott, hogy szerencsére nem tört el a lábam. Ezek az átfogalmazások nagyon tetszettek a gyerekeknek. Kérdeztem, hogy mihez tudnánk magunkat hasonlítani, amikor a sok pozitív dolgot magunkhoz vonzzuk, magunk köré gyűjtjük. Nagyon ügyesen fogalmazták meg, hogy ez olyan, mint amikor mágnes magához vonzza a tárgyakat és ha már nem tudja maga köré akkor a magához vonzott tárgyhoz, tehát egyik jön a másik után. Csupán rajtunk áll, hogy megakarjuk-e látni a pozitív oldalt, a boldogság mágnes lehetősége végtelen.
Ebben a hónapban elkészítettük az optimista táskánkat. A sablonra, a táska elejére rátettem a hónap verseit: Kitartás erősségmondóka és a Remény, optimizmus erősségmondóka. Ezeket felváltva olvastuk fel a napközi elején. Ezzel emlékeztettük magunkat arra, hogy mindenben van valami jó. A táska elejére két oldalra lerajzoltuk az erősségek fejlesztése logót (az álarcos hőst) és a remény, optimizmus virágát a madárral, középre pedig mindenki saját magát. A táska többi oldalára mindenki azt rajzolt, amit szeretett volna és az erősségmondókákat kiszínezték. S táskák kivágása után közösen összeragasztottuk. Elmondtam a gyerekeknek, hogy ebbe a táskába kell majd az őszi szünetben sok-sok optimista dolgot, élményt gyűjteni. Mindenki megkapta a boldogságórás napi üzenetet tőlem. Ezután mondtam, hogy most nekik kell egy pozitív dolgot beletenni a táskába. Rövid megbeszélést követően egyhangúan eldöntötték, hogy a mai napsütéses időt őriznék meg, mégpedig egy szép őszi levél segítségével. Kimentünk az udvarra és mindenki keresett magának levelet.
Amikor engedtem haza a gyerekeket nagyon izgatottak voltak, alig várták, hogy megmutathassák a táskácskát. Nagyon jó volt látni egyrészt a gyerekeket, ahogy felemelve mutatva mentek a szüleikhez és azonnal mesélték a hozzá kapcsolódó élményeiket, másrészt az mosolygós, érdeklődve figyelő szülőket.
Úgy érzem, hogy mint eddig minden hónapban az évek alatt, most se tettünk mást, csak egymásból a jót kiszerettük.
Saját élményem még ebben a hónapban, hogy volt lehetőségem kollégámmal és igazgatónkkal részt venni a Boldog óvoda – Boldog iskola ünnepélyes címátadón részt venni. Itt Bagdi Bella volt a boldogság mágnes és maga köré vonzotta a sok lelkes pedagógust, támogatót.

Szeptember hónapban az Erősség Program ajánlott témájával foglalkoztunk, a hálával. Igaz, már nem először, de a rengeteg felajánlott ötlet segítségével más szemmel nézhettük újra ezt az erősséget. Már harmadik évet kezdtem a gyerekekkel, tehát most 3. osztályosok. Újból megnéztük az Erősségkert videót, majd minden héten rendszeresen újabb és újabb ötleteket valósítottunk meg. Nagyon tetszett nekik a Hála szívvel teli Hála fa megalkotása. Szívet melengető volt látni a szívecskéken megjelenő apró üzeneteket. Sokat beszélgettünk, meghallgattuk a dalt, alkotások közben ezt hallgattuk. Köszönöm a sok-sok ötletet, mellyel nagyban megkönnyítitek a munkánkat.

„Mindenért, amim van”

Nagyon vártam, hogy elkezdhessem a Boldogságóra Erőség Programját. Az előző tanévben végeztem a képzést és akkor belepillantottunk a csoportommal, kaptak egy kis ízelítőt. A foglalkozás elején kedvcsinálóként elővettem a FELFEDEZŐ, az erősségek játéka kártyát. Mondanom sem kell, hogy rögtön felcsillant a gyerekek szeme, hogy játékkal kezdünk. Ismerkedésként az 1. játékot, az Erőforrást játszottuk. A gyerekek a kártyák elővétele után rögtön mondták, hogy ezeket a rajzokat ismerik, tavaly már foglalkoztunk velük.
Kinyomtattam és beragasztottam a gyerekek füzetébe a Hála erősségmondókát. Ezt többször elolvastuk, megbeszéltük. Amig a gyerekek kiszínezték a rajzot, meghallgattuk a hónap dalát.
Megnéztük A hála virága az Erősségek kertjében videót. Ezután a gyerekek lerajzolták, kiszínezték a hála virágát a füzetbe. Köré gyűjtöttük, hogy mi mindenért lehetünk hálása. A gyerekek ügyesen mondtak dologi javakat, emberi kapcsolatokat, állatokat, eszmei dolgokat. Próbáltam őket rávezetni arra, hogy tulajdonképpen mindenért hálásak lehetünk, amink van, ami természetes, mert nap, mint nap körül vesz minket. pl. az ház, ahol lakunk; a szobánk; ágyunk; ruháink; látunk; hallunk; járunk; …. Ahogy beszélgettünk a gyerekekkel láttam rajtuk, hogy ezek a mindennapi dolgok nem biztos, hogy szerintük is ugyan olyan hálára adnak okot, mint pl. ha kapnak egy játékot. Ekkor jutott eszembe egy szerű feladat, amivel szemléltetni tudom nekik, hogy ugyan olyan fontos az is ami megszokott, természetes, hogy van. A feladat az volt, hogy szájjal kellett rajzolni, írni, a kezüket nem használhatták, hátra kellett tenniük. A gyerekek nevettek a feladat hallattán, ó ez könnyű lesz. A rajzoláshoz kaptak egy filcet és azt kértem, hogy egy egyszerű házikót rajzoljanak le, nyomtatott betűvel írják le a keresztnevüket. A rajzolás során hamar kiderült számukra, hogy ez nem is olyan könnyű, mint ahogy gondolták. Elmozdult a füzet a padon, nem tudták stabilan a szájukban tartani a filcet. Kitartóak voltak, próbálták ülve, állva. Miután elkészültek megnéztük a rajzokat, megbeszéltük, hogy mi okozott nehézséget. A gyerekek azt mondták, hogy jó volt kipróbálni, otthon kipróbálják a lábbal rajzolást is. Véleményük szerint hálásak lehetünk azért, hogy nekünk mindenünk egészséges. Maga a feladat nagyon tetszett mindenkinek, sok nevetés volt közben és a végén az elkészült művek nézegetése során.
A következő alkalommal, amikor találkoztam a csoporttal a gyerekek elmondták, hogy otthon kipróbáltatták a szüleikkel, testvéreikkel a szájjal rajzolást. Otthon is sokat nevettek egymáson.
Úgy gondolom, hogy ebben a mai világban gyakran megfeledkeznek az emberek a háláról, mindent természetesnek vesznek, nekik ez van, ez jár, minek ezt megköszönni. Fontos emlékeztetni magunkat, a gyerekeket, hogy a hálát, köszönetet mutassuk ki, mondjuk ki.