A szeptemberi boldogság óra témája a hála.
Nagyon nehéz a 2,5 és 3 éves gyermekeknek megmagyarázni, hogy mi is ez a szó, mi is ez az érzés. Játékos formában történt a téma bevezetése.
Elsőként csengőszóra megérkezett hozzánk Boldog Dóra, aki a későbbiekben is látogatni fogja a kis Pandákat. Ha csengőszó érkezik, az bizony Dóra érkezését fogja jelenteni.
Boldog Dóra bemutatkozott, elmondta, hogy a Boldog várban él és nagyon vidám. Azonban olyankor ő is szokott szomorkodni, ilyenkor a kedvenc dalára táncra perdül, és utána sokkal jobb lesz a kedve. Bagdi Bella: Repülj velem zenéjére táncoltunk együtt Dórával.
A kislány haja varázspermettel van befújva, aminek csodálatos ereje van. Aki beleszagol jókedvű és vidám lesz. Ezért mindannyian megöleltük, megszaglásztuk Dórát. Mindenki nagy mosollyal fogadta a varázspermetet.
Ezután az arcunkkal eljátszottuk a különböző érzelmeket, (öröm, bánat, düh, meglepettség) és megbeszéltük, hogy az öröm a legjobb érzés.
Hála ölelést, simogatást adtunk egymásnak, amivel kifejeztük az érzést, hogy milyen jó, hogy együtt vagyunk!
Végezetül Dóra egy ajándékot adott a gyerekeknek, ami egy kis mosolygós kavics volt. Mindnekinek a hála köve. Ha olykor szomorúak, vagy csak hiányzik nekik valaki meg tudják ölelni, ami erőt ad számukra ahhoz, hogy jó kedvük legyen.

A hála gyakorlása során meghallgattuk Bagdi Bella „Hála” című dalát, majd közösen elénekeltük, és játékos, táncos mozdulatokkal kísértük. A szőnyegen labda, illetve plüss segítségével elmondták a gyerekek,hogy mi mindenért hálásak a mindennapokban. Ezt követően a gyermekek virágokat színeztek ki, majd az elkészült virágokat közösen felragasztottuk az első lépcsőfokra. A virágokkal jelképeztük a hálás gondolatainkat, és közben a gyermekek megfogalmazhatták, hogy kiért vagy miért éreznek hálát. A tevékenység során a zene, a mozgás és az alkotás örömteli módon segítette a hála érzésének megélését és kifejezését

A foglalkozás témája: Hála – „Sün Samu és a fagylalt” című mese feldolgozása
A célom a hála érzésének megismertetése és elmélyítése, képessé váljanak tudatosan a jó dolgokra fókuszálni. Vegyék észre, hogy a mindennapokban mennyire sok olyan személy, esemény, tárgy vagy élmény vesz körül bennünket, amelyért hálásak lehetünk.
A mesét megismerték, majd közösségi élményt adva számukra ehhez kapcsolódó sünös mozgásos játékokat végezhettek, őszi dalokat tanulhattak. Végül saját sünöket alkottak, és elkészült a közös hálafa.
A fa a csoportszobában egy jól látható helyre kerül, körülötte pedig folyamatosan gyűlnek a gyermekek hálát kifejező sünjei.
Mindennapos hála-kör keretében ebéd előtt megbeszéltük a gyermekek aktuális jó élményeit, majd a saját sünét felhelyezhette a hálafa köré. A foglalkozás lezárását követően a hála gyakorlása a mindennapok részévé válik.
Differenciálásra is volt lehetőség, hiszen figyelembe vettem a gyermekek egyéni fejlettségét és kommunikációs sajátosságait.
A nehezebben megnyíló gyermekeket egyszerű kérdésekkel, választási lehetőségekkel segítettem:
„Annak örültél ma, hogy játszottál a barátoddal?”
„Az ölelésnek örültél?”
„Valaki segített neked ma?”
A gyermeknek nem kötelező azonnal megszólalnia. A cél nem a teljesítmény, hanem az érzelmek felismerésének és fokozatos megfogalmazásának támogatása. Így mindenki számára biztosítottam a pozitív élményt.
A tevékenység hosszabb távú célja, hogy a hála ne csupán egy foglalkozás témája legyen, hanem a gyermekek mindennapi gondolkodásának és közösségi életének természetes részévé váljon.
A foglalkozás során a gyermekek megtapasztalhatják, hogy a hála kifejezése örömet szerezhet önmaguknak és másoknak is. A Hálafa pedig napról napra gazdagodik, és a csoport közös „hálagyűjteményévé” válik.

🌱 A hála magja – Boldogságóra az óvodában

Szeptemberi Boldogságórás foglalkozásunk központi témája a hála volt. Első találkozásunk célja az volt, hogy a gyermekek játékos, élményszerű formában ismerkedjenek meg saját érzéseikkel, megtapasztalják a hála jelentését, és felismerjék, milyen sok embernek, élménynek és apró dolognak lehetünk hálásak a mindennapokban.

