Kitartóan küzdő, minden akadályt legyőző óvodások

20210228_121447.jpg

A Boldogságórát óvodásainkkal mint minden esetben relaxációval kezdtük, “domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga”. A februári hónap meséjét felolvastam a gyermekeknek, melynek címe az “Aranykulcs” volt. Beszélgettünk arról, hogy ha mi magunk nehéz helyzetbe kerülünk, rajtunk is rossz érzések lesznek úrrá. Mi az ami megnyugtat? Hol tudunk megnyugodni? Ha nem érezzük jól magunkat, mit tehetünk annak érdekében, hogy ez megszűnjön, pozitív irányba változzon? Képek segítségével felsoroltuk érzelmeinket. Ezt követően meghallgattuk a hónap dalát, az “Ellazulni jaj de jó” címűt. A közel 11 perces relaxációs dalnál közösen követtük végig a lépéseket, teendőket. A látvány önmagáért beszélt, hiszen a gyermekek csendben, nagy figyelemmel kísérték a dalt. A végéhez közeledve szemlátomást valóban ellazultak, voltak olyan gyermekek, akik nagyokat ásítottak. Ekkor “valaki” egy levelet csúsztatott be az ajtónkon. A gyermekek izgatottan várták, hogy mi lehet benne? Pók néni levele volt, aki “elcsent” néhány játékot, és elrejtette, mivel előző nap túl hangosan játszottunk. Leírta, hogy abban az esetben, ha kiálljuk a próbát (mint a mesében), visszakaphatjuk kedvenc játékainkat. Így aztán volt közös éneklés, versmondás, csomag érkezett játék, melynek lényege, hogy a csomag érkezett szóra leguggoltak és nem mozdultak, a csomagból egy csomó kiscica bújt ki (itt úgy mentek, mint a cicák), majd újra csomag érkezett…. Volt titkos alagút játék (egymás terpesztett lába alatt kellett végig bújni és előre haladni). Aztán hátrafelé kellett menni, de volt gumiember játék, illetve körben ülve ellentétpárokat soroltunk, közben Boldogság Levendulánkat adtuk körbe. A mesére visszacsatolva volt egy olyan feladat is, ahol olyan kifejezéseket helyeztem el a bábokon, mint szívtelen, lenéző, bántó, másokkal tiszteletlen. Ezeket a bábokat kellett kiütni labdával. A gyerekek nagyon kitartóan küzdöttek, hogy visszakaphassák játékaikat. “Cápatámadás” feladatunk során egy barna plédet helyeztem ki, ezen álltak a gyermekek. Egyre kisebbre hajtottam, így egyre szorosabban álltak egymást átkarolva, hogy senki “ne essen a tengerbe”. Az utolsó feladatként 4x mondtuk el, hogy “Nem hangoskodunk Pók néni”. Ezzel kiálltuk az összes próbát, melyeket “Pók néni” felállított elénk. Egy kezünkbe akadt térkép segítségével útnak indulhattunk az óvodában és végül a gyermekek boldogan meglelték, birtokba vehették a kedvelt játékaikat. Kitartóan küzdő kicsi Csiga csoportosok vagyunk!

Képek