A Boldog Iskola program keretében tartott foglalkozásunk központi témája a megbocsátás gyakorlata volt, amelynek aktualitását az osztályközösségben tapasztalható apróbb súrlódások adták. Az óra célja a mentális egészségvédelem és a pszichés immunitás erősítése volt szimbolikus és gyakorlati feladatokon keresztül.

A ráhangolódást egy szociometriai játék segítette, ahol a diákok vizuálisan is érzékelhették egymás aktuális érzelmi állapotát és a közösségi támogatás erejét. A foglalkozás legmeghatározóbb élménye a „sérelem-hátizsák” volt: a gyerekek köveket helyeztek el egy táskában, jelképezve az idén szerzett sérelmeiket, majd közösen tapasztalták meg, milyen nehéz terhet jelent a harag cipelése.

A csoportmunka során „Sérelem – Ok – Megoldás” kártyák segítségével a gyerekek felismerték, hogy a megbocsátás kulcsa a nézőpontváltás és a másik motivációinak megértése. A foglalkozás csúcspontjaként a diákok saját „megbocsátás-pajzsokat” készítettek, amelyek a belső döntésüket és védelmüket szimbolizálták. A rituális kőletétel során a hátizsák kiürült, a nehéz köveket pedig a könnyű pajzsok váltották fel a táblán, látványos vizuális visszajelzést adva a csoportos elengedésről.

Zárásként olyan praktikus „varázsszavakat” gyűjtöttünk, amelyek a mindennapi konfliktusok rendezésében segítenek. A diákok anonim reflexiói alapján az óra végére a közösség nagy része érzelmi megkönnyebbülést tapasztalt, és mélyült az empátia az osztálytársak iránt.

Április hónap témája a megbocsátás gyakorlása. Beszélgetésünket a megbántás-megbocsátás témakörével kezdtük, majd a Mark Twain idézet felolvasása után azt a gondolatot jártuk körül, hogy a megbocsátás önmagunkért fontos. A megbocsátó emberek élete nyugodtabb, boldogabb és egészségesebb. A megbocsátás jele olvasmány lényegét a gyerekek teljes egészében megértették. Ezután felidéztünk olyan iskolai és iskolán kívüli történéseket, ahol a konfliktusok után valaki megbántott valakit. Aki akarta, elmondta, hogy meg tudott-e bocsátani. Akár igen, akár nem volt a válasz, indokoltak is. Ezután megkértem mindenkit, hogy az általuk választott kavicsba „teleportálják” a sérelmüket, haragjukat, akadtak akik rá is írták ezeket a gondolatokat a kövekre. Ezután lesétáltunk az iskolához közeli vízpartra és belehajították a megbocsátás köveit a holtágba. Jelképesen megszabadultunk a haragunktól. (Jó, egy kicsit többet is dobálhattak, boldogságukat ez is fokozta.:))

A Szivecskék 7.a csoport tagjai nagy lelkesedéssel várták a boldogságóra – A MEGBOCSÁTÁS GYAKORLÁSA – április havi témáját! Már az óra előtti napokban mesélték, hogy osztályközösségen belül milyen sérelmeik vannak és találgatták vajon ki kinek fog megbocsátani.
A boldogságórát beszélgetéssel kezdtük. Átismételtük, mit is tudunk a megbocsátásról, miért az egyik legfontosabb boldogságforrás? Milyen hatásai lehetnek a nem megbocsátásnak? Mit lehet megbocsátani? Ki képes már mások tetteinek megbocsátására?
Elemeztük a japánok Kintsugi technikáját és megfejtettük, hogy mi köze lehet a megbocsátáshoz. Felhozták a gyerekek – nagyon ügyesen – , hogy önmaguknak is meg kell tudniuk bocsátani, mert Ők is megbánthatnak másokat, hibázhatnak, … de általa tanulhatnak belőle és fejlődhetnek. Példákat mondtak az életükből a megbocsátásra, ami nem is olyan könnyű.
Sajnos a boldogságóra napjára többen is lebetegedtek azok közül, akiknek kisebb – nagyobb sérelmük volt valamelyik társukkal szemben. Ennek ellenére megcsináltuk a „Szívből szívbe” feladatot és két barát az óra végére megbocsátott egymásnak.
Ha teljes lesz kis csapatunk, folytatjuk a gyakorlatot… esélyt adva az osztályközösség lelki békéjének, egyensúlyának visszaállítására (ami nem kis feladat serdülőkorú gyerekeknél).