A megvalósított októberi Boldogságóra-feladataink során az optimizmusra, az elfogadásra és a szeretetteljes kommunikációra helyeztük a hangsúlyt. Az Állatok világnapja alkalmából a „nemszeretem” állatok, például a kígyók szupererőit és nélkülözhetetlen szerepét megismerve gyakoroltuk, hogyan találhatjuk meg az értéket a szokatlan dolgokban is. A Világ Gyalogló Napjához kapcsolódóan gyűjtött gesztenyékből megépítettük az osztály közös Szuper-kígyóját, amelyre a minket segítő belső erősségeinket festettük rá. A dadogás elfogadásának világnapján átbeszéltük, hogyan nyújthatunk türelmes, valódi támogatást a nehezebben megszólaló társainknak. Végül a Zsiráf-túra szerepjátékban a zsiráfnyelvet kipróbálva megtanultuk, hogyan fejezhetjük ki kéréseinket és szükségleteinket kedvesen, mégis érthetően.
Az optimizmus gyakorlása
Októberi Boldogságóránk témája az optimizmus gyakorlása volt. A foglalkozás elején közösen beszélgettünk a gyermekekkel arról, mit jelent optimistának lenni, és hogyan vehetjük észre a mindennapokban a jó dolgokat. Ezután körbeadtunk egy mosolygós varázsgömböt, amelybe belenézve mindenki megfogalmazhatta, miben ügyes, és mire büszke önmagával kapcsolatban. A tevékenységet optimista varázsszemüveg készítésével zártuk. Megbeszéltük, hogy ha felvesszük a szemüveget, megpróbáljuk észrevenni a szép és jó dolgokat. A foglalkozás célja az önbizalom erősítése, a pozitív énkép alakítása és az optimista szemlélet megalapozása volt, játékos, élményszerű formában.
A hónap témájában a gyerekekkel az optimista gondolkodást jártuk körbe. A ráhangoló relaxációs gyakorlat után két csoportot alakítottunk, melyeknek az volt a feladatuk, hogy megnevettessék egymást.
Erre a tanévre egy különleges projektet terveztem: megalkottuk a saját „Boldogság bolygóinkat”. Minden bolygó egy fantázianevet kapott, amely megfelel a Boldogságóra egy-egy témakörének. Így lett például az optimizmusból az Optimusz bolygó, a jócselekedetekből a Kidosz bolygó, a társas kapcsolatokból pedig a Konnektra bolygó.
Első lépésként a gyerekek közösen kiszínezték az Optimusz bolygót, majd mindannyian kaptak egy saját űrhajót. Az űrhajóknak két oldaluk volt: az egyiket sötét, borongós színekkel, a másikat pedig vidám, élénk árnyalatokkal kellett kiszínezniük.
Ezt követően minden gyermek véletlenszerű sorsolással kapott egy-egy pesszimista gondolatot (például: „Sosem fogom megtanulni a szorzótáblát, ez túl nehéz nekem”, „Már megint hibáztam a dolgozatban, én semmiben sem vagyok jó”, vagy „A többiek sokkal okosabbak nálam, nekem ez úgysem fog sikerülni”). Ezeket a borúsabb, kevésbé színes oldalra ragasztották fel.
Ezután körbeültünk, és közösen megkerestük ezeknek az állításoknak az optimista, bátorító párját. Izgatottan keresgéltek és kutattak, majd amikor mindenki megtalálta a saját optimista gondolatát, felragasztotta azt az űrhajó színes oldalára.
Nagyon tanulságos és érdekes volt megfigyelni a gyerekeket: amikor felolvasták a pesszimista szövegeket, szinte mindegyikük arca elkomorodott. Amikor viszont rátaláltak az optimista mondatokra, a hangulatuk teljesen megváltozott, és az arcuk felderült.
Zárásként az űrhajókat felragasztottuk a tablóra, amint éppen a bolygó felé közelednek. Igazi örömmel és feltöltődve zártuk ezt a különleges napot!
