Boldogságfokozó hála
Óvodánkban 4 csoport is részt vesz a szeretetteljes, érzelmi fejlődést segítő Boldogságóra programban. A mi csoportunk 25 fő, 4-5 éves, középső csoportos gyermekek. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy mi is részt veszünk ebben a programban és érdeklődve várták.
Nagy érdeklődéssel figyelték, ahogy elkészült a vár a lépcsőfokokkal. Elővarázsolódtak a virágok is, közben hallgattuk a „Szép nap” című dalocskát, majd a „Boldogságmondókát” is szájtátva figyelték. Érdeklődve figyelték a „Maci bajban van” bábjátékomat és a témának megfelelően beszélgettünk arról, hogy mi a „hála” szó jelentése, milyen érzés lehet hálásnak lenni, kinek és miért lehetünk hálásak… A gyerekeknek nem volt ismeretlen ez a téma, hiszen eddig is nagyon sokat beszélgettünk a hála, a boldogság, a tisztelet szavak jelentéséről és érzéséről, valamint arról is, hogyha kapunk valamit, akkor azt megköszönjük és tulajdonképpen a köszönömszóval is a hálánkat tudjuk kifejezni..
A foglalkozás zárásaként elkészítettük a csoport „Hálafáját” és a virágok elhelyezésével elindultunk a boldogság lépcsőin.
Boldogságóra Alapprogram
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Ebben a hónapban az októberi jeles napokra emlékeztünk, és az optimizmus gyakorlása volt a fő téma. Így az állatok világnapjára, a Piros Lap Nappal az egymás bántása ellen, az október 6-ai vértanúkra emlékeztünk, az optimsta szemüvegen keresztül pedig mindenki szebbnek, boldogabbnak látta a világot.
A szeptemberi Boldogságóra középpontjában a hála érzésének felismerése, tudatosítása és kifejezésének gyakorlása állt. A tevékenység megtervezésekor arra törekedtem, hogy a gyermekek számára életkorukhoz, érzelmi fejlettségükhöz és mindennapi tapasztalataikhoz közel álló helyzeteken keresztül tegyem átélhetővé a téma jelentőségét. Pedagógiai célom a gyermekek érzelmi tudatosságának, empátiájának, társas érzékenységének és pozitív szemléletének erősítése, valamint annak elősegítése volt, hogy felismerjék a környezetükből érkező gondoskodás, segítségnyújtás és figyelmesség értékét.
A tevékenységet relaxációval vezettem be, amelynek során a gyermekeknek lehetőségük nyílt az elcsendesedésre, a napi élmények utáni megnyugvásra és a foglalkozásra való ráhangolódásra. Fontosnak tartottam, hogy a téma feldolgozását nyugodt, érzelmileg biztonságos légkör előzze meg, hiszen a személyes élmények, érzések és kapcsolatok felidézése megfelelő érzelmi feltételek mellett válhat igazán tartalmassá. A relaxáció alkalmazása egyúttal a figyelem összpontosítását és a belső élményekre való ráirányulást is segítette. A kislány, aki nem vette észre című mese feldolgozásával a gyermekek figyelmét a mindennapokban gyakran természetesnek tekintett, mégis jelentőséggel bíró eseményekre és emberi kapcsolatokra irányítottam. A történet alkalmat teremtett annak felismerésére, hogy a szeretet, a gondoskodás, a segítség és a másoktól kapott figyelem sokszor apró, hétköznapi cselekedetekben nyilvánul meg. A mese érzelmi feldolgozása során nem kizárólag a történet tartalmi megértésére helyeztem a hangsúlyt, hanem arra is, hogy a gyermekek megpróbálják értelmezni a szereplők érzéseit, felismerjék a viselkedésük mögött meghúzódó szándékokat, és saját élményeikkel is kapcsolatba hozzák a hallottakat. A történet segítette annak megértését, hogy a hála nem feltétlenül nagy eseményekhez kötődik, hanem a mindennapi élet apró örömeiben és az emberi kapcsolatokban. A szituációs játék során a gyermekek számára ismerős, az óvodai életben gyakran előforduló társas helyzeteket jelenítettem meg. A