Az áprilisi boldogságórákon A megbocsátás gyakorlása c. témáról beszélgettünk, mint a boldogságunk legfontosabb forrásáról. Azt is gyakoroltuk, hogy hogyan kezeljük, ha megbántottak, vagy ha mi megbántunk valakit. Törekedtem arra, hogy a gyerekek megtanuljanak egymásnak megbocsátani, és azt a mindennapi életükbe cselekvően be is építsék. A mesékben is gyakori a harag, a bosszú, de a hősök tulajdonságai között a megbocsátás is szerepel. Elolvastuk a Hétfejű sárkány c. magyar népmesét és megbeszéltük a kérdéseket, majd maguk is soroltak mindennapi problémákat. Bocsánatkérő kártyákat is készítettek olyan személynek, akit megbántottak vagy megsértettek. A Kintsugi tojás mintájára húsvéti tojásokat rajzoltak, majd szétvágták kisebb darabokra és egy új lapra ragasztották őket, a repedéseket pedig erősebb színnel kiemelték. Ez a feladat arra tanította a gyerekeket, hogy mindannyian hibázunk, a töréseket nem kell elrejteni, letagadni, mert képesek vagyunk helyrehozni, hiszen ezek tesznek értékesebbé bennünket. Osztályunk 11 tanulója benevezett az iskolai költészet napja alkalmából rendezett versmondó versenyre. A gyerekek olyan műveket választottak, melyek illettek az egyéniségükhöz, mintha róluk szólt volna. 5 gyerek a 3-4. osztályosok korcsoportjában dobogós, különdíjas helyezéseket ért el. Büszkeséggel töltötte el őket. Minden évben április 22-én világszerte emberek milliói állnak meg egy pillanatra, hogy a bolygónkra figyeljenek. A Föld napja arra emlékeztet bennünket, hogy vigyázzunk közös otthonunkra, a gyönyörű Földre, mely törődést és felelősséget igényel. Iskolánk, osztályunk sem feledkezett meg erről a napról. A gyerekek rajzot készítettek: Hogyan tennéd szebbé a Földet címmel?, majd Én és a környezetvédelem c. feladat az energiatakarékosságra hívta fel a figyelmüket. Verseket tanultak, egy dalt, melynek címe: Vigyázz te is a Földre!, fát ültettek, szemetet szedtek, plakátot, Föld napi fejdíszt és az újrahasznosítás jegyében WC gurigából ceruzatartót készítettek. Az alsó tagozatos gyerekek az iskola udvarán 5 állomáson keresztül játékos elméleti és ügyességi feladatokat oldottak meg: Keresztrejtvény, Föld napi kódoló, puzzle, Képkirakó (Mikor boldog és szomorú a Föld?), Hulladékok szétválogatása szelektíven, Föld napi szókincs, Képrejtvény, Szavak keresése szórengetegben, Föld napi sudoku, Helyes vagy helytelen cselekedet, Föld napi totó. Izgalmas délutánt tölthettünk el együtt, mely felhívta a gyerekek figyelmét a környezetünk védelmére és hogy a kis tettek is nagyon sokat számítanak, mert a Földünk nem kér sokat, csak annyit, hogy vigyázzunk rá.
Boldogságóra Alapprogram
1. Lazító gyakorlatok: „Nyújtó relaxáció”
Nagyon élvezték a gyerekek a fekve végzett gyakorlatokat: ellazultak, nyugodt, felszabadult lelki állapotba kerültek. Ezután Az arcunkra van írva! – arcokat rajzoltunk. Legtöbben kedves, nevető arcot rajzoltak.
2. A mese feldolgozása során Vázlatkört és Jellemtérképet készítettünk.
3. Ki, milyen terhet visel? Hogyan jutunk el a megbocsátáshoz, boldogsághoz?
Beszélgetőkör BOCSÁNATKÉRŐ KÁRTYA készítése, átadása
Nagy örömmel készítették és adták át a kártyákat, kisebb ajándékokat egymásnak, hamar felszabadult közös játék, tánc vette kezdetét.
