A foglalkozás célja a gyermekek figyelmének felkeltése, mozgásos aktivitásuk ösztönzése, valamint a megbocsátás fogalmának játékos, élményszerű megismertetése volt. A tevékenység egy rövid motivációs játékkal kezdődött, mely során a gyerekek elbújt állatokat kerestek meg a térben. Ez a feladat sikeresen ráhangolta őket a foglalkozásra, miközben fejlődött megfigyelőképességük és figyelmük.
Ezt követően mozgásos mondókák segítségével folytatódott a bevezetés, ahol a gyerekek állatok mozgását utánozták. A közös mozgás örömteli hangulatot teremtett, és elősegítette a csoportkohézió erősödését.
A foglalkozás központi részében a gyerekek egy mesét hallgattak meg a megbocsátás témájában. A mese feldolgozását beszélgetés követte, mely során a pedagógus kérdésekkel segítette a történet megértését, valamint az érzelmek felismerését és megfogalmazását. A gyerekek aktívan bekapcsolódtak, saját élményeiket is megosztották.
A „bocsánat” szó gyakorlása szerepjátékos formában valósult meg. A gyerekek különböző helyzetekben próbálhatták ki a bocsánatkérés módját, ami hozzájárult szociális készségeik fejlődéséhez.
A foglalkozás zárásaként kézműves tevékenységre került sor, mely során a gyerekek Füles mackót készítettek. Az alkotás során lehetőségük nyílt a kreatív önkifejezésre, és munkáikat közösen meg is tekintették.
A foglalkozás során a pedagógus figyelembe vette a különböző képességű gyermekek igényeit, és differenciált feladatadással segítette részvételüket. A tevékenységek változatosak voltak, és biztosították a gyermekek aktív bevonódását.
Összességében a foglalkozás jó hangulatban zajlott, a kitűzött célok megvalósultak, a gyermekek érdeklődése végig fennmaradt.
Megbocsátás
A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. Az iskolai foglalkozásokat relaxációval és zenehallgatással kezdtük. A téma bevezetéseként színeztünk a munkafüzet feladata alapján.
Az arcunkra van írva! Megbeszéltük, hogy mennyire látszik rajtunk, ha haragszunk, ha bosszút forralunk, vagy sérelmet hordozunk, illetve azt is, ha felszabadultak vagyunk és meg tudunk bocsátani a másiknak. Arckifejezéseket rajzoltunk a beszéltek alapján, majd megnéztük egymás munkáját és kitaláltuk, hogy a haragot vagy a megbocsátást látjuk-e a kész munkákon.
A téma feldolgozásaként elolvastuk A három csibe című belga népmesét, valamint meghallgattuk és feldolgoztuk A hétfejű sárkány című magyar népmesét is. Megbeszéltük, hogy a szereplőket milyen bosszúság vagy sérelem érte, milyen érzéseik lehettek. Beszélgettünk arról, hogyan érzik magukat azok, akik nem tudnak megbocsátani és akik képesek rá. A meg nem bocsátás állandó nehezteléshez, haraghoz, ellenségeskedéshez, gyűlölethez vezet, ami rendkívül romboló hatású. Ezek az érzések hatással vannak a szervezetre. A sérelem tartogatása, vagyis a megbocsátás hiánya, megakadályozza fontos hormonok előállítását, és a sejtjeink fertőzés elleni küzdelmét is gyengíti. A megbocsátás fejben dől el.
Megfejtettük a keresztrejtvényben megbújó szót, ami a megbocsátás első lépése. Megbeszéltük, hogy milyen varázsszavakat ismerünk még. Dalokat hallgattunk a varázsszavakról.
Nyelvtörőket tanultunk és gyorsan ügyesen elmondtuk azokat.
Készítettünk bocsánatkérő kártyákat. Beszélgettünk arról, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy megváltoztatjuk a véleményünket a történtekkel kapcsolatban, hanem elengedjük a sértettség érzése körüli érzelmi töltetet. A megbocsátás legnagyobb haszonélvezői mi magunk vagyunk.
Meghallgattuk a Ho’oponopono című Bagdi Bella dalt.
Aki eddig bántott, annak megbocsájtok,
kerülje el őt is a bánat, az átok!
Nem is őmiatta, magam miatt teszem,
mert ha rá haragszom, magamat mérgezem!
Aranyosi Ervin
Feszültségoldó nyugilégzést végeztünk. Zümmögtünk, mint a méhecskék. 😊
A foglalkozások lezárása meditációval történt.
