Beszélgettünk arról, hogy az emberi lélek is kaphat sebeket, kudarc, egy csalódás, egy rossz jegy.
Tisztáztuk, hogy ezek a „repedések” az élet részei, és nem gyengeséget jelentenek, hanem tapasztalatot.
Alkotó tevékenység: A „Kintsugi-tojás”, mi szívet készítettünk Anyák- napja alkalmából.
Készítés közben kértem, hogy gondoljanak egy olyan nehézségre, amin már túljutottak, és ami erősebbé tette őket.
Zárógondolat: „A sebeink nem elcsúfítanak, hanem megmutatják, hogy voltunk elég erősek túlélni a nehézségeket.”
Boldogságóra Önbizalom Program
Az önmagunkkal való együttérzés nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára sem tartozik a legerősebb, könnyen tanulható érzelmi készségek közé. Mindannyiunknak van még mit fejlődnünk ezen a téren. Az áprilisi boldogságóráink során egyértelművé vált számomra, hogy ehhez a témához később is érdemes visszatérnünk, s ezt a diákok nyitottsága és érdeklődése is megerősítette.
Ebben a hónapban különleges helyzetben voltam, hiszen a foglalkozások feladatait előzetesen egy ötvenfős pedagóguscsoporton is kipróbáltam a szakmai napunk keretében. Érdekes volt megfigyelni, mennyire eltérően viszonyulnak a témához a felnőttek és a diákok. A pedagógusok tudatosabban közelítenek, ugyanakkor bennük gyakrabban jelenik meg belső ellenállás. A tinédzserek ezzel szemben érzelmileg erősen érintettek (önértékelés, szorongás, megfelelési kényszer), így könnyebben bevonódnak. A foglalkozások során láthatóan élvezték az interaktív megközelítést és az életükhöz kapcsolódó helyzeteket.
Az alkalmakat lazító, megnyugtató gyakorlatokkal, például nyugilégzéssel indítottuk. Ezután az Önbizalom-hegyen haladtunk tovább a vizualizációs feladat segítségével, és közösen felismertük, milyen sokat segít a támogató belső hang a nehézségek kezelésében és önmagunk elfogadásában. Játékos szókereső során „szívbéli szavakat” gyűjtöttünk, majd ezekből és további kulcsszavakból elkészítettük az Önmagunkkal való együttérzés tablónkat.
A közös munka alapját az önegyüttérzés három fő eleme adta: a tudatos jelenlét, a közös emberség és az önkedvesség. A tudatos jelenlét gyakorlásához meghallgattuk a „Szabad érezned, amit érzel” mindfulness gyakorlatot. Többen megjegyezték, hogy „jó volt egy kicsit csak ülni”, míg mások azt tapasztalták, hogy a gondolataik elkalandoztak, amit közösen elfogadtunk természetes jelenségként.
A közös emberség élményét egy szavazós feladattal erősítettük. A padokra olyan cédulákat helyeztem el, amelyekre kellemetlen helyzetek voltak írva, majd mindenki kapott tíz „szavazódédulát”, amiket ahhoz az állításhoz raktak le, amivel egyetértettek, amiket már átéltek. Megnyugtató felismerés volt számukra, hogy nincsenek egyedül ezekkel az érzésekkel.
Az önkedvesség gyakorlásakor saját példákat idéztek fel, és összegyűjtötték, hogyan tudnak megértően fordulni önmaguk felé, akár cselekvésekkel (zenehallgatás, beszélgetés), akár biztató belső mondatokkal („hibázni emberi dolog”, „legközelebb jobb, ügyesebb leszel”, „mással is történt már ilyen, lépj túl rajta”). Egy másik feladatban hibáikat vizsgálták meg: először kritikus belső hangon reagáltak, majd ezt alakították át elfogadóbb, együttérzőbb gondolatokká.
Megismerkedtünk néhány nyugtató érintéssel, és kipróbáltuk a „megengedő kezek” gyakorlatot is, amely nagyszerűen kapcsolódik „A légy” című animációs filmhez. A történet segített felismerni, hogy bár időnként elveszítjük az önuralmunkat, hosszú távon az elfogadás és az elengedés vezet megnyugváshoz. Érdekes módon a tanulók gyorsabban ráéreztek erre az üzenetre, mint a felnőttek.
