A gyerekekkel újból felépítettük sálakból Szív sziget labirintusát. Miközben megmásztuk képzeletben az önbizalom hegyet megmasszíroztuk magunkat, hogy felkészüljünk az útra, esőt fakasztottunk, fává váltunk, a gyerekek amíg pihentek meséltek azokról a tevékenységeikről melyek növelik az önbizalmukat. Táncoltunk, szoborjátékot játszottunk és az órát relaxációval zártuk Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem dalával.
Boldogságóra Önbizalom Program
A Márton napi projekthetünkön Szent Márton (Martinus Tours-i püspök) legismertebb történetét dolgoztuk fel a gyerekekkel. A Boldogórák foglalkozásait a hét folyamán integrált módon tudtuk a témákba beépíteni, komplexen kapcsolódva a különböző foglalkozások tartalmához. A hétköznapi tevékenységeinkben és feladatainkban is minden alkalommal kapcsoltuk a kedvesség, a csapatmunka és az önbecsülés éppen megtapasztalható megnyilvánulásait.
Az óvodai mindennapok során a kedvesség, a csapatszellem és az önbecsülés kiemelt szerepet játszik mind a gyermekek, mind a pedagógusok számára. Ezek az értékek hozzájárulnak a biztonságos, szeretetteljes és támogató légkör kialakításához, amely alapvető a gyermekek egészséges fejlődéséhez.
Az ilyen alapokon nyugvó óvodai közösségben a gyermekek nemcsak boldogabbak, de érzelmileg is gazdagabbá válnak.
A Boldogságóra Önbizalom Program témája: Egészséges önbecsülés
Az önbecsülés az önbizalom és a személyes fejlődés alapja. Az óvodában ez elsősorban a sikerélmények, a pozitív visszajelzések és az elfogadó légkör által építhető.
Mesélések alkalmával:
Márton történetével a kicsik számára is 1-1 alapfogalmat jól lehetett bemutatni a legenda megismerése során, mely az egészséges önbecsülést példázta.
Tisztában volt saját képességeivel és lehetőségeivel, és ezeket mások szolgálatába állította.
Szerényen viselkedett- visszahúzódó (elbújt a libák közé)
Tisztában volt saját képességeivel és lehetőségeivel, és ezekkel másokat segített
Szutyejev: Micsoda madár ez mesében épp az ellenkezőjét ismerhették meg és annak következményét.
Már a kiscsoportosok is egyszerű módon megfogalmazták, hogy „Buta volt a kisliba.”, „Nem tudott elszaladni.”, „Félt, mert veszélyben volt.” „Segítettek neki.”…
A 3-as csoport 5. 6. osztályos tanulóival Beszélgetőkör foglalkozáson kapcsolatainkról beszélgettünk. Képeket csoportosítottunk, melyek hovatartozását a tanult/felelevenített 3-as fonással elkészített fonatokkal is megerősítettük. Mindezt a Boldog iskola faliújságunkra közösen fel is helyeztük. Mindenki nagy örömmel vett részt a mind szellemi, mind finommanipulációs tevékenységeket alkalmazó komplex konduktív foglalkozáson.
Parádon a 3.a osztályosokkal a Pozitív gyerek kártyát használva páros beszélgetésen keresztül hangolódtunk az órára. A gyerekek elrepültek képzeletben Szív szigetre ahol egy erdei sétán keresztül különböző tárgyakra bukkantak. A séta végére mindenkinek papírra vetődött a rajzkalandja.
A fejlődési szemléletmód meglétét „megelevenített skálán” mértük fel. Állításokat olvastunk fel, amelyek elképzelt személyek gondolatait tükrözték. El kellett dönteni, hogy ezt önmagukra inkább igaznak, vagy inkább hamisnak gondolják a tanulók. Jobbra az „igaz”, balra a „hamis” ítéletet adók álltak, de természetesen lehetőség volt a két végpont közé bárhova elhelyezkedni.
