Boldogságóra Program

A megbocsátás témájú boldogságórán egy mély és érzelmekkel teli folyamatban vettünk részt a gyerekekkel. Az óra elején Bagdi Bella dalát hallgattuk meg, amely segített ráhangolódni a témára, és megnyitotta a gyerekek szívét a beszélgetéshez. Ezt követően körben ülve megosztották gondolataikat arról, mit jelent számukra a megbocsátás, volt-e már olyan élményük, amikor megbántották őket, és milyen érzések kapcsolódnak ehhez.
A foglalkozás egyik meghatározó eleme a „kavics a kézben” gyakorlat volt. A gyerekek egy-egy követ tartottak a kezükben, miközben arra gondoltak, mi az a bántó élmény, amit még hordoznak magukban. Ez a tevékenység segített számukra kézzelfoghatóvá tenni a belső terheket. Ezt követően elkészítettük a „megbocsátás hátizsákját”, amelybe a gyerekek kő formájú papírokra írták vagy rajzolták, hogy kinek, miért és hogyan szeretnének megbocsátani. A hátizsák szimbolizálta mindazt a súlyt, amit magunkkal viszünk, ha nem tudunk elengedni.
A foglalkozás csúcspontja az volt, amikor kimentünk az udvarra, és a gyerekek a „köveiket” messzire dobták. Ez a mozdulat az elengedést jelképezte, és láthatóan felszabadító élményt nyújtott számukra. Az óra végére érezhetően megkönnyebbültek, oldottabbá váltak, és többen megfogalmazták, hogy „könnyebb lett a szívük”.
A foglalkozás megerősített abban, hogy a gyerekek már ebben az életkorban is képesek mély érzelmi folyamatok megélésére és feldolgozására, ha megfelelő, biztonságos keretet kapnak hozzá. A megbocsátás nemcsak egy fogalomként jelent meg számukra, hanem egy átélhető, megtapasztalható élménnyé vált, amely segíti őket abban, hogy könnyebben engedjék el a bántó érzéseket, és nyitottabban kapcsolódjanak egymáshoz.

Képek