A hála gyakorlása

A foglalkozás kezdetén meghallgattuk és megtanultuk Bagdi Bella: „Szép nap, ölelj most át engem” című dalát, majd kézen fogva táncoltunk is erre a dallamra.
A tánc után a gyerekek körém gyűltek, kört alkottunk a szőnyegen és beszélgetést kezdeményeztem. Elmeséltem nekik, hogy ma, amikor ezen a csodás őszi reggelen felébredtem, örültem, hogy süt a Nap, megköszöntem ezt és hálát éreztem a szívemben ezért is.
A téma bevezetéseként eljátszottuk az „Add tovább a falevelet!” című játékot. Először egy, majd két falevelet adogattunk körbe. Ügyesen figyeltek egymásra a játék során, nem érték egymást utol a színes falevelek.
Közösen elmondtuk a „Kerekerdő kalandra hív téged” kezdetű mesehívó mondókát, majd elmeséltem „A hálafa története” című mesét. A mese meghallgatása után az asztalnál ülve mindenki kivágta a körbe rajzolt kis kezét, majd különböző színűre színezte ki az ujjaikat, közben öt dologra gondoltak, amiért hálásak lehetnek. A gyermekek felragasztották ovis jeleiket is a tenyerük közepébe. Amikor a fára felkerült egy-egy „levél” vagyis a kiszínezett tenyerük, mindenki megnevezte azt az öt dolgot, amiért hálával gondoltak.
Ezután kiválasztottak egy személyt, akinek nagyon hálásak valamiért és le is rajzolták őt. Színezés következett, a gyermekek kiszínezték azokat a tárgyakat, amelyek a szobájukban is megtalálhatóak és, amelyekért szintén hálásak.
A gyerekek aktívan és boldogan vettek részt a foglalkozáson. Teljes átéléssel táncoltak, őszintén megnyílva beszéltek érzéseikről, a mese szinte elvarázsolta őket és a végén vidáman helyezték be rajzukat a nagy befőttesüvegbe, így elkészült a hálabefőttje. A díszes befőttesüveget a csoportszoba előtti polcra helyeztük, tettünk üres jegyzetlapokat és ceruzát mellé, ebbe bárki belehelyezheti azt, amiért, akiért hálás. Bízunk benne, hogy hamar meg fog telni ez a befőttesüveg.
Azért, hogy jusson eszünkbe, hogy mi mindenért lehetünk hálásak hálakövet is festettünk, ezt is kis borkánokba helyeztük, a csoportszobába helyeztük, de Advent kezdetén haza fogjuk vinni otthonainkba ezeket a színes hálaköveket, hogy nemcsak mi, hanem a család többi tagja is adjon hálát a sok hétköznapi csodáért.
Hálatelt szívvel gondolunk vissza erre az élményteli foglalkozásra.
Hám János Óvoda, Szatmárnémeti
Lángocska nagycsoport

Boldogságóráinknak állandó résztvevője Csipike, a Boldogságplüss, aki nagy szeretettel és odafigyeléssel visz végig Bennünket az érzelmek útján.
A Hála témakörénél a motivációs dal és a meditáció után egy nagy körben leültünk a szőnyegre, és mindenki kapott egy világítós csodakavicsot, amit a mese alatt (Maci bajban van) végig melengettek a kezükben. A mese végén megkértem a gyerekeket és a csoportban dolgozókat, hogy mondjanak olyan dolgokat, amiért hálásnak érzik magukat, majd a kövecskét beletették egy üvegbe, amit fényfüzérrel világítottunk meg és ez alvásidőben végig világított nekik. Hazamenetelkor a gyerekek otthonra is kaptak egy világító csodakavicsot, hogy otthon a családdal is átélhessék a hála fontosságát.

Hála a mi kis óvodánkban

A nagycsoportosok már nagyon várták a Boldogságórát.
A téma a Hála gyakorlása volt. Először megbeszéltük, hogy mit jelent ez a szó, milyen érzésekkel tölt el bennünket, kinek és miért lehetünk hálásak. Itt a gyerekek is nagyon sok jó példát mondtak.
Relaxációs mozgást végeztünk „Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem” című zenéjére, majd faleveles játékot játszottunk, ahol a gyerekeknek úgy kellett minél gyorsabban adogatni körbe a leveleket, hogy ne ejtsék le azokat-így gyakoroltuk a csapatmunkát.
Elmeséltem a Hálafa című mesét, ami nagyon tetszett nekik, türelmesen hallgatták és figyelték a bábozást. A mese végén átbeszéltük a történetet, amit a gyerekek nagyon pontosan vissza tudtak adni. Megbeszéltük azt is, milyen érzések jelentek meg a mesében.
A foglalkozást egy közös tánccal és két feladatlappal zártuk, ahol lerajzolták azoknak a társaknak a jeleit, akiknek hálásak valamiért, illetve egy színezős feladatot is megcsináltak. A csapat nagyon ügyesen együttműködött mindvégig.