A szokásos körrel kezdtük a foglalkozást. Meghallgattuk Bagdi Bella Ellazulni jaj de jó című dalát, ezután a megküzdés stratégiáját gyakoroltuk nyelvtörőkön keresztül. Különböző nyelvtörőket mondtunk, és addig gyakoroltuk, amig sikerült. Hol lassabban, hol már egészen gyorsan. Érdekes volt látni, ahogy ezek a kamasz gyerekek hogyan küzdöttek azért, hogy sikerüljön, hiszen alapvetően a legtöbb dolog irányában érdektelenek, de ez a játék nagyon felkeltette érdeklődésüket.
Nyelvtörők:
Sárga bögre, görbe bögre
Fekete bikapata
Ádám bátyám
Egy kupac kopasz kukac
A foglalkozás további részében beszélgettünk a megküzdés fontosságáról, arról, hogy soha nem szabad feladni.
Adj egy falat falat…
Megküzdési stratégiák
A foglalkozások során arról beszélgettünk, mit tehetünk, ha szomorúak, mérgesek vagy csalódottak vagyunk. Nyugtató és feszültségoldó játékokat játszottunk, valamint megoldási lehetőségeket kerestünk különböző helyzetekre.
Produktum: elkészítettük a „Nyugalom sarok” szabályait és közös plakátját.
A megküzdés hősei
Csoportokat alkottunk és a nemrég irodalom órán megismert Toldiból Miklós küzdelmeit elemezgettük. Beszélgettünk Miklós csalódottságáról, sértettségéről. Arról, hogy mikor mi segítette őt át a nehézségeken, miből tudott erőt meríteni. Majd a csoportok diorámát készítettek, amelyben Toldi Miklós éppen megküzd valakivel, valamivel vagy éppen önmagával
Iskolánk rendszerint megszervezi a Magyar Parasport Napját, ennek keretében különböző nehézségekkel élő személyeket ismerhetnek meg. Változatos feladatokat próbálhatnak ki, melyek érzékenyítik őket. Idén az osztály kipróbálhatta milyen a végtag nélkül, szájjal való festés. Majd megbeszéltük mit éreztek közben, hogyan sikerültek az alkotások. Megnéztünk egy pár szájjal készült alkotást.
A „Megküzdési stratégiák” témájához kapcsolódva a gyerekek a hóban játszottak, miközben megtapasztalták az együttműködés és a közös élmények örömét. A játékos tevékenységek segítették őket abban, hogy oldják a feszültséget, alkalmazkodjanak a helyzetekhez és pozitívan kezeljék a kihívásokat.
Relaxációs gyakorlattal kezdtünk, ami a malomkörzés és a rongybabává válok volt. Ezután énekeltünk, mozogtunk sz Ellazulni jaj de jó c. zenére.
Beszélgetőkört alakítottunk, ahol a témával kapcsolatos dolgokról beszélgettünk.
Mese következett a kézikönyv 138.oldaláról, amit utána meg is beszéltünk a kérdések alapján.
Cápatámdás játékot játszottunk, amit nagyon élveztek.
Felragasztottuk a megküzdés jelet a lépcsőre, majd a munkafüzetben lévő feladatokat is megcsináltuk.
A Boldogságóra program keretében a tanulók számítógép segítségével készítettek egy szófelhőt a megküzdési stratégiák témaköréhez.
A feladat során a diákok közösen gyűjtötték össze azokat a kifejezéseket, amelyek segíthetnek a mindennapi nehézségek kezelésében (pl. stresszkezelés, problémamegoldás, társas támogatás, relaxáció). Ezeket digitális eszközökkel rendezték el egy látványos szófelhővé, amelyben a fontosabb fogalmak nagyobb méretben jelentek meg.
A munka során fejlődött a tanulók:
digitális kompetenciája (számítógépes eszközhasználat, online kreatív feladatkészítés),
együttműködési készsége,
önismerete és érzelmi tudatossága.
A helyzetekkel való megküzdés, konfliktuskezelés, legjobban a közös örömökkel, tánccal, zenéléssel oldható a legjobban. Nagyon sokat hallgatjuk a délelőtti tevékenységeink zárásaként, Ellazulni jaj de jó! című dalt, amit a gyerekek nagyon kedvelnek. Szeretik az elhangzó utasításokat utánozni, majd a refrénkor egymásba kapaszkodva közösen énekelnek. Nagyon jó közösségépítő, öröm látni, hogy akik előtte konfliktusban álltak felszabadultan ölelik egymást.
Sokat játszunk érzelemkifejező grimaszolásokat is.
Csendes pihenőn pedig meghallgathatják Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét.
Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum
Beszámoló a Boldogságóra projekt keretében tartott tevékenységről
Téma: Megküzdési stratégiák
Csoport: Katicák csoportja,
Óvónők: Scheitli Anna Renáta, Vasile Andrea Dorina
A tevékenységet egy építő játékkal vezettem be. A szabad játékok ideje alatt azt kértem a gyerekektől, hogy építsenek egy magas tornyot, ahová a sárkány bezárta a királykisasszonyt. A gyerekek között volt, aki egyénileg készítette el a tornyot, de voltak akik egy kisebb csoportban építkeztek.
Ezután elmondtam a csoportnak a mesét a neveletlen királylányról, akit elrabolt a sárkány, s miután kiállta a nehéz próbákat, megmenekült, s hazamehetett, sőt, a sárkányt is megmentette. Ez a királykány, amikor szomorkodott, énekelt, s így megvigasztalódott. A mese végén megkértem a gyerekeket, hogy egy feladatlapon színezzék ki azt a képet, amely olyan tevékenységet ábrázol, amitől jobban érzik magukat, vagy ami őket megvigasztalja.
A feladatlap után két játék következett. Mind a Hajótörés, mind a Cápatámadás játékban nagy öröm volt számomra látni, hogy a gyerekek ölbe veszik egymást, a karjukkal átölelik, megtartják a társukat, hogy aki a csónak szélén van, „bele ne essen a tengerbe”. Akiknek elsüllyedt a csónakjuk, azokat hívták, felvették a sajátjukba, egyre közelebb húzódva egymáshoz, hogy senki el ne vesszen. A játékok végén megbeszéltük, hogy kinek melyik társát sikerült kimentenie, vagy ki volt az, aki őt megmentette, s milyen érzés volt ez számára.
Ezután újra egy feladatlap következett volna, („Ki az, aki segít neked, ha rossz kedved van? Rajzold le!”, és „Rajzold le azt a helyet, ahol nem félsz!”) de akkorra már nagyon elfáradtak a gyerekek, úgyhogy egy kiértékelő körrel zártuk a tevékenységet. Megkérdeztem a gyerekeket, hogy hogyan érzik magukat ezen játékok után, a tevékenység végén. A gyerekek eldönthették, hogy a vidám arcocskához, a semlegeshez vagy a szomorúhoz helyezik el a jelüket. Egyetlen gyerek kivételével azt mondták, hogy nagyon jól érzik magukat.
A tevékenységet nagyon sikeresnek tartom, olyan pillanatokat éltünk meg, amilyenekhez eddig még nem volt szerencsénk. A gyerekek igen együttműködőek voltak, teljesen átadták magukat a játéknak. Hálásak vagyunk a szép élményekért!