Ezen az órán A törött vízhordóedény című tanmesét hallgatták meg a gyerekek. Kérdések alapján közösen feldolgoztuk a mesét és tanulságot vontunk belőle csapatokban. Beszélgetést indítottunk az önbecsülés témakörében, ahol szebbnél szebb megfogalmazásokat hallhattunk a gyerekektől. Az óra második felében a gyerekek elkészítették a saját önbecsülés edényüket, amiben megfogalmazták erősségeiket, erényeiket, valamint a kifolyó vízzel elengedhették a bánataikat. A gyerekek megfogalmazták az őket ért bántásokat is. Kérésükre közösen átbeszéltünk, hogy hogyan bánjanak egymással jobban és mit tehetnek annak érdekében, hogy ők ne legyenek azok, akik bántják a másikat.
Egészséges önbecsülés
Ezen az órán A törött vízhordóedény című tanmesét hallgatták meg a gyerekek. Kérdések alapján közösen feldolgoztuk a mesét és tanulságot vontunk belőle csapatokban. Beszélgetést indítottunk az önbecsülés témakörében, ahol szebbnél szebb megfogalmazásokat hallhattunk a gyerekektől. Az óra második felében a gyerekek elkészítették a saját önbecsülés edényüket, amiben megfogalmazták erősségeiket, erényeiket, valamint a kifolyó vízzel elengedhették a bánataikat. A gyerekek megfogalmazták az őket ért bántásokat is. Kérésükre közösen átbeszéltünk, hogy hogyan bánjanak egymással jobban és mit tehetnek annak érdekében, hogy ők ne legyenek azok, akik bántják a másikat.
Csoport: 7.e angol tagozat
Óra nyelve: angol
Tananyag: recycling (újrahasznosítás) az English Plus 3 tankönyvben.
Nagyon megörültem a ‘kintsugi’ feladatnak, mert kiválóan illeszkedett a tananyaghoz és nekem is tetszik ez a művészeti forma.
Bevezetésként egy videót mutattam a gyerekeknek a kintsugiról:
Ennek megtekintése után kérdésekre kellett válaszolniuk:
1 What is kintsugi? Write a one-sentence definiton in your own words.
2 What materials are used in kintsugi?
3 What is the original message of kintsugi?
4 What is its message in the 21st century?
Ezután párokban készítettek képregényt a tanulók.
A következő lépésben elolvasták a többi csoport képregényét és 2-3 mondatban leírták a tartalmát.
Összegzésképpen közösen kitöltöttünk egy táblázatot arról, hogy milyen probléma adódott a történetekben és azokat hogyan oldották meg a szereplők.
November: Egészséges önbizalom
Hétfőn a folyosóra kitettem szokásos táblánkat, rajta a felirattal: „Színezz ki egy szívecskét, és ragaszd fel a táblára, ha ma tettél olyat, amire büszke vagy!” A gyerekekkel ma szlalom és célbadobó pályát építettünk fel, ezen kellett végig menniük, azután csak a jógatéglákon lehetett közlekedni, arról lelépni nem lehetett. Beszélgettünk arról, kinek mi sikerült ma, mi az amit ügyesen megcsináltak, mondjuk olyan is, ami eddig nem sikerült, vagy egyszerűen csak jó érzés volt megcsinálni. Elmondtam nekik, hogy a héten mivel fogunk foglalkozni, mi az az önbizalom, milyen ha valakinek sok, vagy kevés az önbizalma, és mit jelent, ha egészséges önbizalma van. Kaptak házi feladatot is, arra kell kérni szüleiket, hogy délután írják össze, miben voltak nagyon ügyesek, mi az amit meg tudtak csinálni, amit eddig csak sikertelenül próbáltak. Minden nap behozzák a héten, és készítünk egy heti naptárat, amibe beleírjuk mindezeket, meg persze fel is olvasom nekik.
