Az órát relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd beszélgetőkörrel folytattuk.A gyerekek meséltek arról, megbántottak-e az elmúlt időszakban valakit? Ha igen, hogy sikerült rendezni a kapcsolatukat, hogy mutatták ki, hogy megbocsátottak.
Ezután meghallgatták A három csibe c. bolgár népmesét, majd páros munkában ötleteket gyűjtöttek arra, hogyan fejezhetik ki, hogy megbocsátottak valakinek.
Önálló munkában oldották meg a Más szemében a gerendát feladatot.
Az órát Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó c. dalának meghallgatásával zártuk.
Megbocsátás
A megbocsátás nem gyengeség, és nem feltétlenül jelenti a történtek elfelejtését, hanem egy belső döntés, ami felszabadítja a gyerekeket a düh átka alól. A megbocsátott társ pedig lehetőséget kap arra, hogy jóvátegye hibáját és „jobb emberré” váljon. A megbocsátás képessége közvetlenül hozzájárul a gyermek lelki jóllétéhez és a csoporton belüli barátságok elmélyítéséhez minden nap.
Csoportos beszélgetőkörben szokták megosztani saját élményeiket arról, mikor bántották meg őket, vagy ők mikor bántottak meg valamivel más gyerekeket vagy felnőttet, hogyan szokták kiengesztelni a másikat. A megbocsátás gyakorlása az óvodában nem csupán a konfliktusok elsimításáról szól, hanem egy olyan érzelmi intelligenciát fejlesztő folyamat, amely segít a gyerekeknek elengedni a haragot és helyreállítani a társas kapcsolataikat. A gyerekek könnyebben azonosulnak mesehősökkel (pl. Süni Soma vagy a „Morgós medve és a szorgos méhecske”), akiknek a viselkedésén keresztül megérthetik a bántás és a békülés folyamatát.
Végezetül a felragasztott megbocsátás jeleként megérthetik a kép jelentését, az ölelés fontos dolog, közelebb hozza az embereket egymáshoz.
A gyermekekkel beszélgetőkör kapcsán indítottuk a boldogság foglalkozásunkat.
Felidéztünk olyan helyzeteket, amikor valami rosszat cselekedtek. Arról is szó esett, hogy hogyan kértek bocsánatot, valamint mi lett a történet vége.
Ezt követően azt is elmesélték, hogy mi volt az számukra, mikor megbántódtak, illetve, hogy meg tudtak –e bocsájtani.
Egy papír összegyűrésével szemléltettem nekik, hogy hiába simítom ki a lapot, az sosem lesz ugyan olyan, mint előtte, ezért figyeljenek arra, hogy ha lehetőségük van rá ne bántsanak meg senkit.
A problémákat, a vitákat megbeszéltük, majd a gyermekek megölelték egymást, amivel kifejezhették, hogy megbocsájtottak a másiknak.
Zárásként Bagdi Bella: Ho’oponopono című zenéjét hallgattuk meg, valamint lerajzolták a gyermekek közben A tündéri bocsánat című mese legkedveltebb részletét.
Nőtincsi Vár-Lak Óvoda és Bölcsőde
Megbocsátás a mi óvodánkban
Az áprilisi Boldogságóra témája a Megbocsátás volt. A foglalkozást egy relaxációs repüléssel kezdtük, és az arcunkat is ellazítottuk.
A gyermekek meghallgatták a két Tündérke meséjét, akik testvérek voltak, összevesztek, majd megbocsátottak egymásnak.
A mese által megismerkedtünk az 5 legfontosabb szóval a megbocsátás kapcsán: bocsáss meg!, Sajnálom!, Kérem!, Köszönöm!, Szeretlek! Ezeket a foglalkozás alkalmával többször is mondogattuk.
A mindennapokból hozott példákkal beszélgettünk, hogy ki-kinek és miért bocsátott már meg valaha.
A gyerekek nagyon jó példákat mondtak egy kis segítséggel.
A foglakozást feladatlappal és zenehallgatással zártuk.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
Bocsánatkérő kártya készítése
A gyermekek elkészítették saját bocsánatkérő kártyáikat – volt, aki több darabot is –, és közben megtapasztalták, hogy ez a kedves gesztus milyen sokat segíthet a megbocsátás folyamatában, valamint a belső feszültségek oldásában.
Az óra ismét rámutatott arra, hogy a megbocsátás tanulható, és hogy egy apró, kézzel készített figyelmesség is képes elindítani a gyógyulás folyamatát bennünk.
