Tanulás szeretete.

A januári boldogságóra központi témája a tanulás szeretete volt, amely szorosan összekapcsolódott a gyerekek természetes kíváncsiságával. A foglalkozás során egy karácsonyra kapott elektronikai építőkészlet segítségével kísérletezhettek, játszva tanulva.
A gyerekek kötési rajzok alapján különböző elektronikus áramköröket építettek meg: fény- és hangjelzéseket, egyszerű riasztókat. Közben megismerkedtünk az elektromos áramkör fogalmával és egyes alkotóelemeivel. A kísérletezés során végig jelen volt a felfedezés öröme: nagy lelkesedéssel próbálkoztak, figyelmesen követték a sémákat, és egymást is segítették.
Különösen nagy boldogságot jelentett számukra, amikor a saját kezűleg összeállított áramkör működésbe lépett. Ezek a sikerélmények erősítették az önbizalmukat, a kitartásukat, és azt az élményt, hogy tanulni jó. A gyerekek örömmel tértek vissza az újabb és újabb kísérletekhez, kíváncsian várva, mi lesz a következő feladat.
A kísérletezés során a tanulás örömteli felfedezéssé vált. A kötési rajzok követése, az alkatrészek összekapcsolása és az áramkörök működésének megtapasztalása folyamatos kíváncsiságot és lelkesedést váltott ki belőlük. Minden sikeresen működő áramkör újabb mosolyt, büszkeséget és „megcsináltam!” élményt hozott, amely erősítette az önbizalmukat és a tanulás iránti pozitív érzelmeiket.
„A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot”.
Nelson Mandela mondata rávilágít az oktatás kulcsfontosságú szerepére a társadalmi változásokban és az egyéni fejlődésben, kiemelve, hogy a tudás képessé tesz a környezetünk jobbá tételére.

Januári erősségünk: A tanulás szeretete.
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy nem az iskola az egyedüli hely, ahol tanulni lehet. Sok helyen, sokaktól tanulhatunk. Tőlük is tanulhatnak mások, s ez felelősséggel is jár. Lerajzolták a különböző tanulási helyzeteket, elmeséltek egy-egy emlékezetes tanulós esetet az életükből.

A tanulás szeretetét választottam témának. Szerettem volna, ha a gyerekek meglátják a tanulás nemcsak a hétköznapi értelemben vett iskolai tanulás, hanem szinte mindenben ott van a lehetőség a fejlődésre. Én most a játékot, azon belül is a társasjátékokat hívtam segítségül a tanuláshoz.
A Boldogságóra keretében nekem megvannak az alábbi társasjátékok:
– Pozitivity – A pozitív gondolkodás társasjátéka
– Kalandok kapuja – Készségfejlesztő kártyajáték
– Felfedező – Játékos megfigyelő, figyelemfejlesztő kártyajáték
– Szívmanó – Érzelmi intelligenciát fejlesztő kártyajáték
Hát kár, hogy nem láttátok a gyerekek arcát, ahogy elsőként örömmel várták mi lesz a mai óra témája. Amikor mondtam, hogy a tanulás, akkor eléggé elcsüggedtek. Majd ahogy folytattam a mondatot, hogy nem a szokványos értelemben vett tanulás, hanem társasjátékok segítségével akkor hatalmas lelkesedéssel üdvözölték.
A téma feldolgozásának elején tanulással kapcsolatos állításokat mondtam, és aki úgy érezte, hogy igaz rá, az felállt. (pl.: Szeretek tanulni. Nem mindig értek meg azonnal. Gyakorlás fontos, hogy ügyesek legyek. Elkeseredek, ha valami nem sikerül elsőre.)
Megbeszéltük ki mikor és kitől tanult meg valamit. Ide nagyon sok példát tudtak mondani. (pl.: szüleiktől beszélni, járni; tanító nénitől írni, olvasni; óvodában sok verset, dalt; papával kerékpározni; mamával sütni; testvérrel, barátokkal játszani;..). Nagyon ügyesen felismerték, hogy az élet minden területén tanulunk.
Következőként már a játékra, azon belül is a társasjátékokra tértünk rá. Következő kérdésekre kerestük a válaszokat:
– Mivel szoktatok játszani otthon?
– Ki játszott már társasjátékkal?
– Miért jó együtt játszani?
– Mit jelent az, hogy betartjuk a szabályokat?
– Mi zavar egy játékban?
– Mitől lesz igazságos egy játék?
– Mitől érezzük jól magunkat játék közben?
– Mit tegyünk, ha valaki hibázik?
– Mit csináljunk, ha vita alakul ki?

