REMÉNYTELI ESEMÉNYEK
Török Enikő-Andrea
A Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata reményteli eseményeiket ábrázolták rajzaikkal. Közben elmesélték, mire vágynak, mi a fontos számukra és családjuk számára.
Csodálatos az, amikor a gyerekek mesélnek, őszinte gondolataikat osztanak meg.
TENGERNYI ÁLMOK
Török Enikő-Andrea
A Rákóczi Ferenc Általános Iskola Kincsek csapata tengernyi álmukról számolt be. Nem csak mesélt, de alkotott is. Megmutatták, mit jelent számukra a tenger. Volt, aki sosem járt még a tengernél, alkotásában mégis megmutatta, milyennek képzeli.
Aki már eljutott a tengerhez hálás volt, aki még nem, reményét fejezte ki, hogy hátha egyszer az ő útjuk is odavezet.
Az első boldogságóránkon az elsős csoportom megismerkedett Mézi méhecskével. A hála témájának feldolgozásában segített bennünket. Szinte naponta kérdezgették, hogy mikor látogat el hozzánk újra Mézike.
Az októberben tartott foglalkozást már nagyon várták a gyerekek. Mézi ölelgetése nem maradhatott el. Hervad a virágom, éled a virágom mozgásalapú relaxációs gyakorlatunk után a Pozitív gyerek vagyok dallamra táncoltunk egyet Mézivel. Játszottunk mosolydobást, körben állva egy összetekert kendőt dobtunk egymásnak. Az nevethetett csak, persze annak kötelező volt, aki a kendőt kapta. A többieknek rendkívül komor arcot kellett mutatnia, aki rontott, az kiesett a játékból.
A téma bevezetésében egy újabb mesés Mézi történettel készültem a gyerekeknek, melyen át megismerhették, miért olyan fontos mindenben meglátni a jót. A mesémben Mézi egy varázslóhere segítségével látta meg a jót a kis életében adódott kudarcra.
A téma feldolgozásaként mi is elkészítettük gipszöntéssel a saját lóherénket, melyet élénkzöld színre festettünk. Felűztük egy láncra és feltettük a nyakunkba.
Izgatottan vártuk a lóherében rejlő varázserőt. Az általam készített helyzetkártyákkal próbáltuk ki, így összegeztük és újabb élményekkel zártuk az új témánkat.
A téma továbbgondolásaként varázsszavakat gyűjtögettünk délután a napköziben. A varázslóhere és varázsszavak segítségével gyakoroltuk az optimizmus erejét.
A foglalkozást a hála témájához kapcsolódó beszélgetéssel vezettük be, majd felolvastam Bezzeg Andrea: A Hálafa története című meséjét. A mese közös feldolgozása során beszélgettünk arról, mit jelent hálásnak lenni, kiknek és milyen dolgokért, élményekért lehetünk hálásak a mindennapokban. Meghallgattuk a Szép nap, ölelj most át engem című zenét, amely meghitt, szeretetteljes hangulatot teremtett. Ezután közösen elkészítettük a hálafánkat. A gyermekek körberajzolták a tenyerüket, kivágták, majd kedvük szerint feldíszítették a tenyérleveleket. Megfogalmazták, kiért vagy miért hálásak, gondolataikat pedig ráírtuk a levelekre. Végül közösen elhelyeztük az elkészült leveleket a hálafán, amely így a szeretet, az összetartozás és a hála jelképe lett. A tevékenység során erősödött a gyermekek érzelmi kifejezőkészsége, egymás iránti megbecsülése és a mindennapi örömök felismerésének képessége.
A foglalkozást egy rövid, ráhangoló relaxációval kezdtük, amely segített a gyermekeknek megnyugodni, ellazulni és lelkileg felkészülni a közös tevékenységekre. Ezt követően meséltem el nekik a Boldogságóra könyvben található mesét. A mese során a gyermekek játékos formában ismerkedhettek meg az optimista gondolkodás jelentőségével, és azzal, hogyan segíthet bennünket, ha a nehezebb helyzetekben is megpróbáljuk észrevenni a pozitívumokat. A foglalkozás alkotótevékenységgel folytatódott. A közös Boldoságóra varázsgömbbe a gyermekek tenyérnyomatainak felhasználásával az optimizmus jelét, egy-egy mosolygós emojit festettünk. A mosolygós arc az örömöt, a jókedvet és a pozitív gondolkodást jelképezte számukra.