A Boldogságóra keretében a megbocsátás gyakorlásával foglalkoztunk, amely segíti a gyerekeket abban, hogy felismerjék és kezelni tudják a konfliktushelyzeteket, valamint elengedjék a negatív érzéseket. Beszélgettünk arról, mit jelent megbocsátani, és hogy ez nem a hibák elfogadását, hanem az újrakezdés lehetőségét jelenti. A téma feldolgozása során a Föld napjához is kapcsolódtunk: közösen gondolkodtunk arról, hogyan „bántja” az emberiség a bolygónkat, és mit tehetünk azért, hogy változtassunk ezen. A gyerekek megértették, hogy ahogyan egymásnak is adhatunk új esélyt, úgy a Föld megóvásáért is felelősek vagyunk, és apró tetteinkkel mi magunk is hozzájárulhatunk egy élhetőbb jövőhöz.
Április hónapban a megbocsátás gyakorlása volt a Boldogságórák témája. A havi foglalkozások során a gyerekekkel arról beszélgettünk, hogyan tudjuk elengedni a haragot, feldolgozni a sérelmeket és újra békét találni önmagunkban és kapcsolatainkban.
A Boldogságórát közös beszélgetéssel kezdtük. Megfogalmaztuk, hogy amikor haragszunk valakire, az olyan, mintha sötét felhő takarná el a napot. Szomorúbbnak, nehezebbnek érezzük a szívünket, és ilyenkor nehezebb örülni a jó dolgoknak is. Innen kapcsolódtunk az Űrhajózás világnapjához. Az űrhajót a megbocsátás jelképének tekintettük, amely felemel minket a sötét felhők fölé, ahol újra megláthatjuk a fényt. A gyerekek saját űrhajót rajzoltak, amelybe beleírták azokat a félelmeiket, haragjaikat, bánataikat vagy sérelmeiket, amelyeket szeretnének elengedni. Miután elkészültek a rajzok, közösen „kilőttük” az űrbe ezeket a negatív érzéseket. A gyakorlat nagyon megható és felszabadító élmény volt mindenki számára. Egyik órán olvastunk Bolygó kapitány történeteiből is. Az erdő- és vízszennyezés kapcsán a felelősségvállalás fontosságáról beszélgettünk. A gyerekek megfogalmazták, hogy nemcsak egymásra, hanem a környezetünkre is vigyáznunk kell. Közösen gyűjtöttünk ötleteket arra, hogyan tudunk jobban odafigyelni a természetre és egymás érzéseire. (Vizuális kultúra órán plakátot készítettünk a Föld napja alkalmából, melyre lerajzoltuk, hogy mit tehetünk Földünk védelmében.) Elolvastuk a Hétfejű sárkány című történetet is. A mese kapcsán arról beszélgettünk, vajon mit jelképezhet a sárkány. A gyerekek hamar felismerték, hogy a sárkány lehet a bennünk élő harag, félelem vagy szomorúság szimbóluma is. Megfogalmazták, hogy amikor valaki lelki problémával küzd, könnyebben „tüzet okád”, vagyis megbánthat másokat. Közösen gondolkodtunk azon, hogyan tudjuk megszelídíteni a bennünk élő sárkányt. A gyerekek szerint segíthet a beszélgetés, az ölelés, a türelem, a játék, a rajzolás vagy az, ha elmondjuk valakinek a problémánkat. Arról is beszélgettünk, hogyan tudjuk „kibékíteni” a sárkány mind a hét fejét, vagyis hogyan tudunk egyszerre figyelni érzéseinkre, gondolatainkra és kapcsolatainkra.
A Költészet napja alkalmából szavalóversenyen 4 tanuló vett részt. Az iskolában többször szavalták el a gyerekek társaiknak a verseiket, hogy gyakoroljanak. Beszélgettünk arról, hogy a versek hogyan segíthetnek érzéseink megfogalmazásában és a lelkünk megnyugtatásában. A gyerekek büszkén meséltek a szereplés élményéről és egymást is bátorították.