4. A Hónap dala alapján kulcsszavakat mondtunk egymásnak, mely során komoly átélést tapasztaltam.
5.Meggymag- A vicces nyelvtörőt sem felejtettük!
6. Tanulságként megfigyeltük a megbocsátás jeleit egymáson és Jó okom van rá indoklásokat kerestünk.
Kiemelten fontos, hatékony, érzelmi intelligenciát fejlesztő és őszinte szertettel töltött témafeldolgozás volt a kis csoportommal.
A megbocsátás gyakorlása
Áprilisi Boldogságóránkat mozgásalapú relaxációs gyakorlatokkal indítottuk:
• Napimádás
• Égig érő fa vagyok
• Fújj-fújj
• Puha, meleg fészek vagyok
• Kitárom a világom
• Repül a madár
• Szőlőt szedj, ügyesedj
• Totyog a liba
• Lufi fújás
• Lemegy a nap
A relaxációs gyakorlatokat követően kézfogással mondtuk el köszöntő mondókánkat:
Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy jó nap,
Köszöntelek téged, cselekedjünk szépet.
Ezután Bagdi Bella Ho’oponopono című dalával hangolódtunk rá az óra témájára.
A zenehallgatást követően egy plüss szív segítségével beszélgetőkört indítottunk. Akinél a szív volt, elmondhatta:
• mi tette ma boldoggá,
• mitől szomorú a szíve.
A gyermekek örömmel osztották meg érzéseiket. Többen elmondták, hogy boldoggá teszi őket, ha anya vagy apa játszik velük, vagy ha a barátjukkal biciklizhetnek.
Beszélgettünk arról, hogy a velünk történő dolgok különböző érzéseket váltanak ki belőlünk.
Ezután érzelmi kártyák segítségével figyeltük meg az arckifejezéseket:
• boldog
• fáradt
• mérges
• szomorú
A gyermekeknek ki kellett találniuk, milyen érzelem látható a képeken.
A szomorúság kártyájánál megbeszéltük:
• Mikor lesz szomorú a szívünk?
• Mikor leszünk mérgesek?
• Mi történik, ha valaki megbánt minket?
Közösen megfogalmaztuk, hogy ilyenkor a szívünk „megsérül”, és ez nehéz érzés.
Ezután arról beszélgettünk, hogyan lehet a szívet gyógyítani.
Mesével folytattuk az órát: A két kis mackó és a sértődött szív.
A történetben két mackótestvér játék közben összeveszett, amikor az egyik véletlenül ledöntötte a másik tornyát. Édesanyjuk segített nekik megérteni, hogy ilyenkor a szív elnehezedik, de könnyebb lesz, ha bocsánatot kérünk, és meg tudunk bocsátani.
A mese tanulsága:
Mindannyian hibázhatunk. Ha őszintén sajnáljuk, és jóvá szeretnénk tenni, a szív újra meg tud békülni.
Zárójátékunk címe: Mit mondhatok ilyenkor?
Különböző élethelyzeteket játszottunk el:
• meglökted a társadat
• elvetted a játékát
• véletlenül kiborítottad a tornyát
A gyermekek gyakorolták a megfelelő mondatokat:
• Sajnálom.
• Bocsánat.
• Nem akartam.
• Legközelebb jobban figyelek.
Az órát kreatív tevékenységgel zártuk: Megbocsátó szíveket készítettünk. Megbeszéltük, hogy ha ránézünk, eszünkbe juthat a kedvesség, a békülés és a jókedv.
“Ökohősök akcióban” Boldogságóra 5. osztály
A gyerekek konkrét javaslatokat gyűjtöttek, mit tehetünk a bolygónk védelmében. A gyűjtött ötletekből egy figyelemfelkeltő posztert vagy információs anyagot készítettek.
Április hónap témája a megbocsátás volt a Boldogságórán. Az óra célja, hogy a diákok felismerjék: a megbocsátás nemcsak mások felé fontos, hanem saját lelki egyensúlyunk megőrzésének is a kulcsa.
Kiemeltük, hogy másoknak azért bocsátunk meg, hogy megszűnjön a harag és helyreálljon a kapcsolat. Ugyanakkor önmagunk miatt is szükséges, hogy ne cipeljük tovább a sérelmek és a gyűlölet terhét.
