Izgatottan várták a gyerekek az e havi boldogságórás témát. Szeptemberben a hála nagyon tetszett nekik, nem volt ez másként most sem.
Kicsit nehezen sikerült pár gyermeknek megérteni, hogy mi is az az optimizmus, milyen is az optimista ember, de utána példákon keresztül ügyesen rájöttek.
A mese nagyon tetszett nekik, kiváltképp, hogy utána ők is belenézhettek egy ,,varázsszemüvegbe”!
A tükrös játék gördülékenyen ment, mindenki talált a tükörbe belenézve magán valamit, ami szép. A tükör továbbadása után a mellettük ülőt is megdicsérték.
A szemüvegek nagyon színesek és igazán varázslatosak lettek. A gyerekek szabad kezet kaptak a technika kiválasztásához, mivel és milyenre szeretnék készíteni.
Összességében nagyon jó kis foglalkozás kerekedett az amúgy gyerekek szemszögéből nehezebben megfogható témából.
Izgatottan várjuk a novemberi témát!
Az optimizmus gyakorlása
A hónap témája az optimizmus gyakorlása volt. Beszoktatós mini csoportban talán ez a témakör számomra, ami a legnehezebben megfogalmazható, átjárható. A gyerekek életkori sajátosságaiból adódóan még nem tudják megfogalmazni a pozitív értékeiket. Azt tudtam, hogy ezt szeretném számukra kiemelni, hogy mennyire is értékes mindenki, valamint, hogy mindig a pozitívitást kell középpontba helyezni.
A foglalkozás kezdetén Dorka érkezett meg közént. Csengőszó jelezte érkezését, ami biztonságérzetet adott a gyermekek számára, hiszen tudták, hogy ha csengőszót hallanak, akkor Dorka érkezése fog következni. Minden gyermek napszaknak megfelelően köszönt Dorkának, megsimogatta, üdvözölte. Azon kívül, hogy a helyes magatartási szabályokat is gyakoroljuk, az érzelmi nevelés is előtérbe kerül.
A gyermekekkel kismadarakká változtunk a relaxáció idejére. A madarak voltunk földre szálltunk mondókával körbe jártuk a szőnyeget, aminek köszönhetően a gyermekek ráhangolódtak a foglalkozásra. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka képeivel utánoztuk a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket. Megbeszéltük, hogy ki mikor szokott szomorú lenni. (Pl.: Ha anya elmegy, ha ellöknek, ha csúnyát mondanak rám) Ezt követően azt is megbeszéltük, hogy mit tudunk annak érdekében tenni, hogy újra vidámak legyünk. (Oda bújok óvó nénihez, bekötjük a lábunkat, bocsánatot kérünk a másiktól, megbocsájtunk) Annak érdekében, hogy a szomorúságot elűzzük minden gyermek kapott egy szomorú kis arcot, amit összegyűrtünk és kidobtunk. Ezzel szimbolizáltuk, hogy elűzzük a rosszat és csak a jóra gondolunk. (optimizmus szemlélet)
A gyermekekkel meghallgattuk a hónap dalát, a Pozitív gyerek vagyok kezdetű dalt, ami alatt megsimogattuk egymást, kimutattuk egymás iránt a szeretetünket. Fontosnak tartom, hogy az együvé tartozás érzését erősítsem, ezért sokszor alkalmazom ezt a módszert, mint érzelem fejlesztő játékot.
Fő tevékenységként a gyermekekkel elkészítettük a csoport őszi fáját, ami az „Értékeink fája” elnevezést kapta, hiszen, miközben ragasztgattuk a színes, jellel ellátott faleveleket minden gyermeknek elmondtam a pozitív tulajdonságait, a pozitív értékeit, amivel szerettem volna, hogy a pozitív szemléletet mélyítsem. Közben az őszről is beszélgettünk, őszi dalokat énekeltünk, aminek köszönhetőe egy komplex, több tevékenységet átkaroló foglalkozás kerekedett ki a délelőtt folyamán.
A foglalkozás zárásaként minden gyermek választhatott a tálán lévő kis képek közül az szerint, hogy mit szeretne. (ölelést, puszit, bulit, csikit, pacsit)
A téma továbbadasaként minden kisgyermek hazavitt egy kis szivet, amire ráírtuk, hogy miért szeretik a gyermekek anyát és apát. Szerettem volna, ha a szülők is részesülnek a pozitív megerősítésben.
