Boldogságóra Program

A megbocsátás a kisgyermekek számára még nehezen érthető fogalom, hiszen erősen az aktuális érzelmeik vezérlik őket, és a sérelmeket gyakran intenzíven élik meg. Számukra a „nem haragszom” kimondása sokszor még nem belső meggyőződésből fakad, hanem inkább utánzás vagy iránymutatás eredménye.

Éppen ezért fontos, hogy a megbocsátást egyszerű, konkrét helyzeteken és élményeken keresztül közelítsük meg. Ha megmutatjuk nekik, hogy a megbántás után lehet javítani, kedves gesztusokkal, odafigyeléssel újra lehet kapcsolódni a másikhoz, akkor fokozatosan megértik ennek jelentését.

A következő játékokon keresztül próbáltam megértetni óvodásaimmal a megbocsátás fogalmát:

Szívecske ragasztás

A gyerekek egy papírból készült szívet közösen apró darabokra téptek, mintha valakit megbántottak volna. Ezután a darabokat együtt összeragasztottuk, miközben arról beszélgettünk, hogyan lehet jóvátenni a hibákat, és mitől „gyógyul meg” egy kapcsolat.
A gyerekek eleinte nevetve tépték szét a szívet, majd amikor a helyreállításra került sor, többen megjegyezték, hogy „már nem lesz olyan szép”, illetve hogy „vigyázni kell egymásra”. Megjelent bennük az együttérzés és a jóvátétel gondolata.

Bocsánatkérő szerepjáték

Egyszerű, hétköznapi helyzeteket játszottunk el (például játék elvétele, lökdösődés), majd közösen gyakoroltuk, hogyan lehet bocsánatot kérni és megbocsátani.
A gyerekek szívesen bújtak szerepekbe, és egyre bátrabban mondták ki a „bocsánat” és „nem haragszom” kifejezéseket. Többen saját élményeiket is megosztották, és igyekeztek megoldást találni a helyzetekre.

Harag-lufi

A gyerekek elmondhatták, mi bántotta őket, majd egy „lufiba fújták” a haragjukat, amit végül közösen „elengedtünk”.
Ez a játék láthatóan felszabadította őket: többen mosolyogva, megkönnyebbülve „engedték el” a haragot, és volt, aki azt mondta, hogy „már nem is vagyok mérges”.

Bízom benne, hogy ezek a közös élmények és játékok közelebb hozták a gyerekekhez a megbocsátás jelentését, és segítették őket annak megértésében.

Képek