A foglalkozás rövid vázlata
1. Foglalkozást kezdő mondóka: „Kicsi vagyok én, majd megnövök én…” (Munkafüzet 11. oldal)
2. Relaxáció: „Az én hangom” (Kézikönyv 37. oldal)
3. A téma bevezetése: Szomorú Szilárd és Boldog Blanka hangulatjátéka (Kézikönyv 70. oldal)
4. A téma feldolgozása: Fésűs Éva: Bundavásár című meséjének meghallgatása, feldolgozása.
5. Játék: Szoborjáték Bagdi Bella Szép nap című dalára.
6. A téma lezárása:
– Közös körtánc Bagdi Bella Pozitív gyermek vagyok című dalára.
– Távcső készítése papírból, színezéssel és ragasztással.
A foglalkozást az optimizmus témájához kapcsolódó kérdésekkel és feleletekkel kezdtük. Felidéztük a tavalyi karácsonyi műsorra való felkészülést, amikor a sok gyakorlás ellenére sem sikerült minden elsőre, de kitartó próbálkozással mindig fejlődtünk. Megbeszéltük, hogy a kudarcok természetesek, és fontos, hogy ne adjuk fel a céljainkat. Ezt követően a gyerekek mindennapi életéből vett szituációs játékokkal dolgoztuk fel a témát. Olyan helyzeteket jelenítettek meg, mint egy rosszul sikerült dolgozat, a testnevelésórán átélt kudarc vagy a kevesebb szabadidő. Közösen kerestünk olyan megoldásokat, amelyek segíthetnek optimistábban szemlélni ezeket a helyzeteket. A tanév filmes tematikájához kapcsolódva mindenki kapott egy filmszalagot, majd névhúzás után egy osztálytársának írt bátorító üzenetet. Végül két képkockán ábrázolták egy-egy kellemetlen helyzetre adott első reakciójukat, majd azt, hogyan tudnának optimistán hozzáállni ugyanahhoz a problémához. Az elkészült munkákból egy hosszú filmtekercs állt össze, amely látványosan mutatta be a pozitív gondolkodás jelentőségét. A foglalkozás során a gyerekek aktívan és örömmel vettek részt a közös munkában. Legfontosabb üzenetünk az volt, hogy nem kell mindennek elsőre sikerülnie: a kitartás, az újrapróbálkozás és az optimista hozzáállás segíthet a nehézségek leküzdésében.
Ebben a hónapban van a mosoly világnapja, ölelés világnapja, lelki egészség világnapja. A hónap témája az optimizmus. Az előző témákkal kapcsolatos játékok tették színessé az októbert. A természetben feltöltődtünk az őszi napsugarakkal, a jó levegővel és szeretettel a szívünkben. A mosolyvándor még azt is felvidította, akinek éppen nem volt túl jó kedve. Az ölelés ereje megmutatta, hogy mennyit jelent valójában. Az optimizmus kapuját alkották meg a gyerekek. A boldogságszobor igazán fantasztikusra sikerült. A kincskeresés a természetben az egyik kedvencünk. A testi-lelki egészségünkért most is rengeteget tettünk.
Jobb veletek a világ! Jobb velünk a világ!
Az októberi boldogságóránkon bevezetésként üdvözöltük egymást. Megbeszéltük, hogy kinek milyen kedve van, majd Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalával hangolódtunk a témára. A dalt ritmusát tanulóink szokásunk szerint ritmushangszerekkel kísérték.
A téma feldolgozása során megbeszéltük, hogy amikor nehézséggel, akadállyal találkozunk, akkor is van megoldás, amitől elégedetté válhatunk. Ha nem találjuk meg önállóan a megoldást, akkor segítséget kérhetünk. Az optimista hozzáállás segít a megoldások megtalálásában. A közösen megtekintett mese (Szutyejev: Az alma) megbeszélése során elsőként a szereplőket azonosítottuk képek alapján. Ez után az állatok jellemző tulajdonságait beszéltük meg és kitértünk rá, hogy melyikük volt optimista. Feladatként minden tanuló kifestette egy-egy szereplő képét, melyeket felragasztottunk az előzőleg kifestett fa képére.