Kedden reggeli után a csömöri Tűzoltóságra látogattunk el, felülhettek három fajta járműre, megnéztük az eszközöket, ruházatot, a tűzoltók melegedőjét, pihenőjét, a kincseiket, amik óriás vitrinekben ki voltak állítva. Busszal mentünk, sétálva, és busszal jöttünk vissza, még kimentünk egy kis időre a játszótérre is. Amikor visszaértünk, még szakítottunk időt arra, hogy elolvassam, amit a szülők írtak a gyerekeikről. Volt olyan anyuka, aki megköszönte az ötletet, mert mindent megcsinált Dorci, amit kért tőle, nagyon küzdött, hogy csak jót írjanak róla. Azért volt egy-két szülő, aki nem nagyon értette, mit kellene írni, vagy nem nagyon ismeri gyermekét.
Szerda reggel felragasztottuk a pozitív visszajelző papírokat, hogy ki miben volt ügyes előző délután. A hétfőre jelként a napocskát találtuk ki, a keddhez a Tűzoltóság látogatása miatt tűzoltó autót rajzoltunk fel jelként, így nem betűket használtunk a beazonosításra. Reggeli után lerajzolták a tegnapi nap élményét, két nagy tűzoltó autó készült csoportos összefogásban, és a többiek egyénileg rajzoltak. A legkisebb Zénókánk most először rajzolt velünk. Ezután az aulában a hagyományos évszakzáró koncertünket tartottuk meg a zeneiskola növendékeivel, ez mindig sikert arat a gyerekek között, mert volt óvodásokat is láthatunk közöttük, és nagyon ügyesek voltak. A koncert után felolvastam nekik amit hoztak papírokat, most úgy, hogy csak a szöveget olvastam, és magukra kellett ismerni. Nagyon cukik voltak ahogy örültek! Utána megcsináltuk a Fa mindfulness gyakorlatot a tankönyvből, majd a Hangok Pöttykönyvet játszottuk végig. Az udvar eső miatt ma kimaradt.
Csütörtökön tornával kezdtük a napot, labdával tornáztunk, volt sok olyan feladat, amihez kellett erőlködni, kitartani például a labdát, hátizommal, hasizommal, és bíztattam őket: „meg tudod csinálni, hajrá, kitartás!!!..”. Nagyon helyesek voltak, ahogy küzdöttek. A tornát német oktatás követte, játék, azután rövid időnk maradt, de a mai papírokat is felolvastam. Reggel Dóri megrajzolta a szerda jelét, amit csak mi értünk szerdának, mert az évszakkoncert miatt hangszereket ragasztottunk fel. Újra mondtuk a napokat, még hányszor kell hozni, és arra jutottunk, hogy bizony a pénteket csak hétfőn tudják behozni, Oli mondta, hogy „akkor a szombat vasárnap is benne lesz”.
Pénteken halacskákat ragasztott aki szeretett volna, egy projekt befejezése miatt. A csütörtököt labdával, a pénteket hópihével jelöltük. Reggeli után német oktatás, játék, felolvastam a papírokat, gyümölcsevés, és nagyon siettünk az udvarra, ahol várt minket az éjszakai hó, és ezt nem hagyhattuk ki. Kis csapatokban hóembert építettek.
A gyerekekkel újból felépítettük sálakból Szív sziget labirintusát. Miközben megmásztuk képzeletben az önbizalom hegyet megmasszíroztuk magunkat, hogy felkészüljünk az útra, esőt fakasztottunk, fává váltunk, a gyerekek amíg pihentek meséltek azokról a tevékenységeikről melyek növelik az önbizalmukat. Táncoltunk, szoborjátékot játszottunk és az órát relaxációval zártuk Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem dalával.
A Márton napi projekthetünkön Szent Márton (Martinus Tours-i püspök) legismertebb történetét dolgoztuk fel a gyerekekkel. A Boldogórák foglalkozásait a hét folyamán integrált módon tudtuk a témákba beépíteni, komplexen kapcsolódva a különböző foglalkozások tartalmához. A hétköznapi tevékenységeinkben és feladatainkban is minden alkalommal kapcsoltuk a kedvesség, a csapatmunka és az önbecsülés éppen megtapasztalható megnyilvánulásait.
