A hónap során elvégzett feladatok:
A januári boldogságórákon folyamatosan beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy értelmes életet csak akkor élhetünk, ha célokat tűzünk ki magunk elé. Ez azonban önmagában kevés, hiszen a céljainkat el is kell érnünk, létre is kell hoznunk, hogy sikeres emberekké válhassunk. Ez olykor könnyebb, máskor nehezebb, de mindenképpen követnünk kell olyan stratégiákat, amik segítenek a megvalósításban. Februárban ezeknek a megküzdési stratégiáknak a megismerkedésével foglalkoztunk. Hogy érzékeljük a bajoktól a megoldásig tartó és odáig elvezető út/utak hosszúságát és különbözőségét, a munkafüzet 100-101. oldalain található útvesztőkön (labirintusokon) haladtak végig színes ceruzákkal a gyerekek, többféle választási lehetőség között keresgélve és haladva.
A „célba zokni” és a „székfoglaló” című bevezető játékok eljátszásával, amellett, hogy jól szórakoztunk, emlékeztettük magunkat arra, hogy a célokért, az eredményekért küzdenünk kell, semmit nem adnak ingyen senkinek. A munkafüzet 95. oldalán lévő keresztrejtvény megfejtésével (Megfejtés: EGYÜTT) azt is megbeszéltük, hogy EGYÜTT, egymást segítve, támogatva könnyebb szembenézni a kihívásokkal, mint egyedül.
A kihívásaink gyakran feszültséget, idegességet okoznak számunkra, ezért beszélgettünk arról is, hogy milyen módszereket használhatunk, hogy nyugodtabbak legyünk egy-egy nehezebb helyzetben. Ehhez nyújtott segítséget a mf. 98. oldalán található „indulathőmérő”, ami mellé mindenki lejegyezhette a számára legmegnyugtatóbb tevékenységeket. Ezek voltak a leggyakoribbak: zenehallgatás, sportolás, beszélgetés, olvasás, alvás, séta, kirándulás, tévénézés, számolás 10-ig, de a légzőgyakorlatokról és a relaxációról sem feledkeztünk meg. Hogy még jobban oldjuk a feszültséget, a mf. 94. oldaláról az „Egy icike-picike pocok pocakon pöckölt…” kezdetű vidám nyelvtörőt ismételgettük, amitől igen jó kedvünk kerekedett.
A gondok megoldásához pozitív mondatokat is gyűjtöttünk (Mf. 102. o. alapján – Megerősítések nehéz időkre), amik nehezebb időszakokban a segítségünkre lehetnek. Ezeket a füzetünkbe is leírtuk és az az érdekességük, hogy a kezdőbetűiket összeolvasva a „KITARTÁS” szót kapjuk, ami a céljaink elérése és a megküzdési stratégiák szempontjából elengedhetetlen tényező (Lsd. képek között, alul!).
Február 17-én, hamvazószerdán, a farsangi időszak lezárásaként mi is elégettük az idén Klementina névre keresztelt kiszebábunkat. Vele együtt égettünk el egy dobozt is, ami a „Rossz tulajdonságok ládikája” nevet kapta és a kiszebábbal együtt minden évben elkészítjük. Ebbe a dobozba kis cetliket gyűjtünk/gyűjtöttünk, amikre azokat a jellemvonásainkat, tulajdonságainkat írjuk/írtuk fel, amik negatívak, amik hátráltatnak minket a céljaink elérésében, amiktől meg szeretnénk szabadulni. Régen, a néphagyomány szerint a kiszebáb ruhájára tűzték fel ezeket a cetliket, innen jött az ötlet a ládika elkészítéséhez. Az égetés az ezektől a negatívumoktól való elszakadást, az elengedést szimbolizálja, ami által jobbak, céltudatosabbak lehetünk.
A hónap fő feladatának a „Nevünk” című feladat elkészítését választottuk. Ehhez az internet segítségével a csoport minden tagja számára megkerestük a saját keresztneve jelentését, megkerestük benne a pozitívumokat és azt az erőt, amiben hinni szeretnénk. Megbeszéltük a „Nomen est Omen” latin mondat jelentése alapján, hogy a nevünk meghatároz bennünket, egyfajta jóslás a számunkra, elárulja a viselőjét, utal a sorsára, jelzés értékű, megvéd minket. Ezért ezután kicsi, pajzs alakú sablon alapján kinyírt színes papírra mindenki felírta a nevét, és olyan tárgyakat, jeleket rajzolt mellé, ami legjobban kifejezi az egyéniségét és a nevének a jelentését. A kicsi pajzsokat ezután egy fényes kartonból készült, nagy pajzsra ragasztottuk, ami az osztályterem ajtajára került, hogy jelképesen mindjárt a bejáratnál védelmezzen bennünket minden nem kívánatos eseménytől, személytől, jelenségtől és biztonságot nyújtson a számunkra (Főkép).
