A 8.osztályban a hála témáját kérdés- felelek formájában került dolgozta fel. A nehezebb témájú kérdéseket leírhatták, ha nem szerettek volna rá hangosan válaszolni. A beszélgető kör jó hangulatban telt.
Boldogságóra Alapprogram
I. Bevezetés: Mozgásalapú relaxációs gyakorlat: „Napimádás”
Ráhangolódás: Gyerekdal: Bagdi Bella: Szép nap, ölelj át most ….. (Dal máskor is.)
Ötletbörze: „Miért lehetek ma hálás?”
II. Főrész: Célkitűzés: Téma megnevezése.
Téma feldolgozása: Beszélgetés
– Egyéni vélemények meghallgatása.
– A hála érzés hatásai. (Miben segít a hála?)
Gyakorlati feldolgozás:
– Hálavirág készítése.
– „Mosolytól az ölelésig” gyakorlat.
III. Befejezés:
– Hálalevél írása.
Meditációs gyakorlat: A hála gyakorlására.
A foglalkozás során arról beszélgettünk, miért fontos és jó érzés hálásnak lenni, majd példákat gyűjtöttünk a gyerekek mindennapjaiból. A kérdéskártyák segítségével a gyerekek fantáziája szárnyra kapott: elképzelték a HÁLA lakóhelyét, színét, alakját és családját.
Meghallgattuk a hónap dalát, közben pedig mindenki elkészítette a saját hálabefőttjét.
Eltettük-nem csak az üvegekbe,hanem a szívünkbe- is azokat a dolgokat,amikért hálásak lehetünk.
A „Hála” témakör feldolgozása során arra törekedtünk, hogy a gyerekek felismerjék és megfogalmazzák azokat az élményeket, személyeket és apró örömöket, amelyekért hálásak lehetnek. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak beszéljünk a háláról, hanem saját élményeiken keresztül éljék is meg annak érzését.
Az órát egy rövid relaxációval kezdtük. Bagdi Bella „Szép nap, ölelj most engem” című dalát hallgattuk meg, miközben a gyerekek kényelmesen elhelyezkedve ráhangolódtak az órára. A nyugodt kezdés segített abban, hogy magunk mögött hagyjuk a nap addigi eseményeit, és figyelmünket a kellemes, pozitív élmények felé fordítsuk.
A foglalkozás fő témája a nyári élmények és az azokért érzett hála volt. A gyerekek előzetes feladatként képeslapot hoztak arról a helyről, ahol a nyáron jártak, vagy egy olyan élményt örökítettek meg, amely számukra különösen kedves volt. Többen a családdal közösen eltöltött időt, például az otthoni medencézést választották. Már a képeslapok bemutatása is sok örömteli beszélgetést indított el.
Egymás után mindenki bemutatta a választott képeslapját, és elmesélte, miért volt hálás azért az élményért. A gyerekek megfogalmazásai jól mutatták, hogy a hála számukra nem csupán a nyaraláshoz vagy különleges programokhoz kapcsolódik. Sokan a családjukkal együtt töltött időt, a közös játékot, a barátokat, a pihenést, a természet szépségeit vagy éppen egy egyszerű, közös medencézést emelték ki. Jó volt megtapasztalni, hogy képesek voltak a hétköznapi, apró örömökben is felfedezni azt, amiért hálásak lehetnek.
Különösen értékes volt, ahogyan a gyerekek egymás élményeire figyeltek. Kérdéseket tettek fel társaiknak, kíváncsian hallgatták a történeteket, és sok esetben olyan élményeket is felfedeztek, amelyekben hasonló érzéseket éltek át. A beszélgetés ezáltal nemcsak a hála érzését erősítette, hanem az egymásra figyelést, az elfogadást és az osztályközösség összetartozását is.
A bemutatott képeslapokat és képeket végül egy nagy kartonra ragasztottuk fel, és kihelyeztük a tanteremben. Így a nyári élményekből közös „hálafalunk” született, amely egész héten velünk maradt. A gyerekek örömmel nézegették a képeket, és sokszor spontán beszélgetések alakultak ki körülöttük. Boldogan kérdezgették egymást: hol jártál, kivel voltál, mit csináltatok, mi tetszett a legjobban? Jó volt látni, hogy társaik örömei iránt őszintén érdeklődtek, és szívesen osztották meg egymással saját élményeiket.
A karton így nem csupán az óra emléke lett, hanem a hála és a közös élmények látható jelképe az osztályteremben. A hét során többször is visszatértünk hozzá, és újra felidéztük a nyár szép pillanatait. A gyerekek arcán ilyenkor újra megjelent az öröm, és érezhető volt, hogy jó érzéssel tölti el őket a közös emlékek felidézése.
