2024. szeptemberétől óvodánk is csatlakozott a Boldogságóra Programhoz, mellyel gyermekeink óvodai nevelését, személyiségfejlesztését, érzelmi intelligenciafejlesztését szeretnénk gazdagítani. A nevelési év megkezdése előtt elvégeztem a képzést és szeptembertől havi egy alkalommal tartottam Boldogságóra foglalkozásokat nagycsoportosainknak.
A gyerekek szeptembertől júniusig 10 témakörrel ismerkedtek meg, amelyek egymásra épülve vezették rá őket a boldogságra való képesség felismerésére, kibontakoztatására. A hála, az optimizmus gyakorlása, a társas kapcsolatok ápolása, a jó cselekedetek gyakorlása, a célok elérése, a megküzdési stratégiák, az apró örömök élvezete a megbocsátás gyakorlása, a testmozgás és a fenntartható boldogság témái mind-mind lehetőséget biztosítottak számunkra, hogy jobban megismerjük egymást, odafigyeljünk egymás és saját érzéseinkre, érzelmi megnyilvánulásainkra, elfogadjuk önmagunkat, társainkat és a gyerekek önbizalmát is erősítsük.
A foglalkozásokat minden alkalommal komplexen terveztem és valósítottam meg. Igyekeztem a játékos, kreatív feladatokon, gyakorlatokon keresztül a mozgás, a zene, a mese, a vizuális tevékenységek segítségével a gyerekekből előhívni azokat a pozitív érzéseket, amelyek többek között segíthetik társas és családon belüli kapcsolataik alakulását. A szülőket is próbáltam bevonni és kértem legyenek partnerek ebbe a folyamatba.
Jó érzés volt számomra is megtapasztalni azt, hogy a gyerekek közül sokan megértették a témák mondanivalóját, megtudták fogalmazni érzéseiket, aktívan részt vettek a foglalkozásokon és láthatóan jól érezték magukat. Az egyik 6 éves kislányom a csoportból ezt mondta, amikor megkérdeztem, hogy szerintük mi a boldogság lényege: „A szeretet. Az, hogy szeressük egymást.” Ez nagyon pozitív visszajelzés számomra és megerősít abban, hogy nagy szüksége van a gyerekeknek is és a felnőtteknek is a Boldogságóra Program által közvetített értékekre, szemléletre, mert úgy gondolom, hogy az emberek többsége nem tudja kimutatni és megélni az érzéseit legyen az pozitív vagy negatív.
Hálás vagyok, hogy részese lehetek ennek a programnak és a jövőben folytatom a megvalósítást óvodánkban. Egy kolléganőm is elvégezte a Boldogságóra képzést így szeptembertől már ketten próbáljuk ovisainkat a Boldogság várába eljuttatni!

Váltsuk valóra mi bennünk van, éljük meg mit kínál számunkra az élet…..
A mindennapok során arra törekszünk minél több, olyan helyzetet, szituációt és élményt teremtsünk a gyermekek számára, amely által átérzik az öröm boldogságfokozó erejét, az apró örömök élvezetét, azélet adta pozitív dolgokat. Hiszen minden napnak megvan a maga szépsége, jósága, csak észre kell vennünk. Lehet az a napsütés, lágy meleg szellő, színes virág, madárfütty, kedves szó a társunktól, apró kedvesség……ezt tudotosítom a gyermekekben!
A foglalkozást az „Az én hangom”… relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd meghallgattuk Bagdi Bella:” Imádok élni” c. dalát, miközben játékos mozdulatokat végeztünk, majd körben állva, kézen fogva énekeltük. Ezután felelevenítettük a közös élményeinket, elmékeinket, amiket az év során közösen átéltünk, a közös programokat, és jókat kacagtunk. Évet zártunk. Volt benne minden féle játék, tánc, tevékenység, program, egy nagy színes kavalkád., és persze sok -sok öröm, jókedv, kacagás, és közösen átélt boldog pillanat. Beszélgettünk arról is, hogy miért voltunk és vagyunk boldogok, miért és kiért adhatunk hálát, hogyan fejezzük ki, ezeket az érzelmeket. Mondókáztunk a már jól ismert mondókákból vegyítve, majd elmeséltem „Bezzeg Andrea: „Újra együtt!” című meséjét. Tükör előtt játszottunk mimikai arcjátékot, és lerajzoltuk hogy mi okoz számunkra örömöt. Beszélgettünk róla, kifejtettük közösen. Meghallgattuk „Bagdi Bella: „Szép nap, ölelj most át engem” című dalát, megöleltük egymást a szeretet jelevél, majd körtáncot járva énekeltünk tovább.:)
Boldogságot, bárhol, bármiben találhat az ember, kinek. mit jelent a boldogság….figyelmesen kell élni napjainkat, hogy észrevegyük mindazt, amit kapunk, amit adhatunk, ami boldoggá teszi életünket.

