Az optimizmus egy gondolkodási mód. Amit nagyon nehéz elsajátítani. Már egészen kicsi kortól fontos, hogy ne csak a rosszat adjuk át és erősítsük a gyerekekben, hanem próbáljuk megkeresni benne mindig a jót.
Amikor a gyerekek elesnek az udvaron és minden alkalommal megdicsérjük őket, hogy jól estek, hiszen először a kezüket tették le, így megvédve a fejüket.
Amikor nagyon esik az eső és a gyerekek szomorkodnak, akkor a kolléganőm mindig azt mondja a gyerekeknek, hogy „Igen, sajnos így nem tudunk kimenni az udvarra, de most nagyon örülünk neki, hogy esik az eső, hiszen szomjasak voltak már a fák, bokrok, virágok és fűszálak.”
A téma feldolgozása alatt elkészült a saját varázsszemüvegünk, mellyel szebben láthatjuk a világot. Minden nap, a beszélgetőkörben a gyerekekek átadták egymásnak ezt a szemüveget, és mindenki mondott valami pozitívat az adott napról. Pl.: „Esett az eső amikor jöttem anyával, gumicsizmában jöttem és anya megengedte, hogy ugráljak a pocsolyákban.”
A csoportbábunkra is felkerült ez a szemüveg, a gyerekek pedig megállapították, hogy rendkívül jól áll neki. Az utolsó napokban pedig Pipacs Panna figyelte a szemüvegen át a csoportot.

Az optimizmus gyakorlása témakör keretein belül beszélgető körökben minden nap megosztották a gyerekek, mi volt aznap a jó élményük, amely számukra boldogságot jelentett. Közben arról is beszélgettünk, mit jelent optimistának lenni, és hogyan segít, ha a dolgokat inkább a jó oldalukról próbáljuk nézni.
Ezt a szemléletet jól kiegészítette az őszi kirándulásunk, amikor madárgyűrűzésen vettünk részt. A gyerekek nagyon izgatottan figyelték a madarakat, sok új élményt szereztek, és közben folyamatosan rácsodálkoztunk arra, mennyi érdekes dolog vesz körül minket a természetben. A közös élmény segített abban, hogy átéljék: akkor is lehet örülni és kíváncsinak lenni, ha valami újjal találkozunk. A nap végén mindenki sok élménnyel és mosollyal tért haza, és ezek a közös tapasztalatok még inkább megerősítették a gyerekekben az optimista szemléletet.

Április hónapban az őszinteség/hitelesség témában a Hogy vagy ma? feladatot végeztük el. Különlegességét az adta, hogy nyílt nap keretében a szülőkkel együtt dolgoztuk fel. Gyerekek, felnőttek egyaránt őszintén, bátran osztották meg az érzéseiket. Örömmel töltött el, hogy legtöbben a boldog érzelmet választották, és elmesélték miért érzik így. Egy kislány mondta, hogy szomorú , azért mert fáradt. Elégedettséggel töltött el, hogy a szülők is bepilllantást nyertek a Boldogságóra Programba.

Őszi levelek és szív színe, formái. Levélkavalkád a szélben avagy az őszi napok szépségei és örömei.

A kiscsoportos gyermek számára az optimizmus gyakorlása a pozitív élményekre való fókuszálást, a hála érzését és a „meg tudom csinálni” attitűd elültetését jelenti. Ebben az életkorban az érzelmi biztonság és a közös öröm a legfontosabb. A gyerekekben az állatok világnapja alkalmával erősödik az a tudat, hogy gondoskodni jó. Az állatok boldogok, mert mi vigyázunk rájuk. Jó barátok vagyunk! A szőlőszüret, a must készítése során, olyan munkafolyamatokban vettek a gyerekek részt, ahol erőre van szükség és a meg tudom csinálni érzés is előtérbe került. Elfáradtunk, de finom must készült a szőlőből. A sok kis kéz együtt sokra megy. A szüret zárásaként a faluba történő lovaskocsikázással, más szemszögből nézzük meg a falu szépségeit. Milyen jó együtt kocsikázni.
Milyen messzire elvitt minket a lovacska!

