A foglalkozás témája: Hála – „Sün Samu és a fagylalt” című mese feldolgozása
A célom a hála érzésének megismertetése és elmélyítése, képessé váljanak tudatosan a jó dolgokra fókuszálni. Vegyék észre, hogy a mindennapokban mennyire sok olyan személy, esemény, tárgy vagy élmény vesz körül bennünket, amelyért hálásak lehetünk.
A mesét megismerték, majd közösségi élményt adva számukra ehhez kapcsolódó sünös mozgásos játékokat végezhettek, őszi dalokat tanulhattak. Végül saját sünöket alkottak, és elkészült a közös hálafa.
A fa a csoportszobában egy jól látható helyre kerül, körülötte pedig folyamatosan gyűlnek a gyermekek hálát kifejező sünjei.
Mindennapos hála-kör keretében ebéd előtt megbeszéltük a gyermekek aktuális jó élményeit, majd a saját sünét felhelyezhette a hálafa köré. A foglalkozás lezárását követően a hála gyakorlása a mindennapok részévé válik.
Differenciálásra is volt lehetőség, hiszen figyelembe vettem a gyermekek egyéni fejlettségét és kommunikációs sajátosságait.
A nehezebben megnyíló gyermekeket egyszerű kérdésekkel, választási lehetőségekkel segítettem:
„Annak örültél ma, hogy játszottál a barátoddal?”
„Az ölelésnek örültél?”
„Valaki segített neked ma?”
A gyermeknek nem kötelező azonnal megszólalnia. A cél nem a teljesítmény, hanem az érzelmek felismerésének és fokozatos megfogalmazásának támogatása. Így mindenki számára biztosítottam a pozitív élményt.
A tevékenység hosszabb távú célja, hogy a hála ne csupán egy foglalkozás témája legyen, hanem a gyermekek mindennapi gondolkodásának és közösségi életének természetes részévé váljon.
A foglalkozás során a gyermekek megtapasztalhatják, hogy a hála kifejezése örömet szerezhet önmaguknak és másoknak is. A Hálafa pedig napról napra gazdagodik, és a csoport közös „hálagyűjteményévé” válik.
Boldogságóra Alapprogram
Beindult a Boldog Bolyky online sulimagazinunk, ami a Boldogságóra program 10 témájára épül majd.
https://boldogbolyky.my.canva.site/boldogbolykyszeptember
🌱 A hála magja – Boldogságóra az óvodában
Szeptemberi Boldogságórás foglalkozásunk központi témája a hála volt. Első találkozásunk célja az volt, hogy a gyermekek játékos, élményszerű formában ismerkedjenek meg saját érzéseikkel, megtapasztalják a hála jelentését, és felismerjék, milyen sok embernek, élménynek és apró dolognak lehetünk hálásak a mindennapokban.
A foglalkozás elején bemutatkoztunk egymásnak, majd a gyermekek megismerkedtek Szívmanóval és barátjával, Szívecskével, akik a további alkalmak során is elkísérnek bennünket. Különleges szerepet kapott Szívmanó varázscsengettyűje is. Megbeszéltük, hogy amikor megszólal a csengő, jelképesen belépünk a mi „varázslatos kertünkbe” – abba a biztonságos térbe, ahol figyelünk önmagunkra, az érzéseinkre és egymásra.
Szívmanó táskájából ezután előkerültek a hangulatkártyák. Közösen megfigyeltük az egyes érzelmeket ábrázoló képeket, majd minden gyermek kiválaszthatta azt a kártyát, amely leginkább kifejezte az aktuális hangulatát. Fontosnak tartottam, hogy ne csupán kiválasszák az érzést, hanem lehetőség szerint meg is fogalmazzák annak okát.
A gyermekek már ezen az első alkalmon meglepően nyitottan és őszintén beszéltek saját érzéseikről. Linuska például elmondta, hogy boldog, mert együtt lehet a barátaival. Attila arról mesélt, hogy reggel szomorú volt, mert rosszat álmodott, de anyukájának köszönhetően újra jókedvű lett. Ezek a spontán megnyilatkozások lehetőséget teremtettek arra, hogy beszéljünk az érzelmek változásáról, valamint arról is, milyen fontos szerepe van életünkben mások szeretetének, figyelmének és támogatásának.