Az óvodai mindennapok során a kedvesség, a csapatszellem és az önbecsülés kiemelt szerepet játszik mind a gyermekek, mind a pedagógusok számára. Ezek az értékek hozzájárulnak a biztonságos, szeretetteljes és támogató légkör kialakításához, amely alapvető a gyermekek egészséges fejlődéséhez.
Az ilyen alapokon nyugvó óvodai közösségben a gyermekek nemcsak boldogabbak, de érzelmileg is gazdagabbá válnak.
A Boldogságóra Önbizalom Program témája: Egészséges önbecsülés
Az önbecsülés az önbizalom és a személyes fejlődés alapja. Az óvodában ez elsősorban a sikerélmények, a pozitív visszajelzések és az elfogadó légkör által építhető.
Mesélések alkalmával:
Márton történetével a kicsik számára is 1-1 alapfogalmat jól lehetett bemutatni a legenda megismerése során, mely az egészséges önbecsülést példázta.
Tisztában volt saját képességeivel és lehetőségeivel, és ezeket mások szolgálatába állította.
Szerényen viselkedett- visszahúzódó (elbújt a libák közé)
Tisztában volt saját képességeivel és lehetőségeivel, és ezekkel másokat segített
Szutyejev: Micsoda madár ez mesében épp az ellenkezőjét ismerhették meg és annak következményét.
Már a kiscsoportosok is egyszerű módon megfogalmazták, hogy „Buta volt a kisliba.”, „Nem tudott elszaladni.”, „Félt, mert veszélyben volt.” „Segítettek neki.”…
Parádon a 3.a osztályosokkal a Pozitív gyerek kártyát használva páros beszélgetésen keresztül hangolódtunk az órára. A gyerekek elrepültek képzeletben Szív szigetre ahol egy erdei sétán keresztül különböző tárgyakra bukkantak. A séta végére mindenkinek papírra vetődött a rajzkalandja.
Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra
A HÁLA gyakorlása, Egészséges önbecsülés
Az első osztályosoknak nagycsoportban már tartottam a Boldogságórákat azért, hogy majd első osztályban könnyebbé tudjam tenni az óvoda-iskola átmenetet Boldogságórákkal. A mesterprogramomnak a fő célja, hogy segítsem a gyermekek beilleszkedését az iskolába. Elkezdődött a tanév. Az évnyitón már ott voltam a Református Templomban és egy kis ajándékkal kedveskedtem a még kicsit bátortalan elsősöknek. Az Igazgató Úrral és a tanító nénikkel megbeszéltem, hogy ott fogom átadni a gyermekeknek a kitűzőket, amire rá van írva, hogy: „Hurrá, elsős lettem!” Egy kisfiú és egy kislány megy rajta iskolatáskával a hátán. Nagyon büszkén viselték a gyermekek, amíg hallgatták az igazgató bácsi megnyitó beszédét. Úgy láttam, hogy segített a gyermekeknek ez a kis ajándék abban, hogy ne szorongjanak annyira és a volt óvónénijük is ott volt és én is, hogy biztassuk őket az iskolás életre.
Több elsős gyermeknek van még óvodás testvére, így reggelente szoktunk találkozni és egy pár szót beszélgetni, hogy hogyan telnek a napjaik. Az egyik reggel megkérdezték tőlem, hogy:
„- Mikor jössz Anikó néni hozzánk Boldogságórát tartani az iskolába?”
Pontosan előző nap egyeztettem a tanító nénivel, így tudtam válaszolni a kislánynak, hogy:
„- Holnap fogok hozzátok menni!”
