A Világ Gyalogló Hónaphoz csatlakozva körbejártük Hajdúböszörmény nevezetes épületeit, szobrait. 8 km volt a gyaloglás.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók megismerjék az optimista gondolkodás jelentőségét, és megtapasztalják, hogy ugyanazt a helyzetet többféle nézőpontból is meg lehet vizsgálni. Edward de Bono hat gondolkodó kalap módszerének segítségével a gyerekek játékosan gyakorolták a perspektívaváltást, az empátiát és a pozitív szemlélet kialakítását.
Az óra elején beszélgettünk arról, mit jelent optimistának lenni, majd a tanulók saját életükből hoztak példákat olyan helyzetekre, amikor egy nehézség ellenére sem adták fel. Ezt követően megismerkedtek a hat gondolkodó kalap szerepével, és megtanulták, hogy minden kalap egy-egy különböző nézőpontot képvisel.
A közös munka során a gyerekek két hétköznapi helyzetet dolgoztak fel: az osztálykirándulás elmaradását az esős idő miatt, valamint azt a helyzetet, amikor mindenki ugyanazzal a társukkal szeretne játszani. A kalapok segítségével megfogalmazták a tényeket, érzéseket, nehézségeket, lehetőségeket és kreatív megoldásokat. Különösen nagy hangsúlyt kapott a sárga és a zöld kalap nézőpontja, amelyek az optimista gondolkodást és a megoldáskeresést erősítették.
A foglalkozás végén a tanulók elkészítették saját optimista szemüvegüket, amely szimbolizálta a pozitív szemléletet. Ezután közösen plakátot készítettünk „A felhők mögött mindig süt a nap!” címmel, amelyre minden gyermek felírhatta vagy lerajzolhatta egy pozitív gondolatát. A közös alkotás emlékezteti a gyerekeket arra, hogy a nehéz helyzetekben is érdemes keresni a lehetőségeket, és optimistán tekinteni a jövő felé.
A foglalkozás során a 4. osztályos tanulók játékos és élményszerű formában ismerkedtek meg a hála jelentésével és fontosságával. Az órát egy energizáló mozgásos ráhangolódás indította, majd hangulatkártyák segítségével beszélgettünk a pozitív érzésekről és arról, hogy miért lehetünk hálásak a mindennapokban.
A gyerekek meghallgatták a „Tomi, a teknős és a csillagfény” című mesét, amely a segítségnyújtásról, a kedvességről és a hála kifejezéséről szólt. A mese feldolgozását közös beszélgetés, páros megosztás és kreatív feladatok követték. A tanulók elkészítették Tomi útjának térképét, valamint saját hálacsillagaikat, amelyekre lerajzolták vagy leírták, ki iránt és miért éreznek hálát. A csillagokból közös alkotás készült. Az óra végén a tanulók játékos formában osztották meg, miért hálásak, majd egy rövid meditáció segítette az élmények elmélyítését.
A foglalkozást egy különleges közös alkotás, a Hálafa elkészítése zárta, amelyre minden gyermek elhelyezhette saját hálával kapcsolatos gondolatát. A Hálafa emlékezteti a közösséget arra, hogy a hála apró mindennapi örömeink felismerésében és egymás megbecsülésében is megjelenik.
A felhők mögött is ott a nap! – Az optimizmus gyakorlása a Katica csoportban
Az októberi boldogságórán az optimista szemlélet alakítása állt a középpontban. A foglalkozás célja az érzelmek felismerésének és kifejezésének támogatása, a rugalmas gondolkodás ösztönzése, valamint annak felfedezése volt, hogy a váratlanul megváltozó helyzetekben is találhatunk örömforrásokat.
A foglalkozást a varázscsengő hangjával indítottuk, amely segítette a mesére való ráhangolódást. Sün Soma történetében az eső meghiúsította a tervezett pikniket, ezért a főszereplő bosszússá vált. A mese lehetőséget teremtett a csalódottság felismerésére és a különböző nézőpontok megjelenítésére. A gyermekek saját élményeikhez kapcsolódva elmondták, hogy szeretik az esőt, mert utána örömmel ugrálnak a pocsolyákban. Hozzászólásaikkal maguk mutattak példát arra, hogyan fedezhetjük fel egy kellemetlennek tűnő helyzet kedvező oldalát.
A történet feldolgozását játékos cselekvések kísérték. Először segítettünk Palkó Mackónak összegyűjteni az eső által elsodort mézes csuprait, majd a képzeletbeli pocsolyánkban ugrándoztunk. A meséhez kapcsolódó közös játék lehetőséget adott a segítő magatartás gyakorlására, a képzelet mozgósítására és a mozgáskoordináció fejlesztésére.
A mozgásos tevékenységet követően a gyermekek a mese képeit rendezték időrendi sorrendbe. A feladat a figyelmet, az emlékezetet, az események közötti összefüggések felismerését és a történet felidézését támogatta. A gyermekek ügyesen állították össze a képsorozatot.
A foglalkozást közös szőlőkóstolással zártuk: Soma piknikkosarából mézédes szőlőt fogyasztottunk. Ez a történethez kapcsolódó, örömteli közös élmény keretet adott a lezárásnak.
