Az idei tanévben új osztállyal tartom a Boldogságórákat. Zenével, beszélgetéssel kezdtük az órát. Majd közösen elkészítettük a hála falunkat.
Boldogságóra Alapprogram
A második óvodai Boldogságóra-foglalkozásunkat ismét Szívmanó varázscsengettyűjének hangja indította. Nagy öröm volt számomra, hogy a gyerekek már maguktól mondták: „Most belépünk Szívmanó Boldogságkertjébe!” A visszatérő rituálé így már a második találkozás alkalmával ismerőssé vált számukra, és segítette az érzelmi ráhangolódást.
A Boldogságkertben ezúttal egy új barát várt ránk: Sün Soma, aki az őszi avar alól bújt elő. Soma segítséget kért a gyerekektől, hogy együtt gyűjtsük össze az ősz ajándékait. A gyerekek egyesével keresték meg és hozták el neki az almát, körtét, szőlőt, mogyorót, diót, mandulát, galagonyát és naspolyát.
A gyűjtögetés közben nemcsak megneveztük a terméseket, hanem közelebbről is megvizsgáltuk őket. Kiderült, hogy a mandula, a naspolya és a galagonya több gyermek számára még ismeretlen. Megnéztük, megtapintottuk, majd meg is ízleltük az ősz finomságait. Így a tapasztalatszerzés több érzékszerven keresztül valósulhatott meg.
A foglalkozás középpontjában továbbra is a hála állt. Arra irányítottam a gyerekek figyelmét, hogy mindaz, amit összegyűjtöttünk, a természet ajándéka. Nemcsak elvettük az almát a fától, hanem meg is álltunk egy pillanatra, és megköszöntük az almafának az almát. Ugyanígy beszélgettünk arról is, mennyi mindent kapunk a fáktól, bokroktól és a természettől.
A mozgás és a játék sem maradhatott el. Megtanultunk egy rövid sündisznós versikét – „Csizmát húz a sündisznó, almát szedni volna jó…” –, amelyet közösen el is játszottunk. A mondóka, a mozgás és a szerepjáték vidám módon kapcsolódott Sün Soma történetéhez.
Az élményt egy Sün Somás színezővel is továbbvittük. Miközben a gyerekek életre keltették saját kis sünijüket, lehetőség nyílt a foglalkozáson átélt élmények felidézésére és elmélyítésére. A színezés egyúttal játékosan fejlesztette a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt, a figyelmet és a kitartást is.
A foglalkozás során a hála gyakorlása természetesen fonódott össze a környezeti neveléssel, az érzékszervi tapasztalatszerzéssel, a szókincsbővítéssel, a figyelem és az emlékezet fejlesztésével, valamint a mozgásos, alkotó és közösségi élménnyel.
A mai alkalom számomra egyik legszebb pillanata mégis az volt, amikor a varázscsengettyű megszólalt, és már nem nekem kellett elmondanom, hová érkeztünk. A gyerekek tudták: Szívmanó Boldogságkertjébe lépünk. 💚
Úgy érzem, a kertünk lassan valóban életre kel – és benne a hála apró magjai is tovább növekednek. 🌱🦔🍎
Az új nevelési év kezdeti időszakàban nagy hangsúlyt fektetünk arra hogy szeretetteljes,családi légkörben szokjanak vissza a gyerekek az ovis életbe. Felsoroltàk,hogy miért hálásak, elmesélték kinek hogy telt a nyári szünet. A legnagyobb hála azért jár,mert jó képességű, kedves gyerekek csoportja indítja a nagycsoportot. A sok játék mellett elkezdődtek a közös tevékenységek sora is,ahol még több időt és lehetőséget kapnak a gyerekek arra,hogy egymással még jobban megismerkedjenek, kooperáljanak.
Változatos feladatokon keresztül dolgoztuk fel a 7. osztályban a hála gyakorlásának témáját.
Az ötletet az adta, hogy hosszú távon hogyan tudjuk megélni a mindennapi hálát. A 45 perces órát Hálakörrel kezdtük, mely megadta az óra alaphangulatát, és segített a ráhangolódásban. Majd a Hálafa készítése alkalmat adott egymás megismerésére is. Központi feladat a „Hálabefőtt” elkészítése volt. Minden nap beleteszünk majd egy hálacetlit, és ráírunk egy olyan dolgot, amiért hálásak lehetünk, vagy egy olyan személyt, akiért hálásak lehetünk, aki segítette aznap az utunkat. A befőttet megőrizzük (a felbontási idő közös megegyezés függvénye). Felbonthatjuk egy hét múlva, egy hónap múlva, félév múlva, vagy akár év végén és áttekinthetjük az eltelt időszakban, hogy miért, vagy kiért voltunk hálásak.