A foglalkozás következő részében meghallgattuk Magocska történetét. A mese befogadását mozgásos és dramatikus elemekkel tettem élményszerűbbé: együtt dideregtünk Magocskával, pocsolyát ugrottunk, és játékosan végigkísértük útját. Ez a módszer segítette a gyermekek figyelmének fenntartását, a történet érzelmi átélését és a szereplővel való azonosulást.
A mese végén közösen jutottunk el ahhoz a felismeréshez, hogy Magocska bizony megfeledkezett valami nagyon fontosról: nem köszönte meg a segítséget, amelyet útja során kapott.
Innen kapcsolódtunk át saját életünkre, és feltettük a kérdést:
Mi miért vagyunk hálásak?
Minden gyermek kapott egy saját Magocskát, amelybe lerajzolhatta azt a személyt, élményt vagy dolgot, amiért hálát érez. A feladat elsődleges célja nem a rajzi teljesítmény volt, hanem az önreflexió és az érzelmek képi megjelenítése. A gyermekek így saját tapasztalataikon keresztül kezdhették el megérteni a hála fogalmát.
A foglalkozás lezárásaként családi küldetéskártyákat kaptak. Ezzel szeretném a Boldogságóra üzenetét az óvoda falain túlra is továbbvinni, és bevonni a családokat a közös gondolkodásba. Nagyon örömteli volt látni a gyermekek lelkesedését: többen rögtön két küldetéskártyát kértek, egyet anyának és egyet apának.
Ezúton is szeretném előre megköszönni a szülők együttműködését és támogatását. A családi küldetések lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyermekek otthon is beszélgessenek érzéseikről, az örömeikről és arról, miért lehetnek hálásak. A család bevonása ezáltal nem csupán kiegészítő eleme, hanem fontos része a foglalkozásoknak.
Pedagógusként különösen pozitív tapasztalat volt számomra a gyermekek aktivitása, nyitottsága és őszinte érdeklődése. Bátran meséltek, figyeltek egymásra, örömmel vettek részt a közös játékokban és természetesen kapcsolódtak a mese üzenetéhez.
A foglalkozás során játékos formában fejlődött a gyermekek érzelmi tudatossága, önkifejezése, kommunikációja, empátiája, figyelme és társas kompetenciája. A konkrét élményeken keresztül pedig megtapasztalhatták, hogy a hála nem csupán egy szó, hanem egy olyan pozitív érzelem és szemléletmód, amelyet felismerhetünk, megélhetünk és ki is fejezhetünk mások felé.
Az első alkalom számomra is megerősítette, hogy a választott téma és az alkalmazott módszerek életkorukhoz közel állnak. A gyermekek spontán reakciói, személyes történetei és a családi küldetés iránti lelkesedésük azt mutatták, hogy a hála témája valóban megérintette őket.
Ez volt az első kis mag. 🌱
A következő alkalmakon tovább keressük majd a választ arra, mitől növekszik a hála magja, hogyan gondozhatjuk, és hogyan válhat belőle lassan egy egész „hálakert”.
Mert a pozitív érzelmekre való tudatos figyelem már gyermekkorban is tanulható – élményekkel, kapcsolódással és sok-sok szeretettel.
Szeptember 3-án tartottuk az első Boldogságóra foglalkozásunkat.
A csoport általában izgő-mozgó, hangos, de a foglalkozás alatt egészen elcsendesedtek.
A legtöbben a családjukért, testvéreikért, barátaikért hálásak. Ez megerősített bennünket, hogy az emberi kapcsolatok a legfontosabbak.
A gyerekekkel beszélgettünk a hála érzéséről és a hála gyakorlásáról, majd 3 szív formába írtak be dolgokat, személyeket, valamint önmagukról valamit, amiért hálásak.
Hála
Mi a hála? Kinek ès mièrt lehetünk hálásak? Hogyan, milyen módon fejezhetjük ki a hálánkat? Ezekről beszélgettünk a gyerekekkel. Hamar kiderült, hogy mennyi jó ès szèp dolog történik velünk naponta, aminek örülünk, ami boldogsággal tölti el bennünket.
Pl. Egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően új udvari játèkokat kaptunk…Szülinapon megvendègeljük a társainkat… Láttam delfineket…Új biciklit kaptam…stb.