Egy szemüveg, melyen át boldogabb a világ – Az optimizmus gyakorlása

A második Boldogságóra foglalkozást Prof. Dr. Bagdi Emőke által kidolgozott mozgásos relaxációs gyakorlattal indítottam, „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” címmel. Miután a gyermekek kényelmesen, stabilan megálltak, arra kértem őket, hogy karjaikat magasba emelve nyújtózzanak az ég felé. Közben irányított, nyugodt hangon segítettem a ráhangolódást: „Nyújtózz fel, érd el az eget, légy sudár, és nyújtsd meg magad… élvezd milyen sudár lettél…”. Ezt követően a gyerekekkel együtt, lassan előrehajoltunk, derekukat megdöntve, karjaikat lazán lelógatva a föld felé, mint egy ingaóra. A mondókát kísérve karjaikat jobbra-balra lendítették: „inga-inga lendül jobbra-balra”. A gyakorlat során a cél a test ellazítása, a figyelem összpontosítása és a belső nyugalom megteremtése volt.

Ezt követően megérkezett a csoportba Boldog Dóra, aki csengettyűszóval és a „Kerekerdő kalandra hív téged…” mondókával invitálta a gyermekeket a mesehallgatásra. Ezután Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege című meséje hangzott el. A történetet süni és szemüveges törpe bábok segítségével meséltem el, különös figyelmet fordítva arra, hogy hanglejtésemmel és hangsúlyaimmal az érzelmi tartalmak még kifejezőbbé váljanak. Tódi törpe „Szebben látó” mondókáját a gyermekek életkorához igazítva, egyszerűsített formában ismertettem meg, mely a „Hipp-hopp, hopp…” kezdetű mondóka volt, ezt közösen megtanultunk és mozgással is kísértünk. A mese feldolgozását beszélgetéssel folytattuk, melynek során az optimizmus fogalmát jártuk körül. A történethez kapcsolódva kiemeltem, hogy Artúr, a süni, „varázsszemüveg” segítségével, sokkal szebbnek és jobbnak kezdte látni a világot, melyet úgy nevezett el, hogy „optimista szemüveg”. Az optimizmus jelentését a gyermekek számára érthető hétköznapi példákon keresztül magyaráztam el, úgy mint például: „Ha egy játék elromlik, megjavítható, és újra használhatóvá válik.” A beszélgetés követően dramatikus játékkal mélyítettem el a témát a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékával. A játék célja az volt, hogy Boldog Blanka csapatának különböző eszközökkel és ötletekkel vidámságot kellett varázsolni Szomorú Szilárd csapatának szomorú arcára. Annak érdekében, hogy minden gyermek megtapasztalhassa a felvidítás örömét az első játék után a csapatok szerepet cseréltek. A játék által megtapasztalták a gyermekek, hogy pozitív, optimista hozzáállás milyen hatással lehet mások hangulatára is. A foglalkozás zárásaként minden gyermek elkészíthette saját „optimista varázsszemüvegét”, amelyet ha felvesznek, segíti őket abban, hogy a világot vidámabban, színesebben és pozitívabb szemlélettel lássák. Az alkotótevékenység során meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, mely tovább erősítette a foglalkozás hangulatát. Az elkészült szemüvegeket a gyermekek hazavihették, hogy szükség esetén bármikor segítségül hívhassák az optimista szemlélet megerősítéséhet. Emellett egy általam készített „varázsszemüveg” a csoportban maradt, amelyet az óvodai mindennapok során is bármikor visszanyúlhatnak, ha szeretnének egy kis vidámságot, és pozitív megerősítése meríteni.

Forrás: Bagdi Bella, Prof.Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva – Boldogságóra Kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek 3-6 éveseknek