segítségnyújtás, a vigasztalás, a játék megosztása, a társ megvárása és a közös rendrakás olyan gyakorlati tapasztalatszerzési lehetőségeket biztosított, amelyekben a gyermekek megtapasztalhatták az egymásra figyelés és az együttműködés jelentőségét. A szerepjáték során a társas helyzetek többféle nézőpontból történő megélésére, a másik gyermek szükségleteinek felismerésére és a megfelelő érzelmi reakciók gyakorlására is lehetőség nyílt. Lényegesnek tartottam, hogy a köszönet kifejezése ne csupán elvárt udvariassági formulaként jelenjen meg, hanem fokozatosan kapcsolódjon a gyermekek saját érzéseihez és a másik ember cselekedeteinek értékeléséhez. A kreatív tevékenység során a gyermekek piros mozaikok felhasználásával díszítették a szív formáját. A szív szimbolikus jelentése jól kapcsolódott a foglalkozás érzelmi tartalmához, hiszen a szeretet, a törődés, a figyelmesség és a hála kifejezését jelenítette meg. Az alkotás lehetőséget biztosított az egyéni ötletek megvalósítására, az önálló munkavégzésre, valamint a finommotorika, a szem-kéz koordináció, a vizuális figyelem és a feladattartás fejlesztésére. A tevékenység közben arra ösztönöztem a gyermekeket, hogy gondoljanak azokra a személyekre, eseményekre és élményekre, amelyek örömet, biztonságot vagy segítséget jelentenek számukra. Az alkotótevékenység így nem csupán képi megjelenítése volt a témának, hanem lehetőséget adott a mese és a szituációs játék során felmerült gondolatok személyesebb elmélyítésére is.
A foglalkozás módszertani felépítésében tudatosan törekedtem a különböző tevékenységformák egymásra építésére. A relaxáció, a mesehallgatás és az érzelmi feldolgozás, a szituációs játék, majd a kreatív alkotás eltérő módokon biztosított lehetőséget a gyermekek bekapcsolódására. Ez különösen fontos az óvodáskorú gyermekek esetében, mivel az érzelmi tartalmak megértését és feldolgozását a személyes élmények, a játékos cselekvés, a szemléletes tapasztalatok és a közvetlen társas interakciók egyaránt támogatják. A tevékenység során a gyermekek egyéni sajátosságainak, kommunikációs lehetőségeinek és érzelmi fejlettségének figyelembevételére törekedtem. Fontosnak tartottam, hogy minden gyermek a saját lehetőségei szerint vehessen részt a feldolgozásban, és ne érezze kötelezőnek személyes élményeinek vagy érzéseinek megosztását. Célom az volt, hogy a gyermekek tapasztalatokon keresztül ismerjék fel a másoktól kapott segítség és figyelmesség jelentőségét, és fokozatosan képessé váljanak ezek érzelmi értékének tudatosítására.
A foglalkozás tapasztalatai alapján a hála témájának feldolgozását a továbbiakban is fontosnak tartom beépíteni a mindennapi óvodai nevelésbe. Tudatosan szeretném erősíteni azokat a helyzeteket, amelyekben a gyermekek felismerhetik egymás szükségleteit, segítséget nyújthatnak társaiknak, megélhetik a kölcsönös figyelmességet, és természetes módon fejezhetik ki köszönetüket. A későbbiekben is lehetőséget kívánok teremteni a pozitív napi élmények felidézésére, a segítő cselekedetek megbeszélésére és az egymás iránti megbecsülés kifejezésére. Saját pedagógiai munkám szempontjából megerősítést jelent, hogy az érzelmi nevelés akkor válhat igazán hatékonnyá, ha nem elszigetelt foglalkozásokban jelenik meg, hanem áthatja a gyermekek mindennapi tapasztalatait és a csoport életét. Hosszú távú célom olyan elfogadó, érzelmileg biztonságos közösség alakítása, amelyben a gyermekek megtapasztalhatják a kölcsönös segítségnyújtás, a figyelmesség, az együttműködés és az őszinte köszönet értékét, és ezek a tapasztalatok fokozatosan társas viselkedésük részévé válhatnak.
