A Boldogságórát óvodásainkkal mint minden esetben relaxációval kezdtük, „domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”. A februári hónap meséjét felolvastam a gyermekeknek, melynek címe az „Aranykulcs” volt. Beszélgettünk arról, hogy ha mi magunk nehéz helyzetbe kerülünk, rajtunk is rossz érzések lesznek úrrá. Mi az ami megnyugtat? Hol tudunk megnyugodni? Ha nem érezzük jól magunkat, mit tehetünk annak érdekében, hogy ez megszűnjön, pozitív irányba változzon? Képek segítségével felsoroltuk érzelmeinket. Ezt követően meghallgattuk a hónap dalát, az „Ellazulni jaj de jó” címűt. A közel 11 perces relaxációs dalnál közösen követtük végig a lépéseket, teendőket. A látvány önmagáért beszélt, hiszen a gyermekek csendben, nagy figyelemmel kísérték a dalt. A végéhez közeledve szemlátomást valóban ellazultak, voltak olyan gyermekek, akik nagyokat ásítottak. Ekkor „valaki” egy levelet csúsztatott be az ajtónkon. A gyermekek izgatottan várták, hogy mi lehet benne? Pók néni levele volt, aki „elcsent” néhány játékot, és elrejtette, mivel előző nap túl hangosan játszottunk. Leírta, hogy abban az esetben, ha kiálljuk a próbát (mint a mesében), visszakaphatjuk kedvenc játékainkat. Így aztán volt közös éneklés, versmondás, csomag érkezett játék, melynek lényege, hogy a csomag érkezett szóra leguggoltak és nem mozdultak, a csomagból egy csomó kiscica bújt ki (itt úgy mentek, mint a cicák), majd újra csomag érkezett…. Volt titkos alagút játék (egymás terpesztett lába alatt kellett végig bújni és előre haladni). Aztán hátrafelé kellett menni, de volt gumiember játék, illetve körben ülve ellentétpárokat soroltunk, közben Boldogság Levendulánkat adtuk körbe. A mesére visszacsatolva volt egy olyan feladat is, ahol olyan kifejezéseket helyeztem el a bábokon, mint szívtelen, lenéző, bántó, másokkal tiszteletlen. Ezeket a bábokat kellett kiütni labdával. A gyerekek nagyon kitartóan küzdöttek, hogy visszakaphassák játékaikat. „Cápatámadás” feladatunk során egy barna plédet helyeztem ki, ezen álltak a gyermekek. Egyre kisebbre hajtottam, így egyre szorosabban álltak egymást átkarolva, hogy senki „ne essen a tengerbe”. Az utolsó feladatként 4x mondtuk el, hogy „Nem hangoskodunk Pók néni”. Ezzel kiálltuk az összes próbát, melyeket „Pók néni” felállított elénk. Egy kezünkbe akadt térkép segítségével útnak indulhattunk az óvodában és végül a gyermekek boldogan meglelték, birtokba vehették a kedvelt játékaikat. Kitartóan küzdő kicsi Csiga csoportosok vagyunk!
Megküzdési stratégiák
Egy kis meditálással kezdtük a foglalkozást, amit a hónap dala „festett alá”.
Megnéztük a segítségül adott képeket, jó kis címeket adtunk nekik:
Négylábú segítségek
Öntsd dalba!
Fújd el a gondjaidat buborékba!
Fogjunk össze!
Megbeszéltük, hogy a közös a képekben a vágy a jobb életre, ahol kell a többiek segítsége is.
Saját példákat is mondtak, olyan esetekre, amikor valamit sikeresen megoldottak.
Kicsit rá kellett vezetni őket, hogy ne gondoljanak túl nagy dolgokra, kicsi, apró megküzdés is lehet jelentős.
Pld. az egyik tanulónak sikerült rávenni a barátját, hogy videó játék helyett, olyan dolgokat keressenek az interneten, ami a tananyaghoz kapcsolódik, az is egy megküzdés a saját és a társa vágyainak felülírására.
Végül elkészítettük az osztálypajzsot. Kis csoportokban, párokban, először elkészítették a kis pajzsokat, majd kivágták papírból a nagy pajzsot, és ráragasztották a kicsiket. Nagyon ötletes buzdító jelmondatokat írtak a tanulóim, igazán büszke vagyok rájuk.
Egy kicsi idő még maradt a társasjátékra is, amit mindig szívesen elővesznek.