A nevelési év utolsó boldogságóráját rendhagyó formában valósítottam meg, amelynek középpontjába egy élményalapú, interaktív mese-feldolgozást helyeztem. A foglalkozás felépítése követte a Boldogságóra Program ajánlott struktúráját, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kapott a dramatikus játék, a mozgás és az érzelmi bevonódás. A honlapról választott mese, az „Aranytulipán”, jól illeszkedett a program évet, az összes témakört felölelő tematikájához, a „Fenntartható boldogság” témakörhöz.
Tudatosan választottam olyan formát, amely még inkább lehetőséget adott a gyermekek bevonódására, aktív részvételére. A mese nem csupán hallgatott történet volt, hanem átélhető élmény, amelyben a gyermekek testileg-lelkileg együtt mozoghattak a szereplőkkel.
A varázspálca alkalmazásával segítettem a gyermekek számára a mesei világba való belehelyezkedést. A pálca jelképes funkciót is betöltött: minden mozgásos, dramatikus szakasz előtt és után „el- és visszavarázsoltam” a gyerekeket, ezzel is támogatva a mesei én előhívását és az élményszerű átélést. A mesei én és a valóság közötti átjárás ebben az életkorban még rugalmas, így a dramatikus elemek – varázsolás, átváltozás, mozgásos játék – különösen hatékonyan segítették a gyerekek bevonódását és önkifejezését. A 4–9 éves korosztály számára a mese és a valóság közötti határ még nem éles, így különösen fogékonyak az ilyen típusú megközelítésre.
A foglalkozás során hangsúlyt fektettem arra, hogy az eddig megismert boldogságfokozó stratégiák – mint
– a hála,
– az optimizmus,
– a társas kapcsolatok,
– a boldogító jócselekedetek,
– célok kitűzése és elérése,
– a megküzdési stratégiák,
– az apró örömök,
– a megbocsátás és
– a testmozgás
tartalmilag megjelenjenek a mese egyes szakaszaiban. Ezeket a témákat a mese után irányított kérdésekkel segítettem feldolgozni a gyermekeknek. Az élmények megbeszélése során értékes gondolatok születtek, amelyek megerősítették bennem, hogy a mese képes mély érzelmi és erkölcsi tartalmakat közvetíteni.
A foglalkozás végén alkalmazott záró szertartás – a meseszignál csengettyűs újra játszása, a mécses elfújása – segített a mesevilágból való visszatérésben, és hozzájárult a feldolgozás, elengedés élményéhez.
A tevékenység végén az udvaron, az idősekkel való találkozás lehetőséget teremtett a közösségi élmények kibővítésére, a kapcsolódás elmélyítésére. A foglalkozás egyik különösen értékes része a program végén megvalósult közös udvari találkozás volt az idősekkel, amely a közösségi élmény kiszélesítésén túl mélyebb kapcsolódást is lehetővé tett. Az idősek bölcsessége és élettapasztalata hitelesen kapcsolódott a Boldogságóra elméleti anyagához, és külön értéket adott a programnak. A közös játék során mindkét generáció számára lehetőség nyílt az egymástól való tanulásra, az érzelmi kapcsolódásra, valamint az elméleti tartalmak gyakorlati megvalósítására is.
A gyerekek természetes kíváncsisággal és örömmel fordultak az idősek felé, míg az idősek elfogadással és szeretettel válaszoltak erre – mindez olyan érzelmi biztonságot teremtett, amely túlmutatott a hétköznapi óvodai helyzeteken.
A generációk közötti együttműködés erősítette a társas készségeket, a türelem, figyelmesség és empátia gyakorlását. A gyerekek példát láthattak arra is, hogyan lehet elfogadni más élethelyzetben lévő embereket, és hogyan tud egy közös cél – a játék, az örömteli együttlét – hidat képezni különböző életkorok között. Ezzel a foglalkozás túlmutatott az egyéni érzelmi fejlődésen: a közösségi nevelés és a társadalmi érzékenyítés irányába mutatott.
A Boldogságóra Program szemléletével összhangban a gyermekek megtapasztalták: a boldogság nem egy egyszeri, passzív állapot, hanem egy tanulható, fejleszthető, fenntartható életérzés. A gyakorolt boldogságfokozó stratégiák nem csupán elméleti tartalomként, hanem valós tapasztalatként jelentek meg számukra.
Ugyanakkor láthattuk azt is, hogy a gyermekek és az idősek is önfeledt, csodálatos napot töltöttek együtt, melynek során mindenki jól érezte magát, örömmel és szeretettel fordult a másik felé, kortól függetlenül. A közös játék során az óvodát betöltötte a kacagás, a vidámság, elfeledtetve egy rövid kis időre az idősek minden fájdalmát, betegségét, rossz kedvét, megajándékozva egymást az odafigyelés, a szeretet és az együttlét gyógyító erejével. A gyermekek számára ezek az élmények segítik kialakítani az érzékenységet a másik ember iránt. Az idősek részéről pedig visszajelzésként is megjelent a hála, az öröm, hogy részt vehettek egy ilyen szeretetteljes, közösségépítő programban. A gyerekek valódi életleckéket kaptak: a mások felé való nyitottságról, az elfogadásról, és arról, hogyan tudunk boldogságot adni és kapni – akár egy kedves szóval, mosollyal vagy figyelmes jelenléttel.