A megbocsátás segít a gyerekeknek abban, hogy ne cipeljék magukkal a haragot. Megtanulják, hogy hibázni lehet, de helyre is lehet hozni a dolgokat. Ettől biztonságosabb és barátságosabb lesz a közösség.
Az osztályban ennek különösen nagy a jelentősége, mivel így kevesebb a konfliktus, könnyebb újra együtt játszani, tanulni. A gyerekek jobban figyelnek egymásra, és bátrabban vállalják a felelősséget.
A feladat során bocsánatkártyákat készítettek egymásnak. Mindenki választott valakit, akitől bocsánatot kért egy korábbi tettéért. Ez segített kimondani azt, amit sokszor nehéz, és közelebb hozta őket egymáshoz.
Megbocsátás
A megbocsátás hónapját úgy dolgoztuk fel, hogy ,, a medve vagyok cammogok relaxációs gyakorlattal kezdtük.
A gyakorlatot 3x ismételtük el, volt aki be is mutatta, hogyan tudja a medvejárást, őt megtapsoltuk, ezzel a pozitív megerősítés, önbizalom erősítése volt a célom.
Meghallgattuk Bagi Bella: Ho’Oponopono című dalát, a dal hosszúsága miatt úgy gondoltam, hogy két részre osztom a meghallgatást, hogy a gyermekek figyelmét, érdeklődést végig fenn tudjam tartani. A gyerekek kikapcsoltak, behunyták a szemüket, átadtak magukat a zenének.
A zenehallgatás után elmondtam nekik a Tündérbocsánat mondókát és beszélgettem velük, hogy kinek mit jelent ez a versike, a gyerekek a következőket mondták:
– Bocsánat kérés(5 éves kislány)
– Mindenkitől bocsánatot kell tudni kérni (6,5 éves kisfiú)
– Nem szabad többet rosszat csinálni(6 éves kisfiú)
– Akit megbántottunk azt meg kell tudnunk vigasztalni (6 éves kisfiú)
– Amikor megbántjuk a társunkat meg kell ölelni(6 éves kisfiú)
A beszélgetőkör után nyújtózkodtunk kicsit, a holt idő elkerülése volt ezzel a célom.
A témát mese segítségével dolgoztuk fel: Süni megtanul bocsánatot kérni- bábjátékoztam a gyerekeknek, böröndből bújtak elő a mese szereplői. Mindannyiuknak nagyon tetszett a mese, ügyesen, érdeklődve hallgatták. Tapasztalható, hogy legtöbbjüknek nem mesélnek, akik kissé izgágábbak őket is lekötötte a mese. A mese hívogató mondókát már velem együtt mondták.
A mese után egy kis időt játszhattak a mese szereplőivel. Azután kiszínezték a megbocsátás jelét azutána, pedig felragasztották Boldogvár 8. lépcsőfokára.
Zenehallgatással zártuk a foglalkozást. Bagdi Bella:Ho’Oponopono.
Nekem az a véleményem, hogy ennek a témának a feldolgozása a legnehezebb a Boldogságórában. Nagyon sokszor konfliktusba kerülnek egymással, akár egy kisebb dolgon is képesek összeveszni egymással, de sajnos sokszor tapasztalom a mindennapok során, hogy a mai gyerekek nagy részének nehezen megy az, hogy tudjon bocsánatot kérni.
Április hónapja a szünet miatt igen rövid, ugyanakkor intézményünkben igen tartalmas. Ebben a hónapban a Boldogságórák témája a megbocsátás, ami igen sok lehetőséget ad az önismeret erősítésére, illetve a sérelmek feldolgozására. Rengeteget beszélgettünk arról, hogy miért nem jó nekünk, ha haragot tartunk valakivel, vagy magunkban, és hogyan lehet ezt feldolgoznunk. A legérdekesebb gyakorlat minden évben a gyerekek számára a „repül a nehéz kő” című, amelynek lényege: a gyerekek egy napig mindenhová magukkal viszik az általuk kiválasztott kavicsot, azt le nem tehetik semmilyen tevékenység közben. Másnap elmondom nekik, hogy ez a bennük lévő haragot, megbántottságot, sértettséget jelképezi és aztán „ezeket a kaviccsal együtt eldobjuk”. Aztán megbeszéljük milyen érzés volt magukkal cipelni és végül megszabadulni tőle. A gyerekek most s ráéreztek a lényegre: nehéz volt magukkal hordani a követ és jó volt megszabadulni tőle. Többen elmondták, hogy másnapra tényleg elszállt a haragjuk, amit a kőbe „beletettek” és eldobtak. Számomra ez mindig óriási sikerélmény!
Természetesen a Föld napi rendezvényekhez is csatlakozott iskolánk, rajzos és egyéb feladatokkal: sejtekből közös plakát és Föld védelmi plakát készült, fát ültettünk és teszteket töltöttünk ki videó bejátszás alapján.
Ebben a hónapban ünnepeljük névadónkat is: a IV. Béla napok keretein belül. Ilyenkor iskolák közötti mérkőzésekre hívjuk a környező általános iskolásokat, és emléktúrán veszünk részt az intézmény minden tanulójának részvételével.