A tanulók megfogalmazták, hogy a megbocsátás a keresztény értékrendben is központi szerepet tölt be. Egyetértés született abban, hogy Isten az, aki mindig megbocsát.
Ezt követően az édesanyák szerepét emelték ki, mint a feltétel nélküli elfogadás példáit.
A megbocsátás képessége minden ember számára fontos fejleszthető erény.
A feldolgozás során csoportmunkát alkalmaztunk.
Négy csoportmindegyike egy-egy plakátot kapott, amelyek konfliktushelyzetben lévő párokat ábrázoltak.
A feladat az volt, hogy a „Megbocsátok, mert…” mondatot kiegészítve reflektáljanak a látott helyzetekre. A tanulók saját érzéseikre, tapasztalataikra és értékrendjükre támaszkodva indokolták döntéseiket.
A gyakorlat segítette az empátia és a perspektívaváltás fejlődését.
Az óra zárásaként „kérdéskártyák” segítségével mélyítettük a témát.
Minden tanuló egy kérdésre válaszolt a megbocsátással kapcsolatban. Ezek között szerepelt, hogy milyen íz, illat vagy éppen virág jut eszükbe a megbocsátásról.
A válaszok szimbolikus gondolkodást és érzelmi tudatosságot tükröztek.
Az óra hozzájárult a belső harmónia, az elfogadás és a kapcsolati készségek fejlődéséhez.
A tanulók aktívan, nyitottan és őszintén kapcsolódtak a témához.
A megbocsátás fogalma így személyes élménnyé és tudatosan formálható értékké vált számukra.
Az óra bevezetéseként meghallgattuk Bagdi Bella: HOOPONOPONO c. dalát, majd beszélgettünk róla. Miért mondhatjuk, hogy sajnálom, miért szoktunk bocsánatot kérni.
_________________________________________________________________
Mi látszik az arcunkon, ha valaki megbántott bennünket? Mit tehetünk, ha megbántanak?
Milyen az arcunk, ha megbocsájtunk a másiknak?
__________________________________________________________________
A három csibe c. mese hangos felolvasása, előzetes szempontok kiadása alapján. A mese végén megbeszéltük, hogy melyik szereplőt milyen sérelem érhette, a fehér csibe miért engedte be a testvéreit? Te mit tettél volna?
____________________________________________________________
Hogyan éretethetjük valakivel, hogy megbocsátottunk neki? (rajzos feladat)
________________________________________________________
Mit kell tenni, ha megbántottunk valakit? Fontos a bocsánatkérés? (bocsánatkérő kártyákat írtunk)
A megbocsátás témáját egyszerű, a gyermekek mindennapi életéből vett helyzeteken keresztül dolgoztam fel. Arra törekedtem, hogy a konfliktushelyzeteket (pl. játék elvétele, lökés) ne csak kezeljük, hanem közösen meg is beszéljük. Rövid mesét és bábjátékot alkalmaztam, amelyben a szereplők összevesztek, majd kibékültek. A gyerekek könnyen azonosultak a helyzettel, és aktívan reagáltak. A foglalkozás során célom volt, hogy a gyermekek: felismerjék az alapvető érzelmeket (szomorúság, harag), megtapasztalják a konfliktushelyzetek egyszerű megoldási módjait, megismerjék és gyakorolják a „bocsánat” és „nem haragszom” kifejezéseket, fejlődjék empátiás készségük. Alkalmazott módszerek és eszközök: A témát egy rövid, saját bábjátékkal vezettem be (kismackó és nyuszi konfliktusa egy játékon). A bábjáték során hangsúlyt fektettem az érzelmek megjelenítésére (hanghordozás, mimika utánzása). Ezt követően irányított beszélgetést kezdeményeztem konkrét kérdésekkel: „Mi történt a mesében?” „Ki volt szomorú? Miért?” „Mit lehet ilyenkor mondani?” A feldolgozást szerepjátékkal mélyítettük el. A gyermekek párokban eljátszották a konfliktushelyzetet (pl. játék elvétele, lökés), majd közösen gyakoroltuk a helyes reakciókat: elkérés („Kérem szépen!”), bocsánatkérés („Bocsánat, hogy elvettem.”), megbocsátás („Nem haragszom.”). Kiegészítésként érzelemkártyákat használtam (vidám, szomorú, mérges arcok), amelyek segítették az érzések felismerését és megnevezését. A gyermekek reakciói, tapasztalatok: A bábjáték lekötötte a gyermekek figyelmét, aktívan reagáltak, többen spontán megfogalmazták, hogy „nem szabad elvenni” vagy „bocsánatot kell kérni”. A szerepjáték során szívesen vettek részt, különösen a dramatikus elemek motiválták őket. Pozitívumként tapasztaltam, hogy a nap folyamán több gyermek önállóan használta a tanult kifejezéseket. Egyes esetekben nemcsak szóban, hanem cselekvésben is megjelent a megbocsátás (pl. visszaadta a játékot, megsimogatta, megölelte társát). Nehézségek: Több gyermek esetében a „bocsánat” kifejezés még inkább utánzásként jelent meg, nem kapcsolódott valódi érzelmi megértéshez. Az érzelmek megfogalmazása is nehézséget okozott néhányuknak, különösen a „miért volt szomorú/mérges?” kérdések esetében. Úgy érzem, hogy a választott módszerek (bábjáték, szerepjáték, beszélgetés) életkornak megfelelőek és hatékonyak voltak. Sikerült biztonságos, elfogadó légkört teremtenem, amelyben a gyermekek megnyíltak és aktívan részt vettek. Másnap a „Három csibe” című belga népmesét meséltem el a 3–4 éves gyermekeknek, a megbocsátás témájának további feldolgozása céljából. Ebben az életkorban a gyermekek érzelmi megértése még alakulóban van, ezért fontosnak tartottam, hogy a történetet egyszerű, érthető formában, sok ismétléssel és hangsúlyos mimikával adjam elő. Úgy tapasztaltam, hogy a mese lekötötte a gyermekek figyelmét, különösen a hangutánzó elemek és a csibék karakterének megjelenítése, és a mese dramatizálása segítette a „bevonódásukat”. A rövid, jól követhető cselekmény megfelelt az életkori sajátosságaiknak. A beszélgetés során azonban látható volt, hogy a „megbocsátás” fogalma még nehezen értelmezhető számukra. Inkább konkrét helyzetekhez tudták kötni (pl. a csibék nem engedték be egymást a házikóba), ezért a jövőben még inkább a saját élményeikből kiindulva közelíteném meg a témát. Pozitívumként értékelem, hogy a dramatikus játék során a gyermekek szívesen utánozták a csibéket, és egyszerű cselekvéseken keresztül (pl. kibékülés, ölelés) meg tudták jeleníteni a történet végét. Ez megerősítette, hogy ebben a korban a cselekvéses tanulás különösen hatékony. Fejlesztendő területként látom, hogy még egyszerűbb kérdéseket tegyek fel, hogy minden gyermek be tudjon kapcsolódni.
Összességében a feldolgozás élményszerű és életkornak megfelelő volt, hozzájárult a gyermekek érzelmi fejlődéséhez. Ugyanakkor a jövőben szeretnék több időt hagyni az egyéni megszólalásokra, valamint még tudatosabban visszatérni a témára a mindennapi konfliktushelyzetekben is, nemcsak a nemcsak irányított tevékenységek során.
Fejlesztési tervek: több ismétlő szerepjáték alkalmazása különböző helyzetekkel, érzelemkártyák rendszeres használata a nap folyamán, egyéni beszélgetések kezdeményezése konfliktus után, pozitív példák megerősítése (dicséret, kiemelés).
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Süni csoport
A Föld napja óvodánkban, így csoportunkban is nagy hangsúlyt kap, egész hetes projekttel készültünk most is, ezzel kapcsolódtunk a Boldogságóra programhoz.