Az optimizmus nem azt jelenti, hogy mindig csak a jót látjuk, hanem azt, hogy a nehézségek mellett is képesek vagyunk felfedezni a pozitívumokat, és hinni a dolgok jobbra fordulásában. A Boldogságórán játékos, élményközpontú tevékenységekkel segítettük a gyermekeket abban, hogy felismerjék saját értékeiket, észrevegyék az apró örömöket, valamint megtapasztalják a pozitív szemlélet erejét.
Ebben a csoportban immár második tanéve tartunk Boldogságórákat. A foglalkozások az értelmileg akadályozott tanulók összevont 2., 3. és 4. osztályában zajlanak, halmozottan sérült, különböző képességű gyermekek részvételével. Közülük többen nem beszélnek, vagy csak néhány szóval, illetve nonverbális jelzésekkel tudják kifejezni gondolataikat és érzéseiket. Ezért minden tevékenységnél figyelembe vesszük egyéni szükségleteiket, és lehetőséget biztosítunk számukra az aktív részvételre.
A foglalkozást szeretetteljes öleléskörrel kezdtük. A gyermekek saját hangjukon vagy a tablet kommunikációs programjának segítségével mondták egymásnak: „Örülök, hogy itt vagy!” Ez a közös rituálé biztonságos, elfogadó légkört teremtett.
A ráhangolódást a „Tüdőtakarítás” című relaxáció követte. Képzeletben kifújtuk magunkból a kellemetlen érzéseket, és helyet teremtettünk a nyugalomnak, a jókedvnek.
Ezután két csoportban Szomorú Szilvi és Boldog Béla bábok arckifejezéseit utánozták a gyermekek, majd szerepet cseréltek. Beszélgettünk arról, mely érzések esnek jól nekünk, illetve melyek kellemetlenek.
Ezt követően Boldog Dóra köszöntötte a tanulókat, majd csengetésével jelezte a folytatást. Elmondtuk a már jól ismert mondókát, amelyet ezúttal is mozdulatokkal kísértünk.
Az optimizmus témáját a „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesével dolgoztuk fel. A történet után felidéztük a szereplők élményeit, majd saját tapasztalatainkról is beszélgettünk. A gyermekek elmondhatták, milyen helyzetekben voltak már szomorúak vagy mérgesek. A beszédükben akadályozott tanulókat irányított kérdésekkel, választási lehetőségekkel és a mindennapjaikból vett konkrét példákkal segítettük érzéseik kifejezésében.
A meséhez kapcsolódva megtanultuk a „Szebben látó” mondóka rövidített változatát, és mozgással is kísértük. Ezután előkerültek az előző tanévben készített varázsszemüvegek. Mindenki megkereste a sajátját, majd a választott színű zseníliadrótok segítségével elkészítettük a szemüvegek szárát.
A szemüvegek felvétele után ismét elmondtuk a mondókát, majd a korábban felidézett kellemetlen helyzeteket igyekeztünk más szemszögből megvizsgálni. Közösen kerestük a nehézségek pozitív oldalát, és azt, mit tanulhatunk belőlük. A játék segítségével a gyermekek megtapasztalhatták, hogy ugyanazt a helyzetet többféleképpen is szemlélhetjük, és a nehéz pillanatokban is találhatunk valami biztatót.
A pozitív énkép erősítését a tükörjáték szolgálta. A körbejáró tükörbe mindenki belenézett, majd elmondott vagy megmutatott magán valamit, amit szeret, amire büszke. Ezzel saját értékeik, jó tulajdonságaik és képességeik felismerését segítettük.
