Az erősségközpontú szemlélet kialakítása nagyon fontos szempont a gyerekek személyiségfejlődésében. A Szupererő munkafüzet feladatai , megindító versikéi nagyon jól elősegítik a kicsik erősségeinek a felismerését. Foglalkozásunk témája „A tanulás szeretete” volt. Először leültünk az osztályban a szőnyegre és a relaxációs gyakorlatok, közös éneklés után jó hangulatban olvastuk el a tanulás szeretetéhez kapcsolódó mondókát. A foglalkozás végére meg is tanultuk azt. Aztán Bagdi Bella dalokat hallgattunk és közben lerajzolták a legkedvesebb tantárgyhoz kapcsolódó élményeiket és szépen ki is színezték azokat. Majd mindenki elmondta mit rajzolt és miért éppen azt a tantárgyat választotta… Utána felkerültek a kész munkák a közös programfalra. Nagyon jó volt látni és hallani, hogy minden gyereknek van kedvenc tantárgya és fontosnak tartják a tanulást. Egy hét múlva haza is lehetett vinni a rajzokat. További feladat volt, hogy otthon is meséljék el miket rajzoltak és beszélgessenek a szülőkkel arról, hogy nekik mi volt anno a legkedvesebb tantárgyuk. Miután ezt megtették, velem és társaikkal is megosztották az otthonról hozott kis történeteket. Jó volt őket hallgatni.
Boldogságóra Önbizalom Program
Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 4.
A boldogító jócselekedetek és a kiteljesítő erősségek gyakorlása
Az első osztályosoknak nagycsoportban már tartottam a Boldogságórákat azért, hogy majd első osztályban könnyebbé tudjam tenni az óvoda-iskola átmenetet Boldogságórákkal. A mesterprogramomnak a fő célja, hogy segítsem a gyermekek beilleszkedését az iskolába. A Boldogságórát negyedik alkalommal tartottam az osztályban.
Az Általános Iskolába még a Mikulás megérkezése előtt mentem. A gyerekek az udvaron voltak, még egy kicsit levegőztek, szaladgáltak, mozogtak. Sokan odaszaladtak hozzám, megöleltek és örömmel kérdezték, hogy jöttél Boldogságórát tartani?
Az elsősökkel beszélgettünk arról, hogy mit jelent számukra a jócselekedet. Ki hogyan szokott, hogyan tud jót cselekedni és ez számára milyen érzés. Mi az, amit adunk, amikor jót cselekszünk? Általában otthon segítenek a gyerekek az anyukájuknak mindenféle házimunkában. Egy gyermek mondta, hogy szeretetet adunk! Amikor megkérdeztem, hogy a tanító néniknek hogyan és mivel tudtok jót cselekedni, akkor többen mondták, hogy: jól tanulunk, szót fogadunk, nem verekszünk, nem beszélünk csúnyán, szépen olvasunk, írunk és számolunk. Amikor visszakérdeztem, hogy ki az, aki mindezt így csinálja, de őszintén, akkor az osztály fele felnyújtotta a kézét. Azokkal a gyerekek, akik még nem mindenben tudnak jól teljesíteni, megbeszéltük, hogy többet gyakorolnak és sikerülni fog. Azt is megkérdeztem, hogy ők miben jók és örömmel elsorolták azt is. Bíztattam őket, hogy továbbra is folytassák azt, amit szeretnek csinálni, mert az jó dolog. Láttam a szemükön, hogy felcsillant annak hallatán, hogy ők is jók valamiben. Ez megerősíti őket abban, hogy örömmel végezzék, amit szeretnek csinálni.
Minden gyermeknek vittem két kis lapot és arra kértem őket, hogy amíg elmondom a mesét addig nyugodtan rajzoljanak rá szívecskét, ami a boldogító jócselekedetek jele. Az egyiket maguknak, a másikat pedig az egyik barátjuknak adhatják. Az egyik gyermek több barátjának is rajzolt, ezért láttam, hogy előveszi az ollót és több darabra vágta a lapot. Kis, apró szívecskéket rajzolt és színezett.
A mese után meghallgattuk Bagdi Bella zenéjét: Jó emberré, csak a szívemmel válhatok. Énekeltük és mutogattunk és tapsoltunk a megbeszélt koreográfia szerint. Amikor vége lett, kérték, hogy még egyszer hallgassuk meg, mert nagyon tetszik nekik. Az osztályban van egy autista kislány is és azt tapasztaltam, hogy mosolyogva boldogan énekelte a dalt és felvette a szemkontaktust is velem.