A csoportunk új kabalája segítsègèvel szóra bírtuk a visszahúzódó gyerekeket is.
Az írástudás világnapja a hála erősségével
A foglalkozás célja
* az írástudás mindennapi jelentőségének tudatosítása,
* az olvasás és írás értékként való felismerése,
* a **hála erősségének** fejlesztése,
* annak felismerése, hogy sok olyan képességet természetesnek veszünk, amely valójában nagy lehetőségeket ad számunkra,
* a gyermekek önálló gondolkodásának és véleményalkotásának ösztönzése,
* a kommunikációs és szociális készségek fejlesztése.
Fejlesztett készségek, kompetenciák
* szóbeli kifejezőkészség,
* aktív figyelem és egymás meghallgatása,
* ok-okozati összefüggések felismerése,
* problémamegoldó gondolkodás,
* önálló véleményalkotás,
* empátia és érzelmi tudatosság,
* hála és értéktudatosság,
* mindennapi élethelyzetekben való tájékozódás.
Alkalmazott módszerek
* irányított beszélgetés,
* kérdésfeltevés,
* ötletgyűjtés,
* saját élmények és tapasztalatok felidézése,
* problémaszituációk elképzelése,
* közös gondolkodás,
* reflektív beszélgetés.
Eszközök
* képek, feliratok és hétköznapi élethelyzeteket bemutató példák,
* tábla,
* könyvek, újságok, csomagolások vagy egyéb írott információk,
* a gyermekek saját tapasztalatai.
A foglalkozás menete és tapasztalatai
Szeptember 8-án, az írástudás világnapja alkalmából a gyerekekkel arról beszélgettünk, milyen jelentősége van az olvasásnak és az írásnak a mindennapi életünkben. A foglalkozást a Boldogságóra szemléletéhez kapcsolva a **hála erősségével** egészítettem ki.
Arra kerestük a választ, milyen lenne a világ, ha nem tudnánk olvasni és írni. A gyerekek saját tapasztalataikból indultak ki, és hamar felismerték, hogy az írástudás szinte minden élethelyzetben jelen van.
A fiúk számára természetesen a futball volt az egyik első példa. Megfogalmazták, hogy olvasás nélkül nem tudnánk elolvasni a játékosok és a csapatok nevét, az eredményeket, Denis pedig arra is rámutatott, hogy még a taktika megbeszélése és lejegyzése is nehezebb lenne.
Az utazás kapcsán a vasútállomás, a metró és a repülőtér került szóba. Megbeszéltük, hogy az útirányok, megállók, indulási időpontok és tájékoztató feliratok elolvasása nélkül mennyivel nehezebb lenne önállóan eligazodni.
Az üzletek példáján keresztül az árak, terméknevek, összetevők és egyéb fontos információk szerepét vizsgáltuk meg.
A beszélgetés azonban nemcsak az információszerzésről szólt. Arra is ráébredtünk, hogy az írás segítségével az érzéseinket és kapcsolatainkat is kifejezhetjük. Leírhatjuk valakinek, hogy szeretjük, hiányzik nekünk, megköszönhetünk valamit, jókívánságot küldhetünk vagy megoszthatjuk gondolatainkat másokkal.
Kapcsolódás a Boldogságórához
A foglalkozás egyik legfontosabb része a hála tudatosítása volt. Arra irányítottam a gyerekek figyelmét, hogy az olvasás és az írás olyan képességek, amelyeket sokszor természetesnek veszünk, pedig óriási lehetőségeket nyitnak meg előttünk.
Megfogalmaztuk, hogy hálásak lehetünk azért, hogy:
* tanulhatunk,
* könyveket olvashatunk,
* információkat szerezhetünk,
* önállóan eligazodhatunk a világban,
* kapcsolatot tarthatunk másokkal,
* és szavakba önthetjük gondolatainkat, érzéseinket.
A foglalkozás során nem kész válaszokat kerestünk. A gyerekek saját példáikból és tapasztalataikból jutottak el annak felismeréséhez, hogy az írástudás valódi érték.