Nagyon vártak már, mert ott ültek az osztályban és boldogan megmutatták és mondták, hogy kinek mennyi pirospontja, nyomdája, vagy valamilyen dicsérete van. Igaz, volt olyan gyermek, aki ezekkel még nem dicsekedhetett, de legalább bevallotta, hogy ő nem mindig jó gyermek. Ezért hálás voltam neki, és arra biztattam, hogy próbálja meg ő is úgy csinálni, hogy neki is sikerüljön. „- Bízok benned!”
A gyerekek örömmel vették, hogy egy kicsit megmozgattam őket a relaxációs tornagyakorlatokkal, még a tanító néni is csatlakozott a mozgásunkhoz. Ezután beszélgettünk arról, hogy kiknek és miért lehetnek hálásak a gyermekek. Általában a szüleiket említették, de én mást is mondtam számukra. Hálásak lehettek a tanító néniknek is azért, mert ők fognak titeket megtanítani. Mire is fognak megtanítani, kérdeztem a gyerekeket. Ekkor felcsillant a szemük és sorban mondták: Hálásak lehetünk azért, mert megtanítanak számolni, írni és olvasni és még sok mindenre. Az egyik kisfiú pedig ezt mondta: „- Neked is hálásak lehetünk Anikó néni azért, mert eljössz hozzánk Boldogságórákat tartani.”
Azt hiszem, ezért is érdemes ezt folytatni! Én is nagyon hálás voltam ezért az egy mondatért, nagyon meghatódtam.
A beszélgetésünk végén megkérdeztem a gyerekeket, hogy meghallgatnák- e még a Hálafa története című mesét?
Szívesen meghallgatták, én pedig örömmel elmondtam nekik!
A Hála virágot elvittem a gyermekeknek, hogy kiszínezhessék.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Játékos Manó mesés utazásunk folytatódott. Több alkalommal beszéltünk a témáról. Kezdésnek Szőlő Szeli interaktív meséjét hallgatták meg. Lerajzolták a Szőlő családot és a Mesekunyhót, mindenki elképzelése szerint jeleníthette meg, majd egy közös plakátot készítettünk belőle. Szőlő Szelli bátorítására egy „bátorság táncot” állítottunk össze a gyerekek közös ötleteiből, amit végül eltáncoltunk. A mozdulatsor után folytatódott a történet a varázscsizmákkal, amit utána el is készíthettek. Színezték, rajzokkal díszítették a kis csizmákat. A foglalkozást követő napokban segítségül hívtuk a bátorság táncot és a varázscsizmákat, amikor valaki félt. Beszélgettünk arról, hogy ők mitől félnek, a félelmet le lehet-e győzni? Hogyan lehet legyőzni. Pl.: többen a sötétben félnek este, megbeszéltük, hogy kipróbálják ilyenkor a bátorság táncot eltáncolni a gondolataikban, vagy felhúzzák ők is a kis csizmáikat, mint Szőlő Szelli. Feladatnak kapták, hogy kérdezgessék apát, anyát és a tesót/kat ők hogyan tudtak megbírkózni a félelemmel.
Egy másik foglalkozás keretein belül felidéztük Szőlő Szelli ijedségét a hegymászástól. Majd eljátszottuk a mérföldkövek játékot. Amikor rádöbbentek, hogy mérföldköveik nekik is vannak, nagyon örültek és izgatottak lettek. Ezután a Ki mit tud az állatvilágban játékot játszottuk, ami után tartalmas beszélgetés következett arról, hogy ki miben érzi magát ügyesnek. Akadtak, akik az öltözésben, vagy anyának a sütés-főzésben segítségben vagy a focizásban érezték magukat ügyesnek. Arra is kitértünk, hogy nem kell mindig mindenben ügyesnek lenni, de próbálkozni ér és sosem szabad feladni a próbálkozásokat, mert mindig csak erősebbek leszünk, mint a mesékben a próba tételek után a királyfiak vagy szegény legények, hiszen végül ők is elnyerik jutalmukat.