Reggeli köszönés módjának kiválasztása az egyéni igények lehetőségeinek megadásával.
Boldogságóra Önbizalom Program
Az idei tanévben a 10.A. osztállyal immár 2. éve dolgozunk együtt. Az erősségek program feladatait kezdtük el feldolgozni a tanulókkal. Az óra elején beszélgettük a tavalyi év tapasztalatairól és az idei tanév elvárásairól. Beszélgettünk az erősségekről és az önbizalomról, miért is fontos nekik? A tanulók legfontosabbnak a célok elérésében, a testi ellenállóképesség növelésében, a kihívások teljesítésében és a megjelenésben látták leginkább a fentebb említett két fogalom jelentőségét.
Megnéztük a karaktererősségekről szóló 10 perces filmet, majd beszélgettük ezek fontosságáról, szerepéről. A tanulók még nem tudták egyben átlátni az összes karaktererősséget, de egy-két erősség mindenkit megérintett és inkább ezek fontosságát, jelentőségét fejtették ki. (A korrektség, őszinteség, kitartás igen nagy számban fordult elő.)
Az óra végén meghallgattuk az önbizalom hegye relaxációt, majd mindenki megrajzolta a saját önbizalom hegyét.
Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra
A HÁLA gyakorlása, Egészséges önbecsülés
Az első osztályosoknak nagycsoportban már tartottam a Boldogságórákat azért, hogy majd első osztályban könnyebbé tudjam tenni az óvoda-iskola átmenetet Boldogságórákkal. A mesterprogramomnak a fő célja, hogy segítsem a gyermekek beilleszkedését az iskolába. Elkezdődött a tanév. Az évnyitón már ott voltam a Református Templomban és egy kis ajándékkal kedveskedtem a még kicsit bátortalan elsősöknek. Az Igazgató Úrral és a tanító nénikkel megbeszéltem, hogy ott fogom átadni a gyermekeknek a kitűzőket, amire rá van írva, hogy: „Hurrá, elsős lettem!” Egy kisfiú és egy kislány megy rajta iskolatáskával a hátán. Nagyon büszkén viselték a gyermekek, amíg hallgatták az igazgató bácsi megnyitó beszédét. Úgy láttam, hogy segített a gyermekeknek ez a kis ajándék abban, hogy ne szorongjanak annyira és a volt óvónénijük is ott volt és én is, hogy biztassuk őket az iskolás életre.
Több elsős gyermeknek van még óvodás testvére, így reggelente szoktunk találkozni és egy pár szót beszélgetni, hogy hogyan telnek a napjaik. Az egyik reggel megkérdezték tőlem, hogy:
„- Mikor jössz Anikó néni hozzánk Boldogságórát tartani az iskolába?”
Pontosan előző nap egyeztettem a tanító nénivel, így tudtam válaszolni a kislánynak, hogy:
„- Holnap fogok hozzátok menni!”
Nagyon vártak már, mert ott ültek az osztályban és boldogan megmutatták és mondták, hogy kinek mennyi pirospontja, nyomdája, vagy valamilyen dicsérete van. Igaz, volt olyan gyermek, aki ezekkel még nem dicsekedhetett, de legalább bevallotta, hogy ő nem mindig jó gyermek. Ezért hálás voltam neki, és arra biztattam, hogy próbálja meg ő is úgy csinálni, hogy neki is sikerüljön. „- Bízok benned!”
A gyerekek örömmel vették, hogy egy kicsit megmozgattam őket a relaxációs tornagyakorlatokkal, még a tanító néni is csatlakozott a mozgásunkhoz. Ezután beszélgettünk arról, hogy kiknek és miért lehetnek hálásak a gyermekek. Általában a szüleiket említették, de én mást is mondtam számukra. Hálásak lehettek a tanító néniknek is azért, mert ők fognak titeket megtanítani. Mire is fognak megtanítani, kérdeztem a gyerekeket. Ekkor felcsillant a szemük és sorban mondták: Hálásak lehetünk azért, mert megtanítanak számolni, írni és olvasni és még sok mindenre. Az egyik kisfiú pedig ezt mondta: „- Neked is hálásak lehetünk Anikó néni azért, mert eljössz hozzánk Boldogságórákat tartani.”