A foglalkozás végére megfogalmazódott bennünk, hogy a hála nem feltétlenül a nagy és különleges dolgokról szól. Sokszor éppen a legegyszerűbb pillanatok – egy közös játék, egy családi program, egy ölelés, egy nyári délután, az otthoni medencézés vagy a szeretteinkkel együtt töltött idő – jelentik számunkra a legnagyobb örömet.
A 3.b osztály számára ez a foglalkozás lehetőséget adott arra, hogy megálljunk egy pillanatra, felidézzük a nyár szép emlékeit, és tudatosítsuk magunkban, mennyi mindenért lehetünk hálásak. Úgy éreztük, hogy a gyerekek számára élményszerű és személyes lett a téma, és az óra nemcsak egy közös beszélgetés volt, hanem egy olyan élmény, amely egész héten tovább élt az osztályteremben és a gyerekek közötti beszélgetésekben. Megerősített bennünket abban, hogy a hála gyakorlása akkor igazán értékes, ha a mindennapok részévé válik, és megtanít bennünket észrevenni, megosztani és megbecsülni azt a sok jót, ami körülvesz bennünket.
Szeptemberben a Boldogságovi foglalkozások keretében a hála témakörével indítottuk el az új nevelési évet, hogy a nyári szünet után visszaérkező és az újonnan beszokó gyermekek között megerősítsük az összetartozás és a biztonság érzését.
A hálahónap során a gyerekekkel reggelente meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok” című dalát, amelyet játékos mozgással is kísértünk. A vidám ráhangolódás után a beszéltetőkör keretében a kicsik elmondták, mi jó történt velük, és mi tette őket boldoggá. Az őszi gyümölcs motívumhoz kapcsolódva a gyerekek körtéket díszítettek egy különleges és izgalmas technikával. A papírformákat egy kartondoboz tetejébe helyeztük, majd festékes golyók, valamint igazi őszi termések, mint a toboz és a makk gurításával, mozgatásával hoztuk létre a gyümölcsök egyedi, márványos, sárga-piros mintázatát. A játékos alkotás közben mindenki nagy lelkesedéssel guríthatta a dobozt, majd elmesélte, minek tud a legjobban örülni az életében. Megható volt hallani a tiszta, hálás gondolatokat, hiszen volt olyan gyermek, aki annak örül, hogy anya szereti, más annak, hogy van testvére, akivel játszhat, és akadt olyan is, akinek a kiskutyája, Pabló jelenti a legnagyobb boldogságot. Egy másik napon elkészítettük a csoport közös Hálafáját is, ahol a gyerekek először közösen, nagy odafigyeléssel rajzoltuk meg a fa törzsét és kanyargós ágait, majd büszkén ragasztották fel rá az egyedi készítésű, hálával teli körtéiket. Ezt a jókedvet és az egymásra figyelést végül kivittük az óvoda udvarára is. A mérleghintázás során a gyerekek a gyakorlatban is megtapasztalták az együttműködés örömét, míg a szabadtéri játékkonyhában a természet kincseit, a homokot és a sarat használva, elmélyült és kreatív alkotással zárták a hálateli pillanatok sorát. Ez a hónap megtanította a gyerekeknek, hogy a hála a legapróbb dolgokban – egy dalban, egy közös játékban vagy a családi szeretetben – lakozik, a csoportszobát díszítő Hála-fa pedig mindennap emlékeztet minket arra, milyen jó egy közösséget alkotni.
Az idei tanévben hetedik évfolyamos lett a Mosolyka csoportom, osztályom. Serdülőkorba léptek, ezért már nehezebb velük beszélgetni és lelkileg kapcsolódni. Ebben az életkorban nagy testi, hormonális és érzelmi változásokon mennek keresztül. Egyre fontosabb számukra az önállóság és a kortársak véleménye, miközben még tanulják kezelni az erős érzéseiket. Nehezebben nyílnak meg, érzékenyebbek, hangulatingadozóbbak, zárkózottabbak, és előfordulhat, hogy a pedagógusok kérdéseit vagy tanácsait kontrollként élik meg. Sokszor nem az a baj, hogy nem akarnak beszélni, hanem hogy még ők maguk sem tudják pontosan megfogalmazni, mit éreznek. Osztályomban magas a pszichés és magatartási problémával küzdő gyermekek száma, többen beilleszkedési nehézséggel is küzdenek. Továbbra is hiszem, hogy a Boldogságóra program minden területen segítséget, kapaszkodót nyújthat a problémák leküzdésében.