A foglalkozás során a csalódottság elfogadása mellett az új lehetőségek keresése kapott hangsúlyt. A gyermekek ötletei és aktív részvétele jól szemléltették, hogyan kapcsolható az optimizmus gyakorlása az óvodások saját élményeihez, a meséhez és a játékhoz.
Boldogságóra 2. osztály
VITT jutalom napunkat összekötöttük a Masport Világgyalogló (HÓ)Nap felhívásával. A Bakony harmadik legmagasabb csúcsára, Papodra túráztunk. Az 5 km-es túra keretében megmásztuk a 644 m-es hegyet, s felkapaszkodtunk a hegytetőn felállított 1956 cm-es Vitéz Bertalan Árpád kilátóba .
Csodás panoráma tárult szemük elé Somlótól a Balatonig. A napot csapatjátékokkal zártuk.
Körberajzoltuk a tenyerünket és az ujjakba írtuk, mi mindennek adhatunk hálát az elmúlt időszakban.
♥️Boldogságóra- HÁLA gyakorlása ♥️
Talán nem is gondolnánk, milyen apró dolgok tudnak igazán nagy boldogságot okozni a gyerekeknek. 🙂
Szeptember hónapban elkezdtük felfedezni, mi mindenért lehetünk hálásak. A gyerekek válaszai pedig újra megmutatták, hogy a boldogság sokszor egészen pici dolgokban bújik meg:
Egy kis bundáskenyér, mikor kivel jönnek vagy éppen mennek haza az oviból, egy ölelés. Finom ételek,amiket anya főz vagy éppen egy kedvenc péksüti.
Hálafa segítségével a szülők megtudták, hogy mi mindennel tudnak a gyermekeik arcára mosolyt csalni .🥰
Tanuljuk együtt észrevenni ezeket a kis örömöket, mert amiért hálásak vagyunk, az még szebbé teszi a mindennapjainkat. 💕
KEM-i Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium
A téma címe: Köszönöm, Elmém!
Óravázlat – Boldogságóra, érzelemszabályozás és figyelemkontroll
A boldogsagora.hu-ra feltöltendő, választható feladat a csoportok közötti versenyhez.
Csoport: Húsz 5. osztályos tanuló, akik közül 7 SNI (autista és ADHD), valamint 8 BTMN diagnózisú. Egy tanuló egyéni munkarendű.
Feladat: A szorongás kártyacsomagban található „Köszönöm, Elmém!” gyakorlat elvégzése.
Cél: Az, hogy a tanulók eltávolodjanak a kártékony gondolataiktól, érzelmeiktől, és átvegyék felettük a hatalmat.
Előzmény: Nem volt.
Fejlesztési terület: Érzelemszabályozás – a mindfullness (tudatos jelenlét) fejlesztésével
Módszer: frontális irányítású kooperatív tevékenység.
Eszközök: A5-ös papírok, színes ceruzák, tábla.
Helyszín: Osztályterem.
Időtartam: 45 perc
1. (5 perc) Mi a boldogság? Mindenki boldog szeretne lenni, de majdnem mindenki csak fizikai dolgokkal szeretné elérni – szép ruhákkal, drága autóval, nagy házzal. A baj az, hogy ha az ember elméje nincs rendben, vagyis nincs rend a fejében, akkor vagy nem éri el ezeket a javakat, vagy ha el is éri, már nem tud azoknak igazán örülni – nem lesz boldog. Az emberi kapcsolatai tönkre mennek – nem szeret másokat, és őt sem szeretik.
2. (5 perc) Tanári narráció figyelemmegtartó kérdésekkel. Neked, XY, mi a boldogság? „A boldogság az, amikor örülünk, amikor jól érezzük magunkat.” „A boldog ember minden nap örül valaminek.” „A boldog ember többet örül, mint bánkódik.”
3. (5 perc) Tanári narráció – Mit jelent számodra a félelem és a szorongás? Mi a kettő között a különbség? A félelem tárgya gondolatban jól megragadható veszély, a szorongás tárgya viszont nem megragadható, ködös, távoli. Mikor szoktál félni? Mikor szoktál szorongani?
4. (5 perc) A feladat ismertetése: „Köszönöm, Elmém!” gyakorlat.
5. (20 perc) Megvalósítás: A tanulók párokat alakítanak, és felváltva elmondják egymásnak, hogy mitől félnek vagy szoronganak legtöbbször, vagy mitől éreztek effélét legutoljára. Tehát nevezze meg a félelem vagy szorongás tárgyát. Akinek nem megy könnyen a páralakítás, az nincs erőltetve.
Ha valaki nem nevezi meg félelmeinek vagy szorongásainak tárgyát, meg kell kérdezni tőle, hogy érez-e néha olyat, hogy „Veszélyben vagyok!”, vagy „Nem szeretnek!”, netán „Szégyenbe kerülök!” stb. Meg kell vizsgálni, hogy indokolt-e az a félelem. Ha nem, akkor azt mondjuk magunknak – akár közösen, együtt is –, hogy „Köszönöm elmém, hogy meg akarsz védeni, és aggódsz értem, de most biztonságban vagyok. Vagy azt is mondhatjuk, hogy „Köszönöm, Elmém, hogy figyelmeztetsz, de tudom kezelni a helyzetet!”
