Ez a hónap elég sűrű volt, illetve az iskolai napok tekintetében is rövidebb, mint a többi. A Föld napja alkalmából pedig az iskola egy egész napos programban hívta fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Ami a megbocsátás témáját illeti, év eleje óta nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a gyerekek el tudják engedni a sérelmeiket, ne vágjanak vissza mindenért, illetve az árulkodás sem a legjobb megoldás, bár ők még kicsik. Többször megbeszéltük, hogy egy sérelem „elszenvedése” után mik a lépések, és szinte teljesen egybevág azzal, ami a Megbocsátás erősségmondókában szerepel, így elkezdtük azt megtanulni. A Szívből szívbe c. feladat alapján kicsit ki is beszéltünk bizonyos sérelmeket, sőt azt is megtanultuk, hogy nem illik valakinek a hibáját a háta mögött megbeszélni, mert nem tudja megvédeni magát. Úgy vélem, ez a téma egyébként is nagyon mély, és igazából nem elég csak egy hónapot szánni rá… Ez az életünk feladata. Szerintem egész életünkben tanulunk megbocsájtani, és talán ez az élet egyik legnehezebb leckéje.

Minden emberrel előfordul, hogy akarattal, vagy anélkül megbánt valakit, Amikor megbánjuk, bocsánatot kérünk. A gyerekek a bocsánatkéréshez egy kártyát készítettek, majd átadták annak a gyereknek, akit megbántottak valamikor, valamiért.