A mindennapokban fontos célunk, hogy a gyermekek örömmel, játékosan és változatos formában mozogjanak, miközben fejlődik az egyensúlyérzékük, ügyességük és mozgáskoordinációjuk. A „Tavaszi akadálypályán” például alagúton mászunk át, karikákba ugrunk, padon egyensúlyozunk, majd labdát gurítunk vagy célba dobunk. A „Mozgó állatok” játékban különböző állatok mozgását utánozzuk: ugrálunk, mint a béka, tipegünk, mint a gólya, vagy négykézláb mászunk, mint a kiskutya. Zenés mozgásos játékokkal is gyakoroljuk a megállást, elindulást, gyors és lassú mozgást, valamint a ritmus követését. A szabadban futó- és fogójátékokat, labdajátékokat és közös ügyességi versenyeket szervezünk, ahol nem a győzelem, hanem az együtt mozgás és a próbálkozás öröme a fontos. Célunk, hogy a gyermekek megtapasztalják, hogy a mozgás feltölt, örömet ad, és közösen is élmény lehet.
Boldogságóra Alapprogram
A megbocsátás megértését egy olyan mesén keresztül dolgozzuk fel, amelyben a szereplők összevesznek, megbántják egymást, majd megtanulják rendezni a konfliktusukat. A mese után közösen beszélgetünk arról, hogyan érezhette magát az, akit megbántottak, és mit érezhetett az, aki hibázott. A „Mit mondanál neki?” játékban a gyermekek különböző helyzeteket játszanak el, például amikor valaki elveszi a másik játékát, meglöki a társát, vagy véletlenül lerombolja az építményét. Gyakoroljuk a bocsánatkérést, a másik meghallgatását és azt, hogyan tudjuk kimondani: „Megbocsátok, kezdjük újra!” A „Békítő szív” játékban minden gyermek elmondhatja, mit tehetünk azért, hogy egy vita után újra jó érzés legyen együtt játszani. Célunk, hogy a gyermekek megtapasztalják: hibázni mindenki szokott, a megbocsátás pedig segíthet abban, hogy a kapcsolatainkat szeretettel újra rendezzük.
Szeretnénk megtanítani a gyermekeket arra, hogy észrevegyék és megéljék a körülöttük lévő apró örömöket, például a napsütést, a virágok illatát, a madarak csicsergését vagy a friss fű érintését. Az „Érzékszervvadász” játékban közösen fedezzük fel az udvaron, mit látunk, hallunk, érzünk, szagolunk és milyen kellemes dolgokat tudunk megérinteni. A „Csendes séta” során néhány percig csak a környezetünk hangjaira figyelünk, majd elmeséljük, ki mit hallott. A „Tavaszi kincses kosár” játékban különböző természetes anyagokat – például kavicsokat, virágszirmokat, leveleket, fakérget – tapintunk meg, és megfogalmazzuk, milyen érzés hozzájuk érni. Egy közös „Örömnaplóban” lerajzolhatjuk a nap legkellemesebb pillanatát, például egy közös játékot, egy finom uzsonnát vagy egy napsütéses udvari élményt. Így játékosan gyakoroljuk, hogy megálljunk egy pillanatra, figyeljünk arra, ami éppen történik velünk, és örülni tudjunk a hétköznapok kis csodáinak.
Célunk, hogy a gyermekek játékos helyzeteken keresztül megtanulják felismerni és kifejezni az érzéseiket, valamint megtapasztalják, hogyan tudnak egy nehéz helyzetből megnyugodni és továbblépni. A „Morgó medve” meséjével például arról beszélgetünk, mi történik velünk, amikor mérgesek vagyunk, és mit tehetünk azért, hogy újra meg tudjunk nyugodni. A „Mit tennél, ha…?” játékban olyan hétköznapi helyzeteket játszunk el, mint amikor két gyermek ugyanazzal a játékkal szeretne játszani, valaki véletlenül lerombolja a másik építményét, vagy nem sikerül elsőre egy kirakót befejezni. Gyakoroljuk a „megállok – veszek egy nagy levegőt – elmondom, mi bánt – megoldást keresek” lépéseket, valamint olyan nyugtató technikákat, mint a lufifújás, a lassú légzés, a számolás tízig vagy egy rövid csendes pihenő. A kudarcokkal való megküzdést társas- és ügyességi játékokban is gyakoroljuk, ahol megtanuljuk elfogadni, ha valami elsőre nem sikerül, és újra megpróbáljuk, illetve segítséget kérünk. A „Bátor vagyok!” játék során minden gyermek elmesélheti vagy eljátszhatja, hogyan küzdött meg egy számára nehéz helyzettel, így erősítjük bennük azt az érzést, hogy a problémák megoldhatók, az indulatok kezelhetők, és nem baj, ha valamihez több próbálkozásra van szükség.