Októberben a 3. osztállyal egy progresszív izomrelaxációval kezdtük a foglalkozást, majd megbeszéltük, hogy az optimizmus egyszerűen azt jelenti, hogy minden helyzetben megtaláljuk a jót. Zenét hallgattunk (Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok), aztán mindenki belenézett a varázstükörbe és megfogalmazta, mi az, amit szeret saját magában vagy magán. Óra végén pedig elkészítettük a saját optimista varázsszemüvegünket, hogy amikor nehezebb helyzetben is vagyunk, csak feltesszük a szemünkre, és megpróbáljuk azon keresztül megkeresni a jót a világban. 😊
Szeptemberben a hála állt a középpontban. A harmadikosokkal összegyűjtöttük, mi mindenért lehetünk hálásak, majd relaxáltunk és zenét hallgattunk. A gyerekek hálagesztenyét készítettek, amelyre szívecskéket, mosolygós arcokat és HÁLA-feliratokat rajzoltak. A gesztenye emlékezteti őket arra, hogy mindig találhatnak valami apróságot, amiért hálásak lehetnek. Beszélgettünk arról is, hogy a két tenyerünk mindig kéznél van egy simogatáshoz vagy öleléshez, ha valaki szomorú.
Erre az órára vendéget hívtam, a családsegítő intézet munkatársát. Én magam megfigyelőként vettem részt.
Játékos formában gyakorolták a gyerekek a varázsszavakat: kérlek szépen, köszönöm szépen, egymásra odafigyelés, egymás meghallgatása.
Milyen értékeket fedezhetünk fel magunkban, egymásban? Hogyan tudjuk egymásnak elmondani érzéseinket, gondjainkat?
Szerződést kötöttünk a gyerekek által megfogalmazott legfontosabb szabályokkal.
Októberben az Optimizmus a téma. Az optimista életmód bizonyítottan javítja a mentális és fizikai egészséget, növeli a stressztűrő képességet, és segít, hogy könnyebben elérjük a céljainkat. Ha pozitívan állunk a dolgokhoz, a nehézségeket nem végleges kudarcnak, hanem megoldandó feladatnak látjuk. A Mosolyka csoportban ez mit jelenthet? Könnyebb suli, kevesebb stressz, erősebb barátságok, egészséges önbizalom, bátorság új dolgok kipróbálásához. A foglalkozás elején arról beszélgettünk, hogy kivel milyen rossz dolgok történtek a közelmúltban, és próbáltuk ezekben a jót, a tanulságot megkeresni, a dolgok jó oldalát nézni. Ezután mindenkinek osztottam pozitív jellemzőket tartalmazó cédulákat, majd ezeket felolvasva közösen megbeszéltük, hogy az osztályközösségünkben kire a legjellemzőbbek ezek. Szerencsére mindenki neve mellé kerültek pozitív tulajdonságok, erről az óráról mindenki POZITÍVAN távozott, még jómagam is.
Ebben a hónapban ismét csatlakoztunk a Világ Gyalogló Nap programhoz, közel 5 kilométert sétáltunk gyönyörű környezetben a faddi Holt-Duna partján. A kellemes séta során volt időnk kötetlenül beszélgetni, amire sajnos a hétköznapokon kevés lehetőség van, ráadásul egy vendég „osztálytárs” is felvidította a gyalogtúrát. A séta során a helyi horgászegyesület őszi fotópályázatához is készítettünk fényképeket, reméljük ezekkel sikeresen szerepelnek majd a Mosolykák.
Október 15-én, az ölelés világnapján különleges programmal készültünk a PandaPower csoporttal. Ezen a napon a szeretet, a kedvesség, az egymásra figyelés és az összetartozás került a középpontba. Célunk az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják, milyen sokat jelenthet egy apró figyelmesség, egy őszinte mosoly, egy kedves szó vagy egy szeretetteljes ölelés.
Ölelésnapi kihívásra hívtuk a többi tanulót is. A gyermekek különböző szeretetküldetéseket teljesíthettek: megdicsérhették osztálytársaikat, kedves üzenetekkel lephették meg egymást, segíthettek társaiknak, megköszönhették pedagógusaik munkáját, vagy éppen közös játékra hívhatták az egyedül lévőket. Természetesen a mosolyok és az ölelések sem maradhattak el.
A teljesített küldetések után a gyermekek szívecskéket színezhettek ki, így játékos formában követhették nyomon kedves cselekedeteiket. A nap folyamán szívecskés, ölelős rajzok is készültek, amelyek a szeretetet, a barátságot és az összetartozást jelképezték.
A program egyik legszebb közös alkotása iskolánk Ölelésfája volt. A részt vevő diákok színes papírszívekre írták nevüket, majd ezeket közösen helyeztük el a fa ágain. A sok apró szívből egy különleges alkotás született, amely azóta is emlékeztet bennünket a közösség erejére és az egymás iránti figyelmesség fontosságára.
Mert a szeretet nem fogy el attól, hogy adunk belőle, csak több lesz!