Azt hiszem, ezért is érdemes ezt folytatni! Én is nagyon hálás voltam ezért az egy mondatért, nagyon meghatódtam.
A beszélgetésünk végén megkérdeztem a gyerekeket, hogy meghallgatnák- e még a Hálafa története című mesét?
Szívesen meghallgatták, én pedig örömmel elmondtam nekik!
A Hála virágot elvittem a gyermekeknek, hogy kiszínezhessék.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Németh Kálmán Általános Iskola es A.M.I.
Nagy izgalommal, odafigyeléssel rajzoltak párban a gyererek. Jó volt látni az együttműködést, egymás támogatásást. Várják a további ilyen feladatokat.
Egy könyv adta az ötletet. Szerencsére ebben a tanévben az Etika órák is hozzám tartoznak, és gondoltam megfűszerezem egy kis önbizalomépítéssel.
Az első órán kimentünk a suli kértjébe, ahol körbe álltuk az osztály magaságyását. Telis-tele volt az előző tanévben elültetett növényeinkkel, melyek közül volt, amelyiken már megértek a termések, és volt olyan is, ami a nyári forróság miatt már rég kiszáradt, de olyanok is voltak, melyeket a gaz szép lassan megfojtott.
Megbeszéltük, hogy, mi történhetett a kerttel? Hamar kiderült számukra is, hogy nem gondoztuk a nyáron, ezért került ilyen állapotba. Ekkor mondtam nekik, hogy ahogy a kinti világban a kertet gondozni kell, úgy a belső világuk kertjét, a lelkünket, az érzéseinket is gondozni kell.
A termést hozó növények voltak a jó, pozitív gondolatok, és a gaz lett a negatív. Rájöttek, hogy a gaz hamar elfojtja a növényeket.
Aztán olvastam nekik egy mesét, amiben az érzéseket különböző szörnyek formájában mutatták be. Ezután beszélgettünk az érzések jelentőségéről, felismerhetőségéről. Hogy mennyire fontos, hogy tisztában legyünk velük, mert ezáltal tudjuk jól gondozni a kertünket. Házi feladatnak azt kapták, hogy le kellett rajzolni az egyik rettegett érzelmet.
A következő órán kiállítást csináltunk a rajzokból, és átbeszéltük, ki miért azt rajzolta. Végül azt is, hogy hogyan lehet ezeket a szörnyeket megszelídíteni, a barátunkká tenni. Miért fontos ez az önbizalmunk szempontjából?
Volt, aki félre értette a feladatot és boldogságot rajzolt, de nagyon érdekes, és végül mély beszélgetés alakult ki az órán. Hiszen mindenből lehet tanulni.
Önbizalom program
2024. Szeptember
Motiváló jövőkép
A hétfőt színezéssel kezdtük, persze csak aki szeretett volna térbeli faleveles színezőt készíteni. A szőnyegre leülve oda készítettem a kis rózsaszín dobozt, ami meglepetést rejtett, és mivel nem emlékeztek rá, hogy mi van benne -pedig pénteken elmondtam mit hozok – ezért akkor inkább beszélgetéssel kezdtem a motiválást. „csukjátok be a szemeteket, és gondoljatok egy vágyatokra, amit szeretnétek, hogy megvalósuljon!” Megint el kellett térítenem őket a tárgyi dolgoktól, mint kívánság. Bella zenéjét kapcsoltam be, Van nekem egy álmom…és arra táncoltunk, illetve utánoztuk, amit Bella énekel. A könyvből Zsófi meséjét mondtam el, interaktívan, ahogy írva van, és közben elővettem a két cuki manómat, Szellit, és Szellőt. Megmutattam a gyerekeknek az üveghegyet is, ami már felkerült a szekrényajtóra, és elmondtam nekik, hogy a csúcsa a célunk. A mese alatt a manócskák fenntartották a figyelmet mozgásukkal, jókedvükkel. Egy kis mindfullnes tecnikával gondolatban megettünk egy nutellás kenyeret. Egész ügyesen résztvettek a feladatban, sokan szóltak hozzá, értették az érzékszervek aprólékos megfigyelését.