Mielőtt elköszöntem az első osztályosoktól, az egyik kislány hozott egy szívecskét és megkért, hogy a barátnőjének odaadnám-e? Tudja, hogy a csoportomba, a nagycsoportba jár a kis barátnője. Egy kisfiú, pedig szintén küldött egyet annak a kislánynak, még a nevét is ráírta, hogy vigyem el. Ő is ismeri, mert a mamája ott lakik, ahol ez a kislány. A szomszéd településről jár át a mi óvodánkba. Nagyon szívesen megtettem!
Már készülődtem elmenni és én is kaptam a szívecskékből, amit szeretettel adtak nekem. Az egyik gyermek rajzolt több szívet a lapra és elfelezte azért, hogy az egyik fele nála marad, a másikat, pedig nekem adja. Köszönöm szépen! Ölelés járt ezért a cselekedetért mindenkinek!
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus
A gyerekek a „Kincses dobozba” belenézve megláthatták a legnagyobb KINCSET a világon, vagyis önmagukat.
Áthaladva a Szeretet-alagúton megtapasztalhatták az egymás iránti figyelmet, szeretet.
Az elsősökkel beszélgettünk , hogy ki, miben erős, mit tud a legjobban csinálni. Mivel még írni nem tudnak ezért a fiúk és külön a lányok rajzoltak egy fát, amire az arcképük mellé egy levélre megrajzolták azt a tulajdonságot, ami szerintük az erősségük.
November hónapban elöntötték az osztályt a teendők, a dolgozatok hada. Igyekeztünk az osztályfőnöki órákon alkalmat találni arra, hogy a nagy rohanásban mindenki egy kicsit magába nézhessen, visszataláljon önbizalma alapjaihoz. Ezért elkészítettük „szívünk térképét”, amelybe belefoglaltuk, mi az ami igazán boldoggá tesz minket. Felhasználtuk hozzá az erősségek feltárását célzó www.viacharacter.org oldalon elérhető kérdőívet. Sokan fogalmazták meg a kiértékelés után, hogy sejtéseik beigazolódtak a teszteredményekben. Szép számmal voltak azok is, akik a visszajelzésen meglepődtek. Kisebb csoportokban próbáltuk értelmezni az eredményeket. Összekötöttük a pályaválasztási elképzelésekkel. Igyekeztünk a fejlődési szemléletmód alapján állításokat megfogalmazni: mi az, amivel az egyén mint erősség már rendelkezik, és mely területeken kell még alakítania a választott szakmában vagy intézményben való beváláshoz. A gyakorlatot összességében minden tanuló hasznosnak találta!
Ebben a hónapban a Boldogságórák alkalmával, arról beszélgettünk, hogy mi a jó bennünk, hogyan tudjuk magunkban a a jó tulajdonságainkat erősíteni, megtartani.
Elmeséltem, hogy, hogyan hat rájuk, az, amikor látják, felismerik a jó tulajdonságaikat, hogy ezáltal szerethetőbbé és kevésbé sebezhetővé vállnak.
Nagyon ügyesen tudtak, olyan emlékeket felidézni, amikor szorult helyzetből segítség nélkül ki tudtak jönni győztesként. Igazi hősként meséltek. Nagyon ügyesen tudtak egymás arcáról érzelmeket leolvasni.
Mindig örömmel beszélgetünk a kapott témáról, jó megtapasztalni gyerekeink igazi énjét. Köszönöm a lehetőséget.
November: Egészséges önbizalom
Hétfőn a folyosóra kitettem szokásos táblánkat, rajta a felirattal: „Színezz ki egy szívecskét, és ragaszd fel a táblára, ha ma tettél olyat, amire büszke vagy!” A gyerekekkel ma szlalom és célbadobó pályát építettünk fel, ezen kellett végig menniük, azután csak a jógatéglákon lehetett közlekedni, arról lelépni nem lehetett. Beszélgettünk arról, kinek mi sikerült ma, mi az amit ügyesen megcsináltak, mondjuk olyan is, ami eddig nem sikerült, vagy egyszerűen csak jó érzés volt megcsinálni. Elmondtam nekik, hogy a héten mivel fogunk foglalkozni, mi az az önbizalom, milyen ha valakinek sok, vagy kevés az önbizalma, és mit jelent, ha egészséges önbizalma van. Kaptak házi feladatot is, arra kell kérni szüleiket, hogy délután írják össze, miben voltak nagyon ügyesek, mi az amit meg tudtak csinálni, amit eddig csak sikertelenül próbáltak. Minden nap behozzák a héten, és készítünk egy heti naptárat, amibe beleírjuk mindezeket, meg persze fel is olvasom nekik.