Október hónapban úgy gondoltam, hogy az Állatok világnapjához kapcsolódunk. Az év madara az énekes rigó, ez az állat került a középpontba. Több alkalmat használtunk ki, hogy megismerjük. Beszélgettünk a tulajdonságairól, arról, hogy tényleg énekel-e,hasznáról… Videó segítségével megismertük az élőhelyét, a hangját, a színeit, táplálkozását. Dramatikus játékkal bemutattuk a repülését, fészkelését, dalolását. Ehhez kapcsolódva az állatokon keresztül is beszélgettünk az optimizmus jelentéséről. Arról, hogy számukra mit jelenthet, és az emberek számára milyen érzés az optimizmus, és mi segíthet ( például egy kellemes, nyugtató hang…)Majd plakátot is készítettünk, amelyen színeztek, rajzoltak, ragasztottak. Fonallal „építettünk” fészket, képek ragasztásával tettük élővé a plakátot.
Szandaszőlősi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Ebben a hónapban az októberi jeles napokra emlékeztünk, és az optimizmus gyakorlása volt a fő téma. Így az állatok világnapjára, a Piros Lap Nappal az egymás bántása ellen, az október 6-ai vértanúkra emlékeztünk, az optimsta szemüvegen keresztül pedig mindenki szebbnek, boldogabbnak látta a világot.
Az optimizmus nem azt jelenti, hogy mindig csak a jót látjuk, hanem azt, hogy a nehézségek mellett is képesek vagyunk felfedezni a pozitívumokat, és hinni a dolgok jobbra fordulásában. A Boldogságórán játékos, élményközpontú tevékenységekkel segítettük a gyermekeket abban, hogy felismerjék saját értékeiket, észrevegyék az apró örömöket, valamint megtapasztalják a pozitív szemlélet erejét.
Ebben a csoportban immár második tanéve tartunk Boldogságórákat. A foglalkozások az értelmileg akadályozott tanulók összevont 2., 3. és 4. osztályában zajlanak, halmozottan sérült, különböző képességű gyermekek részvételével. Közülük többen nem beszélnek, vagy csak néhány szóval, illetve nonverbális jelzésekkel tudják kifejezni gondolataikat és érzéseiket. Ezért minden tevékenységnél figyelembe vesszük egyéni szükségleteiket, és lehetőséget biztosítunk számukra az aktív részvételre.
A foglalkozást szeretetteljes öleléskörrel kezdtük. A gyermekek saját hangjukon vagy a tablet kommunikációs programjának segítségével mondták egymásnak: „Örülök, hogy itt vagy!” Ez a közös rituálé biztonságos, elfogadó légkört teremtett.
A ráhangolódást a „Tüdőtakarítás” című relaxáció követte. Képzeletben kifújtuk magunkból a kellemetlen érzéseket, és helyet teremtettünk a nyugalomnak, a jókedvnek.
Ezután két csoportban Szomorú Szilvi és Boldog Béla bábok arckifejezéseit utánozták a gyermekek, majd szerepet cseréltek. Beszélgettünk arról, mely érzések esnek jól nekünk, illetve melyek kellemetlenek.
Ezt követően Boldog Dóra köszöntötte a tanulókat, majd csengetésével jelezte a folytatást. Elmondtuk a már jól ismert mondókát, amelyet ezúttal is mozdulatokkal kísértünk.
Az optimizmus témáját a „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesével dolgoztuk fel. A történet után felidéztük a szereplők élményeit, majd saját tapasztalatainkról is beszélgettünk. A gyermekek elmondhatták, milyen helyzetekben voltak már szomorúak vagy mérgesek. A beszédükben akadályozott tanulókat irányított kérdésekkel, választási lehetőségekkel és a mindennapjaikból vett konkrét példákkal segítettük érzéseik kifejezésében.
A meséhez kapcsolódva megtanultuk a „Szebben látó” mondóka rövidített változatát, és mozgással is kísértük. Ezután előkerültek az előző tanévben készített varázsszemüvegek. Mindenki megkereste a sajátját, majd a választott színű zseníliadrótok segítségével elkészítettük a szemüvegek szárát.
A szemüvegek felvétele után ismét elmondtuk a mondókát, majd a korábban felidézett kellemetlen helyzeteket igyekeztünk más szemszögből megvizsgálni. Közösen kerestük a nehézségek pozitív oldalát, és azt, mit tanulhatunk belőlük. A játék segítségével a gyermekek megtapasztalhatták, hogy ugyanazt a helyzetet többféleképpen is szemlélhetjük, és a nehéz pillanatokban is találhatunk valami biztatót.
A pozitív énkép erősítését a tükörjáték szolgálta. A körbejáró tükörbe mindenki belenézett, majd elmondott vagy megmutatott magán valamit, amit szeret, amire büszke. Ezzel saját értékeik, jó tulajdonságaik és képességeik felismerését segítettük.
A foglalkozás végén minden gyermek egy-egy „erősségajándékot” kapott: egy olyan tevékenység közben készült fényképet, amelyen ügyesen oldott meg egy feladatot. A képek átadásakor kiemeltük egyéni erősségeiket és sikereiket, hogy mindannyian személyre szabott megerősítésben részesüljenek, és büszkék lehessenek saját teljesítményükre.