Következők voltak az állítások:
„Nem szoktam a matekdolgozatra készülni, mert úgy sincs értelme. A matematikát vagy érti valaki, vagy nem.”
„Érdemes a matekdolgozatra korábbi feladatok rögzítésével készülni. Akkor, nem történhet nagy baj, hasonlókat kérdeznek.”
„Akivel korábban vitám volt, azzal nem fogok kedvesen beszélni. Úgy is ellenségek maradunk.”
„Ha valakivel összevesztem, próbálom vele tisztázni a helyzetet kis idő elteltével. Akár bocsánatot is kérek.”
„A tanárokkal nem lehet szót érteni. Valószínűleg a Marsról jöttek.”
„A tanárok is lehetnek megértők, ha elmagyarázom a problémámat. Azért tűnnek szigorúnak, mert sok emberért vállalnak felelősséget.”
„Nem érdemes azt a szimpatikus iskolatársat megszólítanom. Úgy sem fogja érdekelni, amit mondok.”
„Olykor a legváratlanabb helyzetekben derül ki, hogy valakivel azonos az érdeklődési körünk.”
A feladat megbeszélése során megfogalmazták a tanulók, hogy az állítások egyik csoportja a változtatás felé mutat, azt tükrözik, hogy az egyén a helyzetén „javítani akar”. Ezzel szemben áll a többi mondat, amely inkább „ítélkezőnek” tűnik fel.
Beazonosítottuk, kinek hol kell még a fejlődési szemléletén alakítani, milyen területeken van akadályozottsága. Megfigyeltük, hogy van aki általában pozitívan gondolkodik. Mások inkább a tanulásról gondolkodnak negatívan, a társas kapcsolatokról kevésbé. Egy-egy ember viszont igen csak ellenáll mindenféle fejlődés felé mutató gondolatnak.
Októberben a 3 éves gyermekeknél továbbra is kiemelten fontos a mentális és kognitív készségeiknek támogatása ahhoz, hogy a gyermekek boldog, kiegyensúlyozott életet élhessenek, és társas kapcsolataikban kiegyensúlyozottak legyenek, ehhez életkoruknak megfelelő megküzdési stratégiákkal rendelkezzenek.
A Boldogságóra Önbizalom Program témája: Pozitív énkép
A beszoktatás időszaka különösen fontos egy 3 éves gyerek életében, a pozitív énkép kialakításának megalapozása, hiszen ez az időszak új környezethez való alkalmazkodást, új szociális kapcsolatok kialakítását és az önállóság első lépéseit jelenti. Egy pozitív énkép kialakítása nemcsak ebben a korban, de a későbbi években is meghatározhatja a gyerek önbizalmát és a környezetéhez való viszonyát.
A szabadidős játékainkat, időtöltéseinket is komplexen átszőve, a mindennapi rutinokba beépítve igyekeztünk sokrétűen megismertetni a gyerekeket a témával. A közös játékban megismeri saját erősségeit és megtapasztalja, hogy milyen szerepet tölthet be a közösségben, ami segíti önmaga elfogadását és a társas kompetenciái fejlesztését.
Mesélés:
Szikra Szilárderősítő tarisznyája, avagy Mit örökölnek a meseszövő manók? Beszélgetés a mese közben
Valamint Az óvodában bábjelenet, melyet integrálva az Erősség program-remény, optimizmus és az Boldogóra alapprogram- optimizmus témájával, hatékonyan, komplexen sikerült megvalósítani.
Pozitív visszajelzés és dicséret erősítettük a gyerekekben a pozitív énkép kialakulását.
Fontos, hogy minden apró sikerélményt elismerjünk: ha például a gyerek sikeresen beilleszkedik egy tevékenységbe, megosztja a játékait vagy segít valamiben, érdemes ezt megdicsérni.
A dicséret mindig konkrét, és személyes volt:
például: „Láttam, milyen ügyesen játszottál a többiekkel, ez nagyon szép volt tőled!”
