Haragszunk, majd megbocsátunk

mWcVYxbk.jpg

Haragszunk, majd megbocsátunk
Kiscsoportos életkorban, a három-négy évesek között a harag napi jelenség. Haragszanak, mert nem úgy történik valami, ahogy gondolták, haragszanak, ha elveszik a játékukat, haragszanak, ha abba kell, hagyjanak valamit, ami örömet okoz nekik. Természetes, hogy a harag az életünk része. Viszont megtanulni kezelni nagyon fontos. A harag és a düh irányulhat társra és felnőttre egyaránt. Nem mindegy azonban, ez a harag meddig marad a gyermekben és ilyen módon vezeti le. A harag a megbocsátással sokszor kéz a kézben jár. Haragszunk a másikra, aztán megbocsátunk neki, és újra együtt megy a játék. Gyermekkorban ez egy nap akár többször is megtörténhet. A gyerekek nagy része nem cipeli sokáig a haragot, leteszik, továbblépnek. A helyes megoldási stratégiát érdemes megtanítani nagyon hamar a gyermekeknek.
A megbocsátás témáját a család tematikával kötöttem össze. Úgy, ahogy a csoportban, otthoni környezetben is mindennapi helyzet a harag fennállása és a megbocsátás következménye. Családi fotókat kértünk a hétre, amit a gyermekek nagy örömmel hoztak. Szívesen mutatták rajta családtagjaikat, nevezték meg őket. Többen a háziállatukról is hoztak külön, hiszen a család tagja.
A fotókat egyesével megnéztük. Ez volt az alapja, kiindulópontja a játékoknak. Beszélgetőkör során a gyermekekhez egy kérdést intéztem: miszerint szoktak e haragudni családtagjaikra. Egyöntetű, nagyon határozott válasszal, mindenki igent kiabált. Kértem, mutassák meg milyenek szoktak lenni akkor, ha mérgesek. Használják testüket, mimikájukat, és szeretnénk látni a mérges arcukat. Szabad a harag, szabad a düh. Az arcok magukért beszéltek. Minden gyermekben ott tud lenni a feszültség, amit meg is tudnak mutatni. Fontos volt, hogy megbeszéljük, mivel lehet ilyenkor ezt lecsillapítani. Akire haragszanak, az vajon mit érez abban a helyzetben. Bár a gyermekek ,,kicsik”, de mégis nagyon jó válaszokat adtak.
Pl.
,, Én sokszor haragszom apára, de utána puszit adok neki”
,, Az én anyukám mindig mérges rám, de megölelem”
,, Nem jó, ha mérgesek vagyunk otthon”
Ballon segítségével egy nagy folyót imitáltunk, ami elviszi, elsodorja a haragunkat.
Dalos játékokkal (Fehér liliomszál), megmosakodtunk benne- lemostuk a haragunkat.
A gyermekek párt választottak maguknak és a ,,Szervusz pajtás, kukorica hajtás” mondókával gyakoroltuk az egymás felé irányított megbocsátást és a szeretetteljes ölelést.
Óvodai példákat és otthoni példákat is hoztunk arra, miért szoktunk mérgesek lenni, és ezeket hogyan tudjuk a jövőben megoldani. Gyakoroltuk a szép szavakat, amiket akkor tudunk használni, ha valakitől bocsánatot szeretnénk kérni: összegyűjtöttük az elnézést, bocsánat, ne haragudj, sajnálom kifejezéseket.
Mindegy hány éves az ember, haragot mindenki érez.
Ez a téma nagyon összetett és még nagyon sok része vár kibontásra, ha a gyermekek nagyobbak lesznek.

Képek