A 2025–2026-os nevelési év során a Bóbita csoport legkisebb, 2,5–3 éves gyermekei első alkalommal ismerkedtek meg a Boldogságóra program alapjaival. Figyelembe véve a korosztályi sajátosságokat, a foglalkozásokat egy állandó, érzelmi biztonságot nyújtó rituálé köré építettük fel. Minden alkalmat a közös boldogságmondókával indítottunk, amely hamar a gyerekek kedvencévé vált:
„A mai napon, a mai napon / A boldogságra rátalálok, / Rátalálok, ahol vagyok, / Hopsz elkapom, megfogom!”
Ezt követően Bagdi Bella fülbemászó, dallamos művei szolgáltak zenei alapként, melyet egy rövid, a kicsik szintjéhez igazított relaxációs gyakorlat követett. Ez a strukturált kezdés hatékonyan segítette a gyermekeket az elcsendesedésben, a belső megérkezésben és a témákra való nyitottságban.
A foglalkozásokat a gondosan megválasztott mesék alkották. A legkisebbek figyelmének felkeltésére és fenntartására a bábjáték bizonyult a leghatékonyabb eszköznek. A bábok megelevenedése minden alkalommal osztatlan sikert aratott, és kézzelfoghatóvá tette számukra a történeteket. A mesehallgatást követő kötetlen beszélgetések során a gyermekek nagyfokú aktivitást mutattak: bátran és szívesen fejezték ki az érzelmeiket, elmesélték, mi nyerte el a tetszésüket, vagy éppen mi okozott nekik nemtetszést. A zene és a mozgás összekapcsolódása végig kísérte az évet. A kicsik kiemelkedő lelkesedéssel vettek részt a különböző táncos feladatokban. Különösen nagy kedvencükké vált a „Jól érzem magam boogie” és a „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek” című dal, amelyekre mindig nagy örömmel és felszabadultan mozdultak meg.
Az év során komplex módon jártuk körbe a boldogságprogram különböző pilléreit, amelyeket a mindennapi élethelyzetekbe is integráltunk. Közösen kerestük a választ arra, mit is jelent a „hála” szó, és tudatosítottuk, hogy a legapróbb dolgokért is hálásak lehetünk.
Optimista szemléletmódot gyakoroltunk azáltal, hogy egy borús, esős napon spontán táncra perdültünk, s eközben játékosan rögzítettük a gyermekekben a pozitív alapállást: eső után mindig kisüt a Nap.
A mindennapok során folyamatosan gyakoroltuk az egymást segítő jócselekedeteket. Kiemelt figyelmet fordítottunk a kortársi konfliktusok békés rendezésére, az egymástól való bocsánatkérés elmélyítésére, valamint a „varázsszavak” (kérem, köszönöm) aktív használatára. A mozgás fontosságát az udvari játékok sokoldalú kihasználásával kötöttük össze, ahol a szabad levegőn végzett tevékenység támogatta a fizikai jólétüket.
A Fenntartható boldogság témát egy mosolylánc segítségével hoztuk közelebb hozzájuk, a gyerekek valami kedveset mutogattak egymásnak: tapsot, integetést, szívecskét a kezével, vicces grimaszt, a foglalkozást pedig a Boldogságórai dalok hallgatásával zártuk.
A nevelési év végén a következő pozitív változásokat rögzíthetjük: a személyiségfejlődés és megküzdés terén a gyermekek nyitottabbá váltak, és megtanulták a mindennapokban megtalálni az apró örömöket. Finomodott a nehezebb helyzetekkel, érzelmi hullámvölgyekkel való megküzdési képességük. A kognitív és nyelvi területeken a változatos és ingergazdag feladatok által szélesedett a kicsik látóköre, új fogalmakkal ismerkedtek meg, miközben az aktív és passzív szókincsük is látványosan fejlődött.
Összességében elmondható, hogy a Bóbita csoport gyermekei rendkívül pozitívan fogadták a Boldogságórákat, és hétről hétre őszinte örömmel kapcsolódtak be a feladatokba. Úgy gondoljuk, hogy az együtt töltött minőségi idő, a közös beszélgetések, a zene és a mesék világa bizonyítottan formálta, gazdagította a gyermekek személyiségét, megalapozva a jövőbeni érzelmi stabilitásukat.

