Beszélgettünk arról, kikkel vannak pozitív kapcsolataink, miért van rá szükség. Majd leírták, hogy miből lehet tudni, hogy pozitív egy kapcsolat. A válaszaikat meg is beszéltük.
A vonatkozó idézetek kifogtak a diákokon. Eleve a dőre szó jelentését nem ismerték. Nem árultam el, mit jelent a dőre, hanem szerettem volna, ha a szövegkörnyezetből kitalálják, nem ment, mert szövegek értelmezésére is úgy kellett rávezetni őket, foglalkozás után készítettem nekik egy kvízt, amiből megtudhatják, ezt odaadtam nekik.
Végül a Mennyire ismerjük egymást? játékot játszottuk. Nem minden esetben, de többségében rájöttek, hogy mi az, ami nem igaz a másikra.
Boldogságóra Önbizalom Program
Áprilisban olyan verseket kerestünk, amelyek pozitív életszemlélettel, boldogsággal kapcsolhatók össze.
Zsadányi Tündérkert Óvoda
5537 Zsadány, Béke utca 56.
Nagycsoport
A nagycsoportosokkal szintén zenét hallgattunk, és mesét néztünk. Beszélgettünk a megbocsátásról és a pozitív kapcsolatokról is. Együtt voltunk az iskolásokkal a zenehallgatáson. Több gyermeknek ott volt a testvére, így találkozhattak, köszöntek egymásnak, megölelték egymást. Az egyik óvodásnak az anyukája is ott volt, mert ő az elsősök tanító nénije. Jól éreztük magunkat, sok új dolgot megtanultunk a zenéről, a hangszerekről és az előadók nagyon szépen énekeltek. A gyermekekkel együtt bekapcsolódtunk az éneklésbe.
Az óvodában Bagdi Bella zenéit csukott szemmel hallgattuk, énekeltük. Varázslatos volt!
A zene varázsa pozitív hatással van az emberi kapcsolatokra. Köszönjük ezt a lehetőséget!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Az iskolásokkal már hét közben is találkoztunk, mert meghívtak bennünket egy zenei előadásra a Művelődési Házba. Szívesen mentünk, mert a gyermekek nem nagyon találkoznak a hangszerekkel ilyen közelről, legfeljebb csak a televízión keresztül. Több alkalommal voltunk már ilyen zenei előadáson. Volt, amikor fúvós hangszerekkel ismerkedhettünk meg, most a vonós hangszerek következtek. Az előadás nagyon jó volt, még a gyermekeket is megénekeltették, az óvodai ismert dalokkal. Jól éreztük magunkat.
Az első osztályosokhoz is a Föld Világnapja alkalmából látogattam el és vittem számukra a Boldogságórát. A téma: a megbocsátás gyakorlása és a pozitív kapcsolatok témakörben. (Mesterprogramom: Óvoda-iskola átmenet megsegítése Boldogságórákkal) Amikor megérkeztem, mint mindig örömmel vártak. Már előkészítették a színeseket, majd elkezdték kiszínezni a Föld bolygót. Közben én elmondtam a történetet a varázsigéről: Ho’oponopono és a hozzá tartozó varázsszavakról. Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek. Amikor a dalt elkezdtük meghallgatni, akkor a gyerekek szeme felcsillant és azt mondták, hogy emlékszünk erre a dalra még az óvodából. Bagdi Bellával és Velem együtt énekelték. A tanító nénik is mindig szívesen hallgatják a témához kapcsolódó aktuális dalokat. Meghallgattuk Bagdi Bella: Gyújts egy gyertyát a Földért című dalt is, ami gyönyörű. Beszélgettünk még egy kicsit a megbocsátásról, a köszönetről és a szeretetről.