Reflexió
Számomra különösen értékes volt megtapasztalni, hogy a gyerekek milyen gyorsan összekapcsolták az írástudást saját mindennapi életükkel. A futball, az utazás, a vásárlás vagy éppen egy szeretetteljes üzenet példáján keresztül vált számukra igazán kézzelfoghatóvá, milyen sok területen támaszkodunk az olvasásra és az írásra.
A világnap így nem csupán egy megemlékezés lett számunkra, hanem lehetőség arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és észrevegyük azt az értéket, amely a mindennapjaink természetes részének tűnik.
Az írástudás nemcsak tudás. Lehetőség, kapcsolat és szabadság – olyan kincs, amelyért érdemes hálásnak lennünk.
Szikszai György Református Általános Iskola
A gyerekek a nyári élményeiket rajzolták le. Hálával tartozva a szüleiknek
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Szeptember első hete mindig „kampányhét”, de egyben jó kezdés.
A Hófehér hálafal feladatot választottam, nagyon kedves megoldások készültek.
Több munkát haza is visznek a Gyerekek, hogy a Szülők is örüljenek.
A megbeszélésre pedig szinte egész hónapban visszautalunk.
A foglalkozás középpontjában a hála érzésének tudatosítása és gyakorlása állt. A tanulókkal arról beszélgettünk, hogy a mindennapjainkban számos olyan dolog vesz körül bennünket, amelyet természetesnek veszünk, pedig sok ember munkája, valamint a természet számos erőforrása szükséges ahhoz, hogy ezek eljussanak hozzánk.
A foglalkozást egy egyszerű, hétköznapi élelmiszer, egy szelet kenyér és egy alma példáján keresztül indítottuk. A tanulók közösen gondolták végig, milyen hosszú út vezet addig, amíg az élelmiszer az asztalunkra kerül. Összegyűjtöttük a folyamat fontosabb szereplőit és tényezőit: a termőföldet, a vizet, a napfényt, a gazdálkodók munkáját, a feldolgozást, a csomagolást, a szállítást, a bolti dolgozók munkáját és végül a család szerepét.
A beszélgetés során a tanulók számára is világossá vált, hogy egy egyszerű falat kenyér vagy egy alma mögött mennyi emberi munka, természeti erőforrás és energia rejlik. Megfogalmazták, hogy sokszor hajlamosak vagyunk természetesnek venni azt, ami nap mint nap rendelkezésünkre áll.
A következő feladatban az ételpazarlás problémájával foglalkoztunk. A tanulók ötleteket gyűjtöttek arra, hogyan csökkenthető az élelmiszer-pazarlás otthon és az iskolában. Felmerült többek között a tudatosabb vásárlás, a megfelelő mennyiségű étel szedése, a maradékok felhasználása, valamint az, hogy csak azt az ételt vegyük el, illetve készítsük el, amennyit valóban elfogyasztunk.
A foglalkozás második részében a „Száz dolog, amiért hálás lehetsz” gyakorlat segítségével a tanulók saját életük pozitívumaira irányították a figyelmüket. Összegyűjtötték azokat az embereket, helyzeteket, lehetőségeket és apró örömöket, amelyekért hálát éreznek. A beszélgetés során kiderült, hogy a hála nemcsak a nagy dolgokhoz kapcsolódhat: egy kedves szó, egy baráti beszélgetés, egy finom étel, a családdal töltött idő, egy sikerélmény vagy akár egy napsütéses reggel is okot adhat a hálára.
A tanulók aktívan bekapcsolódtak a közös gondolkodásba, saját élményeiket és véleményüket is megosztották egymással. A feladatok hozzájárultak ahhoz, hogy tudatosabban figyeljenek a körülöttük lévő értékekre, az emberi kapcsolatokra és a mindennapi élet apró örömeire.
A foglalkozás végén közösen megfogalmaztuk a legfontosabb üzenetet:
„Ami természetesnek tűnik, az valójában sokszor ajándék.”
A foglalkozás során a tanulók megtapasztalhatták, hogy a hála gyakorlása segít észrevenni és értékelni mindazt, amink van. A hála erősítheti a pozitív gondolkodást, az emberi kapcsolatokat, valamint a környezetünk iránti felelősségtudatot is. A téma így nemcsak érzelmi és közösségi szempontból volt hasznos, hanem a tudatos fogyasztás és az ételpazarlás csökkentésének fontosságára is felhívta a figyelmet.