A megbeszéltek alapján a gyerekek megfogalmazták a milyen szabályokat tartanak be a játékok során:
– Nem csalunk!
– Kivárjuk a sorunkat!
– Szépen beszélünk egymással!
– Segítünk a másiknak, ha kell!
– Nem bántjuk egymást!
– Kulturáltan nyerünk és veszítünk!
– Vigyázunk a játékokra!
– Elpakolunk magunk után!
– Örömmel játszunk együtt!
A közös szabályalkotás fejlesztette a tanulók felelősségvállalását, közösségi gondolkodását, önszabályozását és a közösségi normák elfogadását. Mivel a gyerekek részt vettek a szabályok kialakításában, úgy vélem ezáltal jobban betartják azokat.

Ezek után jöhetett a játék. Négy játékállomás került kialakításra, amelyeket körben haladással próbálhattak ki:
1. állomás – Pozitivity társasjáték
Fejlesztési területek: pozitív gondolkodás, önismeret, kommunikáció, együttműködés, szabálykövetés, kudarctűrés.
A játék során a tanulók kérdésekre válaszolnak, helyzeteket értelmeznek, véleményt fogalmaznak meg. Lehetőséget kapnak az érzelmek megnevezésére, a pozitív megküzdési stratégiák gyakorlására és a társas kommunikáció fejlesztésére.

2. állomás – Kalandok Kapuja kártyajáték
Fejlesztési területek: figyelem és koncentráció, gyors döntéshozatal, szabálykövetés, logikus gondolkodás, együttműködés.
A játék dinamikus feladatmegoldást igényel, fejleszti a reakcióidőt, a szabályértelmezést és a kitartást. A tanulók megtapasztalják a siker és a hibázás természetes folyamatát.

3. állomás – Felfedező megfigyelő játék
Fejlesztési területek: vizuális figyelem, memória, megfigyelőképesség, rész–egész felismerés, kitartás.
A tanulók képeket dolgoznak fel, gyorsan kell felismerniük mintázatokat, egyezéseket. Ez hatékonyan fejleszti az iskolai tanuláshoz szükséges alapkompetenciákat.

4. állomás – Szívmanó érzelmi fejlesztő játék
Fejlesztési területek: érzelmi intelligencia, empátia, önkifejezés, társas kapcsolatok, konfliktuskezelés.
A játék segíti az érzelmek felismerését, megnevezését és elfogadását. Erősíti a társak iránti érzékenységet, a toleranciát és a közösségi normák kialakulását.

Nagy lelkesedéssel játszottak a csoportok. Most nem tudtak nagyon elmélyülni a játékokba, inkább csak megismerkedtek velük. Megbeszéltük, hogy péntek délutánonként a napköziben lesz lehetőségük a játékokkal játszani.

Végül megbeszéltük az alábbiakat:
– Melyik játék tetszett a legjobban? Miért?
– Mi okozott nehézséget?
– Volt vita? Hogyan oldottátok meg?
– Mit tanultunk ma? Rövid mondatok: „Amit ma megtanultam…”

Azért választottam a játékot, mint tanulási formát, mert ez egy természetes tanulási forma, amelyben a gyermekek spontán módon gyakorolják az alkalmazkodást, a szabálykövetést, az együttműködést és az önszabályozást. Kisiskolások tanulási sajátosságait alapvetően meghatározza a cselekvéshez, élményhez és közvetlen tapasztalatszerzéshez kötött megismerés. Ebben az életkorban a gyermekek figyelme, motivációja és belső tanulási késztetése legerősebben akkor működik, ha a tanulási helyzet örömteli, játékos.
A mai gyermekek mindennapjait jelentős mértékben áthatja a digitális eszközhasználat, amely gyakran egyéni, passzív és gyors ingereken alapuló tevékenységeket jelent. A hagyományos játékok ezzel szemben személyes jelenlétet, aktív részvételt, türelmet és tartós figyelmet igényelnek. Ez segíti a figyelem, a kitartás és a monotóniatűrés fejlődését, valamint hozzájárul az egészséges egyensúly kialakításához a digitális és a valós közösségi élmények között.
A játékos feldolgozás lehetőséget ad a differenciálásra, hiszen a különböző nehézségű játékok, szerepek és feladatok révén minden tanuló saját képességeihez mérten kapcsolódhat be a tevékenységbe. A sikerélményhez jutás növeli az önbizalmat és a tanulás iránti pozitív attitűdöt, amely hosszú távon támogatja az iskolai beválást és a belső motiváció kialakulását. A hagyományos játékokra épülő tanulásszervezés komplex módon fejleszti a gyermek személyiségét: egyszerre hat a kognitív, szociális, érzelmi és motoros területekre. A módszer életkor-specifikusan illeszkedik a tanulók szükségleteihez, motiváló, élményközpontú, közösségépítő, és hatékony eszköze a kulcskompetenciák fejlesztésének, melyek mind kellenek az iskolai tanuláshoz.