A hónap fontos üzeneteként pedig egy Walt Disney idézetet mutattam a gyerekeknek, amit a füzetünkbe is lejegyeztünk, és aminek a mondanivalója pontosan a célokról és a megküzdési stratégiákról szól: „Gondolkodj, higgy, álmodj és merj!” Vagyis okosan, ésszel, hittel és meggyőződéssel keressünk célokat az életünkben, lelkesen álmodozzunk róluk, majd bátran, merészen és kitartóan valósítsuk meg őket! Tehát merjünk nagyot álmodni, mert minden az álmokkal, az elképzelésekkel kezdődik, aki pedig mer, az nyer!
Megküzdési stratégiák
A téma feldolgozása: Óvodai farsang
Cél: a csoport bohócának megtalálása, amelyet a gonosz boszorkány tett el.
Stratégia: játékos feladatok megoldásávaln a boszorkány erejének gyengítése.
Játékok: székfoglaló, hajótörés, lufitartás fejjel, karikákban ugrálás
eredmény: a bohócunk kiszabadítása
Székesfehérvári Kossuth Lajos Általános Iskola
Megnéztük, kinek mit jelent a keresztneve. Ez alapján mindenki kiválasztott magának egy rá jellemző tulajdonságot, amit saját maga és a közösség hasznára tud(na) felhasználni. Gyakran kellett a fantáziát használni, mert többüknek nehéz volt a név jelentése alapján elindulni, de végül mindenki talált pozitív ismertetőjegyet.
Erzsébethelyi Általános Iskola
Nagy mulatság volt a nevek jelentéséről, származásáról beszélni. A gyerekek örömmel vették, kíváncsiak voltak. A rajzolásba, a plakát kivitelezésébe is nagy lendülettel vetették bele magukat. Íme az eredmény!
I. Ráhangolódás
II. A hónap dalának meghallgatása, éneklése
III. Csapatonként kutató munka a keresztnevek jelentéséről
IV. Plakát készítése
V. Prezentálás egymásnak aplakát segítségével
VI. Meditáció
A hónap témájának a lényegét elég nehezen értették meg a gyerekek. Ehhez a mesét használtam legfőbb segítségemül.
Többször elolvastam nekik, beszélgettünk róla. Eljátszottuk. Megcsináltuk a munkafüzet feladatát.
Nagyon szerették a Királylány, sárkány, királyfi játékot. A dalt is többször kérték, hogy hallgassuk meg.
Mindenki elkészítette a saját „Csodálatos segítők ” tábláját.
Majd a pozitív megerősítéseket közösen gyűjtöttük, írtuk össze.
A gyerekek által elkészített tablón a kék felhők a gyerekek nehézségeit, a napocska sugarai pedig a már megoldott problémát jelképezik.
Februári témánk feldolgozását a Gumiember lazító-feszítő, mozgásos játékkal kezdtük az első napon, majd a mese segítségével kezdtünk elmélyülni benne. A mesét követő kérdések megvitatása és a saját élmények megosztása után tértünk rá az érzelmek és a hozzájuk tartozó arckifejezések megbeszélésére és ábrázolására. A második napon azokról a dolgokról beszélgettünk, amelyek segítenek rosszkedv esetén, ehhez használtuk a színezőt a munkafüzetből. Majd újra a Gumiember játékkal mozgattuk át magunkat és láttunk hozzá a pajzskészítéshez. Úgy gondoltam, hogy izgalmasabb lesz, ha mindenkinek lesz egy saját, védelmező pajzsa, ami megvédi őket a bánattól és a rossz dolgoktól. Minden gyermek kapott egy előre nyomtatott pajzs alakzatot, amit kivágtak, majd megkértem őket, hogy azt rajzolják rá a pajzsra, ami segíti őket abban, hogy boldogok és vidámak legyenek, ami megvéd a szomorúságtól. Majd ráragasztották egy kartondobozból kivágott alapra, a fogantyút pedig mindenkinek rátettem. Így az egész csoportnak – köztük természetesen nekem is – elkészült a védelmező pajzsa, amit a hét hátralévő napjain elővehettek, ha úgy érezték, hogy szükség van rá, az utolsó napon pedig hazavitték. Izgalmas pajzsok születtek.