A rövid hónap ellenére a gyerekek igen változatos programokon vehetnek részt, amit szemmel láthatóan –és az elmondások alapján- rendkívül élveznek. És ennél nem is kell több…
A megbocsátás témájára egy órát tudtunk szánni, sajnos nagyon gyorsan elrepült az április hónap.
Az órát a ho’oponopono dallal kezdtük, majd beszélgettünk a megbocsátás szóról, mit is jelenthet. Legtöbb gyermeknek a bocsánatkérést jelenti még.
A második feladat az volt, hogy idézzenek fel egy olyan emléket, amikor vagy ők bocsátottak meg valakinek, vagy nekik bocsátottak meg. Néhányan meg is osztották a történetüket.
Az óra további részében elolvastam A megbékélés hídja című történetet a gyerekeknek, akik a történet alapján rajzot készítettek, és nagyon jók is voltak köztük, de akkor sajnos nem készítettem fotót, így elmaradt.
Aki szeretett volna hozzászólni, azok elmondták a történettel kapcsolatos gondolataikat, és egy kis összegzéssel lezártuk az órát.
A foglalkozást a mesével kezdtem: Tündéri bocsánat, majd meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’oponopono című zenéjét, amelyből a gyerekek ügyesen kitalálták a 4 varázsszót, majd ezekkel mondtunk mondatokat egymásnak. Érdekes volt, hogy szinte minden gyerek a bocsánatkérést használta valamelyik társától. Készítettem minden gyerekőcnek 2 darab szívet, amit annak adott oda akinek szeretett volna. Utána lehetőséget adtam, hogy készítsenek még szívecskéket és adjanak másoknak is. Egész délelőtt szívecskegyártás volt a csoportban, aminek nagyon örültem.
Az áprilisi Boldogság órára meghívtam a kolléganőket, hogy egy kis ízelítőt kapjanak a tematikából, a folyamatokról.
Boldog Dóri és Vili begörgettek egy földgömb mintázatú kis labdát, és elmondták nekünk, hogy azért hozták el nekünk, mert ma van a Föld napja. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy miért fontos óvnunk a Földünket, majd ráhangolódásként a „Hervad a virágom, éled a virágom”, illetve az „Arcizomlazítás” játékokat játszottuk.
az Erősség Program Megbocsátás témájára a foglalkozást. Leültünk a szőnyegre, meghallgattuk Bagdi Bella Megbocsátás dalát, hoztam egy bőröndöt, ami még üres. Amikor szomorúak vagyunk, vagy dühösek, csalódottak, akkor az olyan, mint egy nehéz kő nyomná a lelkünket. Idézzünk fel néhány olyan helyzetet, maikor így éreztük magunkat, és tegyünk egy követ a bőröndbe. Nagyon sokan jól értelmezték: a barátomra, amikor nem játszik velem… amikor elveszi a játékomat, és nem adja vissza…
Mikor megtelt a bőrönd, kipróbáltuk, milyen érzés, mikor megemeltük, milyen nehéz a sok kőtől, majd letettük, és így is mozgassuk meg a karunkat, mennyivel könnyebb. Pont ilyen nehéz a lelkünknek, mikor cipeljük a megbántottságot. Amikor megbocsátunk, éppen így tesszük le a lelkünkből a terheinket, felszabadulunk, megkönnyebbülünk.
Dóri hozott egy történetet nekünk, „Mese a Föld Anyácskáról, és az Öt Varázsgűrűről” Egy fakanál bábot készítettem erre az alkalomra, és dekorgumi lapokból az öt gyűrűt. A mese végén beszélgettünk a történetről, miért pont a szeretet gyűrűje volt a legerősebb?
A foglalkozás végén megnéztük, és meghallgattuk Bagdi Bella Ima a Földért klipjét, és közben mécseseket gyújtottunk, amiket az általam készített boldogságóra terítő szélére tettünk. A dal végén Dóri mindenkinek adott ez boldogság- gyűrűt, hogy ha szükséges, akkor tudjunk szeretettel segíteni Gaia Földanyácskánknak.
Egy nagyon meghitt, kerek délelőttöt töltöttünk együtt.
Furtai ÁMK Bakonszegi Zöldliget Óvoda
A megbocsátás témájának, feldolgozása a gyerekekhez való közelebb hozása volt feladatom. A téma nem idegen ebben a korosztályban, hiszen a megbocsátás a pozitív érzelmi beállítódás fontos, áthatja a mindennapjainkat.
A megbocsátás valakinek könnyű, valakinek nehéz feladat, nem csak kimondani hanem tényleg szívből úgy érezni.
Sok drámajátékkal, mesével, dallal és mozgással, kézműveskedéssel-komplex módon igyekeztem segíteni a megértésében.
Közösen készített spatulára erősített színes szívekkel játszottunk – beszélgettünk arról, hogy milyen rossz érzés az ha megbántjuk a társunkat, mit érezhetünk ilyenkor legbelül a szívünkben! Kaptak kezükbe ketté tépett szívet is ezzel jelképezve a szomorúságot a megbántást, éreztetve hogy valami nem jó történik ilyenkor. Ezekkel a színes szívekkel táncoltunk Bagdi Bella- Hooponopono című dalára, improvizáltunk és jól éreztük magunkat.