Ismét izgatottan várták a gyerekek a boldogságórát. A 6. órát tartottuk meg, ahol a megküzdési stratégiák volt a témánk. A foglalkozást az arcizom lazító relaxációs gyakorlattal kezdtük, melynek játékossága, jókedve megalapozta a foglalkozás hangulatát. A hónap dalának meghallgatása után Pók néni levelét olvastam fel a gyerekeknek, akik izgatottan hajtották végre a feladatokat a plüssök visszaszerzéséért. Énekeltek, verseltek, fakockákból házat építettek Pók néninek. A gyermekeknek nagyon tetszett az Aranykulcs című mese. Beszélgettünk a nehéz feladatokról, az érzelmekről valamint a kívánságokról. A gyerekek egész ügyesen megfogalmazták gondolataikat és mesélték el mit éreznek, illetve mit tesznek akkor amikor idegesek vagy szomorúak. Ezután megépítették a tornyot, amibe a sárkány zárta a királylányt. A foglalkozás lezárásaként a cápatámadás játékot játszottuk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Segítőkészek voltak, szóltak társaiknak, hívták egymást a „saját hajójukba”. Végül kiszínezték a megküzdés jelét és örömmel ragasztották fel a Boldogság várának 6. lépcsőfokára.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Ált. Isk. Csonkahegyhát 2. osztálya
Nyíregyházi Bem József Általános Iskola
Izgalmas élményként élték meg tanítványaim a hónap feladatát. Nagyon készültek a saját nevük jelentésének kiderítésére. Rácsodálkoztak az új ismeretekre. Motiváltak és nagyon aktívak voltak a rajzok elkészítésében.
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
A gyerekekkel közösen megkerestük a keresztnevük jelentését. Majd ezt illusztrálták.
Uzsoki Középiskolai Leánykollégium
Megkérdeztük diákjainkat, hogy milyen nehézségeket jelent számukra a megváltozott élethelyzet és hogyan tudnak megbirkózni vele? A beérkezett válaszokból néhány idézetet mellékelünk.
„Nincs bezártság érzetem, mert falun nincs ilyen. Szabad vagyok. Falura kell jönni.” Ezt az üzenetet néhány smiley kísérte.
„Igazából én sem érzem olyan elviselhetetlennek a helyzetet, mert pl. a digitális oktatásnak is vannak előnyei és a barátaimmal pedig gyakran beszélek hívásban vagy videón. Nekem a digitális oktatásban, kevesebb órám van, úgyhogy kipihentebb vagyok, mert jobban be tudom osztani az időmet és amellett, hogy sokat készülök az érettségire, van időm olvasni és minőségi időt eltölteni a családommal.”
Örvendetes, hogy igazán negatív vagy nagy feszültséggel kezelhető élethelyzetről nem számoltak be. A negatív élethelyzetből, a pozitív alkalmazkodási stratégiák használatával, egy valójában jól kezelhető, életvitel alakítható ki. Ennek a rendszeres folytatására bíztattuk a tanulókat.
Álomból valóság lehet.
Az egész élet egy küzdés, olyan, mint egy óriáskerék: egyszer fenn egyszer lent. Harcolni valamiért egyre feljebb jutsz, eléred a legfelső lépcsőfokot és után alulról kezded elölről. Ez visz mindig tovább.
A gyerekektől kértem, hogy írják le miért küzdöttek az elmúlt időszakban.
Legtöbb a jobb jegyekért, a felvételi sikeréért, a nyelvvizsgáért, ami érthető hiszen végzős diákok. Őket még minden az iskolához köti.
Volt egy-két eltérő ettől, az alábbiakban ebből csemegézek.
– 2020 nyarán eldöntöttem, hogy keresek egy társaságot, ahol jól érzem magam. Nyár végére találtam is és egyre jobb volt a hangulatom. De elkezdődött az isi és már kezdett szétesni a társaság. Tudtam, hogy a mindennapi telefonozással nem tudok boldogulni, így feladtam a keresést. Mégis sikerült valakit szereznem, akivel megértjük egymást, tehát érdemes volt küzdeni egy jó társaságért.
– Az miatt küzdöttem meg az életben, amikor sulit kellett választani, amit először kiválasztottam, a szüleim nem akarták, hogy odamenjek. Úgy harcoltam, hogy a z anyukámnak elmondtam miért akarok odamenni és sikerült meggyőznöm. És most nagyon boldog vagyok.
– Küzdeni próbáltam egy lány miatt, de nem sikerült. Próbáltam kedves lenni vele, de nem vette észre. Talán azért, mert az illető csak külső tulajdonságot néz. Így feladtam.
– Nagyon sokszor sérültem már meg a kosárlabdázás által. Legtöbbször törés és kisebb zúzódások. Pár éve részleges szalagszakadásom volt és térdrögzítőbe voltam zárva. Heti kétszer gyógytorna, küzdés a térdem ellen. Mindenki támogatott végül felépültem, nem adtam fel.
