A foglalkozás során a diákok megérthették, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a nehézségek ellenére való cselekvés képessége. Különösen tanulságos volt látni, ahogy a gyerekek a saját életükből hozott példákkal töltötték meg a „fizikai, erkölcsi és pszichés bátorság” kategóriáit. Az önbizalom kapcsán folytatott vita rávilágított arra, hogy ez a tulajdonság nem velünk született adottság, hanem egy folyamatosan fejleszthető belső erő.
Boldogságóra Erősségek Program
A közelgő ünnepünk március 15-e alkalmával egy csodálatos alkalom nyílt arra,hogy a bátorságot,és az összetartozás jelképét megmutassuk a Forradalom,és Szabadságharc megemlékezésével.A gyermekekben elmélyítsük az együttes erő,és kitartás pilléreit,és ennek eredményességét!Ez az ünnep kiválo lehetőség,hogy a szeretet,kitartás,jócselekedet erejét bemutassuk,erről megemlékezzünk,akar többféle megközelítesből is.
Ráhangolódó énekünk a „Ha jó a kedvem” c. után a KREATIVITÁS témáját, mint bennünk lévő erősséget vettük. Mindenki húzott a tavasz zsákocskából egy kis kreppapír gombócot, majd mondani kellett valamit, ami eszébe jut arról a színről, amit húzott. Majd a két húzott színből (pirosa és kék) kialakultak a „alkotó csapatok”. Két nagyméretű csomagoló papírt láttak a nagyszekrényre rögzítve, melyen egy-egy üres ábra volt látható. Feladat volt: csapatba ötletek alalpján beszéljék meg ki mit lát bele két „foltba” és mit alkotnak közösen belőlük. egyik csapat egy madarat látott, másik egy teknősbékát. Közös alkotásuk igen jó hangulatban zajlott. Végül megbeszéltük, kinek mi volt jó ebben a játékban.
Másodikzé Szeretet erőssége
A második erősségünk ebben az évben a Szeretet erőssége volt. Az osztályközösség tagjai között nagyon megszaporodtak az apróbb viták, veszekedések a szabadidős tevékenységek alatt. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek észrevegyék, milyen sokszor használják ezt az erősséget, és hogy még többször kellene. A szeretet fogalmát legtöbben csak a szoros családdal azonosították. A beszélgetések során kiderült, ez sokkal sokrétűbb fogalom. A legszembetűnőbb megfogalmazások mindjárt az óra elején kiderültek, kinek- mi a szeretet. A szeretetnyelv is azonnal megmutatkozott. Nagyon jól meg tudták fogalmazni, kinek- mit jelent a szeretet. Az első foglalkozás után a tanulók azonnal közölték, hogy tanultak erről egy dalt ének órán (ének-zene tagozatos osztály). A dal tartalma arra ösztönözte őket, hogy apróbb figyelmességekkel közeledjenek egymás felé és a felnőttek felé is. A dalban elhangzottak és az EKOP-os órai beszélgetések hatására, már az elkövetkező napokban nyugodtabbá vált a légkör, és a játék is. Egymásnak írtunk rövid, biztató, szeretetteljes kis üzeneteket, melyeket mindenki szívesen hall a másiktól. Nem volt egyszerű a megfogalmazásuk. A Boldogságóra Önbizalom Program ajánlott témája az Inspiráló magabiztosság volt. Úgy gondoltam, ez ebbe a témába jól beépíthető, hozzákapcsolható. A beszélgetés után nagy örömmel készítették el a magabiztosság sálját. Majd meghallgattuk a Szeretet dalát, közben színeztünk. Leírták a füzetükbe az 5 szeretetnyelvet, s számukra a legfontosabbat be is jelölték. Több, mint egy hónapon át foglalkoztunk a szeretet erősségével. Az utolsó órát barátságkarkötő készítésével zártuk. A kézműves foglalkozást nagyon élvezték a tanulók. Délután és a későbbi napokban, ajándékba is készítettek társaiknak, és a családnak.
Megbeszéltük mit jelentenek a következő szavak: félelem, bátorság, vakmerőség. Beszéltünk élményekről, tapasztalatokról, ki mikor és milyen helyzetben érezte magát így. Kinyírtuk a mellékletben található kérdéskártyákat, majd egymástól húztak és válaszoltak a kérdésekre. Elkészítettük a Tulajdonságvonalat. Számos szituációt ismertetve a tanulókkal, választottak egy tulajdonsággot, hogy akkor hogyan éreznék magukat, hogyan viselkednének. Ebből jó beszélgetések indultak, a tanulók is hoztak fel élményeket, kíváncsiak voltak társaik reakcióira, hová helyezik magukat a vonalon, mit tettek volna az adott gyermek helyében.
A nyitott gondolkodás témájának feldolgozásához bevezetésként meghallgattuk a dalt és az Erősségkertben való helyét. A többféle látásmódot igyekeztem a gyerekeknek változatos feladatokkal bemutatni.
1. Én az osztály közepére álltam. Két csoportban voltak a gyerekek, előttem és mögöttem. Megkértem a csoportokat, hogy beszéljék meg elsőnek beszéljék meg, majd mondjanak rám igaz állításokat.
2. Kinek van igaza: A táblára olyan betűket, smilet rajzoltam, amit két oldalról nézve mást mutatnak.
3. Mit rejt a kép: Az osztály 5 csoportot alkotott. A csoportoknak adtam illúzió képeket. Megkértem a gyerekeket, hogy a csoportokban beszéljék meg ki mit lát a képeken. Utána kivetítettem a képeket és közösen megbeszéltük, hogy ki mit látott.
