Boldogságóra Program

A második óvodai Boldogságóra-foglalkozásunkat ismét Szívmanó varázscsengettyűjének hangja indította. Nagy öröm volt számomra, hogy a gyerekek már maguktól mondták: „Most belépünk Szívmanó Boldogságkertjébe!” A visszatérő rituálé így már a második találkozás alkalmával ismerőssé vált számukra, és segítette az érzelmi ráhangolódást.
A Boldogságkertben ezúttal egy új barát várt ránk: Sün Soma, aki az őszi avar alól bújt elő. Soma segítséget kért a gyerekektől, hogy együtt gyűjtsük össze az ősz ajándékait. A gyerekek egyesével keresték meg és hozták el neki az almát, körtét, szőlőt, mogyorót, diót, mandulát, galagonyát és naspolyát.
A gyűjtögetés közben nemcsak megneveztük a terméseket, hanem közelebbről is megvizsgáltuk őket. Kiderült, hogy a mandula, a naspolya és a galagonya több gyermek számára még ismeretlen. Megnéztük, megtapintottuk, majd meg is ízleltük az ősz finomságait. Így a tapasztalatszerzés több érzékszerven keresztül valósulhatott meg.
A foglalkozás középpontjában továbbra is a hála állt. Arra irányítottam a gyerekek figyelmét, hogy mindaz, amit összegyűjtöttünk, a természet ajándéka. Nemcsak elvettük az almát a fától, hanem meg is álltunk egy pillanatra, és megköszöntük az almafának az almát. Ugyanígy beszélgettünk arról is, mennyi mindent kapunk a fáktól, bokroktól és a természettől.
A mozgás és a játék sem maradhatott el. Megtanultunk egy rövid sündisznós versikét – „Csizmát húz a sündisznó, almát szedni volna jó…” –, amelyet közösen el is játszottunk. A mondóka, a mozgás és a szerepjáték vidám módon kapcsolódott Sün Soma történetéhez.
Az élményt egy Sün Somás színezővel is továbbvittük. Miközben a gyerekek életre keltették saját kis sünijüket, lehetőség nyílt a foglalkozáson átélt élmények felidézésére és elmélyítésére. A színezés egyúttal játékosan fejlesztette a finommotorikát, a szem-kéz koordinációt, a figyelmet és a kitartást is.
A foglalkozás során a hála gyakorlása természetesen fonódott össze a környezeti neveléssel, az érzékszervi tapasztalatszerzéssel, a szókincsbővítéssel, a figyelem és az emlékezet fejlesztésével, valamint a mozgásos, alkotó és közösségi élménnyel.
A mai alkalom számomra egyik legszebb pillanata mégis az volt, amikor a varázscsengettyű megszólalt, és már nem nekem kellett elmondanom, hová érkeztünk. A gyerekek tudták: Szívmanó Boldogságkertjébe lépünk. 💚
Úgy érzem, a kertünk lassan valóban életre kel – és benne a hála apró magjai is tovább növekednek. 🌱🦔🍎

Képek