Szeptember hónapban a Hála gyakorlása a téma. A Boldogságórát egy relaxációs feladat elvégzése után a tavalyi tanév kilépőkártyáinak felidézésével, átgondolásával indítottuk. Ezután arról beszélgettünk, hogy az elmúlt napokban, hetekben kinek és miért lehettünk hálásak. A munkafüzetben megoldottuk a „Hála azoknak, akik révén az vagyok, aki vagyok” feladatot, majd elkészítettük a Hála napocskánkat, amit a termünkben kihelyeztünk.
Beszélgetünk arról, mi a hála, miért lehetünk hálásak. Majd egy mese feldolgozása közben is foglalkoztunk vele. Majd elkészítettük az osztály közös hálabefőttjét. Amit jól látható helyre tettünk az osztályban. Megegyeztünk, hogy a tanév végén kinyítjuk és megnézünk, ki miért volt hálás a tanév elején. Aki gyorsabb volt, a színezőt is elkészítette.
A gyerekekkel Háladal hallgatása közben szenzoros játékkal relaxáltunk, majd Hálanapocskát rajzoltunk,aminek a sugaraira mindenki odaírta kinek vagy minek hálás. A foglalkozás végét egy Hálameditációval zártuk,ami nagyon tetszett a diákoknak.
A gyerekekkel játékból egy csodálatos, virágos rétre sétáltunk – amit egy virágos takaró jelenített meg – , itt a gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek és beszélgettünk arról, hogy milyen nyugalom és csönd van a réten és ez milyen jó érzés. Elmeséltem nekik „Jancsi báb” segítségével a Csodakantár című mesét. A mese után beszélgettünk arról: – hogy ki volt, aki segített Jancsinak és miért? – Volt-e már olyan, hogy ők segítettek valakinek, vagy valaki megköszönt nekik valamit?! Ki mivel tud köszönetet nyilvánítani? A szüleik mivel köszönnek meg valami kedvességet, segítséget?
A beszélgetést követően aki akart, készíthetett egy hála-kártyát, amit annak adhat majd oda, aki nagyon kedves és segítőkész vele.
Egy egész hetemet, egy nagyon szép és fontos téma, a hála és az egymás iránti megbecsülés köré építettem fel, amit sikerült összekapcsolnom az ősz sajátosságaival.
A célom az volt, hogy a hála ne egy elvont fogalom legyen a gyerekek számára, hanem a mindennapi tetteikben, játékaikban és kommunikációjukban is megélhető élménnyé váljon.
Összességében a gyerekek nyugodt, elmélyült hangulatban várták a meséket. A mesék feldolgozása során látszott, hogy a történetek megérintették őket, a beszélgetésekben pedig nyitottan fogadták a hála gondolatát.
Külső világ tevékeny megismerése során, a szociális tartalom feldolgozásánál a köszönöm, kérlek, szívesen szavak elmélyítését szerepjátékokkal segítettem. Örömmel láttam, hogy a szituációs játékok során milyen természetessé vált számukra a szavak használata.
A matematika területén a gyűjtött őszi termések válogatása, párosítása és a sorozatalkotás nagyon motiváló volt számukra, a tapasztalati tanulás révén a számlálás és a mennyiségi viszonyok összemérése észrevétlenül valósult meg.
Az Őszi fa elkészítése a hét egyik legszebb pillanata volt. Az ecset- és ujjfestés technikai élménye mellett különösen értékesnek tartom, ahogy a gyerekek megfogalmazták az „Azért vagyok hálás, mert…” mondataikat. Megható és tanulságos volt látni, hogy mi mindennek tudnak örülni.
A mozgásos feladatoknál (páros gyakorlatok, labdaátadások) a gyermekeknek nemcsak a mozgáskoordinációjuk és egyensúlyérzékük fejlődött, hanem megtapasztalták az egymásra való figyelést és az együttműködést is.
A zenei nevelésben a csörgős ritmusjátékok jól szemléltették az egyenletes lüktetés, illetve a ritmus közötti különbséget, a dalosjátékok többszöri közös eljátszása pedig a társas kapcaolatok alakításában kiemelkedő szerepet játszott. Bagdy Bella Hála dala pedig tökéletes érzelmi töltetet adott a tevékenység lezárásának.
Úgy érzem, a hét folyamán sikerült a gyermekek teljes személyiségét megszólítanom. Nemcsak a kognitív, finommotoros és mozgásos készségeik fejlődtek, hanem láthatóan erősödött az egymás iránti odafigyelésük és a csoport összetartása is.
A jövőben figyelni fogom, hogy a mindennapi szabad játék és a napi rutinok során mennyire épültek be a héten gyakorolt udvariassági normák és a megbecsülés apró gesztusai.