Júniusra kis csemetéink igencsak elfáradtak, jobban vágytak a szabad foglalkozásokra, ennek ellenére egy párszor sikerült őket közösségi együttlétre hívni a Boldogságóra keretein belül. Korábban már megismerkedtünk Pillanatkapitánnyal, júniusban pedig folytattuk a kalandjainak megismerését. Beszélgettünk róla, hogy mely pillanatok segítenek vidámabbnak, nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak lenni, ami az osztálykirándulás után nem volt nehéz feladat. A boldogságlábnyom ezekről árulkodik. A szünetben pedig jobban megfigyeltük a körülöttünk lévő világunkat, egy kismadarat is felfedeztünk, ami az udvaron fészkelt. Rájöttünk, hogy pici apróságok is okozhatnak igazán nagy örömet.

1. Téma: Hála
A foglalkozást relaxációval indítottuk, mely során a „Kitárom a világom, mint egy virág, kinyílok…” vezetett gyakorlat segítségével hangolódtunk rá a témára. Ez segítette a gyerekeket az elcsendesedésben és a belső figyelem kialakításában.
A téma bevezetéséhez egy játékos, interaktív módszert alkalmaztunk: a hála témájú kérdéseket dobókockára ragasztottam, így minden résztvevő dobhatott, majd válaszolt a kapott kérdésre. A kérdések a 2026-os hála alapprogram kérdéskártyáira épültek. Ez a tevékenység oldott légkört teremtett, és segítette a személyes megnyílást.
A téma feldolgozása során meghallgattuk A só című népmesét. A mese jó alapot adott a hála és az értékek felismerésének közös átgondolására.
A feldolgozást beszélgetőkör követte Én vagyok a király. Hálás vagyok, mert… kezdettel. A gyerekek saját élményeikből kiindulva fogalmazhatták meg, miért éreznek hálát, ezáltal mélyült a téma személyes jelentése.
A foglalkozást alkotó tevékenységgel zártuk: Rajzold le, miért vagy hálás ma! A rajzokat a hónap folyamán bármikor tovább lehet egészíteni, így a hála témája hosszabb távon is jelen marad a mindennapokban.

2. Téma: Optimizmus
A foglalkozás célja az optimista gondolkodás alapjainak játékos, élményszerű megalapozása volt, a 2025-ös Boldogságóra Integrált Program segédanyagára építve.
A ráhangolódás során rövid beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel arról, hogy mit jelent számukra az, hogy „valami sikerül” vagy „nem sikerül”. A gyerekek saját példákat hoztak hétköznapi helyzetekből, így fokozatosan eljutottunk a gondolataink szerepének felismeréséhez.
A téma feldolgozásának központi eleme a Fűz Nóra Úgysemegy és Debizony című története volt, amelyet közösen hallgattunk meg. A mese két ellentétes gondolkodásmódot mutatott be, melyek jól érthetővé tették a gyerekek számára a pesszimista és optimista hozzáállás közötti különbséget.
A mese feldolgozását beszélgetőkör követte, ahol a gyerekek reflektálhattak a hallottakra. Közösen gyűjtöttük össze, hogy:
• miben különbözik Úgysemegy és Debizony gondolkodása,
• melyik szereplőhöz érzik magukat közelebb bizonyos helyzetekben,
• milyen mondatokat mondanak maguknak, amikor valami nehéznek tűnik.
A gyerekek több saját élményt is megosztottak, például iskolai feladatokkal, sporttal vagy baráti helyzetekkel kapcsolatban. A beszélgetés során megjelentek a pozitív átkeretezés első lépései, amikor közösen próbáltunk Úgysemegy-féle gondolatokat Debizony-típusú mondatokká alakítani.
A foglalkozás alkotó részében a csatolt színezőt használtuk fel. A gyerekek a színezés közben tovább dolgozták fel a történetet, és saját elképzeléseik szerint jelenítették meg a két szereplőt vagy az általuk képviselt érzéseket, gondolatokat. Többen kiegészítették rajzaikat saját szimbólumokkal, feliratokkal is (pl. biztató mondatokkal).
A tevékenység végén rövid megosztókört tartottunk, ahol néhányan bemutatták munkájukat, és elmondták, milyen „Debizony-mondatot” visznek magukkal a hétköznapokba.