Azt gondolom, hogy a zene segít a megbocsátásban és közelebb hozza egymáshoz az embereket. A pozitív kapcsolatok ápolásában kulcsfontosságú!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
Zsuzsa Ábrahám - Furus Jánosné
Az osztály farsangra különböző állatoknak öltözött be, és produkciójukkal bizonyították, hogyan tudnak megférni egymás mellett.
A fejlődési szemléletmód témánál teljesen azt alkalmaztam, amit Veres-Lukács Lilla műhelyfoglalkozásán hallottam, ez úton is köszönet Neki. (Ezért a ppt.-t most nem töltöm fel.) A képről voltak, akik manipuláltnak vélték, de olyan is, aki kitalálta, hogy fejjel lefelé van.
A papírból hajtogatós, kivágós feladatot legtöbben a megadott 5 percen belül (nem is várva ki azt) feladták, egy lány megoldotta, egy pedig odament és széthajtotta, hogy megtalálta a megoldást. mondtam, hogy ez így nem az. Ennek ellenére jó feladatnak tartották.
Ez után következett az a táblázat, amelyben bizonyos szempontok szerint a rögzült szemlélet móddal összehasonlítva elmondták, hogy a fejlődési szemléletmódra mi a jellemző. Jól tudták.
Majd az állításokat csoportosították, hogy melyik kategóriába tartozhat. Volt egy, ami cseles volt a Lilláéban, mert pozitív gondolatot tartalmazott, mégis a rögzült szemléletmódhoz tartozott, ezt is beletettem a kis kártyák közé, és rájöttek, hogy ez hova tartozik. Néhányan gondolták csak át még egyszer, de ők is a jó megoldás mellett tették le a voksukat.
A végén mindenki elmondta, hogy számára mi ragadt meg leginkább a fejlődési szemléletmód jellemzőiből.
(A képeken a próbálkozások nem azért gyűröttek, mert a diákok összegyűrték dühükben, hanem nekem nem volt időm ott lefotózni, betettem a laptoptartómba, és ott gyűrődtek össze, sajnos. )
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
Az önegyüttérzés feldolgozására két órát szántam. Először megnéztük az önbizalom virágát és megbeszéltük, hogy múlt hónapban mi mindent tanultunk a feltétel nélküli önszeretetről. Majd beszéltem kicsit arról, hogy az önegyüttérzés szirma mire emlékeztet bennünket. Ráhangolódásnak elvégeztük a hegymászós vizualizációs gyakorlatot. Ezután a rajzkaland következett. A szomorú kicsi hegymászó rajzát sokszorosítottam, így csak fel kellett ragasztani a lapra. Viszont ki lehetett színezni az érzelmeinek megfelelően. A formákkal nem igazán jutottunk dűlőre, de születtek jó ötletek az ellentétes érzelmek megjelenítésére. Szituációs játékkal első alkalommal próbálkoztunk. Négy mondatkártyát készítettem, nagy örömömre már el is tudták olvasni őket. Mit mondanál a barátodnak, ha ilyen helyzetekbe kerülne? Hogyan vigasztalnád meg, hogyan fejeznéd ki együttérzésedet? Akinek volt kedve, húzott egy kártyát és eljátszhatta az együttérző barát szerepét. Ez egyébként nem volt nehéz, hiszen általában a valóságban is nagyon aranyosan meg szokták vigasztalni egymást. Az együttérzést önmagunk felé is megpróbáltuk elképzelni csukott szemmel. Átöleltük magunkat, megsimogattuk az arcunkat, mintha mi lettünk volna az előbbi helyzetekben. A következő feladatban 8 képet tettem egy-egy székre (körben voltak a székek) Nehéz helyzeteket ábrázoltak: elesett valaki biciklivel, veszekedő szülők, egy kislányt kigúnyolnak, stb. Először megbeszéltük, melyik képen mit látunk. Majd mindenki 8 korongot vett a kezébe és azokhoz a képekhez tett egyet, amelyiken olyan esetet látott, ami már vele is megtörtént. Nem volt olyan kép, ahová ne került volna korong. Szinte mindenki letette az összeset a kezéből. A gyerekek megállapították, hogy mindenki átél nehéz helyzeteket. Sőt, mindenki hibázik is. Átbeszéltük, hogy az utóbbi időben ki miben hibázott és milyen bántó gondolat követte ezt? A gondolatbeli radírral kiradíroztuk ezeket a bántó dolgokat és megpróbáltunk helyette együttérző mondatokat keresni. Végül a zárókörben olyan dolgot kellett mondani, amivel mindenki magának fog kedveskedni aznap.