A gyakori, de eltúlzott és kezelendő félelmeket a papírlap alsó felére írják, rajzolják, majd áthúzzák. Miután ez megvan, a papír felső részébe írják szép nagy betűkkel, hogy „Köszönöm, Elmém, hogy meg akarsz védeni, de most biztonságban vagyok!” Bántalmazott vagy bántalmazó (agresszív) gyerek félelme vagy szorongása különösen vizsgálandó.
6. (5 perc) Összegzés. A főbb meghatározások, gondolatok ismétlése, a tanulókat megdicsérése. Tudatni a tanulókkal, hogy minden hónapban lesznek ilyen óráink.
7. Tapasztalatok. Jó hangulatban vettek részt az órán, és örömmel jelentkeztek. Hárman megértették a „Köszönöm, Elmém!” gyakorlat lényegét.
Szeptember az újra találkozás hónapja az óvodában. A gyermekek középső csoportosak lettek és újra eljött az idő, hogy kicsit érettebben is használjuk a közösségben a hála kifejezést.
A nyár elmúltával, mindenkinek volt élménye, nyaralós, szabadidős mesélnivalója. Megbeszéltük, milyen hálásak lehetünk, hogy nyaralni mehettünk, strandoltunk, kirándultunk, fagyit ehettünk a nyáron. Szeptemberben azonban más élményeket kell keressünk, hogy hálásak legyünk. Megtanultuk, hogy a mindennapokban is észre kell venni, mi tesz minket boldoggá. Az újra találkozás, a közösség, a csoportunkban lévő légkör legyen olyan, amiért érdemes hálásnak lenni. Igyekszünk, hogy ez a gyerekek számára így is legyen.
A gyermekekkel olyan dalos játékokat játszottunk, ahol újra megszólíthatták egymást, érte őket egymással szemben fizikai kontakt, egymásra nézhettek, kezet foghattak. Új társukat befogadhatták a játékokkal, bemutatkozhattak neki és fordítva is. A gyermekek arcán látszott az öröm, de néhol a megilletődés is. Úgy gondolom, szükséges megtanítani már ebben a korban, hogy köszöntjük egymást illendően, hogyan szólítjuk meg a másikat udvariasan.
A szülők és gyerekek köveket hoztak, ezekbe a kövekbe gyűjtöttük a pozitív érzéseket és gondolatokat. A hála kövek körbe jártak, zenére a gyermekek szemükkel kiválaszthatták a számukra legszebbet. Azonban a köveket nem lehetett megérinteni. Ez többeknek kihívás is volt.
A kövek kiválasztása a második körben ért véget, azonban a kosár körbejárt, irányt váltott, így nem biztos, hogy azt a követ vehették ki a gyermekek, amit elsőre a szemükkel választottak.
De miért kapcsolódik a hálához ez a játék?
Sokszor eldöntjük, mitől is leszünk boldogok, de ha nem úgy sikerül, akkor már nem vagyunk hálásak. A gyermekek megtanulhatták, hogy bár kiválasztottak egy követ a szemükkel, de második körben lehet valaki más elvette előlük, nekik pedig egy másik maradt. De abban a másikban lehetett szépet találni? Az a másik kő is lehet értékes és egyedi?
Lehet! Az elfogadás, a kudarctűrés, a pozitív meglátása mind feladat ahhoz, hogy később értékelni tudjunk helyzeteket, azaz hálásak legyünk.
A választott kő végülis festésre került. A gyermekek által kifestett kövekből kiállítás készült és különböző játékokhoz adtak eszközt a kezünkbe. Zenére 1 vagy 2 követ körbeadtunk, amihez figyelem kellett. Ha valaki nem figyelt, azt nem lehetett szóval megszólítani, csak testi érintéssel (óvatos bökés vagy simogatás).
A kiállítás lehetőséget adott arra, hogy értékelni tudjuk a társaink által készített produktumot is.
Látszott, kik azok a gyermekek, akik érettek arra, hogy tudjanak másokat is dícsérni és ne a sajátjukra mutassanak először.
A hála boldogság témakört két hétig dolgoztuk fel a csoportban.
„ Optimista vagyok. Hiszem, hogy jót hoz a jövő. És ha csekély mértékben ehhez én is hozzájárulhattam, akkor meg vagyok elégedve. ” (Kármán Tódor)
Október hónapban a programnak hűen az optimizmus témakörrel foglalkoztunk. A foglalkozás elején a „ Pozitív gyerek vagyok” dalra táncoltunk. Beszélgettünk illetve szituációs játékok mentén próbáltuk megjeleníteni az optimista és pesszimista magatartást ugyan abban a szituációban.
Az óra végén pedig egy tükörkép készült OPTIMISTA ÉN címmel, ahol a tanulók önmagukat ábrázolták egy boldog pillanatban.