A dicséret és a pozitív visszajelzés az önbizalmat és az értékesség érzését erősíti.
Ezek a módszerek hozzájárulhatnak a 3 évesek pozitív énképének kialakításához és erősítéséhez, különösen egy olyan időszakban, amikor még éppen megismerik az óvodai közösséget és fokozatosan leválnak a szülői védőhálóról.
Az önbizalom programot azzal folytattuk, hogy elkészítettük a gyerekekkel Szív sziget kabbala állatkáit. Az óra elejét egy imaginációs gyakorlattal kezdtük, amely során gondolatban elrepültünk Szív szigetre és elképzeltük milyen lények lakhatnak ott. Majd mindenki választott egy 30×30 cm-es anyagot aminek a közepére helyeztünk egy felgöngyölített zoknit és alatta összekötöttük az anyagot. A gyerekek arcot rajzoltak és nevet adtak saját Szív Sziget kabbala állatkáiknak, majd bemutatták őket az osztálytársaiknak. Az állatkák az osztályban maradnak és minden boldogságórán előkerülnek majd, hogy a foglalkozások részesei lehessenek.
Önbizalom program
Október: Pozitív énkép
A hétfői napon kicsit nagyobb hangsúlyt tettem az otthoni hétvégi élményekre, mert volt születésnap, meg hosszú hétvégés gyerekem több is. A szőnyegre leülve elmondtam nekik, hogy mit fogunk a héten tanulni, gyakorolni, hogy mi az az önbizalom, mi az önbizalom program. A szekrényajtóra kitett hegycsúcsot néztük meg alaposabban, és magyaráztam, hogy nehéz feljutni a csúcsra, sokat kell hozzá küzdeni, meg hogy nem egyenes oda az út, de képesek vagyunk mindenre. Azt is megnéztük, hogy már a múltkor teljesített motiváló jövőkép emblémája a távcső, ott van alul, vagyis már egy szintet teljesítettünk. Elmeséltem a mesét, a tankönyvből, Jozifek Zsófi meséjét, Szilárdról, ami ugye interaktív, így folyamatosan figyeltek. Érdekes volt a mese, amúgy is cuki a manó benne, hasonlít egy kicsit a miénkre, Szellőre, és Szellire. Ki is vettük őket a dobozukból. Azt játszottuk, hogy elővettünk egy titkos kis tükröt a zsebünkből (ami a két tenyerünk volt) és jól megnéztük magunkat. Mindenki elmondhatta magáról, milyennek látja magát, mi az, amiben a legügyesebb. Nagyon okosan tudták megfogalmazni, mi az erősségük. „ügyesen öltözöm, szépen rajzolok, jól színezek, ügyes vagyok a legóban, ügyesen terítek, segítek anyunak….”Mondtam nekik, hogy holnap egymásnak fogják mondani, hogy miben jók, és házi feladatot is kaptak, mindenkinek meg kell néznie magát a tükörben, hogyan néz ki, mert holnap önarcképet rajzolnak. Költöttem nekik egy verset is, és azt mondogattuk:
Okos vagyok, szép is vagyok!
Nagyon, nagyon kedves vagyok.
Tudom már a verseket,
Ismerem a meséket.
Hogyha mégsem sikerül,
kitalálom legbelül,
Miben vagyok ügyesebb,
Hátha Te is megleled!