A boldogságóra után a tanulók minden nap önállóan teszik a hálakártyákat az üvegbe. Egyfajta rendszert is visz az életükbe. A közös tevékenységeken keresztül jobban megértették, hogy kiért, vagy miért lehetnek hálásak.
A Hálafa és a Hálabefőtt minden nap emlékezetet minket arra, hogy legyünk hálásak, örüljünk az apró dolgoknak is. A reggeli Hálakört igénylik a felső tagozaton is. Megtartjuk minden hétfő reggel a körünket, ráhangolódunk a napra, a hétre.
Az idei tanév első témájának középpontjában a hála érzésének felismerése és kifejezése állt. A gyerekekkel közösen felfedeztük, mi mindenért lehetnek hálásak a mindennapokban: a családjukért, barátaikért, a természet szépségeiért, az együtt töltött időért és az apró örömökért. Ehhez a gondolatkörhöz „Hála-bingót” készítettünk. Ezt követően a „hálaszemüveg” lencséin keresztül „megtapasztalták”, hogy a hála segít észrevenni és értékelni mindazt a jót, ami körülvesz bennünket. A foglalkozás során arra fókuszáltam, hogy a gyermekekben erősödjön a pozitív szemlélet, az egymás iránti figyelmesség és az öröm megélése.
Hálás szívvel tekintek vissza az iskolakezdésre, amely számtalan szép és értékes élménnyel ajándékozott meg diákot és pedagógust egyaránt.
A gyerekeknek a kéz formájába kellett öt állítást írniuk, hogy hol érzik magukat biztonságban, ki az aki szereti őket. Ebből készítettek plakátot.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A gyerekek 3 hópihét készítettek a hálafalra, hála az új napért, valakiért, önmagukért. A hópihe hátoldalára írták, hogy milyen jó dolognak örültek, kinek és miért hálásak, és milyenjó tulajdonságukért hálásak önmaguknak.
Szeptember hónapban a 4. osztályosokkal miért, kiért lehetünk hálásak témát dolgoztuk fel. Több órán keresztül is tudtunk foglalkozni a hálaadással. Többek között meghallgattuk „Bagdi Bella: „Szép nap, ölelj most át engem” című dalát. „Köszönöm az érzékszerveimnek” (Köszönöm a fülemnek, köszönöm a szememnek…) játékot eljátszottuk.
Hála kincseket gyűjtöttünk, az Erősségeim kártya segítségével mindenki kereshetett
magában olyan erősségeket, amelyekért igazán hálás és szeret magában. Ezután osztálytársaiknak is elmondhatták, hogy kinek milyen erősségei vannak, kiben mit szeretünk, mit erősíthetünk.
Az erősségeinket kártyákra is felírtuk, tanterembe kitettük, hogy többször odanézhessenek a gyerekek és bármikor elolvashassák, erőt meríthessenek azokból.
A tanulók szépen kifejezték, elmondták magukról és társaikról is, hogy milyen pozitív tulajdonságaikért, képességeikért lehetnek hálásak. Jó volt látni, hogy a gyerekek ezen a napon még jobban igyekeztek egymásnak kedveskedni, egymásra figyelni.
Boldogságóra gyakorlat
Gyakorlat neve: „Köszönöm, hogy…”
A gyermekeket körbe ültetjük, középre pedig egy kis kosarat vagy dobozt helyezünk, amelybe őszi terméseket (alma, szilva, dió, falevél) teszünk. Beszélgetést kezdeményezünk arról, hogy mi az, aminek örülünk az óvodában és otthon. Egyszerű kérdésekkel segítjük a gyermekeket:
„Ki örült ma neked?” „Ki segített neked?” „Miért mondhatunk valakinek köszönetet?”
Ezután minden gyermek választhat egy termést a kosárból. A választott tárgyat a kezében tartva elmondhatja, hogy kinek vagy minek szeretne köszönetet mondani. A kiscsoportos gyermekeknél elfogadjuk az egy-két szavas válaszokat is, például: „Anyának.” „A mamának.” „A barátomnak.” „Az óvodának.”
A pedagógus saját példával is segíti a gyerekeket:
„Én ma azért vagyok hálás, mert együtt játszottunk.”
A gyakorlat végén közösen elmondjuk:
„Köszönöm, hogy itt vagytok velem!”
A hét folyamán a hála gyakorlását a mindennapi helyzetekben is erősítjük: megköszönjük egymásnak a segítséget, a közös játékot, az ölelést, a kedves szavakat. A pedagógus tudatosan felhívja a gyermekek figyelmét arra, hogy a „köszönöm” egy olyan szó, amellyel örömet szerezhetünk egymásnak.