A következő napon készültek el azok a rajzok, amelyeken a személyeket rajzolták le, akik a segítségükre szoktak lenni és a helyet, ahol biztonságban érzik magukat. Többségében a szüleiket, testvéreiket ábrázolták, vagy barátot/barátnőt, a helyszín pedig zömében az otthonuk, de van, akinek a rét, az óvoda és a tengerpart a biztonságos helyszín. Majd a hajótörés játékot játszottuk, kicsit átalakítva, a székfoglaló játékkal kombinálva: a szék volt a tutaj, a játék alatti zene pedig Bagdi Bella: Világomban minden rendben van című dala volt. Akinek nem jutott tutaj/szék, az az asztalnál (azaz a vízparton) foglalt helyet, és szurkolt a még vízben lévő társainak. Igazai küzdelem zajlott az utolsó tutajért.
Az utolsó előtti napon beszélgettünk arról, hogy a négy leggyakoribb érzelmet (boldogság, félelem, szeretet, szomorúság) mely testrészünkön szoktuk érezni, a feladatlap segítségével és a színekkel jelöltük. A szeretetet egységesen a szívvel azonosították és odarajzolták pirossal. A boldogság esetében megbeszéltük, hogy igazából azt érezzük az egész testünkön és azt is szoktuk mondani, hogy olyankor nem férünk a bőrünkbe, így az egész test körvonalát körberajzolták az ennek megfelelő sárga színnel. A félelem esetében a végtagokra asszociáltunk, hiszen ha félünk, remeg kezünk-lábunk. A szomorúságot pedig szintén a szívhez kötötték, így a megrajzolt piros szívek köré került a barna, szomorúságot jelölő szín. De természetesen születtek ettől eltérő, vegyes rajzok is.
Végül az utolsó napot zártuk a Toronyépítés és a Cápatámadás játékkal. A cápás játékot is módosítottam annyiban, hogy először három hullahopp karikát helyeztem el a csoportszobában, ami a hajókat szimbolizálta és ezen kellett elférniük, ha megállt a zene. Majd néhány ismétlés után kivettem egy karikát és már csak két karikán jól összekapaszkodva kellett hajóra ugraniuk, ebből is több kört játszottunk le. Nagyon élvezték, ahogy szűkült a hely, ami a menedéket jelentette számukra és küzdöttek egymásért, hogy senki ne essen a vízbe. Majd mielőtt felhelyeztük volna a hatodik lépcsőfokra a megküzdés jelét, lerajzolták, hogy mikor éreznek boldogságot és szeretetet, valamint az aktuális érzelmi állapotukat: zömében vidám, boldog érzések jelentek meg, de volt, aki fáradt és álmos volt. Végezetül sikeresen megmásztuk ezt a lépcsőt is a Boldogságvárhoz vezető úton.
A hét során volt egy kislányunk, aki sajnos karanténba került a családjával. Mivel ő különösen fogékony a boldogságóra tevékenységeire, nem szerettem volna, hogy kimaradjon. Számára a csoport nevében levelet készítettünk, amit bedobtam a postaládájukba, a levél pedig tartalmazta a heti mesét és a feladatokat. Így ő otthonról küzdött meg a hatodik lépcsővel, valamint a bezártsággal, de sikeresen teljesítette ő is és a családja is a feladatokat. Az elkészült munkákról az anyukája fotókat készített és elküldte nekünk.
A megküzdés hónapja valóban olyan időszakra esik, ami „viszontagságos idő”, de azon vagyunk folyamatosan, hogy képesek legyünk megküzdeni vele és nem félünk az akadályoktól.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
3.osztályban a család témakörnél előkerült már a nemi identitás kérdése is. Mi illik, mit nem szabad? Fiúk-lányok különbözősége, apa-anya, családi viszonyok., családi szerepek…stb.
Ezért közösen megtanultuk Lackfi János aranyos verseit a lányokról és fiúkról. Nagyon tetszett a gyerekeknek, mert az ő nyelvükön íródott és a mai kor szellemében.