Egy másik foglalkozáson egy eltört edény történetéből indultunk ki. Megbeszéltük, hogy ha egy tárgy eltörik, nem feltétlenül kell kidobni. Adhatunk neki új életet, és a törések akár még különlegesebbé is tehetik. Ezt összekapcsoltuk az emberi hibákkal és sérülésekkel. A gyerekek megértették, hogy a hibáinkat nem kell szégyellni vagy tagadni, hiszen ezekből tanulunk és fejlődünk általuk. Bocsánatkérő kártyákat készítettünk, amelyekre kedves üzeneteket, rajzokat és jókívánságokat írtak. Többen elmesélték, hogy már át is adták valakinek a kártyát, akivel korábban konfliktusuk volt. Sokat beszélgettünk az önmagunkkal való együttérzésről is. Megfogalmaztuk, mennyire fontos, hogyan beszéljünk saját magunkról. Megtanultuk, hogy ne mondjuk magunkra azt, hogy „béna vagyok” vagy „ügyetlen vagyok”. Ehelyett próbáljuk azt mondani: „Most nem sikerült, de legközelebb igyekezni fogok, hogy sikerüljön.” A gyerekek példákat mondtak arra is, mikor voltak csalódottak önmagukban, és hogyan tudtak mégis továbblépni. Beszélgettünk arról, hogy mindenki hibázik, megbotlik néha, és fontos, hogy adjunk egymásnak új esélyt. Kiemeltük, hogy a bosszú helyett a jószándék, a türelem és a nagylelkűség visz előre minket. Közösen végiggondoltuk, kire és miért neheztelünk. A gyerekek megosztották, hogyan sikerült már kibékülniük valakivel, illetve milyen módszerek segíthetnek a megbékélésben. Többen említették, hogy jó érzés kimondani a bocsánatkérést, még ha elsőre nehéz is. A sérelmek elengedésére játékos gyakorlatokat is kipróbáltunk. Kavicseldobással, képzeletbeli lufik elengedésével és buborékfújással szimbolikusan elengedtük a rossz érzéseket. A gyerekek nagyon élvezték ezeket a feladatokat, és sokan megfogalmazták, hogy könnyebbnek érezték magukat utána. Az óra végén meghallgattuk a Megbocsátás erősségdalát. Összeszedtük azokat az erősségeket, amelyek segíthetnek a megbocsátásban: kedvesség, türelem, bátorság, szeretet, figyelmesség és empátia. Végül megerősítő idézeteket olvastunk, amelyek segítettek a pozitív gondolkodás és az önbizalom erősítésében. A hónap foglalkozásai mély érzéseket mozgattak meg a gyerekekben. Sok őszinte gondolat, személyes élmény és megható beszélgetés született. A tanulók nyitottan, aktívan és együttérzően kapcsolódtak a témához, és sok fontos felismeréssel gazdagodtak a megbocsátás erejéről.
A foglalkozás célja a gyermekek figyelmének felkeltése, mozgásos aktivitásuk ösztönzése, valamint a megbocsátás fogalmának játékos, élményszerű megismertetése volt. A tevékenység egy rövid motivációs játékkal kezdődött, mely során a gyerekek elbújt állatokat kerestek meg a térben. Ez a feladat sikeresen ráhangolta őket a foglalkozásra, miközben fejlődött megfigyelőképességük és figyelmük.
Ezt követően mozgásos mondókák segítségével folytatódott a bevezetés, ahol a gyerekek állatok mozgását utánozták. A közös mozgás örömteli hangulatot teremtett, és elősegítette a csoportkohézió erősödését.
A foglalkozás központi részében a gyerekek egy mesét hallgattak meg a megbocsátás témájában. A mese feldolgozását beszélgetés követte, mely során a pedagógus kérdésekkel segítette a történet megértését, valamint az érzelmek felismerését és megfogalmazását. A gyerekek aktívan bekapcsolódtak, saját élményeiket is megosztották.
A „bocsánat” szó gyakorlása szerepjátékos formában valósult meg. A gyerekek különböző helyzetekben próbálhatták ki a bocsánatkérés módját, ami hozzájárult szociális készségeik fejlődéséhez.
A foglalkozás zárásaként kézműves tevékenységre került sor, mely során a gyerekek Füles mackót készítettek. Az alkotás során lehetőségük nyílt a kreatív önkifejezésre, és munkáikat közösen meg is tekintették.
A foglalkozás során a pedagógus figyelembe vette a különböző képességű gyermekek igényeit, és differenciált feladatadással segítette részvételüket. A tevékenységek változatosak voltak, és biztosították a gyermekek aktív bevonódását.
Összességében a foglalkozás jó hangulatban zajlott, a kitűzött célok megvalósultak, a gyermekek érdeklődése végig fennmaradt.
A boldogság egyik legfontosabb forrása a megbocsátás. Az iskolai foglalkozásokat relaxációval és zenehallgatással kezdtük. A téma bevezetéseként színeztünk a munkafüzet feladata alapján.