Útra keltünk a szívek erdejébe és átkeltünk a mocsáron, tavon, erdőn, megmásztuk a hegyeket, miközben nehéz feladatokat oldottunk meg (vajon mit tennél ha elvennéd a barátod játékát? hogy kérnél bocsánatot? stb.). A kirándulás végén táboroztunk és megismerkedtünk a mese szereplőivel a tábortűz körül ülve meghallgattuk a hónap meséjét. Beszélgettünk a jó és rossz cselekedetekről és mindenki megölelte a másikat, megsimogatta. Sokat beszélgettünk a varázsszavakról, arról hogy használjuk akkor amikor szükséges, hiszen jobban érezhetjük magunkat mivel megbántottunk mást kérjünk bocsánatot.
Az áprilisi boldogságóránk témája a megbocsátás volt. „Bemelegítésül” egy helyváltoztatós feladattal kezdtük az óránkat. A gyerekeknek állást kellett foglalniuk abban a kérdésben, hogy haragot tartani, vagy megbocsátani a nehezebb-e szerintük. A terem egyik oldala volt a harag, a másik pedig a megbocsátás, ki-ki a maga elképzelése szerint választott helyet. A többség úgy vélte, hogy haragot tartani nehezebb. Néhány vállalkozó kedvű diák meg is osztotta velünk, hogy miért gondolja így. Ezt követően néhány rövid történetet meséltem el nekik, amelyeket egyesével megvitattunk, azalapján, hogy mit érezhettek a történetek szereplői, miért volt nehéz vagy éppen könnyű megbocsátani, milyen egyáltalán az igazi megbocsátás. Ezt követően a diákok megpróbálták lerajzolni a haragot és a megbocsátást. Nagyon sokatmondó alkotások készültek így. Az órát végül egy beszélgetőkörrel zártuk, amiben arról beszéltek a gyerekek, hogy számukra mit jelent a megbocsátás, mi abban a legnehezebb, és mitől lesz könnyű megbocsátani. A gyerekek aktívan és jó kedvvel vettek részt a feladatokban.
A megbocsátás azt jelenti, hogy ha valaki megbánt, megpróbálunk újra barátok lenni. Néha mindenki hibázik, még mi is. Ilyenkor fontos, hogy azt mondjuk: „bocsánat”, és a másik pedig mondhatja: „megbocsátok”.
Ha megbocsátunk, a szívünk könnyebb lesz, és újra tudunk együtt játszani. A barátság így megmarad, és még erősebb is lehet. 💛A megbocsátást játékosan is lehet gyakorolni, hogy a gyerekek könnyen megértsék:
Először is lehet szerepjátékot játszani. Például eljátszunk egy helyzetet, amikor valaki véletlenül meglöki a másikat vagy elveszi a játékát. A gyerekek kipróbálhatják, hogyan kell azt mondani: „bocsánat”, és hogyan lehet válaszolni: „megbocsátok”.
Hasznos az is, ha beszélgetünk róla egyszerű példákon keresztül: „Mi történt? Hogy érezted magad? Mit mondhatnánk most?” Így megtanulják kifejezni az érzéseiket.
Lehet „barátság kört” is csinálni, ahol mindenki mond egy kedves dolgot a másikról, így erősödik az összetartozás.
A legfontosabb pedig a példa: ha a felnőttek is kimondják, hogy „bocsánat” és „megbocsátok”, a gyerekek ezt fogják követni.
A foglalkozást méhecske légzéssel kezdtük, ami már ismerős volt a gyerekeknek a magyar órák légzőgyakorlataiból.
Ezután megnéztük a megbocsátás virága az Erősségek kertjében című videót. A gyerekek érdeklődve nézték, tetszett nekik a béka figura. Néhányan elmesélték egy-egy sérelmüket, amit később megbocsátottak a másiknak.
Ezt követően a bocsánatkérő kártyákkal folytattuk a foglalkozást. Mindenki lelkesen készített bocsánatkérő kártyát egy-egy társának, akit vélhetően megbántott.
Az önegyüttérzés gyakorlására a kedves radír, együttérző ceruza gyakorlatot választottam, amit szóban, közösen beszéltünk meg és egy nagy lapra írtam a gondolataikat.
Következett az egyik kedvenc gyakorlatom, a szívből szívbe. Nagyon tetszett a gyerekeknek a játékos gyakorlat. Igaz, hogy kevesen voltunk, de az jelenlévők tisztázták néhány nézeteltérésüket.
A gyakorlat végeztével elmondtuk együtt a megbocsátó mondókát.
A foglalkozás végén vettem elő a kérdés kártyákat. Szívesen beszélgettek a gyerekek a megbocsátással kapcsolatos érzéseikről, gondolataikról.
Összességében a foglalkozás jó hangulatban telt és remélem egy picit segítettem a gyerekeknek egymás elfogadásában és sérelmeik feldolgozásában.