A hét során tanulmányoztuk a földgömböt, felelevenítettük a rajta élő élőlények fantasztikus sokféleségét. Beszélgettünk arról, hogyan szennyezi az ember a környezetét. Felolvastam Berta Kati: A Föld meséje c. mesét. Beszélgettünk arról, mit tehetnek az óvodások a Föld óvásáért.
Játszottunk a Kukatündér társasjátékkal, mely bővíti a gyerekek anyagismeretét, és ismereteiket a szelektív hulladékgyűjtésről.
Óvodánkban komposztálunk, az újrahasznosítás kiemelt szerepet kap (idén munkaközösségünk egyik témája)
Elkészítettük a földgömböt lufi nyomatolással.
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
KÓPÉ KLUB
Relaxációs gyakorlatnak a „Pillangó ölelés”-t választottam.
A csoportban használt érzelem táblánál
– egyenként elmondták, hogyan érzik magukat, most,miért?
„Összegyűrt szív” játékkal folytattuk a foglalkozást:
Eszköz: Egy nagy, piros papírszív.
Menet: Megmutattam a gyerekeknek a szép, sima szívet. Mondjunk példákat olyan helyzetekre, amikor valakit megbántanak (pl. „elvették a játékomat”, „csúfoltak”). Minden példánál gyűrtem egyet a papíron.
Jóvá tehetjük, vagy már örökre elrontottuk? Hogyan tehetjük jóvá?
Bocsánatot kérünk.
Van négy varázsszó, amivel jóvá tehetjük, ha valakit megbántottunk, ha valamit elrontottunk!
Sajnálom – Kérlek bocsáss meg! -Köszönöm! – Szeretlek!
Játék: a körben ülő gyerekek egymás után mondják sorban ezeket a szavakat! – több körben
Amikor már jól megy, egy-egy mondatra símitok egyet a szíven.
Tanulság: Amikor bocsánatot kérünk, a szívet megpróbáljuk kisimítani, de a gyűrődések (a fájdalom nyoma) egy kicsit ott maradnak. Ezért fontos, hogy vigyázzunk egymásra.
Megerősítettem azt is, ami már korábbi foglalkozásokon elhangzott, hogy nem csak másoknak bocsátunk meg, hanem magunknak is! Ez nem jelenti azt, hogy bánthatunk másokat, vagy magunkat.
Mondhattak egy – egy példát, amikor haragudtak magunkra, szégyellték magunkat, elmondták, hogyan kértek bocsánatot, mi történt azután.
Ezután az érzelmi poggyász cipelésének érzékeltetésére tértünk rá.
Megbeszéltük, hogy jó lenne-e mindig dühösnek, haragosnak lenni? Miért?
Van ehhez egy játékom!
Vegyen elő mindenki egy nagy fakockát (csoportunk kedvelt építőjátéka a nagyméretű, kb. fél kg súlyú építőkocka) !
Nevezd el ezt a kockát úgy, mintha egy rossz érzésed volna, amikor dühös, haragos voltál! Pl. Mérges vagyok a barátomra, mert ma mással játszott.
Tedd be ebbe a szatyorba!
Most ezzel fogunk feladatokat végezni!
Fogd a szatyrot, és ugrálj páros lábon!
emeld fel a karod!
húzd a földön!
– mindenki próbálja ki, majd ugyanezeket üres szatyorral is! Melyikkel volt könnyebb?
Pont ilyen nehéz a lelkünknek is az érzelmi terhek cipelése. Lassít az utunkon, elvonja a figyelmünket a minket körülvevő jó, boldogító dolgokról.
Amikor megbocsátunk, letesszük az érzelmi poggyászunkat, megkönnyebbülünk.
Elmondtam azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy sosem lehetünk csalódottak, szomorúak, bánatosak, megbántottak, és nem is kell hagyni, hogy mások bántsanak bennünket.
Törekedjünk arra, hogy hogy ne időzzünk el sokáig a rossz érzéseinknél, ne őrizgessük őket, ne vigyük magunkkal, hanem próbáljuk lerakni, elengedni.
A foglalkozás lezárásaként szívecskéket színeztünk, amit a közösen készített „megbocsátás fájára” ragasztottak fel.
Közben Bagdi Bella Ho’oponopono c. dalát hallgattuk.