Kedden zsákban futással gyakoroltuk, hogy a céljainkat ha el akarjuk érni, akkor kicsit meg kell érte dolgoznunk. Ez persze azért vicces volt, meg szurkolhattak is, amitől jó kedve lett mindenkinek. Szelli és Szellőt elővéve kicsit átbeszéltük, hogy miért is jó, ha vannak céljaink, ha valamit el akarunk érni az életünkben, mert ha sikerül, akkor ügyesebbek, bölcsebbek, boldogabbak leszünk. Olyan célokat találtunk ki, mint Karácsonykor Grincset játszani, vagy megtanulni szépen rajzolni, vagy elpakolni, vagy séta közben levelet gyűjteni. Meg megtanulni énekeket, verseket. Ezért énekeltük az „Én elmentem a vásárba…, meg verset mondtunk, Őszi éjjel… A mese Csapody Kinga Türelmesek lettünk mesekönyvéből volt, ahol a mesék napokra vannak osztva. Ma a hétfő, és kedd napokat meséltem el.
Szerdán levélmanókat készítettünk színezéssel, vágással, ragasztással, a meséből megismert manók miatt. Aranyos kis manók születtek. Letettük a trambulint, amit nagyon szeretnek, csak eddig nem volt a szobába. Az új jógatégláinkkal játszottunk akadálypályát készítettünk, csak mellé, vagy csak rá lehetett lépni, na itt azért kellett kooperálni, meg kellett logika, hogy senki ne essen le, de mindenki haladjon. Utána sorbaálltak, és csak akkor haladhatott tovább a sor, ha az utolsó tégla előre került a gyerekek egymás kezébe adogatása által. A szőnyegre leülve Szeretet bombázást csináltunk, a legproblémásabb gyerekek kerültek előtérbe. Azután feltettem nekik a kérdést, Mi leszel, ha nagy leszel? Nagyon ügyesen válaszoltak: állatorvos, kamionos, több tűzoltó, balerina, óvónénik, rendőr….stb. Kértem tőlük, hogy otthon kérdezzék meg szüleiket, amikor ők voltak kisgyerekek, mik szerettek volna lenni. Ma a szerdai nap következett a mesében. Életszerű testvér veszekedés volt a történet.
Csütörtökön beindítottuk a hagyományos reggeli nagytornát a tornateremben, ahol labdával tornáztunk, és a labdát mindenre használva bordásfalra másztunk úgy, hogy a csomagunkat el kellett dobni, mert vihar közelgett, vagy célba dobtunk vele, vagy masszíroztuk a testünket a hasizom erősítéshez. Gyakoroltuk a futásnál a halk, talpon gördülő futást, ami csendes, hogy ne a fejük, vagy a hátuk fájduljon meg. A szobában babzsákos célbadobót, karika célbadobót, és trambulint, rácshintát használtunk a játékhoz. Gyakoroltuk a hála versünket, az őszi versünket. Ma volt az Ovigaléria az oviban, ahol a nagycsoportosaink falevelekből koszorút készítettek, amit hazavittek az otthonukat díszíteni.
Pénteken természetesen a másnapi HÁLA Világnapra készültünk. A folyosóra kiírtam a dátumot, a világnapot, és hogy ne feledkezzen meg senki a szeretteiről, vigyenek Hála virágot, szívet nekik ajándékba. A csoportban mi is színeztünk papír, és fa szív medálokat, virágokat, hogy tudják odaadni azoknak, akiknek hálásak. Azoknak szoktunk legfőképp hálásak lenni, akiket szeretünk. Elolvastuk a tegnapi kimaradt, és a mai mesét, mert ügye napra van bontva, és tegnap kimaradt a csütörtöki rész. Utána körbe ültünk a szőnyegen, nyaklánccal a nyakunkban, és mindenki megkereste azt a társát, akinek hálát szeretne mondani. A hála megfogalmazása után, ölelést is kellett adniuk. Annyira édesek voltak, még a legkisebbek is mondtak hálát, illetve néha könnyítés képpen lehetett úgy fogalmazni, hogy „azért szeretlek, mert…” Néhány kisgyereknek az arca teljesen átszellemült, olyan boldogságot, és szeretetet tükrözött, ami nem önthető szavakba. Csak azt tudom leírni, hogy csodálatos érzés volt!! Persze a Dadus néni, és Zoé néni is kapott ölelést. Az udvarra menetelnél Mirus odabújt hozzám, és azt mondta: „ölelni nagyon jó!” Megölelgettem.