Az órát az optimizmusról szóló dallal zártuk, amelyet kreatív zenész kolléganőnk „A juhásznak jól van dolga” dallamára írta át. A közös éneklés vidám hangulatot teremtett, és méltó lezárása volt a foglalkozásnak.
A Boldogvár lépcsőjén ezúttal egy újabb fokkal feljebb léptünk: minden gyermek elhelyezte az optimizmus jelét a következő lépcsőfokon. Ezzel jelképesen is megerősítettük, hogy a pozitív gondolkodás, az önmagunkba vetett hit és a jó dolgok észrevétele tanulható, gyakorolható.
Az élmények elmélyítése érdekében a hónap további reggeleit az optimizmusról szóló dal közös éneklésével kezdjük. A varázsszemüvegeket is elérhető helyen tartjuk, hogy szükség esetén elővehessük őket, és együtt kereshessük a nehéz helyzetek pozitív oldalát.
Bízunk benne, hogy a közös élmények és a pozitív megerősítések hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermekek a mindennapokban is könnyebben felismerjék saját értékeiket, örömmel éljék meg sikereiket, és észrevegyék az élet apró örömeit.
A Boldogságóra keretében ezúttal az optimizmus témájával foglalkoztunk. A gyermekekkel közösen beszélgettünk arról, mit jelent optimistának lenni, hogyan gondolkodhatunk pozitívan, és milyen jó gondolatokkal tehetjük szebbé a mai napunkat. Megfogalmaztuk, hogy mindannyiunkban lehetnek olyan gondolatok, amelyek erőt, bátorságot és örömöt adnak nekünk.
Ezt követően tükörbe nézve pozitív, bátorító megerősítéseket mondtunk magunknak, amelyek segítik az önbizalom és az önmagunkba vetett hit erősítését. A foglalkozás kreatív részében minden gyermek arcot rajzolt a saját Napocskájának, amelynek sugaraira pozitív megerősítéseket írtam. Ezek a kedves mondatok a gyermekek számára emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy minden napban találhatunk valami jót, képesek vagyunk új dolgokat kipróbálni, és hinni önmagunkban.
A foglalkozás célja a pozitív gondolkodás, az önbizalom és az optimista szemlélet megalapozása volt, játékos és élményszerű formában.
Októberi Boldogságóra – Az optimizmus gyakorlása
Az októberi Boldogságóra témája az optimizmus gyakorlása volt, amelyről a 2. és 3. osztályos tanulókkal rajzóra keretében beszélgettünk.
Alkotás közben közösen gondolkodtunk arról, hogyan tekinthetünk ugyanarra a helyzetre kétféleképpen, és milyen különbséget jelenthet, ha a pesszimista vagy az optimista szemüveget vesszük fel. A gyerekek elkészítették saját szemüvegeiket, miközben arról is szó esett, hogyan változtathatunk a gondolkodásunkon, ha elsőre valami nem úgy sikerül, ahogyan szerettük volna.
Megbeszéltük, hogyan láthatunk egy-egy nehézségben lehetőséget a fejlődésre, miért fontos, hogy higgyünk magunkban, és hogyan ismerhetjük fel saját értékeinket, erősségeinket.
A foglalkozás legfontosabb üzenete az volt, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes, hanem azt, hogy a nehézségek mellett a jó dolgokat is észrevesszük. A pozitív gondolkodás tanulható, mert néha elég csak “szemüveget cserélnünk”, hogy egy kicsit másképp lássuk a világot.
Kapcsolati térkép – Kihez mivel fordulhatok?
Kik azok az emberek, akikhez különböző helyzetekben bizalommal fordulunk.
Kapcsolatai térképet készítettünk. Középre a saját nevünk került, körülöttünk az
embereknek a nevét vagy monogramját helyeztük el, akik támogatást jelenthetnek számunkra, miben számíthatunk rájuk! Ki az, akivel könnyű beszélgetni? Ki tud
jó tanácsot adni? Ki az, aki meghallgat? Kihez fordulnátok egy iskolai problémával? Ki aza megbízható felnőtt, akitől komolyabb helyzetben segítséget kérnétek?
Az angol komplex órákon a Bemutatom magam feladatokat oldották meg a tanulók. A 4. évfolyam tanulói csak bemutatkoztak, a 6. és 7. osztályban magukról beszéltek egy percig az osztály előtt angolul. Ők ehhez előtte kérdéseket is húztak segítségül.
A hatodikosok magyarul is beszéltek magukról: egy elképzelt díjátadó, felvételi, ismerkedés kapcsán, majd Kapcsolati térképet készítettek. Csak néhányan beszéltek a hozzájuk közelálló személyekről, illetve sokan név nélkül oldották meg a feladatot. Szerencsére mindenkinél szerepelt több ember is a lapon, akihez fordulhat.