A foglalkozás végén minden gyermek egy-egy „erősségajándékot” kapott: egy olyan tevékenység közben készült fényképet, amelyen ügyesen oldott meg egy feladatot. A képek átadásakor kiemeltük egyéni erősségeiket és sikereiket, hogy mindannyian személyre szabott megerősítésben részesüljenek, és büszkék lehessenek saját teljesítményükre.
Az órát az optimizmusról szóló dallal zártuk, amelyet kreatív zenész kolléganőnk „A juhásznak jól van dolga” dallamára írta át. A közös éneklés vidám hangulatot teremtett, és méltó lezárása volt a foglalkozásnak.
A Boldogvár lépcsőjén ezúttal egy újabb fokkal feljebb léptünk: minden gyermek elhelyezte az optimizmus jelét a következő lépcsőfokon. Ezzel jelképesen is megerősítettük, hogy a pozitív gondolkodás, az önmagunkba vetett hit és a jó dolgok észrevétele tanulható, gyakorolható.
Az élmények elmélyítése érdekében a hónap további reggeleit az optimizmusról szóló dal közös éneklésével kezdjük. A varázsszemüvegeket is elérhető helyen tartjuk, hogy szükség esetén elővehessük őket, és együtt kereshessük a nehéz helyzetek pozitív oldalát.
Bízunk benne, hogy a közös élmények és a pozitív megerősítések hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekek a mindennapokban is könnyebben felismerjék saját értékeiket, örömmel éljék meg sikereiket, és észrevegyék az élet apró örömeit.
Süni csoport:
Ebben a hónapban a Boldogságóra program keretében a hálával foglalkoztunk,és beszélgettünk arról,milyen sok mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban.A gyerekek elmondhatták,kinek vagy minek örülnek,miért szeretnének köszönetet mondani,majd közösen Hála-hidat építettünk,amelyre mindenki felkerült valamilyen kedves gondolata.Megtanultuk,hogy a hála azt jelenti,hogy észrevesszük a jó dolgokat és ezeket az embereket,akik szeretettel,segítséggel vagy kedvességgel teszik szebbé a napjainkat!
Maci csoport:
„Hálakő”
A boldogságóránk lehetőséget adhat a hálát kifejező szavak gyakorlására.
Amikor hálásak vagyunk valamiért, olyankor könnyebben bennünk ragadnak a negatív gondolatok, egyik kizárja a másikat.
Elmondtam a gyerekeknek, hogy mit jelent hálásnak lenni, és hogyan hamar sikerülhet felidézni a legutóbbi pozitív élményt, amiért hálásak lehetünk. Sorolták egymás után az eseményeket.
Amikor kiderült, hogy a hála kapcsán köveket fogunk festeni, még izgatottabb lett a csoport.
Megbeszéltük, hogy ki miért lehet hálás, és így szebbnél szebb „hálakövek” születtek. Soma festették a gyerekek a köveket. Nagyon nagy figyelemmel és gondossággal készültek el a „hálakövek”. Minden gyerek készített, volt aki kettőt is.
A köveket persze száradás után mindenki haza vihette.
Nagyon is hálás vagyok azért, hogy a ilyen szép „hálakő” készült, és mennyi pozitív dolgot tudtak a gyerekek felsorolni, amiért hálásak lehetnek.
Katica csoport:
A katica csoport középsős gyerekeivel közösen emlékeztünk meg a nyári élményekről, miért vagyunk hálásak azok közül a dolgok közül, amit átélhettünk. Hálát adtunk,hogy újra egy közösségként kezdhetjük meg ezt az évet, immáron egy évvel idősebbekként. Bagdi Bella- Hálás vagyok című számára régi-új barátokkal táncoltunk közösen, és idéztük fel a Boldogság órák fantasztikus hangulatát.