Bóbita csoport óvodapedagógusai – Dávid Noémi Hajnalka, Bereczki-Kocsis Krisztina

Jobb velünk a világ!

Ebben a hónapban ismételtünk, kiválasztottuk a legvidámabb, legviccesebb játékokat, amelyek a gyerekeknek leginkább tetszettek. Kiválasztottuk azokat a boldogságfokozó technikákat, melyeket megkedveltek, amelyet leginkább alkalmazni tudnak a mindennapokban és beépültek szokásrendszerükbe. A hónapok dalai közül kívánságműsor keretében kérhették kedvenc dalukat, amelyre napokon át vidáman táncoltunk, koreográfiát alkottunk.
A Fenntarthatóság jegyében elkészítettük óvodánk Boldogságtablóját, ahol csoportjaink boldog pillanatait, óvodánk közösségi megmozdulásait idéztük fel. (Ezt a videót feltöltöttem a Boldogságóra Program zárt tanári facebook csoportjába).
Ezúton kívánok mindenkinek vidámsággal, élményekkel teli boldog nyári szünidőt!

A júniusi boldogságóránkat spontán alakult beszélgetőkörrel indítottuk, mert a csoportban az egyik kislány nagyon szomorú volt, hiányzott neki az anyukája.
A gyerekekkel arról beszélgettünk, mit tehetnénk, hogy felvidítsuk őt, így a gyerekek maguk építették fel a fenntartható boldogságról szóló témánkat.
Először az egyik kislány azt javasolta, „szívja be a levegőt, majd fújja ki”. Ezért mindannyian a légzésünkre figyelve relaxáltunk, így egy megküzdési technikát fel tudtunk eleveníteni.
Többen javasolták, hogy öleljük meg, akkor nem lesz olyan szomorú, így a kislány ölelése mellett közös ölelésláncot is indítottunk, mely a társas kapcsolatok fontosságára emlékeztetett minket.
Rávezető beszélgetéssel, kérdésekkel közösen „felvettük a szebben látó szemüvegünket” is. A szemüveg „felvételekor” automatikusan eszébe jutott két gyermeknek is a korábbi, optimizmusról szóló boldogságóránk, hogy nem jó, hogy kint esik az eső, mivel nem tudunk kint játszani, de mégis lehet örülni az esőnek, mert ez jó a növényeknek és állatoknak.
De ha már a „szemüveg” rajtunk volt, körülnéztünk a csoportszobában és megállapítottuk, nagyon sok dolog van körülöttünk, aminek örülni lehet. Több mindent felsoroltak a gyerekek, örömmel hallottam, hogy ide tartozott számukra az is, hogy „van ennivalónk”.
A boldogságóránk zárásaként közösen táncoltunk Bagdi Bella „Van nekem egy álmom” című dalára, így a mozgást és a célok kitűzésének témáját is érintettük.
Júniusban elmeséltem a gyerekeknek „A kisegér nagy utazása” című népmesét is, mely fontos üzenetet hordoz a gyerekek helyes önértékelésének kialakításához.

Június hónapban a gyerekekkel együtt mi felnőttek is folyamatosan tapasztalatokat szerezhetünk környezetünkben a megbocsátásról. Megtanulhatjuk, hogy ahhoz, hogy jobbá válhassunk, szükségünk van mások együttérzésére és szeretetére. Ahhoz, hogy mások jobbá váljanak, szükségük van a mi együttérzésünkre és szeretetünkre.
Fogadjuk el saját és mások sebezhetőségét, gyengeségét, közelítsünk tiszta szándékkal, bizalommal, előítéletek nélkül egymáshoz és segítsük egymást felülkerekedni nehézségeinken. Ha ezt tesszük, valóra válhat gyermekeinkkel kapcsolatos „legbensőbb fohászunk, hogy birtokolják az összes erősségünket és csak keveset a gyengeségeinkből.” (M.Seligman)

(A relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), a népmeséhez felhasznált irodalom: Itt vagyok, ragyogok – Népmesék a világ minden tájáról 0-4 éveseknek, Bajzáth Mária válogatása)