Szeptemberben kezdtük közös munkánkat az új osztályommal. 19 színes egyéniség, segítőkészek, kedvesek, de magukat nem mindig úgy látják, ahogy a valóságban van. A karácsonyi készülődés jó terepnek tűnt, hogy miközben a másikra figyelünk, ezt úgy tegyük, hogy megerősítjük az önbizalmát. Az osztályfőnöki órán minden gyermek készített egy olyan karácsonyfadíszt, amit szívesen nézeget. Miután elkészültek vele, levettem egy szépen csillogó gömböt a közös fánkról és körbevittem, hogy mindenki láthassa benne magát. Ezek után egy íróeszközzel a kezükben, körbe ültek a földön, ráírták a nevüket a díszre és jobbra tovább adták saját díszüket. Innentől mindenkitől azt kértem, hogy az elé kerülő díszre írjon egy jó tulajdonságot, ami jellemzi az adott osztálytársát. A feladat égén, mindenki elolvasta a neki írt szavakat. Aki szerette, párat felolvashatott belőle. A végén megkérdeztem ki mit élt meg a mai órán. Volt aki szó szerint azt monda, hogy teljesen meghatódott, hogy milyen érzékesnek látják a társai. Nagyon szép közös ajándékot adtak, kaptak egymásnak, egymástól. Jó hogy részese lehettem ennek az élménynek. Azt hiszem én kaptam a legnagyobb ajándékot. 🤗
Egészséges önbecsülés
A gyerekekkel a hibáinkról beszélgettünk. El tudjuk e magunkat fogadni ezzel együtt is?
Növendékeimmel áthelyeztük az Önbizalom-hegyen mászó papírfigurát a novemberi Egészséges önbecsülés fokozatra. A hegymászós történet felolvasása után arról beszélgettünk, miért fontos, hogy önbecsülésünk megfelelő mértékű legyen. Majd tanulóim megírták a Belső pajzsom c. feladatot, megbeszéltük, és kitették a pajzsokat a terem falára. Külön örömömre szolgált, hogy fuvolázással kapcsolatos válaszok is születtek.
Az egészséges önbecsülésről beszélgettünk a gyerekekkel, hogy elfogadjuk és értékeljük önmagunkat úgy, ahogy vagyunk, a hibáinkkal és az erősségeinkkel együtt. Egy boldogságórán a gyerekek játékos, életkoruknak megfelelő módon ismerkedhettek meg ezzel a fontos témával. Például beszélgethetünk arról, hogy mi mindenben vagyunk ügyesek és milyen tulajdonságokra lehetünk büszkék. A gyerekek kis rajzokat készítettek magukról és leírtak három dolgot, amit szeretnek önmagukban. A cél az volt, hogy megtanulják: mindenki értékes, még akkor is, ha néha hibázik. Egy egészséges önbecsüléssel rendelkező gyermek magabiztosabban tud barátkozni, jobban kezeli a nehézségeket és boldogabban éli meg a mindennapokat.
Taktaharkányi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
2025.Május .28.-án csatlakozott intézményünk a kihívás napjához.Az időjárás kedvezett nekünk és így egy zenés vonatos dalra kivonultunk az udvarunkra mókás mozdulatokkal tarkítva.Majd zenére bemelegítőt tornáztunk.Ezt követően elindítottam a boldogság futást a nagy udvarunkat körbe befutva.A kisebbek ,később csatlakoztak a közös futásba.Levezetőként relaxáló gyakorlatokat végeztünk.Ez a kis mozgàs egy fürdő volt mindenkinek,mert mozogni jó!Mozgásban volt kicsi és nagy egyaránt,a kihívást teljesítettük!
A vicces magatartás közel áll az óvodás gyerekekhez.Mi változott meg mi szoktuk játszani a terem megváltoztatásához is de a gyerekek öltözetén is érdekes volt látni a megfigyeléseket.A ne mosolyogj lett a kedvenc ki bírja ki hogy ne mosolyogjon ha a másik vicces arcot vág.A plüss állat dobálás és kedves mondatok mondása nehéznek bizonyult így még később visszatérünk majd rá.Az erdei tisztás mese hallgatás is kellemes perceket okozott.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozást páros verstanulással kezdtük. Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én című versét tanulták meg a gyerekek. A pár egyik tagja képeken mutatta a versben megjelenő kulcsszavakat, míg társa mondta a verset. Így egymást segítve gyorsabban sikerült megtanulniuk, miközben rendkívül jól szórakoztak is.
