Az év utolsó boldogságóráját kint az udvaron, zenével, mozgásos játékokkal színesítettük.
A gyerekekkel beszélgettünk az elmúlt hónapok boldogságóráiról. Kinek mi volt az, ami megmaradt, vagy amire szívesen emlékszik vissza.
Azok a gyerekek akikkel én boldogságórázok, ők iskolába készülnek, tehát év végére 6-7 évesek lesznek. Úgy érzem, hogy a gyerekek érzelmi intelligenciája nagyon hatékonyan fejleszthető a pozitív megerősítésekkel, az erősségek kiemelésével, az elfogadással, az egymáshoz való pozitív viszonyok alakításával és sok szeretettel.
Ha a gyerek biztonságos környezetben érzi magát sokkal jobban fejlődik, hisz nem kell küzdenie az alapvető érzelmi szükségleteiért.
Megerősítés számomra, hogy a gyerekek minden alkalommal szívesen vettek részt ezeken a foglalkozásokon. Hálás vagyok, hogy a boldogságóra program aktív résztvevője lehetek.
Boldogságóra Alapprogram
Az osztály tanulói palátokon keresztül rajzolták le a módszereket és technikákat a célok eléréséhez vezető úton.
Az osztály rajzban és plakátokon keresztül fejezte ki a távlati és közeli célokat és azok elérését.
A 3. c osztályom egy meglepetés oklevéllel hálálta meg a munkámat. A jó cselekedetek nagyon fontosak az osztály életében. Minden nap valakinek tudatosan jó pillanatokat okoznak a gyerekek egy rajzzal, öleléssel, dicsérettel, mosollyal.
A 3. c osztály tanulói a „Barátság Bogarán” keresztül mutatták be az emberi társaskapcsolatok fontosságát és szerepét a mindennapi életünkben,
A Boldogságóra témája a fenntartható boldogság volt. A foglalkozást A Lorax című mese feldolgozásával kezdtük, amely ráirányította a gyerekek figyelmét a természet védelmére, a felelős döntésekre és arra, hogy a boldogság nem a tárgyak mennyiségétől, hanem a környezetünkkel és egymással való harmonikus kapcsolattól is függ. Ezt követően elénekeltük a „Tavaszi szél vizet áraszt” című népdalt, majd a „Szelektív gyűjtés” játékot játszottuk, amelyben a tanulóknak különböző hulladékokat kellett a megfelelő gyűjtőedénybe válogatniuk. A foglalkozás végén beszélgettünk arról, milyen apró dolgokat tehetünk nap mint nap a természetért és egymásért, hogy egy élhetőbb, boldogabb világot teremtsünk.
A 3.c osztály tanulói csapatmunkában plakátok készítése során mutatták be mit jelent számunkra a pozitív, optimista gondolkodás.
A Boldogságóra témája a testmozgás volt. A foglalkozást A kockásfülű nyúl egyik történetével kezdtük, amely ráirányította a gyerekek figyelmét arra, hogy a mozgás örömet ad, energiával tölt fel és segít megőrizni egészségünket. Ezután elénekeltük a „Fej, váll, térd és láb” című dalt, amelyet mozgással kísértünk. A gyerekek ezután a „Mozgáskocka” játékot játszották: a dobókockán szereplő mozgásformákat (ugrás, guggolás, egy lábon szökdelés, karkörzés, futás helyben, nyújtózkodás) kellett végrehajtaniuk. A foglalkozás végén közösen megbeszéltük, hogy a rendszeres testmozgás nemcsak a testünket erősíti, hanem hozzájárul a jókedvünkhöz és a lelki egészségünkhöz is.
A foglalkozást A két kecske című népmese feldolgozásával kezdtük, amely kiváló lehetőséget adott arra, hogy beszélgessünk a veszekedésről, az egymásra figyelésről és a megbocsátás fontosságáról. Ezt követően elénekeltük a „Ha jó a kedved, tapsolj egy nagyot!” című dalt, amely vidám hangulatot teremtett, és a közös éneklés erősítette az összetartozás érzését. Ezután a gyerekek a „Bocsánatkérő kör” játékban vettek részt: párokban különböző hétköznapi helyzeteket játszottak el (például véletlenül meglöktek valakit, elvették a másik ceruzáját, vagy megbántották egy szóval), majd közösen gyakorolták a bocsánatkérést és a megbocsátást. A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy a megbocsátás segít helyreállítani a barátságokat, és mindannyiunknak könnyebb lesz tőle a szíve.
A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók tudatosan figyeljenek a mindennapok apró örömeire, és megtapasztalják, hogy ezek élvezete hozzájárul a jó közérzethez és a boldogsághoz.
A ráhangolódás során elolvastuk A kék szék című rövid történetet, amely egyszerű, hétköznapi helyzeteken keresztül mutatja meg, hogy a kis dolgok is örömet okozhatnak.
A mese feldolgozása során beszélgettünk arról, hogy milyen apró dolgoknak örülnek a gyerekeke a mindennapokban. A tanulók megosztották saját élményeiket, és egymás gondolatait is figyelmesen meghallgatták.
A foglalkozás végén közösen megbeszéltük, hogy az apró örömök észrevétele és értékelése hozzájárul a boldogabb mindennapokhoz, és mindenki elhatározta, hogy a következő időszakban tudatosabban figyel ezekre a pillanatokra.