Boldogságóra Program

A boldogság nem egy pillanat. Folyamatos pozitív cselekedetek, töténések által kiváltott érzés, amiért meg kell dolgoznunk. Ebben fontos szerepet játszanak a jó cselekedetek. Minden emberben (akkor is, ha nem vallja be) pozitív érzelmeket vált ki, amikor egy-egy apró jót cselekszik valakivel szemben.
A gyerekek ennek a témakörnek akkor érzik igazán súlyát, amikor közeledik a mikulás és a karácsony. Hiszen a mikulás és az angyalkák figyelnek, hogy hogyan viselkednek. Mennyi rosszaságot, mennyi jóságot cselekednek.
Habár ez az az időszak, amikor kiemelt figyelmet élvez a jó cselekedetek témaköre, törekszünk arra, hogy egész évben buzdítsuk a gyerekeket arra, hogy vegyék észre maguk körül a világot, és amikor azt látják, hogy egy társuknak segítségre van szüksége, akkor segítsék meg őket, illetve kérjenek még segítséget, amennyiben ez szükséges.
Ezt a témakört Bezzeg Andrea: Szívem kertje c. meséjével vezettük be. Összegyűjtöttünk tárgyakat, melyek szerepelnek a mesében, majd a mese után közösen megbeszéltük, hogy hogyan kapcsolódtak a meséhez.
A témakör vége felé egyre többször vettük észre, hogy a gyerekek egyre többször segítenek gondolkodás nélkül egymásnak. Kint az udvaron és bent a csoportszobában is. Kérdés nélül összefogtak és segítettek például a dajka néniknek az ágyazásban, az asztalok megterítésében, a hó elseprésében a járdákról.
A téma zárásaként egy beszélgetőkörben összeültünk egy szívvel középen. Minden gyermektől megkérdeztük, hogy az adott napon milyen jó cselekedet tette őt boldoggá. NAgyon aranyos válaszok születtek. Ami meglepő volt számomra, az az, hogy nem csak olyan válaszok érkeztek, melyekben valami jót csináltak a gyermekkel, hanem olyanok is, amikor ők csináltak valami jót másokkal.

Illetve zárásként hadd osszak meg egy személyes példát:
Karácsony előtt bementem egy üzletbe. Egy fiatal lány volt az eladó a kasszánál. Amikor letettem a táskámat, hogy elővehessem a pénztárcámat, akkor észrevette, hogy egy horgolt békás kulcstartó lóg rajta. Megkérdezte, hogy honnan van, mondtam neki, hogy én készítettem. Megkérdezte viccesen, hogy nem készítenék-e neki egyet, mivel nagyon szereti a békákat. Mondtam neki, hogy szívesen neki adom a békát, ha nem zavarja, hogy az egyik lábánál egy picit már elkezdett foszlani a fonál. Nem akarta elhinni, hogy tényleg neki adom. Meglepettségében majdnem könnyekben tört ki. Nem tudom, hogy abban a pillanatban melyikünk volt boldogabb, mindkettőnknek sokat jelentett.

Képek