Ezután a bennünk működő kritikus és támogató hang különbségeit vizsgáltuk meg, és közösen alakítottuk át a negatív gondolatokat támogatóbbá. Az eredményeket tablón is rögzítettük (A bennünk lévő két hang).
Szituációs játékokkal gyakorolták, hogyan fejezhetik ki kedvességüket mások és önmaguk felé. Emellett egy korábbi sikeres feladat (Lelki kincses üveg) mintájára mindenki saját „üzenetgyűjtőt” kapott, egy-egy névre szóló irattáskába gyűjtjük össze a társaiktól nap mint nap kapott bátorító mondatokat nagy lelkesedéssel.
A Föld napjához kapcsolódva ökohősökké váltak A bolygó kapitánya című rajzfilmsorozat planétásai mintájára. Arra gyűjtöttek csoportokban ötleteket a gyerekek, hogy ők mit tudnának tenni az erdőkért, az egészségükért, hogyan tudnák csökkenteni a hulladék mennyiségét, segíteni a környezetbarát közlekedést és a tudatos vásárlóvá válásukat (ezek voltak a fenntarthatósági témahét idei témakörei). Az összegyűjtött ötleteikből készített Legyünk mi is ökohősök! tablónk emlékeztet minket az együtt gondolkodásunk eredményeire. A környezettudatosság jegyében olyan anyák napi üdvözlő kártyákat is készítettünk, ahol nincs lehulló rész, felesleges papírkidobás. Összegzésként elmondhatom, hogy ebben a hónapban egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy ne csak másokkal, hanem önmagunkkal is kedvesebbek legyünk.
Papp Judit
Mária Katalin Krusóczkiné Barna
Az érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy felismerjük sajátérzéseinket és megértjük mások érzelmeit is. Segít abban, hogy beleéljük magunkat mások örömébe, fájdalmába és tudjunk is érdemben segítséget nyújtani másoknak és magunknak is. Türelmesebbek empatikusabbak leszünk, ha tudatosan fejlesztjük agyunknak ezt a területét megfelelő gondolkodásmóddal, gyakorlatokkal.
Boldogságóránkon megbeszéltük növendékemmel, hogy céljai eléréséhez hozzásegít a fejlődési szemléletmód. Ezt részleteztük a tankönyv segítségével, majd tanulóm a munkafüzetben megoldotta a Nehéz volt, könnyű lett c. feladatot a Fuvolázás és Élet témájában. Ezután felsoroltuk, mi mindenre volt szüksége ahhoz, hogy könnyűvé váljanak az általa említett nehézségek mindkét területen. Miután a falon lévő ábrán áttettük a hegymászó figurát a Fejlődési szemléletmód állomására, mindezek ismeretében és tudatában kezdtünk bele a fuvolázásba.
– A Boldogság várának elképzelése és lerajzolása: Csukjátok be a szemeteket és képzeljétek el a vára!
Milyen színű? Hány ablaka van? stb.
Ezt követően megbeszéljük, hogy mit gondolnak a gyerekek. A megbeszélés után lerajzoljuk a várat együtt egy nagy kartonra. Kifestjük. 10 lépcső vezet fel a várba. Minden lépcső a program egy-egy állomását jelképezi. Megbeszéljük a gyerekekkel, hogy úgy jutunk be a várba, ha teljesítjük az adott hónapnak megfelelő feladatot.
-Pozitív érzelmeket kifejező arcok
Az arcokat kifejező érzelmeket megbeszéljük a gyerekekkel.
– Boldogságmondóka:
Mitől vagyunk boldogok?
Mi okoz boldogságot?
Kinek, minek örülünk?
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Ha egy gyermek bízik önmagában, nem fog megijedni akkor sem, ha hibázni fog mert tudja, hogy az is a fejlődése része. Ezért is fontos, hogy ezt már óvodáskorban megtanulják a gyerekek. A magabiztosság az, amikor már tudod, mit csinálsz, és hiszel abban, hogy meg tudod oldani.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
A gyerekekkel megbeszéltük, kinek -mi lehet a legjobb erőssége, a „Szupererő” kártyák segítségével, és hogy ez miért is fontos nekünk.