A gyermekek egész évben nagyon szerettek a Boldogságórával foglalatoskodni. Minden témában otthon voltak és különleges élményekkel gazdagodtak. Érdekes volt tapasztalni a különböző témákban a gyermekek megnyilvánulásait. Teljesen jó hatással volt a foglalkozás az aktuális csoportra, mégpedig abban mutatkozott meg, hogy sok esetben visszaköszönt egy-egy szituációban amiket megbeszéltünk és átéltünk. Általánosságban kimondható, hogy ezzel a programmal nagyon jó eredményeket lehet elérni a gyermekekkel.
A gyermekek egész évben nagyon szerettek a Boldogságórával foglalatoskodni. Minden témában otthon voltak és különleges élményekkel gazdagodtak. Érdekes volt tapasztalni a különböző témákban a gyermekek megnyilvánulásait. Teljesen jó hatással volt a foglalkozás az aktuális csoportra, mégpedig abban mutatkozott meg, hogy sok esetben visszaköszönt egy-egy szituációban amiket megbeszéltünk és átéltünk. Általánosságban kimondható, hogy ezzel a programmal nagyon jó eredményeket lehet elérni a gyermekekkel.
A gyermekek egész évben nagyon szerettek a Boldogságórával foglalatoskodni. Minden témában otthon voltak és különleges élményekkel gazdagodtak. Érdekes volt tapasztalni a különböző témákban a gyermekek megnyilvánulásait. Teljesen jó hatással volt a foglalkozás az aktuális csoportra, mégpedig abban mutatkozott meg, hogy sok esetben visszaköszönt egy-egy szituációban amiket megbeszéltünk és átéltünk. Általánosságban kimondható, hogy ezzel a programmal nagyon jó eredményeket lehet elérni a gyermekekkel.
Boldog Pedagógiai Szakszolgálat
Beszámoló
2023/2024.
Harmadik éve, hogy csatlakoztunk a programhoz és még mindig nagy izgalommal és lendülettel kezdjük a tanévet. Ismét elmondhatom, hogy a Boldogságórák nagyban segítettek az új csoportok összehangolódásában, a bizalom kialakításában és hogy ismét érezhettük, hogy” Jobb veled a világ!” A boldogságórákat a prevenciós fejlesztés és a tehetséggondozás területén vezettük be, korosztályokat tekintve óvodás kortól, középiskolás korosztályig. A honlapra felrakott ötletek színesítették a foglalkozásokat és egyre több ötlet jutott eszünkbe, amit egy-egy témában mi is bátrabban alkalmaztunk. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk ismét a szülőktől, pedagógusoktól, gyerekektől egyaránt.
Valamint nagy örömmel számolhatok be, hogy a kollegák a tevékenységeinket, eredményeinket látva egyre érdeklődőbbek a programmal kapcsolatban.
A JNSZVM Pedagógiai Szakszolgálat 10. évfordulójára rendezett konferencián előadást tarthattam a Boldogság program a pedagógiai szakszolgálatban címmel. Az előadás után több kollega is megkeresett kérdéseivel a boldogságórák szakszolgálati jó gyakorlatunkkal kapcsolatosan. Ennek eredményeként elmondhatom, hogy további két intézményünk tervezi a jelentkezését a programba, de már több kollegám is elvégezte a továbbképzést. Visszajelzésekből tudom, hogy nagy izgalommal várják a program gyakorlati alkalmazását is. Az utóbbi napokban nem csak a vármegye, hanem a külső vármegyék is érdeklődtek a szakszolgálati Boldogságórák jó gyakorlatunkkal kapcsolatosan. Büszkén osztom meg pozitív tapasztalataimat, élményeimet kollegáimmal.
Nagy izgalommal várjuk a következő évet, hiszen az örökös Boldog Pedagógiai Szakszolgálat cím elnyerésére pályáztunk!
Köszönjük, hogy ebben a tanévben is a Boldogság órák programjának tevékeny részesei lehettünk!
Fejes Nikoletta