Az arcunkra van írva! Megbeszéltük, hogy mennyire látszik rajtunk, ha haragszunk, ha bosszút forralunk, vagy sérelmet hordozunk, illetve azt is, ha felszabadultak vagyunk és meg tudunk bocsátani a másiknak. Arckifejezéseket rajzoltunk a beszéltek alapján, majd megnéztük egymás munkáját és kitaláltuk, hogy a haragot vagy a megbocsátást látjuk-e a kész munkákon.
A téma feldolgozásaként elolvastuk A három csibe című belga népmesét, valamint meghallgattuk és feldolgoztuk A hétfejű sárkány című magyar népmesét is. Megbeszéltük, hogy a szereplőket milyen bosszúság vagy sérelem érte, milyen érzéseik lehettek. Beszélgettünk arról, hogyan érzik magukat azok, akik nem tudnak megbocsátani és akik képesek rá. A meg nem bocsátás állandó nehezteléshez, haraghoz, ellenségeskedéshez, gyűlölethez vezet, ami rendkívül romboló hatású. Ezek az érzések hatással vannak a szervezetre. A sérelem tartogatása, vagyis a megbocsátás hiánya, megakadályozza fontos hormonok előállítását, és a sejtjeink fertőzés elleni küzdelmét is gyengíti. A megbocsátás fejben dől el.
Megfejtettük a keresztrejtvényben megbújó szót, ami a megbocsátás első lépése. Megbeszéltük, hogy milyen varázsszavakat ismerünk még. Dalokat hallgattunk a varázsszavakról.
Nyelvtörőket tanultunk és gyorsan ügyesen elmondtuk azokat.
Készítettünk bocsánatkérő kártyákat. Beszélgettünk arról, hogy a megbocsátás nem azt jelenti, hogy megváltoztatjuk a véleményünket a történtekkel kapcsolatban, hanem elengedjük a sértettség érzése körüli érzelmi töltetet. A megbocsátás legnagyobb haszonélvezői mi magunk vagyunk.
Meghallgattuk a Ho’oponopono című Bagdi Bella dalt.
Aki eddig bántott, annak megbocsájtok,
kerülje el őt is a bánat, az átok!
Nem is őmiatta, magam miatt teszem,
mert ha rá haragszom, magamat mérgezem!
Aranyosi Ervin
Feszültségoldó nyugilégzést végeztünk. Zümmögtünk, mint a méhecskék. 😊
A foglalkozások lezárása meditációval történt.
A boldogságóra témája a megbocsátás volt, melyet a gyermekek életkorához igazodva, élményszerűen próbáltam feldolgozni. Bevezetésként egy mesét mondtam el, amely kapcsolódott a megbocstás gondolatához, valamint a Föld napjához is. A mese jó alapot adott a közös beszélgetéshez: a gyerekek megoszthatták saját tapasztalataikat, érzéseiket a haragról, a konfliktusról és a kibékülésről.
Ezt követően egy szemléletes, játékos tevékenységgel mélyítettük el a témát. Fakockákból egy hidat kezdtem építeni, amelynek két végén egy-egy plüss figura állt. Elmeséltem, hogy ők korábban jó barátok voltak, de egy vita miatt összevesztek és emiatt a köztük lévő híd összeomlott. A gyerekek nagyon bele tudták élni magukat a helyzetbe és együtt kerestük a megoldást. Különböző konfliktushelyzeteket vázoltam fel és el kellett mondaniuk, hogy mit tennének az adott helyzetben, hogyan tudnák megoldaani a problémát és hogyan lehetne megbocsátani. Minden jól átgondolt válasz után egy-egy elemet összeilleszthettünk a hídból. Ez a folyamat jól szemléltette számukra, hogy a megbocsátás és a helyes döntések építik a kapcsolatokat. Amikor a híd teljesen elkészült, a gyerekek tanácsára a két figura középen találkozott. Ez szimbolikusan is megerősítette a gyerekekben, hogy a megbocsátás segít helyreállítani a barátságokat. A gyerekek aktívan részt vettek a tevékenységben, őszintén válaszoltak, így a foglalkozás elérte célját, közelebb hozta számukra a megbocsátás fontosságát.
A tevékenység zárásaként kiosztottam mindenkinek egy lapot, melyen három különböző emoji (szomorú, vidám, mérges) volt. A feledat az volt, hogy azt színezzék ki, amely olyan arcot ábrázol, melyet akkor éreznek, ha megbántja őket valaki.