4. Játék a szavakkal: Olyan szavakat kerestem, amelyek oda- és visszaolvasva is értelmes szót adnak, de mást. Kivettem a szavakból a magánhangzókat és a gyerekeknek kellett kitalálni. Végül közösen megbeszéltük a megoldásokat, volt ahol több lehetőség is volt.
Nagyon tetszettek a gyerekeknek a feladatok, aktívak voltak. A foglalkozás végén megbeszéltük, hogy a feladatok alatt mikor kinek volt igaza, hogyan alakult a véleményük, amikor beszélték a megoldásokat.
Közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy nagyon fontos a többieket is meghallgatni, mert egy azon dologról nem csak egy jó vélemény lehet. Ehhez az kell, hogy a másik felé értő figyelemmel legyünk, bölcsen, türelmesen hallgassuk meg, fontoljuk meg, amit mond. Ezek után eldöntjük, hogy a saját véleményünkhöz ragaszkodunk vagy megváltoztatjuk. Egy dologról több jó vélemény, állítás is lehet, ha valaki nem a miénkkel ért egyet, attól még azt is el kell fogadni. Ami fontos, hogy nem érthetünk mindenben egyet, attól lehet minden vélemény jó, de aki más véleményen van, nem kell bántani, tiszteljük egymást.
Februári kiemelt erősség témája a BÁTORSÁG volt. Beszélgető körrel indult: Mi a bátorság? Fogalmazzuk meg! Ki miben érzi bátornak magát? Mihez kell bátorság? Meg tudod -e mondani mikor voltál bátor? Készítek nektek egy kis bátorság próbát ide a szőnyegre bójákból és rudakból különböző magasságokban. Előszőr pároslábbal, majd egylábal ugorjátok át! Mindenki saját megítélése és bátorsága alapján ugorjon!
Második játékos feladat: keressetek magatoknak párt, aki ugyan olyan magas. Fordítstok hátat egymásnak, karoljatok bele a társatokba és előrehajolva emeljétek fel egymást. Milyen érzés volt, amikor a lábatok emelkedett a földtől, és a társatok megemelt? – érzések, hangulatok feloldása, megbeszélése. Közös tánccal zártuk a játékokat, majd a kis gyűjtő füzetbe ragasztottuk a bátorság szimbólumát.
Februárban a megküzdés gyakorlása állt a fókuszban, amihez a Bátorság erősségdal adta meg a kezdő lendületet. A gyerekek nagy lelkesedéssel készítették el saját bátorságkavicsaikat, amelyeket az osztályszekrényre sorakoztattunk fel, hogy erőt adjanak a mindennapi kihívásokhoz. Az Önbizalom könyv gyakorlatai során a tanulók felismerték saját belső értékeiket, a közös szókereső pedig a kitartásukat tette próbára. A hónapot átszőtte a közösségformálás: a rengeteg játék segített abban, hogy a gyerekek jobban bízzanak egymásban és önmagukban is.
„A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a felismerés, hogy valami más sokkal fontosabb nálad.”
A foglalkozások végén a gyerekek így fogalmaztak:
• „Ha ránézek a kavicsomra a szekrényen, rögtön eszembe jut, hogy ügyes vagyok!”
• „Jó volt látni, hogy a játékokban mindenki segített a másiknak, ha elakadt.”
A kérdéskártyák segítségével beszélgetés a bátorságról, majd a pontösszekötő elkészítése és színezése a téma zárásaként.
„Bátorság, hősiesség erénye”
Ebben a hónapban, természetesen a farsangi mulatságon, mindenki beöltözhetett bárminek, akár a kedvenc mesehősének is.
A kezedeményezésen, a beszélgetőkört a hősökről érdeklődve kezdtem, kinek milyen gondolata van, szerintük ki lehet hős? Persze előkerültek a mesebeli lények és a jelenlegi mesehősök is, de szerencsére volt olyan is, akinek a katonák, tűzoltók is eszébe jutottak. Ekkor levetítettem nekik a Boldogságóra programban megtalálható „A bátorság virága az Erősségek kertjében” című kis mesés történetet, amit mindannyian érdeklődve végig is néztek.
Fantasztikus volt látni, hogy ebből rájöttek, hogy „Akkor mi is lehetünk hősök?” Hát igen! Ekkor meséltem nekik egy óvodás kisfiúról, aki amikor anyukájával ketten voltak otthon, és anyukája rosszul lett, ő pedig egyedül fel tudta hívni a mentőket.
Erről is megnéztük az „OMSZ NASZIAMENTŐ! Tájékoztató film”-jét, ami után megbeszéltük a látottakat, hallottakat: mit is kell tenni ilyenkor? Hogyan is kell telefonálni, milyen számot kell beütni, és mit is kell tudniuk, ha kérdezik tőlük a mentősök?
Vajon ez a kisfiú is félt? Ugye ő is milyen bátor volt, hiszen legyőzte a félelmét és megmentette anyukáját!
Ekkor egy újabb dalt hallgattunk meg „Kalap Jakabtól: Na, szia, Mentő!” Erre már mindenki örömmel fújta: „112 Na szia Mentő! Segélyhívó: nínónínó!”
És miután mindenkit jól megmentettünk és kitáncoltuk magunkat, felajánlottam az érdeklődő gyerekeknek a februári 2. mellékletben található kis játékos feladatot: „ A magabiztosság sálját”.
Ezzel a kis játékos tevékenységgel jutottunk el a bátorság útján a magabiztosságunk felé!