Januárban közös célunk, hogy az új év kezdetén még jobban összekovácsolódjunk, és figyelmesebben segítsük egymást a mindennapokban. Szeretnénk megtanulni néhány új téli mondókát és dalt, amelyeket együtt eljátszunk és eléneklünk. Közös tervünk, hogy sokat kísérletezzünk a hóval, jéggel és a hideggel, és közben megfigyeljük, hogyan változik körülöttünk a természet télen. Szeretnénk egy közös téli fali képet készíteni, amelyre minden gyermek elkészítheti a saját hóemberét vagy téli tájképét. Célunk az is, hogy egyre önállóbban öltözzünk fel a hideg időben, megtanuljuk helyesen használni a sapkát, sálat, kesztyűt, és figyeljünk arra, hogy társainknak is segítsünk. Közös álmunk, hogy januárban minél több vidám, játékos és élményekkel teli napot töltsünk együtt.
Budapesten az állatkertben tematikus órát tartottunk a természet örömeiről.
Kehidakustányi Deák Ferenc Napköziotthonos Óvoda
Minden év júniusában megemlékezünk közösen az Összetartozás napjáról. Ilyenkor beszélgetünk kicsit a témáról, készülünk egy rövid kis tánccal, Szarka Tamás: Kézfogás című dalára. Ezzel csatlakozunk a felhíváshoz, miszerint egyszerre, egy időben a Kárpát medencében szerte dalra fakadnak, táncolnak a magyar emberek. Ezzel szimbolizálva összetartozásunkat.
A fenntartható boldogságot egyrészt a közösen átélt élmények is táplálják. Június hónapban rengeteg ilyen élménnyel gazdagodtak gyermekeink. Közösen kirándultunk, túráztunk, új ismereteket szereztünk, természethez való kapcsolódás nagyobb hangsúlyt kapott az Erdei óvoda során. Családi napunk is vidám hangulatban telt, sok játékkal, beszélgetéssel, programokkal. Fontos, hogy azt vigyék tovább magukkal útravalóul, mikor elhagyják az óvoda falait, hogy egy-egy kedves szó, egy mosoly, egy ölelés milyen sokat számít a közösségben-közösségnek, ahova tartoznak, illetve a környezetükhöz való kapcsolódásban. Erre a számos boldogságórás foglalkozás egy-egy részletei remekül hasznosíthatók.
Tevékenységünk legfontosabb perspektívja: „A lelki jóllét szempontjából talán fontosabb, hogy törekedjünk egy cél felé, hogy részt vegyünk egy értékes és kihívásokat magában rejtő tevékenységben, mint, hogy el is érjük a célunkat, mert a cél eléréséhez vezető út az ismeretlen, amely küzdelemre sarkall, a cél már ennek egyenes következménye.”
Tevékenységünket egy kis ráhangoló mozgással kezdtük meg: „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom…” a szorongások, blokkok oldása érdekében. A következőkben célba dobó játékot játszottunk babzsákokkal, melynek fókusza: Ebben a játékban, mi a legfontosabb cél? Ha nem sikerül, nem baj, akkor sem adjuk fel!
Tevékenységünk zárásaként még egy célkitűzést valósíthattak meg a gyermekek: Az épület különböző pontjain kis borítékokban puzzle darabokat kellett megkeresniük közösen gondolkodva, melyet a végén közösen raktak ki. A végeredmény: Boldogvárunk képe.
A tevékenységet egy kis ráhangolódással kezdtük meg: „Meglengetem a karom, pedig nem is akarom.”
A téma feldolgozása és megélése során a gyermekeknek lehetősége volt arra, hogy összegyűjtsék jó cselekedeteik kis listáját. A munkafüzet segítség volt a számukra a téma lényegének megragadásánál. Melyek azok a jócselekedetek, melyeket nap, mint nap szoktam tenni?
Tegyük ezt mindennap, elég, ha csak apró lépésekkel kezdjük!