Napsugár csoport:
Az új beszoktatós gyerekek számára az új közösség, társas kapcsolatok megélése volt az elsődleges cél. Megismerkedni az óvodai élet minden csínjával-bínjával
Tavaly is neveztük erre a programra, hiszen nagyon szeretünk sétálni tanulóinkkal a természetben. Kiemelten fontosnak tartjuk az egészséges életmódra nevelést az értelmileg akadályozott tanulóink oktatása-nevelése során. Ebben az évben több őszi kirándulásunk közül tegnap a Fővárosi Állat -és Növénykertbe látogattunk el. Mivel egy délelőtt nem is elég, hogy mindent megnézzünk, így most újdonságként a Biodómot jártuk végig először, az odavezető úton megnéztük többek közt a flamingókat, az elefántokat és a zsiráfokat. Majd a szuper dínós élmények után folytattuk utunkat a Varázshegy felé, ahol szintén nagyon érdekes és hasznos ismeretekkel gazdagodtunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy egy ilyen jó közösséggel és ezen az alkalmon kifejezetten sok (20 tanulóval) tudtunk barangolni a természetben, nehezen járó és kerekesszékes tanulóink is velünk tartottak és mindannyian büszkén tekintettünk a napi lépésszámunkra, melyet most ebben a programban és a Millió lépés kampány keretében is elkönyveltünk.
A gyerekekkel átbeszéltük feladatlap alapján, hogy mit jelent a hála és ki miért hálás.
Majd közösen készítettünk egy hála plakátot.
A Boldogságóra keretében ezúttal az optimizmus témájával foglalkoztunk. A gyermekekkel közösen beszélgettünk arról, mit jelent optimistának lenni, hogyan gondolkodhatunk pozitívan, és milyen jó gondolatokkal tehetjük szebbé a mai napunkat. Megfogalmaztuk, hogy mindannyiunkban lehetnek olyan gondolatok, amelyek erőt, bátorságot és örömöt adnak nekünk.
Ezt követően tükörbe nézve pozitív, bátorító megerősítéseket mondtunk magunknak, amelyek segítik az önbizalom és az önmagunkba vetett hit erősítését. A foglalkozás kreatív részében minden gyermek arcot rajzolt a saját Napocskájának, amelynek sugaraira pozitív megerősítéseket írtam. Ezek a kedves mondatok a gyermekek számára emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy minden napban találhatunk valami jót, képesek vagyunk új dolgokat kipróbálni, és hinni önmagunkban.
A foglalkozás célja a pozitív gondolkodás, az önbizalom és az optimista szemlélet megalapozása volt, játékos és élményszerű formában.
Októberi Boldogságóra – Az optimizmus gyakorlása
Az októberi Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt, amelyről a 2. és 3. osztályos tanulókkal rajzóra keretében beszélgettünk.
Alkotás közben közösen gondolkodtunk arról, hogyan tekinthetünk ugyanarra a helyzetre kétféleképpen, és milyen különbséget jelenthet, ha a pesszimista vagy az optimista szemüveget vesszük fel. A gyerekek elkészítették saját szemüvegeiket, miközben arról is szó esett, hogyan változtathatunk a gondolkodásunkon, ha elsőre valami nem úgy sikerül, ahogyan szerettük volna.
Megbeszéltük, hogyan láthatunk egy-egy nehézségben lehetőséget a fejlődésre, miért fontos, hogy higgyünk magunkban, és hogyan ismerhetjük fel saját értékeinket, erősségeinket.
A foglalkozás legfontosabb üzenete az volt, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes, hanem azt, hogy a nehézségek mellett a jó dolgokat is észrevesszük. A pozitív gondolkodás tanulható, mert néha elég csak “szemüveget cserélnünk”, hogy egy kicsit másképp lássuk a világot.
Kapcsolati térkép – Kihez mivel fordulhatok?
Kik azok az emberek, akikhez különböző helyzetekben bizalommal fordulunk.
Kapcsolatai térképet készítettünk. Középre a saját nevünk került, körülöttünk az
embereknek a nevét vagy monogramját helyeztük el, akik támogatást jelenthetnek számunkra, miben számíthatunk rájuk! Ki az, akivel könnyű beszélgetni? Ki tud
jó tanácsot adni? Ki az, aki meghallgat? Kihez fordulnátok egy iskolai problémával? Ki aza megbízható felnőtt, akitől komolyabb helyzetben segítséget kérnétek?