Kedden reggel kiraktam a folyosóra egy táblát, amire tettem egy nagy szívet, és rá kell írni: Én….vagyok!” vagyis a tulajdonságaink közül legalább egyet. Mi már el is kezdtük: mosolygós, szép, okos, stb. Az asztalnál szív alakú papírra, szívecskéket ragasztottunk a papír szélére, mert képkeretet készítettünk. Az önarcképet majd másnap rajzoljuk bele. Amikor végeztünk, megkérdeztem, ki csinálta meg a házi feladatot. Sajnos azért ennél több jelentkezőre számítottam, de nem baj. Egy kicsit játszottunk, a kezünkkel végig simítottuk az arcunk, hogy hogyan néz ki, mik vannak rajta, és miből mennyi van rajta. Itt azért volt nevetés, amikor befogtuk az orrlyukunkat, és furcsa hangon szólaltunk meg. Kértem a gyerekeket, hogy keressenek egy társat maguknak, álljanak egymással szemben, és az arcukat szeretettel megfogva mondjanak a pajtásukról valami jót, jó tulajdonságot. „szép vagy, cuki vagy, okos vagy, jó veled játszani, kedves vagy, jó barát vagy…” Annyira aranyosak voltak, megható volt ahogy fogták egymás arcát, és egymás szemébe mondták ezeket. A picik is nagyon ügyesek voltak. Akkor megettük a gyümölcsöt, és útnak indultunk a közeli erdőbe, hogy belenézzünk a kis rejtett tavacskánk tükrébe, de szomorúan tapasztaltuk, hogy a tó, kiszáradt. Sajnos csak a medrében sétáltunk egy jót. Nem hagytam annyiban, hazafelé a játszótéri mesterséges tavat is megtekintettük. Bár tudtam, hogy a kis kerítés miatt nem tudunk a tó közvetlen partjára menni, azt azért meg tudtuk nézni, hogy mindent visszatükröz a tó vize.
Szerdán megnéztük magunkat jól a tükörben, milyen a fejünk, mik vannak rajta, milyen a színe, formája. Elővettük a tegnapi szív képkeretünket, és mindenki lerajzolta önmagát, vagyis önarcképek készültek. A képeket a szekrényre ragasztottam, ahol mindenki megcsodálhatta őket. A mai mese a Békakirályfi volt, ami nagyon jól tükrözi szerintem, hogy nem a külcsín, hanem a belső a fontosabb. Maga a mese is nagyon aranyos, szerették is. Gyakoroltunk néhány verset, azután Bella Tükördalára lehetett táncolni, énekelni. Az aulában megnézhettük a Búzavirág csoport műsorát.
Csütörtökön az Állami Bábszínház Péntek Úr csodálatos barátai című előadást néztük meg, ami pont arról szól, amit eddig is tanultunk, hogy hogyan kell az embereknek a mások bizalmát elnyerni, és hogyan kell szeretetünket kifejezni, megbecsülni egymást, hogy eloszlassuk félelmeinket. Figyeljünk egymásra!
Pénteken a munkafüzetből kimásolt tükörbe kellett az arcképüket lerajzolni, és nagyon örültek neki, hogy hazavihetik anyukájuknak. Örülök, hogy ma már kicsit jobban is sikerültek ezek a rajzok, és élvezték is lerajzolni. Nagyon jó volt, hogy a képre rá volt írva: „Kedves vagyok!” Volt aki meg is kérdezte: „ az enyémre is rá van írva, hogy Kedves vagyok?” Amikor a szőnyegre ültünk, kicsit átbeszéltük, hogy mit láttunk tegnap a színházban. Szuper ügyesen vették észre, a mese lényegét, élményekkel teli szenvedéllyel rágtuk át a mondanivalót. Ehhez kapcsolódva soroltunk fel jó tulajdonságokat, hogy milyenek is vagyunk, mosolyogva, nevetve, és itt a versünket is gyakoroltuk, a hála verssel együtt. Sőt a testünk szeretetéhez, hogy mindenki ügyes, és szép, újabb verset mondtam nekik, hogy még jobban erősítsem bennük, fogadják el magukat úgy ahogy vannak, mert így jók, ahogy vannak.
Hálás a szívem, mert itt vagy Velem.
Hálás a lelkem, mert foghatom kezed.
Hálás vagyok, ha mosolyogni látlak,
Tudom akkor valamit jól csináltam.
Hálás vagyok, ha átölelhetlek,
és megnyugtathatom kicsi szíved.
Hálás vagyok, ha figyelsz rám,
és a tudásod adod át.
Együtt vagyunk erősek,
együtt vagyunk egészek.