Az osztályt három csoportra osztottam az alábbiak szerint
Nagyon küzdök, de nem sikerül és elkeseredem.
Küzdök, de nem adom fel, ha sikerül, ha nem!
Minek küzdeni úgysem sikerül
Minden csoportból elmondták a véleményüket, miért odaültek.
Volt egy érdekes meglátás: léghajóval utaznának, küzdenének, hogy eljussanak a legmagasabb pontra. Mikor megkérdeztem, hogy miért, a válasz: mert az csendes és senki nem hallja és így nem tudják megállítani, ezért a küzdés sikeres lesz. Többször mondták, hogy közbejön valami, ami megállítja ezért nem éri el a kitűzött célt.
Ha kitartunk a siker bármikor beüthet.
Csongrádi Batsányi János Gimnázium és Kollégium
A címben szereplő mottó kiváló inspirációt adott iskolánk diákjainak és nekem is ahhoz, hogy februárban a megküzdési stratégiákról tanulhassunk a boldogságórákon.
Ez a téma igazán különleges, abból a szempontból, hogy egyáltalán nem könnyű a nehézségekkel szembenézni, illetve még dolgozni is ezen helyzetek felismerésén és a megoldási lehetőségeken. A téma igazán aktuális, hiszen számos olyan helyzettel találkozunk a mindennapokban, amelyek kihívást jelentenek számunkra, ezért mindenféleképpen fontos volt, hogy tudatosabban is feldolgozzuk ezt a témát.
Az osztályommal bevezetésképpen megnéztük a Végtelen hit című film egyik részletét (https://youtu.be/3obMzbmpMVE), amely igencsak sok tanulsággal szolgált számunkra és érdeklődve nézte végig ezt a csoport. A film kapcsán beszélgettünk a témáról, és megkértem őket arra, hogy gyűjtsék össze azokat a helyzeteket, amelyeket nehézségként élnek meg a mindennapokban. Természetesen itt nem ért véget a téma feldolgozása, hiszen arról is szó esett, hogy milyen megoldási stratégiák léteznek a kihívást jelentő helyzetek megoldására (például a filmben látottak is).
Így a következő ötleteket olvashattam diákjainktól a táblára felrakott Post-It notes papírokon:
– Stresszes napok==> pihenés, kikapcsolódás, barátokkal lenni
– Betegség==> megoldások keresése, orvoshoz elmenni
– Fáradtság==> elegendő alvás, zenehallgatás, sportolás, vitaminok szedése
– Konfliktusok==> beszélgetés, segítséget kérni, nyugodtnak maradni
– Covid 19==> a jó dolgokra figyelni, hasznos célokat találni
Az ötletbörze után kaptak diákjaim egy-egy lapot, amelyen önállóan dolgozhattak, így a legfontosabb nehézséget kiválasztva, ahhoz gyűjtve megoldási stratégiákat, a gyakorlati megvalósításra is igyekeztünk fókuszálni. Végezetül haragfogót is készítettünk a hónap folyamán, amelyet bármikor elővehetnek a tanulók és játékos formában gyakorolhatják egy-egy nehéz helyzet megoldását. Ez nagyon tetszett a diákoknak azért is, mert szeretnek játszani, és így még a társas kapcsolataik is erősödnek.
Derecskei Bocskai István Általános Iskola és AMI
Az osztály tagjai kéthetente részt vettek egy járási online vetélkedőn. Itt különböző témakörökben kellett a tudásukról számot adni. A gyerekeknek sikerült 3. helyezést elérniük. A járásban 9 iskola versengett. A szervezőktől ajándékba minden tanuló kapott egy emléklapot és egy tollat, illetve az egész osztály négy társasjátékkal lett gazdagabb. Ezekkel a játékokkal tanítás előtt (7.45-8.00) szoktak játszani.
Ebben a hónapban zajlott intézményünkben a farsang. A felső tagozaton témahét volt, így minden nap más színű, mintájú ruhában kellett érkezniük. Volt piros nap, kockás, csíkos, pöttyös (még az esernyőnk is pöttyös volt). Az osztályból jelmezbe is sokan beöltöztek. Az az osztály, aki a legnagyobb számban vett részt nyert egy nagy zacskó gyümölcsöt.
A győztesek között voltunk.
Ezek a programok és nyeremények nagy mértékben hozzá járultak, hogy az osztályunk összekovácsolódjon, az alsó tagozat óta hozott sérelmeket megbeszéljük, az együttműködést erősítsük, a közös győzelemben örömünket leljük.