A közös jó ötletek arról, hogyan gondolkodjunk pozitívan.
Mindenben keressük a jót!
Az optimizmus gyakorlása
Palkó Mackó és a „MÉG” varázslata
Októberi 1. Boldogságóra-foglalkozásunk középpontjában az optimizmus gyakorlása, a pozitív szemlélet, a kitartás és az újrapróbálkozás állt.
A foglalkozást Szívmanó hangulatkártyáival indítottuk. A gyermekek megfogalmazták aktuális érzéseiket, és közösen megállapítottuk, hogy ezen a napon mindenki jókedvűen, örömmel érkezett a csoportba. Az érzelmek tudatosítása és megnevezése fontos része foglalkozásainknak, hiszen segíti az önismeret és az érzelmi intelligencia fejlődését.
Ezután kis barátainkkal együtt meghallgattuk Palkó Mackó történetét, akinek a szél elfújta kedvenc kalapját. A mese segítségével arról beszélgettünk, hogyan reagálunk, amikor valami nem úgy történik, ahogyan szeretnénk, és mit tehetünk a bosszankodás, szomorúság helyett. A gyermekek maguk is bekapcsolódtak a kalapkeresésbe, és végül nemcsak Palkó elveszett kalapja került elő, hanem mindenki választott magának egyet.
A kalapos puzzle kirakása során az együttműködés, a türelem és a problémamegoldás került előtérbe. A közös munka nem ment minden pillanatban zökkenőmentesen: kisebb nézeteltérés is kialakult, és a feladat sem sikerült rögtön. Ezt a helyzetet tudatosan kapcsoltuk az optimizmus témájához: nem azt mondjuk, hogy „nem sikerül”, hanem azt, hogy „MÉG nem sikerült” – és újra megpróbáljuk.
Különösen értékes pillanat volt, amikor Karolina saját élményét kapcsolta a témához. Elmesélte, hogy leesett a bicikliről, de nem adta fel, hanem újra megpróbálta. A személyes tapasztalat segített a gyermekek számára kézzelfoghatóvá tenni a kitartás és az optimista gondolkodás jelentését.
A foglalkozás alkotótevékenységgel zárult: a gyermekek saját kalapjukat díszítették fel. Befejezésként közösen kimondtuk az aznapi varázsszót:
„MÉG.”
Még nem tudom. Még nem sikerült. Még nem megy – de próbálkozom tovább.
A foglalkozás játékos helyzetein keresztül a gyermekek megtapasztalhatták, hogy a kudarc nem feltétlenül a próbálkozás végét jelenti. A „MÉG” szemlélet lehetőséget ad arra, hogy a nehézségekre ne végleges akadályként, hanem a tanulás és fejlődés természetes részeként tekintsünk. 🌱❤️
Megbeszéltük mit jelent optimistának lenni. Elkészítettük közösen az optimista fánkat, majd beleírtuk a gondolatainkat.
A novemberi Boldogságóra középpontjába a boldogság került: azt kerestük, mit jelent számunkra boldognak lenni, és vajon a boldogság valóban attól függ-e, hogy mink van.
Az órán meghallgattuk A boldog ember inge című mesét. Közösen megbeszéltük, miért nem tudta a királyt sem a gazdagsága, sem a hatalma boldoggá tenni, és végül mitől változott meg. Beszélgettünk arról is, hogyan lehetett boldog a szegény favágó annak ellenére, hogy olyan kevés tulajdona volt, hogy még inge sem volt. A gyerekek hamar megfogalmazták a mese egyik legfontosabb üzenetét: a boldogságot nem feltétlenül a tárgyakban és a gazdagságban kell keresnünk.
A mese után a gyerekek megtervezték saját „boldogságingüket”. Nem egyszerű ruhadarabok születtek: minden ing különleges varázserőt kapott. A gyerekek azt is kigondolták, milyen képességgel rendelkezne az ő csodás ingük, és hogyan segítene nekik abban, hogy vidámabbak, bátrabbak, szeretetteljesebbek vagy éppen nyugodtabbak legyenek.
A foglalkozás végére arra jutottunk, hogy talán nincs is szükségünk varázsingre ahhoz, hogy boldogok legyünk. A boldogság sokszor egészen egyszerű dolgokban bújik meg: a szeretetben, a családban, a barátokban, a közös élményekben, a nevetésben, az egymásra figyelésben és abban, hogy észrevesszük azt a sok jót, ami körülvesz bennünket.
A mi „boldogságingünk” varázsereje valójában bennünk van.
A héten elkezdtük az optimizmus témakörét. Miután Boldog Dóra baba köszöntötte a gyerekeket elolvastam a témakörhöz tartozó mesét, majd arról beszélgettünk, hogy mi szokta őket felvidítani. Végül elkészítették a saját optimista szemüvegeiket, hogy mindig a jót lássuk mindenben.