A Nemzetközi Nőnap alkalmával nagyon tetszett a tanulóknak az ajánlott feladat. Gondosan rajzolták meg a virágokat. A lányok a saját külső- belső tulajdonságaikat írták a virágszirmokba, a fiúk a szerető édesanyákról emlékeztek meg!
Elolvastuk Nemes Nagy Ágnes Mennyi minden című versét. Ezáltal irányult a fókuszunk azokra a dolgokra, melyek figyelemre méltóak, és örülni lehet nekik.
Az érzékszervekhez kapcsolódó kakukktojást is mindannyian magabiztosan megtalálták, kíváncsian olvasták a feladatot.
A szeretetkört naponta igénylik, annyira jól esik a jó tulajdonságokat sorolni önmagunknak és másoknak.
A szépség és kiválóság értékelése mondókát lemásolták a füzetbe. Nagyon tetszett nekik a dal, az erősségkertet pedig ki sem hagyhatnánk Mindeniket nagy érdeklődéssel kérik és figyelik.
A kreativitás áthatotta egész havi tevékenységünket. Nagyon szeretnek új dolgokat kitalálni. Néha a nem jól sikerült dolgokat egész nagyszerűen ki lehet javítani. Ez történt amikor a színes lapra másolt virágokat nagyon izgalmasan sikerült dekorálniuk március 8-ra a kedves anyáknak, lánytestvéreknek, nagymamáknak.
A Boldogság Világnapja több napot áthatott, hiszen elvégeztük az összes feladatot, melyet tartalmazott a Boldogságfokozó stratégiák parkja. Kiszínezték a lapot, belehelyeztük gondosan a gyűjtőmappába.
A ráhangoló mozgással kezdve a Boldogság szökőkútig mindent kipróbáltunk, megbeszéltünk, átéltünk. Jött is az ötlet, hogy a zene tanárnőnek küldjünk egy videót, melyben gyógyulást kívánunk a kisfiának, akivel éppen kórházban voltak. Könnyekig sikerült meghatnunk a vidám táncunkkal és énekünkkel Kati tanár nénit. Mára már jobban vannak, haza is engedték őket a kórházból.
Ettől méginkább felbuzdulva elküldtük az osztálycsoportba, igazgatónőnek, tanárainknak, meglepve őket a Boldogság Világnapján.
Fogadja a Boldogságóra csapata is szeretettel tőlünk!
Március hónapban „Egy ölelés ereje” játékot választottam ráhangoló játékként, melyben örömmel vettek részt a gyerekek. Fokozatosan emeltem az összeölelkező gyerekek számát, legjobban akkor érezték magukat, amikor több gyerek ölelkezett össze.
Folytatásként „Szeretem minden porcikámat” feladattal folytattuk, megbeszéltük és utána lerajzolták, hogy ki mit szeret magában pl.: szépen rajzol, kedves társaihoz a felnőttekhez, ügyesen épít a legóból, szereti az állatokat, szereti a családját.
Márciusban már nagyon sokat emlegették a gyermekek, hogy várják a Húsvétot. Emellett azt is észrevettem, hogy pár gyermek nagyon alulértékeli magát akár úgy is, hogy észre sem veszi.
Ezért a boldogságórán ezt a két témát ötvöztük. Először a szőnyegen fekve hallgathatták végig Benkovics Judit: “Oszi, a legfürgébb húsvéti nyúl” történetét. Ebben a mesében Oszi gyengeségei és erősségei is kirajzolódtak. Ezt nagyon jól meg is értették a gyerekek. A történetet elmondták ők is a saját szavaikkal. Szépen levonták a tanulságot is, hogyha valaki valamiben nem a legügyesebb, attól másban még lehet kiemelkedő. A diákok elmondták, hogy saját magukat miben érzik a legügyesebbnek. Legtöbben a sportokat emelték ki. Ezért az órán még lehetőségük volt célbadobni is különböző nehézségi szinteken. Mindenki nagyon ügyesen részt vett a játékban, és pontosan céloztak.
Az óra végén lerajzolhatták az is, ami a legnagyobb örömforrás számukra. Valaki a családját rajzolta, más pedig a programokat, amelyeken részt vett az utóbbi időben.
Örültem a kreativitásnak, és annak, hogy az óra alatt mindenki arcán láttam egy kis mosolyt, büszkeséget, mely önmaga miatt töltötte el.