Ezután Zelk Zoltán: Az állatok iskolája című mesét hallgatták meg. Az órát „Állató jó társasjátékkal” zártuk.
A februári boldogság óra témája az egészséges önbecsülés volt. A diákok elolvasták A mese a szeretetről, tükörről és a szépségről című történetet, majd megvitatták a szereplők tulajdonságait. A beszélgetés során szóba került, mit jelent az önbecsülés, és hogyan viszonyulnak saját önbecsülésükhöz és önértékelésükhöz a diákok. Két csoportban elkészítették az önbecsülés létráikat, amelyeken nemcsak a történet hősei szerepeltek, hanem saját tulajdonságaikat is összegyűjtötték. Ez segítette a diákokat abban, hogy tudatosabban gondolkodjanak önmagukról, és felismerjék saját értékeiket.
Február hónapban az Egészséges önbecsülés került előtérbe. Először beszéltünk a témáról, körbejártuk, milyen tartományai vannak az önbecsülésnek. Példákat hoztak saját kis életükből. Megcsináltuk az ajánlott vizualizációt, megmásztuk az Önbizalom-hegyet, majd elkészítettük hozzá a rajzot. Minden nap egy-egy új motiváló üzenetet írtam fel a fekete táblafestékes falunkra. Nagyon megkedvelték az 5 perces mindfulness gyakorlatokat, így fává váltunk. Ezután meghallgatták az interaktív mesét Lili kétségeiről, nagyon remek kis beszélgetés kerekedett belőle. Létrehoztuk a teremben az önbecsülés skálánkat. Végezetül pedig arról beszélgettünk, ki mit szeret magában és hogy szerinte mit szeretnek mások benne. Remélem mindannyian értékes pillanatokat visznek magukkal erről a hónapról. Egyre inkább látom rajtuk a fejlődést. Megnyílnak, néhányan korukhoz képest sokkal érettebb megnyilvánulásról tesznek tanúbizonyságot, öröm hallgatni őket.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Önbecsülés edény
A Mese a törött vízhordó edényről, a mi esetünkben nem is mese. Nem mese, mert a gyermekeinkben rejlő minden kicsi értéket, apró megnyilvánulásokat kis segítséggel, bátorítással láthatóvá teszünk. Aki „kívülállóként” kezeli gyermekeinket, nem láthatja értékeiket, nem tudja milyen rejtett tulajdonságokkal zárkóznak be magukba. Hallgatnak mások mellett, de méregetik is egymáshoz magukat. Az egészséges önbecsülésükhöz értékeiket, jó tulajdonságaikat meg kell erősítenünk, támogatnunk kell őket. Segítségünkkel érezhetik magukat értékesnek, lesznek bátrabbak és meg tudnak majd birkózni a kihívásukkal. A cserépedény mindig ugyanazt az utat teszi meg, a gyerekek útjai sokfelé vezetnek. Ezért még inkább szükséges látványosan kiemelni, értékelni a bennük lévő jó dolgokat.
A törött vízhordó történetében először náluk a sajnálkozás jutott kifejezésre. Sajnálkoztak rajta és nem szerették a másik edényt, aki büszke, csúfolódó volt. Azt, hogy hasznosabb volt, nem is érdekelte Őket.
A saját történeteikben, a tanúság mindig az volt, hogy ha bármi is történik, biztatással jóvá tehető és minden megy tovább, elmúlik a rossz érzés. Utána a bátorság következik.
Alkottunk mi is cserépedényeket, de még ha törött is, szépnek találták.
Hogy ki, mire használná?
– „A polcomon őrizném, hogy mindenki lássa, engem nem zavar, hogy eltört. Megragasztottam, nem is látszik!”
– „Virágot tartok benne.”
– „A többi virágom mellé teszem az ablakba és tányért teszek alá, vizet teszek benne, ő fog párologtatni.”
– „Nem engedném anyának, hogy kidobja!”
Munkáinkat összegyűjtöttük egy fotó erejéig, hiszen olyan nagy gonddal készültek, Ők szépnek találták! Ezzel is az önbecsülésük fejlődött.