A boldogságóra témája a megbocsátás volt, melyet a gyermekek életkorához igazodva, élményszerűen próbáltam feldolgozni. Bevezetésként egy mesét mondtam el, amely kapcsolódott a megbocstás gondolatához, valamint a Föld napjához is. A mese jó alapot adott a közös beszélgetéshez: a gyerekek megoszthatták saját tapasztalataikat, érzéseiket a haragról, a konfliktusról és a kibékülésről.
Ezt követően egy szemléletes, játékos tevékenységgel mélyítettük el a témát. Fakockákból egy hidat kezdtem építeni, amelynek két végén egy-egy plüss figura állt. Elmeséltem, hogy ők korábban jó barátok voltak, de egy vita miatt összevesztek és emiatt a köztük lévő híd összeomlott. A gyerekek nagyon bele tudták élni magukat a helyzetbe és együtt kerestük a megoldást. Különböző konfliktushelyzeteket vázoltam fel és el kellett mondaniuk, hogy mit tennének az adott helyzetben, hogyan tudnák megoldaani a problémát és hogyan lehetne megbocsátani. Minden jól átgondolt válasz után egy-egy elemet összeilleszthettünk a hídból. Ez a folyamat jól szemléltette számukra, hogy a megbocsátás és a helyes döntések építik a kapcsolatokat. Amikor a híd teljesen elkészült, a gyerekek tanácsára a két figura középen találkozott. Ez szimbolikusan is megerősítette a gyerekekben, hogy a megbocsátás segít helyreállítani a barátságokat. A gyerekek aktívan részt vettek a tevékenységben, őszintén válaszoltak, így a foglalkozás elérte célját, közelebb hozta számukra a megbocsátás fontosságát.
A tevékenység zárásaként kiosztottam mindenkinek egy lapot, melyen három különböző emoji (szomorú, vidám, mérges) volt. A feledat az volt, hogy azt színezzék ki, amely olyan arcot ábrázol, melyet akkor éreznek, ha megbántja őket valaki.
A megbocsátás foglalkozást a „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom” relaxációval kezdtük.
Meghallgattuk a hónap dalát: Bagdi Bella: Ho’oponopono című dalt. „Sajnálom.”, „Kérlek bocsáss meg!”, „Köszönöm!”, „Szeretlek!” szavakat már énekeltük együtt.
Majd felpattantunk a képzeletbeli varázsszőnyegre és elrepültünk Hawaii szigetére, a „Repülj velem” című Bagdi Bella dalra. Így érkeztünk meg a szigetre és eljátszottuk a Ho’oponopono játékot. Választottunk egy királyt, kormányost, bölcs embert, bennszülött kislányt, akik jelmezbe is öltöztek, s a játék végén már mindenki a varázsigét mondogatta.
Megismerkedtünk Sün Simi történetével is. Megbeszéltük a süni viselkedését és a barátai megbocsátását, s el is játszottuk a történetet fejdíszek segítségével.
Felidéztünk olyan helyzeteket, amikor valaki megbántotta őket, s megbeszéltük, hogy milyen jó érzés megbocsátani, s most egy-egy jó tulajdonságát is mondani az illetőnek. Az egyik kislány örömmel mesélte, hogy ő mikor megbocsátott a testvérének, azt mondta neki apukája, hogy az ő szíve aranyszív.
Kiszíneztük és felragasztottuk Boldogságvárunkra a megbocsátás jelét.
A megbocsátás hónapja
1. Ráhangolódás (5–10 perc)
Beszélgetőkör:
• Volt már olyan, hogy valaki megbántott?
• Mit éreztél akkor?
Rövid saját élmény megosztása (önkéntes)
2. Fogalom tisztázása (5 perc)
Egyszerűen:
„A megbocsátás azt jelenti, hogy elengedem a haragot, hogy jobban érezzem magam.”
Fontos kiemelni:
• Nem kell elfelejteni
• Nem jelenti, hogy minden rendben volt
• Magunkért tesszük
3. Fő gyakorlat (15–20 perc)
„Harag-lufi” gyakorlat
1. Mindenki kap egy képzeletbeli „lufit”
2. Gondoljon egy helyzetre, amikor mérges volt
3. „Belefújja” a haragot a lufiba
4. Együtt „elengeditek” (mozdulattal)
Megbeszélés:
• Milyen érzés volt elengedni?