Kedden reggeli után a csömöri Tűzoltóságra látogattunk el, felülhettek három fajta járműre, megnéztük az eszközöket, ruházatot, a tűzoltók melegedőjét, pihenőjét, a kincseiket, amik óriás vitrinekben ki voltak állítva. Busszal mentünk, sétálva, és busszal jöttünk vissza, még kimentünk egy kis időre a játszótérre is. Amikor visszaértünk, még szakítottunk időt arra, hogy elolvassam, amit a szülők írtak a gyerekeikről. Volt olyan anyuka, aki megköszönte az ötletet, mert mindent megcsinált Dorci, amit kért tőle, nagyon küzdött, hogy csak jót írjanak róla. Azért volt egy-két szülő, aki nem nagyon értette, mit kellene írni, vagy nem nagyon ismeri gyermekét.
Szerda reggel felragasztottuk a pozitív visszajelző papírokat, hogy ki miben volt ügyes előző délután. A hétfőre jelként a napocskát találtuk ki, a keddhez a Tűzoltóság látogatása miatt tűzoltó autót rajzoltunk fel jelként, így nem betűket használtunk a beazonosításra. Reggeli után lerajzolták a tegnapi nap élményét, két nagy tűzoltó autó készült csoportos összefogásban, és a többiek egyénileg rajzoltak. A legkisebb Zénókánk most először rajzolt velünk. Ezután az aulában a hagyományos évszakzáró koncertünket tartottuk meg a zeneiskola növendékeivel, ez mindig sikert arat a gyerekek között, mert volt óvodásokat is láthatunk közöttük, és nagyon ügyesek voltak. A koncert után felolvastam nekik amit hoztak papírokat, most úgy, hogy csak a szöveget olvastam, és magukra kellett ismerni. Nagyon cukik voltak ahogy örültek! Utána megcsináltuk a Fa mindfulness gyakorlatot a tankönyvből, majd a Hangok Pöttykönyvet játszottuk végig. Az udvar eső miatt ma kimaradt.
Csütörtökön tornával kezdtük a napot, labdával tornáztunk, volt sok olyan feladat, amihez kellett erőlködni, kitartani például a labdát, hátizommal, hasizommal, és bíztattam őket: „meg tudod csinálni, hajrá, kitartás!!!..”. Nagyon helyesek voltak, ahogy küzdöttek. A tornát német oktatás követte, játék, azután rövid időnk maradt, de a mai papírokat is felolvastam. Reggel Dóri megrajzolta a szerda jelét, amit csak mi értünk szerdának, mert az évszakkoncert miatt hangszereket ragasztottunk fel. Újra mondtuk a napokat, még hányszor kell hozni, és arra jutottunk, hogy bizony a pénteket csak hétfőn tudják behozni, Oli mondta, hogy „akkor a szombat vasárnap is benne lesz”.
Pénteken halacskákat ragasztott aki szeretett volna, egy projekt befejezése miatt. A csütörtököt labdával, a pénteket hópihével jelöltük. Reggeli után német oktatás, játék, felolvastam a papírokat, gyümölcsevés, és nagyon siettünk az udvarra, ahol várt minket az éjszakai hó, és ezt nem hagyhattuk ki. Kis csapatokban hóembert építettek.
Kicsit több időt vett igénybe a montázs elkészítése, mint azt gondoltam.
Sok képet vágtak ki és szerettek volna felragasztani a gyerekek. A soron következő közösségi nevelés órán fejeztük be…
Véleményem szerint kifejező lett.
A 12-es Nemzetközi Érettségi Programos csoportommal készítettük el az Erősség-fát, mert úgy éreztem, hogy szükségük lenne valamilyen önbizalmat fejlesztő feladatra, hogy az utolsó év nehézségeivel könnybben birkózzanak meg.
Összekötöttem ezt a feladatot egy regény elemzésével, amikor a szereplőkről beszélgettünk.
Először a viacharacter.org oldalról vett anyagokból készítettem 2 feladatot a 24 karakter erősségről, amelyek a szavak, kifejezések megtanulását célozták meg.
Ezután a regény szereplőit jellemeztük a 24 erősséggel.
Óra végén mindenki kihúzta egy osztálytársa nevét, akit néhány napig megfigyelt, majd a következő órán post-it-re felírták a nevét és a rá jellemző erősségeket. Ezek lettek a fa levelei.
Az utolsó órán minden tanuló önmagáról is írt egy-egy post-it-re, amit szintén felragasztottunk a fára.
A mai foglalkozáson is előkerültek Szív Sziget kabala állatkái. A jobb és bal agyféltekét összeharmonizáló, mindfullness gyakorlatokat velük végeztük el. Elmondtam egy mesét egy kis dínóról, akit csúfoltak a társai, mert éjjel világít a talpacskája. A mesének végül ő lett a főhőse, mert megmentette a társait egy vulkánkitörés után a sötétből. A történetet elemlámpával eljátszottuk és egy szobor játékkal fejeztük be az órát Bagdi Bella Tükördal című számára.
