November: Egészséges önbizalom
Hétfőn a folyosóra kitettem szokásos táblánkat, rajta a felirattal: „Színezz ki egy szívecskét, és ragaszd fel a táblára, ha ma tettél olyat, amire büszke vagy!” A gyerekekkel ma szlalom és célbadobó pályát építettünk fel, ezen kellett végig menniük, azután csak a jógatéglákon lehetett közlekedni, arról lelépni nem lehetett. Beszélgettünk arról, kinek mi sikerült ma, mi az amit ügyesen megcsináltak, mondjuk olyan is, ami eddig nem sikerült, vagy egyszerűen csak jó érzés volt megcsinálni. Elmondtam nekik, hogy a héten mivel fogunk foglalkozni, mi az az önbizalom, milyen ha valakinek sok, vagy kevés az önbizalma, és mit jelent, ha egészséges önbizalma van. Kaptak házi feladatot is, arra kell kérni szüleiket, hogy délután írják össze, miben voltak nagyon ügyesek, mi az amit meg tudtak csinálni, amit eddig csak sikertelenül próbáltak. Minden nap behozzák a héten, és készítünk egy heti naptárat, amibe beleírjuk mindezeket, meg persze fel is olvasom nekik.
Kedden reggeli után a csömöri Tűzoltóságra látogattunk el, felülhettek három fajta járműre, megnéztük az eszközöket, ruházatot, a tűzoltók melegedőjét, pihenőjét, a kincseiket, amik óriás vitrinekben ki voltak állítva. Busszal mentünk, sétálva, és busszal jöttünk vissza, még kimentünk egy kis időre a játszótérre is. Amikor visszaértünk, még szakítottunk időt arra, hogy elolvassam, amit a szülők írtak a gyerekeikről. Volt olyan anyuka, aki megköszönte az ötletet, mert mindent megcsinált Dorci, amit kért tőle, nagyon küzdött, hogy csak jót írjanak róla. Azért volt egy-két szülő, aki nem nagyon értette, mit kellene írni, vagy nem nagyon ismeri gyermekét.
Szerda reggel felragasztottuk a pozitív visszajelző papírokat, hogy ki miben volt ügyes előző délután. A hétfőre jelként a napocskát találtuk ki, a keddhez a Tűzoltóság látogatása miatt tűzoltó autót rajzoltunk fel jelként, így nem betűket használtunk a beazonosításra. Reggeli után lerajzolták a tegnapi nap élményét, két nagy tűzoltó autó készült csoportos összefogásban, és a többiek egyénileg rajzoltak. A legkisebb Zénókánk most először rajzolt velünk. Ezután az aulában a hagyományos évszakzáró koncertünket tartottuk meg a zeneiskola növendékeivel, ez mindig sikert arat a gyerekek között, mert volt óvodásokat is láthatunk közöttük, és nagyon ügyesek voltak. A koncert után felolvastam nekik amit hoztak papírokat, most úgy, hogy csak a szöveget olvastam, és magukra kellett ismerni. Nagyon cukik voltak ahogy örültek! Utána megcsináltuk a Fa mindfulness gyakorlatot a tankönyvből, majd a Hangok Pöttykönyvet játszottuk végig. Az udvar eső miatt ma kimaradt.
Csütörtökön tornával kezdtük a napot, labdával tornáztunk, volt sok olyan feladat, amihez kellett erőlködni, kitartani például a labdát, hátizommal, hasizommal, és bíztattam őket: „meg tudod csinálni, hajrá, kitartás!!!..”. Nagyon helyesek voltak, ahogy küzdöttek. A tornát német oktatás követte, játék, azután rövid időnk maradt, de a mai papírokat is felolvastam. Reggel Dóri megrajzolta a szerda jelét, amit csak mi értünk szerdának, mert az évszakkoncert miatt hangszereket ragasztottunk fel. Újra mondtuk a napokat, még hányszor kell hozni, és arra jutottunk, hogy bizony a pénteket csak hétfőn tudják behozni, Oli mondta, hogy „akkor a szombat vasárnap is benne lesz”.
Pénteken halacskákat ragasztott aki szeretett volna, egy projekt befejezése miatt. A csütörtököt labdával, a pénteket hópihével jelöltük. Reggeli után német oktatás, játék, felolvastam a papírokat, gyümölcsevés, és nagyon siettünk az udvarra, ahol várt minket az éjszakai hó, és ezt nem hagyhattuk ki. Kis csapatokban hóembert építettek.

A gyerekekkel újból felépítettük sálakból Szív sziget labirintusát. Miközben megmásztuk képzeletben az önbizalom hegyet megmasszíroztuk magunkat, hogy felkészüljünk az útra, esőt fakasztottunk, fává váltunk, a gyerekek amíg pihentek meséltek azokról a tevékenységeikről melyek növelik az önbizalmukat. Táncoltunk, szoborjátékot játszottunk és az órát relaxációval zártuk Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem dalával.

A Márton napi projekthetünkön Szent Márton (Martinus Tours-i püspök) legismertebb történetét dolgoztuk fel a gyerekekkel. A Boldogórák foglalkozásait a hét folyamán integrált módon tudtuk a témákba beépíteni, komplexen kapcsolódva a különböző foglalkozások tartalmához. A hétköznapi tevékenységeinkben és feladatainkban is minden alkalommal kapcsoltuk a kedvesség, a csapatmunka és az önbecsülés éppen megtapasztalható megnyilvánulásait.
Az óvodai mindennapok során a kedvesség, a csapatszellem és az önbecsülés kiemelt szerepet játszik mind a gyermekek, mind a pedagógusok számára. Ezek az értékek hozzájárulnak a biztonságos, szeretetteljes és támogató légkör kialakításához, amely alapvető a gyermekek egészséges fejlődéséhez.
Az ilyen alapokon nyugvó óvodai közösségben a gyermekek nemcsak boldogabbak, de érzelmileg is gazdagabbá válnak.
A Boldogságóra Önbizalom Program témája: Egészséges önbecsülés
Az önbecsülés az önbizalom és a személyes fejlődés alapja. Az óvodában ez elsősorban a sikerélmények, a pozitív visszajelzések és az elfogadó légkör által építhető.
Mesélések alkalmával:
Márton történetével a kicsik számára is 1-1 alapfogalmat jól lehetett bemutatni a legenda megismerése során, mely az egészséges önbecsülést példázta.
Tisztában volt saját képességeivel és lehetőségeivel, és ezeket mások szolgálatába állította.
Szerényen viselkedett- visszahúzódó (elbújt a libák közé)
Tisztában volt saját képességeivel és lehetőségeivel, és ezekkel másokat segített
Szutyejev: Micsoda madár ez mesében épp az ellenkezőjét ismerhették meg és annak következményét.
Már a kiscsoportosok is egyszerű módon megfogalmazták, hogy „Buta volt a kisliba.”, „Nem tudott elszaladni.”, „Félt, mert veszélyben volt.” „Segítettek neki.”…