4.„Megbocsátó levél”
• Írj egy levelet annak, aki megbántott
. Írj vagy rajzolj egy levelet annak, akit te bántottál meg
• Nem kell elküldeni!
• Tartalmazhatja:
o mi történt
o mit éreztél
o mit engedsz most el
4. Önismereti rész (5–10 perc)
Kérdések:
• Könnyű vagy nehéz megbocsátani?
• Mi segíthet ebben?
• Tudsz-e magadnak megbocsátani?
5. Lezárás (5 perc)
„Pozitív mondat”
Mindenki befejezi:
• „Akkor érzem magam jobban, ha elengedem a haragot, mert…”
vagy rövid mantra:
„Elengedem, ami bánt, és helyet adok a nyugalomnak.”
Április hónapban az édesanyákat fényképes ajándékkal köszöntöttük. A gyerekek nekik rajzoltak és írtak bocsánat-kérő levelet!
A megbocsátás témájú boldogságórán egy mély és érzelmekkel teli folyamatban vettünk részt a gyerekekkel. Az óra elején Bagdi Bella dalát hallgattuk meg, amely segített ráhangolódni a témára, és megnyitotta a gyerekek szívét a beszélgetéshez. Ezt követően körben ülve megosztották gondolataikat arról, mit jelent számukra a megbocsátás, volt-e már olyan élményük, amikor megbántották őket, és milyen érzések kapcsolódnak ehhez.
A foglalkozás egyik meghatározó eleme a „kavics a kézben” gyakorlat volt. A gyerekek egy-egy követ tartottak a kezükben, miközben arra gondoltak, mi az a bántó élmény, amit még hordoznak magukban. Ez a tevékenység segített számukra kézzelfoghatóvá tenni a belső terheket. Ezt követően elkészítettük a „megbocsátás hátizsákját”, amelybe a gyerekek kő formájú papírokra írták vagy rajzolták, hogy kinek, miért és hogyan szeretnének megbocsátani. A hátizsák szimbolizálta mindazt a súlyt, amit magunkkal viszünk, ha nem tudunk elengedni.
A foglalkozás csúcspontja az volt, amikor kimentünk az udvarra, és a gyerekek a „köveiket” messzire dobták. Ez a mozdulat az elengedést jelképezte, és láthatóan felszabadító élményt nyújtott számukra. Az óra végére érezhetően megkönnyebbültek, oldottabbá váltak, és többen megfogalmazták, hogy „könnyebb lett a szívük”.
A foglalkozás megerősített abban, hogy a gyerekek már ebben az életkorban is képesek mély érzelmi folyamatok megélésére és feldolgozására, ha megfelelő, biztonságos keretet kapnak hozzá. A megbocsátás nemcsak egy fogalomként jelent meg számukra, hanem egy átélhető, megtapasztalható élménnyé vált, amely segíti őket abban, hogy könnyebben engedjék el a bántó érzéseket, és nyitottabban kapcsolódjanak egymáshoz.
Áprilisi Boldogságóra foglalkozásunkat, amelynek témája a megbocsátás gyakorlása volt, összekapcsoltuk a Föld napi tevékenységek közben megismert ismeretek elmélyítésével. A „Napimádás” elnevezésű légzőgyakorlattal kezdtük a foglalkozást. Ezt követően meghallgattuk Bagdi Bella: Ho’Oponopono c. dalát, a szőnyegen, hanyatt fekvésben, hogy minél több gyermek próbáljon ellazulni, a dal szövegére figyelve kihallani belőle a „varázsszavakat”. Felidéztünk a gyermekekkel olyan helyzeteket, amikor bocsánatot kellett kérniük; ezek között volt olyan, amely az óvodában történt („meglökte a másikat, elvette a játékot a másiktól”) vagy otthon („nem fogadott szót anyának, nem rakta el a játékokat a szobájában”). A Megbocsátás erősségmondóka (Ha valaki megbánt, bosszút nem forralok…) többszöri elmondásával azt próbáltam tudatosítani a gyermekekben, ha megbocsátunk másoknak, az a mi jólétünket, nyugalmunkat szolgálja. Ezután bemutattam a Mese Föld Anyácskáról és az öt Varázsgyűrűről c. mesét a gyermekeknek. Visszautalva a Föld Napi tevékenységeinkre egy-egy példát mondtak a gyermekek arra vonatkozóan, hogy miért nélkülözhetetlenek ezek a „gyűrűk” a számunkra és hogyan tudunk rájuk vigyázni. Foglalkozásunkat a Tűz! Víz! Levegő! c. játékkal zártuk (Föld-guggolás, Víz-úszás imitálása, Tűz- guggolás, melegedés mozdulatai, Szél-forgás, Szív-ölelés).