A foglalkozás elején bemutatkoztunk egymásnak, majd a gyermekek megismerkedtek Szívmanóval és barátjával, Szívecskével, akik a további alkalmak során is elkísérnek bennünket. Különleges szerepet kapott Szívmanó varázscsengettyűje is. Megbeszéltük, hogy amikor megszólal a csengő, jelképesen belépünk a mi „varázslatos kertünkbe” – abba a biztonságos térbe, ahol figyelünk önmagunkra, az érzéseinkre és egymásra.

Szívmanó táskájából ezután előkerültek a hangulatkártyák. Közösen megfigyeltük az egyes érzelmeket ábrázoló képeket, majd minden gyermek kiválaszthatta azt a kártyát, amely leginkább kifejezte az aktuális hangulatát. Fontosnak tartottam, hogy ne csupán kiválasszák az érzést, hanem lehetőség szerint meg is fogalmazzák annak okát.

A gyermekek már ezen az első alkalmon meglepően nyitottan és őszintén beszéltek saját érzéseikről. Linuska például elmondta, hogy boldog, mert együtt lehet a barátaival. Attila arról mesélt, hogy reggel szomorú volt, mert rosszat álmodott, de anyukájának köszönhetően újra jókedvű lett. Ezek a spontán megnyilatkozások lehetőséget teremtettek arra, hogy beszéljünk az érzelmek változásáról, valamint arról is, milyen fontos szerepe van életünkben mások szeretetének, figyelmének és támogatásának.

A foglalkozás következő részében meghallgattuk Magocska történetét. A mese befogadását mozgásos és dramatikus elemekkel tettem élményszerűbbé: együtt dideregtünk Magocskával, pocsolyát ugrottunk, és játékosan végigkísértük útját. Ez a módszer segítette a gyermekek figyelmének fenntartását, a történet érzelmi átélését és a szereplővel való azonosulást.

A mese végén közösen jutottunk el ahhoz a felismeréshez, hogy Magocska bizony megfeledkezett valami nagyon fontosról: nem köszönte meg a segítséget, amelyet útja során kapott.

Innen kapcsolódtunk át saját életünkre, és feltettük a kérdést:

Mi miért vagyunk hálásak?

Minden gyermek kapott egy saját Magocskát, amelybe lerajzolhatta azt a személyt, élményt vagy dolgot, amiért hálát érez. A feladat elsődleges célja nem a rajzi teljesítmény volt, hanem az önreflexió és az érzelmek képi megjelenítése. A gyermekek így saját tapasztalataikon keresztül kezdhették el megérteni a hála fogalmát.

A foglalkozás lezárásaként családi küldetéskártyákat kaptak. Ezzel szeretném a Boldogságóra üzenetét az óvoda falain túlra is továbbvinni, és bevonni a családokat a közös gondolkodásba. Nagyon örömteli volt látni a gyermekek lelkesedését: többen rögtön két küldetéskártyát kértek, egyet anyának és egyet apának.

Ezúton is szeretném előre megköszönni a szülők együttműködését és támogatását. A családi küldetések lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyermekek otthon is beszélgessenek érzéseikről, az örömeikről és arról, miért lehetnek hálásak. A család bevonása ezáltal nem csupán kiegészítő eleme, hanem fontos része a foglalkozásoknak.

Pedagógusként különösen pozitív tapasztalat volt számomra a gyermekek aktivitása, nyitottsága és őszinte érdeklődése. Bátran meséltek, figyeltek egymásra, örömmel vettek részt a közös játékokban és természetesen kapcsolódtak a mese üzenetéhez.

A foglalkozás során játékos formában fejlődött a gyermekek érzelmi tudatossága, önkifejezése, kommunikációja, empátiája, figyelme és társas kompetenciája. A konkrét élményeken keresztül pedig megtapasztalhatták, hogy a hála nem csupán egy szó, hanem egy olyan pozitív érzelem és szemléletmód, amelyet felismerhetünk, megélhetünk és ki is fejezhetünk mások felé.

Az első alkalom számomra is megerősítette, hogy a választott téma és az alkalmazott módszerek életkorukhoz közel állnak. A gyermekek spontán reakciói, személyes történetei és a családi küldetés iránti lelkesedésük azt mutatták, hogy a hála témája valóban megérintette őket.

Ez volt az első kis mag. 🌱
A következő alkalmakon tovább keressük majd a választ arra, mitől növekszik a hála magja, hogyan gondozhatjuk, és hogyan válhat belőle lassan egy egész „hálakert”.

Mert a pozitív érzelmekre való tudatos figyelem már gyermekkorban is tanulható – élményekkel, kapcsolódással és sok-sok szeretettel.

Hála
Mi a hála? Kinek ès mièrt lehetünk hálásak? Hogyan, milyen módon fejezhetjük ki a hálánkat? Ezekről beszélgettünk a gyerekekkel. Hamar kiderült, hogy mennyi jó ès szèp dolog történik velünk naponta, aminek örülünk, ami boldogsággal tölti el bennünket.
Pl. Egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően új udvari játèkokat kaptunk…Szülinapon megvendègeljük a társainkat… Láttam delfineket…Új biciklit kaptam…stb.
A csoportunk új kabalája segítsègèvel szóra bírtuk a visszahúzódó gyerekeket is.