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Beszélgetőkör keretében tettem fel a kérdést a gyerekeknek: “Mit is jelenhet az, hogy önmagunkkal való együttérzés?” Volt, aki csak egy-két szóval válaszolt, de akadt olyan is, aki kifejtette a többieknek, hogy szerinte mit is jelenhet. Elfogadjuk, önmagunkat olyannak amilyenek vagyunk, ha hibázunk, akkor azt megpróbáljuk „kijavítani”. A „Kismanók találkozása, avagy Hogy száll el a manóharag?, című mesével folytattuk, Mindfulness gyakorlatokkal fejeztük be a foglakozásunkat.
Az önmagunkkal való együttérzés fontosságát úgy próbáltam érzékeltetni velük, hogy különböző szituációkban, mit mondanának maguknak, majd ugyanezekben a helyzetekben mit mondanának a legjobb barátjuknak. A válaszaikat a pptdiába írattam be velük. Utána megnéztük a különbséget, ami nagyon szembetűnő volt. Magukat ostorozták, míg a legjobb barátjukat bíztatták, vígasztalták. Megbeszéltük tanulságként, hogy magukkal is úgy kellene bánniuk a nehéz helyzetekben, mint a legkedvesebb más személyekkel, barátokkal.
Ez után Mira történetét beszéltük meg. Megértőek voltak Mirával. Vannak, akik annyira befeléfordulók, hogy nehéz nekik kapcsolatot kialakítani. Ráadásul új iskolába került. Nekik sem volt könnyű megszokni, hogy nem mennek haza a szülőkhöz iskola után, hogy a középiskola más követelményeket támaszt, mint az általános iskola, hogy új ismeretlen lányokkal kellett megszokniuk együtt élni.
Úgy gondolták Mira, úgy érzi, hogy vele van a baj, mert nem képes beépülni a közösségbe, neki az a nyilvánosság sok, amit sokan mások természetesnek vesznek. A sok új követelmény nekik is gondot okozott, nehéz volt ehhez hozzáedződni. A többieket megszokták, legalábbis annyira, hogy könnyen kommunikálnak velük, nyilvánosan fellépni ők sem szeretnek. Leginkább Mira próbálhat bátrabb lenni, de nagyon fontos, hogy a környezete támogassa, bátorítsa.
Ez után reggeli metta meditáció következett Mindfulness gyakorlatként, hogy a szeretetteljes kedvességet még inkább átéljék Mira, és a hasonló helyzetben lévő társuk, vagy épp önmaguk iránt. Itt a linkje a meditációnak:
Megállapították, hogy Mira mellett sok támogató ember volt, a szülei, az orvosa, a tanára, ez nincs mindig így. Pedig milyen jó lenne gyakrabban találkozniuk ezzel, pedig fontos a környezet, mert egy ilyen helyzetben, ha a közelében lévők nem megértők, akkor sokkal nehezebb megoldani az ilyen problémákat.
Ez után beszéltünk arról, hogy mi a Mindfulness. S ki, mit jegyzett meg erről az alapján készítette el a szoborról a rajzát. A jelenben élést, a szemlélődést, meditálást, a rossz gondolatoktól való távolságtartást, vagy azok átváltoztatását pozitívvá – ezeket fejezik ki a rajzok.
Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézménye
A jövőben is barátok maradunk , segítjük és szeretjük egymást.