A téma feldolgozása után meghallgattuk a Táncol a Világ című vidám dalt, melyet szintén ritmushangszerekkel kísértek a tanulók.
A foglalkozás értékelése után jó hangulatban köszöntünk el egymástól.
1-ES SZÁMÚ NAPKÖZIOTTHON, NAGYKÁROLY
Az októberi Boldogságóra alkalmával a pozitív gondolkodás és az optimizmus témakörét jártuk körbe a gyerekekkel. A borongós őszi napokat vidámsággal, alkotással és játékkal töltöttük meg, megmutatva, hogy a belső derűnkkel bármilyen napot meg tudunk szépíteni.
A foglalkozást egy különleges kézműves tevékenységgel indítottuk. Minden gyermek elkészítette a saját „optimista kalapját”, amelyekre vidám, mosolygós manócskák költöztek.
Az alkotómunka során az ősz kincseit és a kreativitásunkat ötvöztük:
• A manók arca: Papírból, levéllyukasztó segítségével színes őszi leveleket formáztunk, és ezekből alakítottuk ki a kis manók arcát.
• A manók szemei: Természetes magvakból formáztuk meg a csillogó, kíváncsi szempárokat.
Miközben a gyerekek kezei alatt keltek életre a figurák, sokat beszélgettünk arról, hogy az optimista manók mindig a dolgok jó oldalát nézik, és a nehézségekben is meglátják a megoldást.
A nap koronájaként egy fergeteges hangulatú közös játékkal, az Optimista kalapjárással zártuk a foglalkozást.
A nap végére mindannyian megtapasztaltuk, hogy az optimizmus olyan, mint egy láthatatlan varázskalap: ha feltesszük, színesebbnek és szebbnek látjuk a világot!
A foglalkozás kezdetén mindenki elkészítette a saját optimistakalapját, amely a pozitív gondolkodást jelképezte. Megbeszéltük, hogy ez a különleges kalap segít nekünk abban, hogy a nehézségek helyett a megoldásokat keressük, és a mindennapi helyzetekben is észrevegyük a jó dolgokat.
Ezután az érzelemkocka segítségével különböző érzelmeket neveztünk meg. A gyermekek egymás után dobtak a kockával, majd az adott érzelemhez kapcsolódóan saját példákat fogalmaztak meg. A közös beszélgetés során lehetőségük nyílt arra, hogy felismerjék és megnevezzék érzéseiket, valamint saját élményeiken keresztül kapcsolódjanak a témához.
A foglalkozás következő részében az optimistakalap segítségével gyakoroltuk, hogyan tekinthetünk pozitívan a különböző élethelyzetekre. Konkrét példamondatokkal erősítettük a gyermekek pozitív gondolkodását. Megbeszéltük például, hogy ha valami nem sikerül elsőre, akkor újra megpróbálhatjuk, vagy segítséget kérhetünk. Ha pedig esik az eső, arra is gondolhatunk, hogy ennek köszönhetően megnőnek a virágok. A példák segítségével a gyermekek megtapasztalhatták, hogy egy helyzetet többféleképpen is értelmezhetünk, és mindig felfedezhetünk valami jót is benne.
A foglalkozás végén közösen táncoltunk a „Pozitív gyerek vagyok” című dalra. A vidám, felszabadult mozgás jó hangulatot teremtett, és megerősítette a foglalkozás pozitív üzenetét.
A foglalkozás során a gyermekek játékos formában gyakorolhatták az érzelmek felismerését és kifejezését, miközben fejlődött pozitív szemléletük, önbizalmuk és problémamegoldó gondolkodásuk.