5. Téma: Célok kitűzése
A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók játékos, élményszerű módon megfogalmazzák saját rövid és hosszabb távú céljaikat, valamint erősödjön bennük a jövőre irányuló tudatosság és elköteleződés.
A ráhangolódás során közösen meghallgattuk Bagdi Bella Van nekem egy álmom”című dalát, amely segítette a gyerekeket abban, hogy ráérezzenek az álmok és célok jelentőségére.
Ezt követően a Riporterstáb játékot játszottuk. A tanulók kiválasztották, hogy az iskola mely dolgozójának szerepébe helyezkednek (pl. tanító, igazgató, takarító, iskolatitkár stb.), majd egy „riporter” kérdéseire válaszoltak az adott szerep szemszögéből. A kérdések az idei évre kitűzött célokra irányultak. A játék során a gyerekek kreatívan, sokszor humorral átszőve fogalmazták meg elképzeléseiket, miközben fejlődött kifejezőkészségük és empátiájuk is.
A tevékenység második részében minden tanuló megfogalmazta saját személyes célját is. Ezeket rajz formájában jelenítették meg, majd a rajzokat levelek formájában az osztály közös fájára ragasztottuk. A levelek hátoldalára kerültek a célkitűzések jelképes rajzai.
A foglalkozás zárásaként megbeszéltük, hogy ősszel visszatérünk ezekhez a célokhoz: a leveleket levesszük a fáról, és közösen átgondoljuk, ki mennyit tudott megvalósítani, illetve milyen lépések szükségesek még ahhoz, hogy a tanév végéig teljesüljenek a kitűzött célok.

6. Téma: A megküzdés gyakorlása
A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő, játékos módon tapasztalják meg a kitartás, a gyakorlás és az egyéni megküzdési stratégiák jelentőségét.
A ráhangolódás során meghallgattuk Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó! című dalát, amely segített a gyerekeknek ellazulni, oldani a feszültséget, és nyugodt, befogadó állapotba kerülni.
Ezt követően nyelvtörőkkel dolgoztunk. Két ismert nyelvtörőt gyakoroltunk közösen:
Sárga bögre, görbe bögre.
Nem minden tarka fajta szarka farka tarka, csak a tarka farkú szarkafajta szarka farka tarka.
A gyerekek először próbálgatták, sok nevetéssel, hibázással kísérve, majd fokozatosan, egyre ügyesebben mondták el a szövegeket. Addig gyakoroltunk, amíg mindenki a saját tempójában eljutott egy biztosabb, pontosabb kivitelezésig.
A gyakorlás után közösen megfigyeltük és megbeszéltük a folyamatot:
• Milyen érzés volt az elején? (nehezebb, bizonytalanabb)
• Mi segített abban, hogy jobban menjen?
• Ki mennyit gyakorolt?
• Szükség volt-e pihenésre közben?
• Mi volt a legnehezebb rész?
• Ki vagy mi segített (társak, tanító, saját kitartás)?
A beszélgetés során a gyerekek felismerték, hogy a kezdeti nehézség természetes, és a kitartó gyakorlás meghozza az eredményt. Ezt követően közösen megfogalmaztuk, hogy ugyanez a folyamat a mindennapi életben is jelen van: egy új, nehéz feladat először ijesztő lehet, de bátorsággal, türelemmel és gyakorlással leküzdhető.
A foglalkozás zárásaként beszélgetőkört tartottunk, ahol a tanulók saját első osztályos élményeikből hoztak példákat olyan helyzetekre, amikor sikerült megküzdeniük egy nehézséggel (pl. olvasás tanulása, barátkozás, feladatmegoldás). Ezek megosztása erősítette az önbizalmukat és a közösségi élményt.

10. Téma: Fenntartható boldogság
A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók felismerjék, mely tevékenységek járulnak hozzá tartós jóllétükhöz, és hogyan tudják ezeket tudatosan beépíteni mindennapjaikba.
A ráhangolódás során meghallgattuk a Jobb veled a világ című dalt, amely segített pozitív hangulatot teremteni, valamint erősítette a közösséghez tartozás élményét.
Ezt követően minden tanuló kapott egy szívecskét, amelyre egy számára kedves, boldog pillanatot rajzolt az elmúlt tanévből. A rajzok elkészítése során a gyerekek felidézték saját örömteli élményeiket, ami hozzájárult a pozitív érzelmek tudatosításához.
A fő tevékenység a Pillanatkapitány és Kóborló közös nyomozása a boldogságnyomok után című játék volt. A gyerekek egy képzeletbeli küldetés résztvevőivé váltak, amely során egy héten keresztül olyan tevékenységeket gyűjtöttek, amelyek után boldogabbnak, nyugodtabbnak vagy energikusabbnak érezték magukat.
A gyerekek lábnyom formájú „boldogságnyomokat” készítettek, amelyekre különböző tevékenységeket rajzoltak vagy írtak, például:
• közös játék a barátokkal
• beszélgetés a családdal
• rajzolás, alkotás
• mozgás, sport
• természetben töltött idő
A tevékenység során két szempont is megjelent:
• Pillanatkapitány azt figyelte, mely tevékenységekben tudnak a gyerekek elmélyülni
• Kóborló pedig azokat a szokásokat kereste, amelyek feltöltik őket és segítik a kapcsolódást másokhoz
A tanulók saját ötleteikkel is gazdagították a listát, így a feladat személyessé és élményszerűvé vált.
A foglalkozássorozat zárásaként közösen megbeszéltük a tapasztalatokat:
• Mely tevékenységek okozták a legtöbb örömöt?
• Mi segített megnyugodni egy nehezebb nap után?
• Mely „boldogságnyomokat” szeretnék a nyári szünetben is megőrizni?