Októberben az optimizmus titkait kutattuk a Boldogságórán. A gyerekek gyönyörű, kézzel készített buborékokba gyűjtötték elhatározásaikat és pozitív gondolataikat. Ezek a kis papírbuborékok nemcsak a faliújságot díszítik, hanem azt is hirdetik, hogy a jókedv, a bátorság és az egymás iránti kedvesség mindennapunk részévé válhat.
Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola
Az állatok világnapja jó gondolatként indította a hónap témáját, hiszen az állatok közt egyedül az ember hajlamos elkeseredni-kétségbe esni. „A sün, akit meg lehetett simogatni” mese kapcsán sünit készítettünk papírból, a „retro mese” hangulata is megérkezett a Gyerekekhez. A segédanyag „A boldog ember inge” mesével is foglalkoztunk, sőt, továbbszőttük: Hazaérve a király nekilátott, s saját inget szőtt. De csak akkor dolgozott, ha vidám témával keresték fel vagy vidám gondolatok jártak a fejében. Mikor elkészült vele, elvitte a favágónak, aki nagyon büszkén hordta a király-szőtt inget.
Ráhangoló beszélgetés: Szoktál szomorú lenni? Ki vígasztal meg? (Akinél a báb, az beszél.)
Bevezetés: Néhány szituáció megbeszélése képkártyák segítségével. Szomorú helyzet (helytelen viselkedés magatartás) párba állítása az örömteli szituációval, azaz a helyes viselkedéssel. Példa: Szomorú vagyok, ha a gyerekek rongálják a játékokat. Boldog vagyok, ha a gyerekek szépen bánnak a játékokkal stb.
A téma kifejtése: Varázskalap játék. Minden gyereknek mondok egy szomorú szituációt, majd felteszik a varázskalapot és Semmi baj… kezdetű mondattal optimista befejezést mondanak. Ilyenek hangzottak el: „- Szomorú vagy, mert elveszett az alvókád. – Semmi baj, megkeressük. – Szomorú vagy, mert eltörött a szemüveged. – Semmi baj, elvisszük a javítóba.” stb.
Lezárás: Minden jó, ha a vége jó! Hurrá! – jelmondatot többször is elmondtuk, majd egy mosolygós, boldog szivecskét készítettünk nyomdázással.
Közös rajz, körjáték és éneklés az optimizmus jegyében a kis elsősökkel
A mai Boldogságórán a kis elsősökkel az optimizmus, a pozitív jövőkép és a derűs életszemlélet világába kalandoztunk el. A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják, miként tudják a jó dolgokat észrevenni maguk körül, és hogyan vetíthetik ki a reményt, a vidámságot a saját környezetükre.
A programot egy rendhagyó, kreatív alkotómunkával indítottuk: a gyerekek párban aszfaltrajzokat készítettek az iskola udvarán. Színes krétákkal varázsoltak a betonra mindent, ami számukra a boldogságot, a szép jövőt és a vidámságot jelenti – napocskákat, mosolygós arcokat, virágokat és szíveket. Ez a tevékenység szorosan kapcsolódott az optimizmushoz, hiszen a gyerekek a belső, pozitív gondolataikat és vágyaikat formálták képpé. A páros munka ráadásul arra is rámutatott, hogy a közösen megálmodott és megosztott öröm még szebbé teszi a világot, a pozitív hozzáállás pedig közösségépítő erővel bír.
Az alkotást követően közös körjátékokkal és énekléssel folytattuk a napot. A körjátékok szimbolizálták az összetartozást és a biztonságot, amely az optimista életszemlélet egyik alapköve: ha érezzük a közösség megtartó erejét, bátrabban és bizakodóbban tekintünk a jövőbe. A vidám énekek ritmusa és szövege azonnali pozitív érzelmi töltetet adott a gyerekeknek. A közös éneklés bizonyítottan csökkenti a szorongást és növeli a boldogsághormonok szintjét, így a kicsik a saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy a jókedv és a derűs hangulat tudatosan is fenntartható.
A bevezetés elő bevezetéseként a gyerekek ismerkedése az optimista, illetve a pesszimista fogalmak meghatározásaival, valamint egyénileg számukra feltett kérdésként, önmagukat nézve, mely kategóriába sorolásuk.
Bevezető rész: Medve vagyok mozgással a teremben játékosan ráhangolódnak a Boldogságórára. A pozitív és negatív személyiség típusok közti különbség átbeszélése.
Fő rész: grimaszok vágása, az első gyermek után aki felé érkezik tőle az arcjáték, a 2. diákhoz, ő visszautánozza az 1. társát, majd a 2.- ként sorra kerülő tanuló kihívja a 3. soron következő társát, ez addig megy míg be nem zárul a kör.
Másik változat pedig az add tovább arckifejező játék, amikor az elsőként ezt kivitelező diáktól, az utolsóig ki kell jönnie a kezdeti mimikának.
– Gyaloglás Tatabányán a Kresz Parkot célba véve, kijelölt útvonalakon, ott megismerkedve a Parkon belüli lehetőségekkel, egymásra figyelve az utazás egésze során