A negyedikeseim abban a korban vannak, amikor rettenetesen szeretnek beszélgetni és igénylik a rendszeres beszélgetőkört. Most is ezzel indítottunk. Elmondták, hogy mi bántja őket mostanában és ki okoz nekik gyakran szomorúságot. Néven nevezték egymást, hogy tudjon rá reagálni a másik is. Volt, hogy szavak nélkül csak átölelték egymást, és ez elég volt, de volt, hogy hosszasan beszélgetni kellett. Érveltek, kérdeztek, mire eljutottunk oda, hogy megértették a társukat és bocsánatot kértek, megbocsátottak egymásnak. Ezekben az a legjobb, hogy utána látszik rajtuk a megkönnyebbülés, elengedik a gondjaikat.
A megbocsátás a kisgyermekek számára még nehezen érthető fogalom, hiszen erősen az aktuális érzelmeik vezérlik őket, és a sérelmeket gyakran intenzíven élik meg. Számukra a „nem haragszom” kimondása sokszor még nem belső meggyőződésből fakad, hanem inkább utánzás vagy iránymutatás eredménye.
Éppen ezért fontos, hogy a megbocsátást egyszerű, konkrét helyzeteken és élményeken keresztül közelítsük meg. Ha megmutatjuk nekik, hogy a megbántás után lehet javítani, kedves gesztusokkal, odafigyeléssel újra lehet kapcsolódni a másikhoz, akkor fokozatosan megértik ennek jelentését.
A következő játékokon keresztül próbáltam megértetni óvodásaimmal a megbocsátás fogalmát:
Szívecske ragasztás
A gyerekek egy papírból készült szívet közösen apró darabokra téptek, mintha valakit megbántottak volna. Ezután a darabokat együtt összeragasztottuk, miközben arról beszélgettünk, hogyan lehet jóvátenni a hibákat, és mitől „gyógyul meg” egy kapcsolat.
A gyerekek eleinte nevetve tépték szét a szívet, majd amikor a helyreállításra került sor, többen megjegyezték, hogy „már nem lesz olyan szép”, illetve hogy „vigyázni kell egymásra”. Megjelent bennük az együttérzés és a jóvátétel gondolata.
Bocsánatkérő szerepjáték
Egyszerű, hétköznapi helyzeteket játszottunk el (például játék elvétele, lökdösődés), majd közösen gyakoroltuk, hogyan lehet bocsánatot kérni és megbocsátani.
A gyerekek szívesen bújtak szerepekbe, és egyre bátrabban mondták ki a „bocsánat” és „nem haragszom” kifejezéseket. Többen saját élményeiket is megosztották, és igyekeztek megoldást találni a helyzetekre.
Harag-lufi
A gyerekek elmondhatták, mi bántotta őket, majd egy „lufiba fújták” a haragjukat, amit végül közösen „elengedtünk”.
Ez a játék láthatóan felszabadította őket: többen mosolyogva, megkönnyebbülve „engedték el” a haragot, és volt, aki azt mondta, hogy „már nem is vagyok mérges”.
Bízom benne, hogy ezek a közös élmények és játékok közelebb hozták a gyerekekhez a megbocsátás jelentését, és segítették őket annak megértésében.
Áprilisi Boldogságóránkon a megbocsátás témájával foglalkoztunk. Relaxáció után meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono dalát, melyben olyan fontos kifejezések hangzottak el, mint a „sajnálom; kérlek bocsáss meg; szeretlek”. Ezekről hosszasan beszélgettünk, és közben megértettük, milyen nagy jelentősége van annak, ha ki tudjuk mondani ezeket a szavakat. Szituációs játékokon keresztül gyakoroltuk a bocsánatkérést és a megbocsátást. Megértették, hogy fontos felelősséget vállalni tetteikért, és ugyanilyen fontos elfogadni mások bocsánatkérését. A foglalkozás során arra is kitértünk, hogyan lehet kezelni a haragot, és milyen módszerek segíthetnek abban, hogy nyugodtabban reagáljunk egy-egy konfliktus alkalmával. A foglalkozás végére a gyerekek jobban megértették, hogy a megbocsátás nem csak másoknak esik jól, hanem magunknak is örömet szerzünk vele. Kiszínezték a megbocsátás ajándékát, hogy átadhassák szeretteiknek.