Boldogságóra Program

A társas kapcsolat az emberi élet legfontosabb területe. Megalkottuk ráhangolódásként a szófelhőnket, majd a csapatmunka erősségmondókát is szófelhőbe formáltuk át. A szem forma arra utal, hogy mi figyelünk egymásra. Nagyon szeretjük a motiváló verseket, hallgatni a hónap dalait. Ilyenkor jobbnál jobb ötletek jutnak eszünkbe a megvalósításhoz. Kérdeztem a gyerekeket, hogy mi a legjobb a társas kapcsolatban, amikor az iskolában együtt töltik az időt. Természetesen szinte egyszerre vágták rá, hogy a játék, még akkor is, ha csak néhány percig tart.

„Az élet értelme az, hogy kapcsolatokat teremtsünk, mert ezeken keresztül tapasztaljuk meg a szeretetet és a megértést.” Leo Buscagila

A társas kapcsolat, csapatmunka egyik legfontosabb, életünket végig kísérő színtere a JÁTÉK. A játék maga az élet. A gyerekek legfőbb dolga a játék. Teljes idős elfoglaltságot igényel. De közben nem csak jól érzik magukat, hanem tanulnak, szocializálódnak, barátságokat kötnek, problémákat oldanak meg.

„Mit számít, ha szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.” J. K. Rowling

Célunk:
A napközinkben nem lesz olyan, hogy csak ülünk egymás mellett, mindig odafigyelünk egymásra, közösen, együtt játszunk, csapatként.

„Minden könnyebb, minden jobb, amikor az ember megengedi magának, hogy boldog legyen.” J. D. Robb

A játék: észrevétlenül számos fejlesztő hatása van; szórakoztató; pozitív hatással van mindenkire; türelemre tanít; az egyik legjobb boldogság forrás.
Arra törekedtünk a csapatmunka során, hogy boldogok legyünk. A napköziben a tanulás előtt mindig találtunk időt, 5-10 percet arra, hogy együtt játszunk mind egyszerre. Tanulás során, aki hamarabb készen volt egyénenként játszott a retró, ügyességi játékokkal (pl. tili-toli; ördöglakat; labirintus; vizes ügyességi játék), ami a kitartást, türelmet, figyelmet, koncentrációt fejleszti. Ezek mellett amikor mindenki végzett kiscsoportban is kártyáztak (Felfedező; Szívmanó; Kalandok kapuja).
A tanulás előtt szakítottunk időt közös játékra, ahol mindenki rész tudott venni. Igyekeztem olyanokat választani, ahol mindenkinek volt sikerélménye. Odafigyeltem, hogy ne csak a barátok álljanak párokba. A játék elején mindenki magának választott párt, majd közben volt olyan feladat (pl. mondtam egy számot és annyival kellett a párok egyik felének tovább lépni), ami során átrendeződtek a párok. A játék alatt ez nem okozott gondot a gyerekeknek, szívesen játszottak azzal is, akivel egyébként kevésbé barátkoznak. Ezzel az volt a célom, hogy jobban a kiközösítést elkerüljük. A csoportos játékok lehetőséget biztosítanak a gyermekeknek arra, hogy megtanuljanak együttműködni, kommunikálni és konfliktusokat megoldani. Ezek a készségek alapvető fontosságúak az iskolai közösségi életben és a csapatmunkát igénylő feladatokban. A szociális interakciók során a gyermekek megtanulják a másik fél szempontjainak figyelembevételét, a kompromisszumok keresését és az empátiát. Mindez erősíti az érzelmi intelligenciát, ami szoros összefüggésben áll a sikeres iskolai teljesítménnyel.
Ebben a hónapban sok apró részből állt össze a boldogságóránk, nem egy alkalomból, hanem folyamatos, napi munkákból. A gyerekek aktivitása, boldogsága végig kísérte mindet. A gyerekek oktatásának hatékonysága és sikeressége nem csupán a tanteremben alkalmazott módszerektől függ, hanem a szabadidős tevékenységektől is, amelyek révén a gyerekek tovább mélyíthetik tudásukat. Az egyik leghatékonyabb módszer a játék, mely nemcsak szórakoztatnak, hanem jelentős mértékben hozzájárulhatnak a kognitív, szociális és érzelmi készségek fejlesztéséhez. A játék a gyermek fejlődésének természetes közege, a játékon keresztül fedezi fel és ismeri meg a világot, képzeletük szárnyra kap. Megjelenik a kaland feszültsége, a kommunikáció igénye, az erő próbálgatása, az önkifejezés igénye. Fejleszti az alkotókészséget, a problémamegoldó képességet, az önismeretet és a világ megismerését támogatja, segíti a társas beilleszkedést.
Úgy érzem, hogy egy nagyon tartalmas, boldog hónapot zártunk le. Halász Juditot idézve „Minden felnőtt volt egyszer gyerek csak van, aki elfelejtette.”. Gyerekekkel foglalkozni nem könnyű, de a világ egyik legszebb hivatása. Olykor ha akkor is játszanak, ha nem kellene jusson eszünkbe, hogy mi is voltunk gyerekek, mi is csináltunk ilyet, mi is vágytunk játszani, sőt még felnőttként is, végig az életünk során. Fontosnak tartom, hogy ne legyen kiközösítve senki, erre figyeltem, figyelek a játékaink alatt. A mai internetes világban könnyen elmagányosodunk, egyedül játszunk otthon, otthonról elérünk bárkit csak kimarad a személyes kapcsolat. A gyerekeknek „csak” játékok voltak amiket csináltunk, de közben érzelmileg, szociálisan, együttműködve fejlődtek és mindeközben nagyon boldogok voltak. Hiszen az a gyerek tud az iskolában, tanulásban is jól teljesíteni, aki jól érzi magát (ezt tudjuk magunkról is, mi felnőttek).